Lipe Faluja

Az erdő mélyén pihenő kis falucska egy biztos pont a kirándulni vágyók számára. Az itt lakók békések és szeretnek segíteni a kalandozni vágyóknak.

10730991_549238948512489_2353544928077370427_n

Vélemény, hozzászólás?

186 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Lipe Faluja

  1. *Furcsálltam a kérdést, hogy ehhez még engedélyt kér, némi döbbenet ült ki az arcomra. Meg is álltam egy pillanatra.*
    – Ezt a kérdést meg sem halottam. Teljesen magától értetődik, hogy nálam pihenünk. Meg se forduljon a fejedben, hogy máshova akarsz menni. 
    *A nagy komolyság végén azért elmosolyodtam és még kuncogtam is egyet.*
    – Értem. Ezek a kereskedők mibe nem keverednek? Vajon mire kellhet neki?
    *Hüledeztem a mondandó hallatán. És persze rögtön gondolkodóba estem.*
    – Hát nem hangzik túl biztatóan. Legalább is az én szempontomból. Remélem meg éri az a kard hogy kockáztassam a bundám érte! De rendben van. Akkor ezt majd folytatjuk nálam.
    *Ennyiben is maradtunk legalább is hazáig. Adtam egy puszit az arcára nyugtatás kép.*
    – Csak kövess. Amúgy annyira nem lakom messze. Még kb 20 perc séta, vagy kerítünk valami járművet.
    *Alig hogy ezt ki mondtam dobtam egy hasast a porba. Gyors felkeltem és leporoltam magam mint ha misem történt volna.*
    – Azt hiszem szó szerint bele botlottam a megoldásba.
    *Széles vigyor mászott az arcomra. Mikor rá mutattam a tandembringára.*
    – Ezt én most kölcsönveszem. Majd holnap visszajuttatom a tulajnak, bár ilyen simán csak úgy itt hagyni egy ilyesmit kész felelőtlenség. No de ha már ilyen szerencsénk van használjuk ki. 
    *Fel pattantam a bringára előre mert hogy én tudom az utat. Azt nem tudtam hogy Onnis tud e tekerni vagy sem. Csak reméltem, mert nem volt sok kedvem gyalogolni, addigra minden tűz kialszik bennem, ezt viszont nem akartam hagyni. De ha minden kötél szakad akkor használom a lábam.*

  2. *Az alvó reménykével a hátamon az ajtóban, Maori beleegyezett a következő kis kalandba, de még előtte haza akart menni nekem ugyan nem volt ellenemre, bár nem ártott volna kipihenve nekiállni az útnak ugyan is nincs túl közel.* -Ha nem haragszol meg, nincs túl közel a hely, szóval az út kezdete előtt nem ártana pihenni egyet, megszállnánk nálad engedelmeddel.- *Kicsit megigazítottam Reményt a hátamon* Nos a megbízást már ez előtt az egész előtt megkaptam, csak nem tudtam hogy ez hogy fog menni, de mivel könnyű volt, ez is jöhet, a megbízást a fekete piacon kaptam az egyik kereskedőtől, eléggé barátságos, és a hétköznapi piacokon is jelen van. A küldetés lényegében, hogy megkeressünk egy farkast akinél egy kard van, azt monda a megbízó hogy nem lesz nehéz felismerni, és.. valljuk be valóban feltűnő ez alapján…. a többi részletet majd megbeszéljük nálatok, a picit le kellene fektetni, addig mi egyeztetjük ezt az egészet… *Mondtam a lánynak akit talán egy kissé izgatottnak ítéltem meg.* -A lényeg igazándiból csak a kard ami a farkasnál van, szóval ez csak egy kutyahajkurászás lesz, bár állítólag már mások is próbálták tőle elvenni a kardot, de nem sikerült nekik… nem értem mi lehet benne olyan nehéz.- *elindultam volna de még nem igen jegyeztem meg hogy Maori merre lakik* -Merre is kellene elindulnunk?- *kínos vigyor ült az arcomon*

