Lámpások völgye

A főváros mellett pihenő völgy, melynek különlegessége, hogy az itt meggyújtott gyertyák, mécsesek, lámpások sosem alszanak el.

Minden gyertyalángra egy elhunyt lelke vigyáz. Ha kárt teszel egy lámpásban nagy eséllyel haragítod magadra a szellemeket is.

10978631_550779468358437_8209469704299649011_n

 

Vélemény, hozzászólás?

398 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Lámpások völgye

  1. -Ha gondolod elmehetünk a lélekfolyamhoz. -adtam most neki választási lehetőséget hova mehetnénk. Újabb léptek zaja csapta meg fülem és átölelt a lányt húztam be fekete köpenyem alá. Szabad kezemet szájára raktam, hiszen nem akartam hogy ránk támadjanak. Nem tetszett, hogy ennyien járkálnak most itt. Újabb lélekfalók jelentek meg ám ezek nem voltak részegek, így kénytelen voltam cselekedni és elvinni onnan Megumit. Lehet hogy az én kisugárzásom erősebb jelenleg, de míg a részegeket könnyű volt megtéveszteni a józanokat kevésbé. Nem tudtam megvárni válaszát így csak fogtam magam és eltüntem onnan vele együtt.

  2. – Igaza volt. Nem érthetünk mindent, ahogy nem is tudhatunk mindent. Megnyugodtam teljesen szavaira. Jó helyre került és megkapja a lehetőséget, hogy újjászülessen, de akkor már valószínűleg az utunk nem keresztezi majd egymást. Remélem, hogy akkor is szerencsés lesz és marad olyan amilyen volt… a helyes úton jár majd. Knoxus ölelésébe ismét belesimultam és puszija is jól esett. Éreztem, ahogy állát a fejem tetejére támasztja, ami kellemes érzés volt. Jól esett így állni vele csendesen és lassanként teljesen átvenni a nyugalmat, amire most szükségem volt. Sikerült vissza nyernem a lelki nyugalmam. Eszembe jutott egy fontos dolog, amit megígértem egy barátomnak. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott, hogy letoltam a kérése miatt. El tudom intézni neki és azzal örömet is tudok szerezni neki. Éppen vissza tértem gondolataimból, amikor férfi hangokat hallottam meg. Furcsa érzés öntött el. Alig bírtam türtőztetni magam. Elém állt és eltakart. Az illatom miatt nagyon aggódtam, de szerencsére az ő illata elnyomta az enyémet, így nem vettek észre minket. Amikor megkaptam szemeimben is tökéletesen kivehető kérdésemre, utánuk pillantottam. Akár mennyit is éltem eddig, még nem találkoztam lélek falókkal, csak hallottam róluk. Bólintottam.- Rendben… menjünk. Ő már biztos helyen van… Mi maradtunk… nekünk még harcolnunk kell… -Mosolyogtam, majd vártam, hová szeretne menni, ami biztonságos.- Nem akarok harcolni… most olyan jó így békésen… -Mosolyogtam rá.-

  3. Csendben és méltóság teljesen figyeltem cselekedeteit. Nem szóltam közbe. Azt szerettem volna ha elköszön tőle és lelke is megnyugszik. A fa alól figyeltem. nem mentem közelebb és csendesen vártam. Mikor lassan visszalépdelt és karjaim közé lépdelt finoman öleltem át és adtam hajába egy puszit. Lassan néztem fel és köszöntem el tőle én is.

    – Mindent teljesen nem érthetünk meg. Vagyis kevesen láthatják azt amit én. Mi őrzők kevesen vagyunk s mindannyian látjuk érezzük a világ változását. Egy idősek vagyunk a földdel. Még mi se érthetünk mindent. -mondtam nyugodthangon és úgy néztem a még lebegő lámpásokat. A távolban az a lámpás is felemelkedett a magasba amelyiket vízre bocsájtotta majd csatlakozott a többi emlékhez a magasban. Nyugodtan kémleltem a csodálatos látványt Megumit tartva a karjaimban. Furcsa volt a támaszának lenni, de valahogy úgy éreztem most rám van szüksége és nem másra.

    – Örülök, ha így érzed MEgumi. Igen jó helyen van visszatért a lélekfolyamba, ahonnan újjászületve visszatér az élet körforgásába. -mondtam nyugodtan és lehajolva hozzá tettem állam fejére úgy öleltem magamhoz. Hosszú percekig álltunk így ném án és szótlanul áátadva magunkat a hely nyugalmának és békességének. Erre volt MEguminak szüksége és ez most nagyon is jól jött.

    A nyugalom se tarthatott azonban örökké. Beszélgetők zaja csapta meg fülem és felegyenesedve fogtam meg a lány vállait. Férfiak hangja volt és nem éppen józan állapotukba. Megumi elé állva katartam el őt. Fekete ruházatommal beleolvadtam a sötétbe, így nem vettek észre minket. Ujjamat hátra mutatva MEguminak intettem csendre. Mikor elhaladtak és tovább mentek engedtem hogy ismét megszólaljon. Feléfordulva válaszoltam szemeiben is látszódó kérdésre.

