Lélekfolyam

A lélekfolyam régen egy egyszerű földalatti forrás volt amely sok környékbelinek biztosította a vízkészletét. Ám a sziget lezuhanása után a mágikus kristály egy szilánkja valahogy a forrásba került. Így született meg a lélek folyam. Kevesen tudják irányítani és megfelelően használni. Azok akik nem méltóak rá hogy bele lépjenek a mágikus vízbe azonnal szörnyet halnak.  

Vélemény, hozzászólás?

209 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Lélekfolyam

  1. – Mutánsok dzsungele?
    – Picit rosszat sejtet
    Feleltem neki, de mivel tudta az utat így belementem.
    – Vezess kérlek!
    Mondtam neki, mialatt áthaladtunk az erdőn. Mivel tudtam, hogy valami nem stimmel vele, így jobban oda figyeltem, hogy pontosan mi is történik út közben. Mire elértük a dzsungelt, a nap is elhalványult.

  2. Érdeklődve néztem fel rá és mikor mondta, hogy munkáért járt körbe furcsálva néztem rá.

    -Éjjel jártál munkáért? -kérdeztem hangomban hallható furcsallással.

    – Fura alak vagy. -mondtam mg a nyakába, majd mikor lerakott felvéve vele a tempót öleltem magamhoz a nyuszit egyik kezemmel másikkal pedig kezét fogtam meg.

    – Nem nem fontos megállnunk. Menjünk tovább. Tudok egy rövidebb utat a következő városhoz. -Mondtam felnézve rá.

    -De az át visz a Mutánsok dzsungelén. -jegyeztem meg. -Én nem félek utt tudom az utat. Elvezetlek. -Mondtam még mindig kissé könnyes szemekkel.

  3. – Csak körbe jártam a várost, munka után. Feleltem neki.
    – Nem akartalak magadra hagyni, de valamiből élnem is kell. Felkaptam a karomba, és átvágtunk a tömegen. Majd a város táblánál leraktam a földre.
    – Innentől már egyszerűbb lesz. Mondtam neki, és elindultam az úton a következő város irányába. Út közben ismét azon az erdőn haladtunk át.
    – Milyen nosztalgikus.
    – Megálljuk a pataknál?
    Kérdeztem tőle, és lenéztem rá.

  4. -Akkor miért mentél el? -kérdeztem könnyes szemekkel duzzogva és úgy néztem fel rá, ahogy mellettem haladt. A városkapun kiérve megint sokan voltak a hídon a napfelkeltét figyelni. Odaléptem Csurit lábához és átölelve nétem a tömegre, majd kérdésénél fel rá. Szótlanul bólintottam és nyújtottam fel kezeimet, hogy felvegyen. Mikor megtette nyakát átölelve hajtottam fejemet a vállára.

    – Megígéred nem hagysz többet magamra? -kérdeztem nyagobbat nyelve. -Én szívesen maradnék melletted. -tettem hozzá halkan.

    – Nincs senkim, se ahova mehetnék.

  5. – Nem akartalak magadra, hagyni.
    – Én is elhagyom a várost, ha gondolod elkísérlek egy darabon.
    – Van még kedved a társaságomhoz?
    Azzal elindultunk ki a város kapuja felé. Mivel munkát nem találtam, így arra gondoltam “Keresek egy másik várost” Hátha ott találok valami rendes megbízást. Mikor elértünk a város előtti hídhoz, felajánlottam neki, hogy ismét felkapom és átviszem a tömegen.
    – Szeretnéd, hogy segítsek?

  6. Mikor rám köszön lassan nézek fel a férfira.

    -Miért jöttél vissza? -kérdeztem furcsálva, majd mikor odanyújtott nekem egy almát lassan vettem el. Jelenleg nem voltam abban a hangulatban, hogy nagyon színészkedjek, vagy beszélgessek

    – Köszönöm. -válaszoltam kurtán és úgy indultam megy az almával és a nyuszimat ölelve.

    – Visszamegyek az erdőbe én itt nem érzem jól magam. Te is magamra hagytál. -motyogtam sírós hangon miközben haladtam a város kapu felé.

    – Talán majd egyszer összeakadok egy olyan személlyel, aki nem hagy ott az éjszaka közepén egyedül egy fogadóban.Aki mellé odaszegődhetek és nem fog átverni. -mondtam szipogva lassan könnyeim is megindultak.

  7. – Szia, felébredtél?
    – Látom még itt találtalak.
    Mondtam neki, közben a bal kezemmel a zacskóba nyúltam és ki vettem egy szép piros almát. Majd oda adtam neki.
    – Tessék, ezt edd meg.
    Feleltem neki, majd belenyúltam még egyszer és kivettem magamnak is egyet.
    – Nos merre tovább?
    Kérdeztem tőle kíváncsian. Majd elindultunk lefelé az úton a központ felé.