  3. *Elmosolyodtam.*
    – Lényegében, nem. Viszont én úgy fogom fel, hogy mindegyik testem eredeti és mind én vagyok belülről. De ha szeretnéd tudok mutatni képet a “gyári testemről”. 
    *Rajzoltam a macskakörmöket a levegőbe, hogy nyomatékosítsam a mondandóm. Rettenetesen vonzott a tekintete. Simán olyan érzésem volt hogy úszok. Egyszerűen nem bírtam szabadulni a fogságából. Nem mind ha akartam volna. A mosoly a képén is egészen elragadónak láttam. Többször meg ráztam a fejem. Még küzdöttem a bennem kavargó elemekkel. Szegénynek fogalma sincs róla mi zajlódhat le bennem. De nem akartam neki elárulni. Nem akartam belerángatni feleslegesen. A virgoncságra csak vállat vontam és sunyin vigyorogtam. Aztán csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy csak úgy lóbálgat a levegőben minden nehézség nélkül. Igaz hogy nem vagyok tonna-donna, de azért nehezebb vagyok egy pihénél. Majd akaratomon kívül is belepirultam a bókjába. A gyors puszit díjaztam, eltudtam volna viselni egy kicsit hosszabbat és többet is. Remény előadása igazán izgalmasra sikerült és persze igen mókásra, főleg a számomra. Eszembe juttatta az első vadászós élményemet. Aztán elindultuk. A kicsi teljesen bekómált Onnis hátán. *
    – Na fene!? Ilyen hamar? Persze hogy érdekel. Veled tartok. Mik a részletek? Ki a megbízó? És merre felé lesz? Mondjuk mielőtt bárhová is mennénk nekem szükségem lesz párdologra. Ahhoz pedig haza kéne ugranom. Viszont nincs kedvem egyedül menni. Szóval ürülnék ha velem tartanál. Nálam meg is beszélhetnénk a részleteket. 
    *Teljesen fel villanyozott a dolog. Több szempontból is nagyon izgatott állapotban voltam. Rettenetesen oda kellett figyelnem hogy ez ne legyen túl érzékelhető rajtam.* 

  4. *A testválogatós dolgok után elgondolkodtam* Akkor ez nem is az eredeti külsőd? *Majd mikor letepert eléggé váratlanul ért, majd a mellkasomon végigsimított utána az arcom volt a soros, mikor szemembe nézett talán az egyik legnyugtatóbb volt ami eddig történt velem az emlékeim függvényében, de az én kék szemem inkább valami hidegséget sugallt, ellentétben a természetemmel, ahhoz képest hogy barátságos voltam, a szemeim inkább valami nyugtalanítót sugallt, talán csak azért mert a lelkem egy ideje már nincs a testemben, de a mosolyom ami kiült az arcomra, tekintetemre teljesen rácáfolt, a szám mimikája életvidámságot sugallt.* Valaki nagyon virgonc. *Mondtam a lánynak, majd a hóna alatt megfogva talpra álltam úgy hogy őt végig a levegőbe tartottam majd karjaimat kinyújtva felemeltem és felnéztem rá.* Mintha egy aranyos kis játékos cicát látnék… *mondtam neki mi közben a fogadóból kiszűrődő fények megcsillantak Maori szemén* A szemed is tisztára olyan mint egy macskáé, a félhomályban csak úgy csillognak… *karba vettem a lányt és a szalmatetőre huppanva lecsúszdáztam a tetőről a lánnyal együtt majd letettem a földre és adtam egy puszit a szájára, majd bementünk Reményért aki épp arról mesélt a kalandoroknak hogy ő hogyan szokta elkapni a tücsköket, látszólag mindenkit nagyon érdekelt, ugyan is nagy volt a nézőtábora, a kiselőadása után felkaptuk a gyerkőcöt és távoztunk mind a hárman.* Egyébként már megvan a következő megbízatás… ha majd érdekelne téged. Ez egy kicsit időigényesebb lenne oda már nem vinném magammal Reményt, már ez is fárasztó volt neki… *a kicsi a hátamon durmolt*