    – Lélek faló démonok voltak ittas állapotba. Ezért rejtettelek el, mert így csak az én lelkemet érzékelték. Erre portyáznak olykor elesett és szomorú lelkekért. NEm egy életet oltottak már itt ki. Jobb ha megyünk. Ha visszajönnek és megtalálnak téged akkor nem biztos, hogy megtudlak védeni tőlük. -mondtam hangomban ugyan nyugalommal, de ez most eröltetett nyugalom volt.

  4. – Amikor eltűntünk a házból, kíváncsian vártam hová megyünk. Nekem gyors volt, ahogy eltűntünk és előkerültünk, de nem tettem szóvá, mert mindenkinek meg vannak a módszerei a gyors közlekedésre. Amikor körbe néztem, felismertem, hogy hol vagyunk. Meglepődtem, hogy ide jöttünk és szeretné, ha el tudnám szépen és megfelelően engedni. Követtem őt, ahogy a lámpáshoz kísért és levette a levegőből, majd elém tartotta. Egy ideig néztem a lámpást, talán fél percig is, mire mindkét kezemmel érte nyúltam és tenyereimmel megtámasztva, óvatosan vettem kezeimbe. – Igen, ismerem ezt a hiedelmet… -Mondtam elmosolyodva. A szép emlékeket említve ismét könnyek szöktek a szemembe, majd futottak végig arcomon, ahogy szavait hallgattam. A többi lámpásra pillantottam, majd elmosolyodtam. Valóban. Szinte meg is feledkeztem erről a tényről. Amíg elmémben őrzöm és emlékszem rá, amíg emlegetem, addig sosem hal meg igazán. Jó volt erre újra emlékezni és meg is nyugtatott. – Igazad van… erről el is feledkeztem… amíg nem felejtem el… addig sosem hal meg igazán… -Mosolyogtam rá.- Köszönöm. -Mosolyogtam, majd a víz széléhez sétáltam. Behunytam a szemem, kis vártatva a lámpás fénye megerősödött pár pillanatra, majd a korábbi lett. Elköszöntem tőle, megköszöntem az együtt töltött időt, a szép emlékeket. Még magamban elmondtam, hogy szerettem és sosem felejtem el. Ezután letérdeltem és a vízre engedtem a lámpást, igaz sírva, de elengedtem, útjára, hogy ő is megtalálja a helyét odafent. A lámpás a vízen elúszott. Egy pillanatra mintha láttam volna őt elköszönni, majd eltűnt és a lélek folyam része lett. Letöröltem arcom és sóhajtva egyet szabadultam fel. Elengedtem. Már nem nyomasztott a bűntudat. Ekkor a távolban füst szállt fel. Véget ért a mágia. Már a bárja sincs. Magával vitte. Ezen halkan nevettem, ahogy a füst irányába emeltem tekintetem.- Jellemző… ő a bárja nélkül sehova… -Motyogtam, majd felálltam. A lámpást figyeltem még egy kis ideig.- Köszönöm… -Mondtam fellélegezve, elmosolyodva. Oda sétáltam hozzá és megsimogattam arcát.- Habár… még mindig van amit nem értek… már úgysem tehetek semmit… végre el tudtam engedni igazán. Jó helyen tudom őt és ez megnyugtat. -Mosolyogtam, majd megöleltem, mert jól esett és mert azt akartam tenni. Végre felszabadultan.-

  5. -Megjöttünk. -Mondtam lenézve Megumira és engedve fogásomon kísértem egy lámpárhoz és levéve a levegőből tartottam elé.

    – Arra gondoltam szeretnél teljesen elköszönni tőle. -mondtam nyugodt hangon és lassan elengedve őt tartottam neki oda az égő lámpást. -Ez a lámpás az ő lelkét jelképezi, s ha útjára engeded lelke szabaddá válva egyéválik a lélek folyamával. Ez a hiedelem régóta él a sziget lakóknál, így gondolom te is ismered. -Szavaim halkak és nyugodtak voltak.

    – Sok szép emlék köt hozzá. Sose fogod őket elfelejteni és ezáltal ő is tovább él a lelkedben, de ő maga is azt szeretné, ha boldog és teljes életet élnél, így eme lámpással búcsút véve tőle lezárhatod életed ezen szakaszát és útnak indulhatsz egy újba. -simítottam meg arcát lágyan.

    – Megannyi lámpás lebeg már ebben a völgyben s mind egy szeretett személy lelkét jelképezi. Sokakhoz már nincs ki jöjjön mégis lebegnek hiszen valamikor szeretettel telten engedték útjára. Ez a hely örökké őrzi mindannyiuk emlékét. -tettem hozzá.

  6. *amikor mondta,hogy szeretnék kört menni vele akkor felcsillant a szemem nem mondtam semmit..csak rábólintottam lehet,hogy kipróbálom jó lesz az,amikor mondta,hogy mit szeretnék enni akkor megfogtam a kezét és húztam magam után amikor negáltunk egy kis üzletnél és néztem a kínálatot… *

    -nézd nézd azt ott kérem szépen olyan finom te nem kérsz ?

  7. -Örülök hogy jól vagy. Amikor megkérdezte hogy dudok repülni a seprümön kicsitmeglepödtem.
    – Igen tudok. Szeretnél menni egy kört vele?-kérdeztem töle.
    Együnk valamit – mondtam és elindultunk ennivalót venni.
    – Mit szeretnél enni?

  8. *néztem és egy kicsit meglepődtem kimentem….és csak néztem leültem néztem előre..amikor kerestem valami pékség szerűséget akkor megálltam megvártam a kis boszikat amikor utánam jöt akkor neki is vettem valamit és odaadtam nki,hogyegyedn**

    -Persze jól vagyok de te tudsz seprűn lovagolni ?Megyünk enni ?

  9. Amikor elkezdett a családjárol beszélni szomoru lettem.
    – De miért nem akarták elmondani neked?- kérdeztem tölle. Amikor bement a vizbe rá ültem a seprümre és utánna mentem.
    – Jól vagy? – arcán láttam az elkeseredetséget .

  10. *felnéztem én is..és mosolyogtam a kérdésére válaszoltam… bementem bokáig és éreztem a viz sodrását a lábamon nagyon kelemes volt és természetes körém gyűltek a lámpások a víz fodrozódót… *

    -egyedül voltam és egyedül jöttem ide egy kis kikapcsolódás.A szüleimtől eljöttem mert nem mondták meg ,hogy mi vagyok

  11. Amikor oda jött hozám kicsit meglepödtem de amikor odda adta a lámpást csak mosolyotam utána oda mentem a vizhez és elengedtem. Mikor meg kérdezete hogy miért vagyok egyedül kicsit elgondolkoztam.
    – Csak azért mert nem volt aki eljöjön velem. És te miért vagy csak igy egyedül??- kérdeztem töle
    Honnan jöttél??

  12. *oda mentem és kezébe raktam egy kis lampiont..néztem,hogy mit fog tenni utána néztem az embereket,hogy milyen jól elvannak a vízre néztem és az egész ragyogót a,hogy világítót minden.. *

    -Én csak ki akartam kapcsolódni akkor rendben van Alia és,hogy hogy egyedül nincs senki társad vagy barátnőd?

  13. Amikor a homlokán egy jel jelent meg nagyon meglepödtem. Egy nöi alaká változott. Amikor megkérdezte, hogy nekem mi a nevem kicsit csodálkoztam.
    – Az én nevem Alia hivj csak ahogy tetszik. – mosolyogtam rá.
    – Te miért jöttél ide? – kérdeztem töle.

  14. *amikor mondta,hogy ügyes vagyok akkor megnyaltam a szőrömet..amikor megkérdezte,hogy mi a nevem akkor a homlokomon megjelent a jel és átváltoztam…nyújtózkodtam egy nagyot..néztem közben a lányt oda mentem az egyik lampionhoz..és meggyújtottam egyet megfogtam kezembe és elengedtem.. *

    -Szia az én nevem Elizabeth de hívjál Eli nek. ÉS köszönöm szépen köszönöm szépen,hogy adtál enni valót hálás vagyok érte.ÉS te ki vagy,hogy hívhatlak?

  15. Amikor bele esett a vizbe nagyon meglepödtem és a vizhez futottam, de utána gyorsan ki is jött. Megrázta mágát és a szöre csak ugy szét ált.
    – De ügyes vagy .- mosolyogtam rá.
    – Vajon téged hogy hivnak? – mondtam

  16. *amikor ide adtam,akkor megszagoltam elkezdtem enni közben mozgattam a farkamat jól eset,hogy valaki adod rendes kalyát mert már éhes voltam..lassan megettem oda mentem a lányhoz megszagoltam a kezét és elkezdtem megnyalni köszönés képen közben elmentem a vízhez ittam egy kicsit de beleestem kiúsztam és megráztam magamat a bundám meg szétált úgy,mind egy gombolyag labda lennék… néztem a lányt… *

  17. Amikor elkezte szaglászni a ruhámat kicsit meglepödtem de utánna rájöttem hogy biztos éhes. Biztos nagyon régen kapott ennivalot. Így hát az egyik zsebemből elővettem egy szendvicset amit reggel csináltam. Oda adtam a kisrókának .
    – Jó étvágyat kis róka – simoggattam meg buksiát.

  18. *amikor megláttam a lányt és oda jött hozzám egy kicsit figyeltem…megsimogatott és hozzá bújtam egy kicsit vonyítottam…megnyaltam a kézfejét jó sokszor.. szagoltam a ruháját.. *

    ~nincs nála egy kis kaja vagy valami, csak lécike legyen ~