  5. – Teljesen meg felel. Biztos vagyok benne hogy a legjobbak között van.
    *Kuncogtam egy keveset. Vicces volt a dolog így spiccesen.*
    – Hát nem. Eszembe se jutott hogy pont egy halott próbálja kizökkenteni az érzelmi nullámat. Eddig túl sokat volt a negatív és hát ez érdekében tettem olyat ami nem lesz kifizetődő. 
    *Sóhajtottam egyet, de csak mert kezdetem magamhoz térni. A pia is kifogyóban volt. És hát a szervezetem eszeveszett tempóban munkálkodott. De hogy min azt magam sem tudtam igazán. *
    – Mivel félig macska vagyok van 9 életem. Ez alatt azt értem, hogy 9 alkalommal vagyok képes testet cserélni. Mind a 9 testnek van egy elhasználódási ideje ami 100-120 év között van. Amíg a testben tartózkodom az 30 éves kor körül meg áll és nem öregszik, egészen a lejárati idő utolsó évéig, de nem én határozom meg hogy melyik mikor jön. Az utolsó évben viszont kegyetlen gyorsasággal kezd sorvadni az úgy nevezett hüvely. Ez idő alatt  kell meg találnom az új testem és rituálisan birtokba vennem. Ha idő előtt történik valami a testtel pl súlyosan meg sérül, halálos betegséget kap stb. Ilyen kor képes vagyok idő előtt is új testbe költözni. Én már 2 testet is elhasználtam eddig, de mind idő előtt történt. majd egyszer mesélek róla ha érdekel. A lényeg hogy nem vagyok még ezer éves. 
    *Felkacagtam mert ez számomra igen vicces volt. Kiskorom óta mondogattam ezt magamnak. Vicces volt ezt kimondva hallani. *
    – Hát erre nem tudok neked válaszolni. Szerintem nem számít hogy ki hány éves, ha jól kitudnak jönni egymással. És kétlem hogy sokkal idősebb lennék. Az leső testemben 24 évet éltem. A másodikkal csak 2 évet a jelenlegi testem pedig eleve idősebb kiadásban kaptam. Összességében mindössze 28 vagyok. Hamarosan töltöm a 29-cet. Mondjuk azt tudom ha elhasználom a 9 lehetőségem a 10-dikkel együtt halok. Viszont most még van 90 évem. 
    *Mosolyogtam elégedetten a kiselőadásom után. Majd úgy döntöttem, hogy leteperem, de csak mert az úgy mókás ha én kerekedek felül. Így aztán vigyorgó fejjel ültem rajta. Kicsit cirógattam a mellkasát, az arcát. Elmélyültem a szemében. Nem is tudom mire vártam.*

  6. *Maori kicsit lecsitított, tény és való, sokat beszéltem, a sémák ki lőve, nem igen tudtam akkor hogy mi lenne neki a jó de aztán rávezetett hogy a kalandozás és a csendes dolgok is megfelelnek neki, bár a szülők bemutatása rész kicsit sajnáltam, kíváncsi lettem volna milyen lehet valaki a szüleivel együtt, vajon tényleg annyira hasonítanak-e mint mondják, ugyan is az én esetemben mi Reménnyel nem hasonlítunk egymásra, sőt inkább csak haverok vagyunk.* Szóval neked az is okés ha szülő gyanánt megmutatom a fát ahol magamhoz tértem? Őszintén szólva nem gondoltam volna hogy ebbe belemész, azt hittem majd unalmasnak találnád… ő egy nagyszerű fa! *mondtam mosolyogva* Már amennyire egy fa nagyszerű lehet.. *Mikor a lány a fülembe súgott adott egy kis önbizalmat, egy élőhalottat nem mindenki tart édesnek, esetleg egy zavarodott nyelvízléssel rendelkező őrült, de ő is csak szó szerint tartana édesnek… de a gondolatmenetem félbeszakadt mikor a lány megölelt és megcsókolt, szokatlan volt számomra hogy megcsókolnak és az is még viszonylag idegen volt hogy megölelnek mások, nem sokan öleltek meg eddig. Tetszett az a fura érzés ami elöntötte a fejemet, úgy éreztem hogy nem gondolkodok tisztán és most nem az alkohol miatt, nagyobbacska magabiztosságot, és valamiért nagyobb biztonságban is éreztem magamat, pedig eleve nem is volt mitől fenyegetve éreznem magamat.* Szóval 100 évig nem számítottál arra hogy egy csontvázzal találkozol? *kérdeztem tőle a csók után* Hát akkor eléggé kicsi a világ! *kiáltottam fel mosolyogva* De akkor te ezek szerint még bőven élnél 100 évet?… *kicsit elmerengtem és a következőre jutottam* Mindig is tudtam hogy egy nálam idősebb nő mellett a helyem.. mármint ha az feltámadásomtól számoljuk akkor én vagyok a fiatalabb a 10 évemmel.. vagy a holtan eltöltött idő is számít?..