Lakatlan sziget

Egy kisebb sziget csoport mely szintén a levegőben lebeg. Az érintetlen természet tökéletes hely a botanikusoknak vagy a kalandvágyó felfedezőknek. 

no0l1lkchde61

Vélemény, hozzászólás?

717 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Lakatlan sziget

  1. – Elkerekedett a szemem, amikor Xavier ellépett faltól és kitárva a karjait bájologva csalogatta a lényt.- Xa… – Kezdtem bele, amikor is a lény elkapta a nyakát még mielőtt felé kaphattam volna. A másik lény Xavier nevetését hallva, áttört a tűz falon, így a tűz eltűnt minden honnan.- Futás? Te normális vagy? Nem hagylak itt csak úgy! -Mondtam meglepődve a szavain, ahogy elküldött.- Boldogulj… Én feltartom a másikat… -Mondta Matsu és neki esett a másik lénynek. Igyekezett vissza szorítani, de távol is maradni tőle.- Matsu… -Szóltam utána, de már harcolni kezdett, így vissza fordultam a férfi felé. Láttam, ahogy szétzúzta a karját és a lény felordított. Látva, hogy jól van, azért elmosolyodtam. Nem igazán értettem mi történt, de látszólag ura volt a helyzetnek. A lakomát említve sejtettem mire készül.- Muffin! … -Mondtam és megjelent a kezemben egy kard amitől a lény elhúzódott.- Menj és segíts Matsunak… -Mondtam a kardnak, majd elengedtem és az lebegni kezdett a levegőben, a kard pengéje villogott, majd Matsuhoz repült. Így már könnyebb volt vissza tartania, mert a kardot érzékelve, már nem igazán akart annyira hevesen támadni, mint addig, ez a dög. Ezután figyeltem Xaviert mire készül.-

  2. * Eleinte semmit se fogtam fel a dologból, csak mentem, estem, mentem, estem. Így ment ez egy ideig majd hirtelen valami bekattant. Elléptem a faltól majd egyenesen a lény elé álltam és szét tártam a karjaim.*
    – Itt vagyok szépségem… Gyere apucihoz.
    * Ekkor a lény megragadta a nyakam és a falhoz szorított.*
    – Futás. Úgyis engem akarnak…
    * Elkezdtem nevetni egyre hangosabban amire a másik lény is felfigyelt. Éreztem ahogy próbálja bekebelezni a testem, de nem megy neki. Éreztem és láttam minden felfalt lelket akik még most is szenvedtek a lény részeként melytől még inkább furcsán kezdtem érezni magam. A testemben elkezdett felgyülemleni az energia mely a lény karját szinte azonnal szétzúzta. *
    – Lám lám. Úgy fest mégis csak megtudlak tisztítani titeket. Micsoda lakoma lesz…
    * Nyaltam meg a szám szélét majd a nőre néztem és a sárkányára.*

  3. – Mivel figyeltem rá, feltűnt, hogy valami nem stimmel, mivel leverte a víz és megfeszült. Felültem és ránéztem, ekkor pattantak ki a szemei meredt rá a mögötte lévő falra. Mire feltehettem volna a kérdésem, amit kérdezni akartam, hamarabb szólalt meg. Csak annyi reakció időm volt, hogy éppen féltérdre helyezkedtem, hogy felállhassak. Ekkor tört át a szikla fal és nyúlt ki a lény. – Xavier! -Kiáltottam és éppen megragadtam mielőtt őt elérte volna és elrántottam befelé eső oldalra, felállva, mert az már csak egy mozdulat volt és mellé estem, mert elvesztettem hirtelen az egyensúlyom. Matsu odakint felpattant és azonnal berontott. Szerencsére Matsu jól megedzett így gyorsan reagáltam és amikor felénk nyúlt ismét, előre löktem Xaviert megragadva őt és éppen a kar alatt sikerült elsiklanunk. Matsu a másik karját, mert ránk figyelt, levágta, habár vissza nőtt, de nyert egy kis időt. Talpra állítottam Xaviert is, és az átmászó lényre pillantottunk.- Ez nem egy egyszerű lény… tűnjünk el… -Mondta Matsu, de addigra már a lángok körül megjelent a másik is és próbált feljutni, így a helység bejáratából is mindjárt nagy gondunk lett. – Xavier jól vagy? -Kérdeztem, mert tudtam, hogy ő nem egészen viseli jól ezeknek a közelségét.- Ki kell húznunk reggelig… Mozgásban kell maradnunk… -Mondta Matsu javaslatként. A lény közben felénk rontott, így Matsu mindkettőnket kirántott és a hely bejáratának két oldalára simultunk, így elkerültük a támadást.- Francba! -Néztem Xavierre aggódva. Matsu karddal vagdosta, távol maradva tőle, így elterelte a figyelmét, míg Xavier is lenyugszik kicsit.-

  4. * Meditálás közben valami nyugtalanított. Hiába volt messze a lény tőlünk mégis úgy éreztem hogy alig van tőlünk egy karnyújtásnyira. A testemen apró csipkedést éreztem mely valószínűleg az idegeknek köszönhettem. Eközben az izmaim megfeszültek, és még a víz is levert. A szemem kipattant majd hirtelen megfordultam és a mögöttem lévő sziklafalat kezdtem el bámulni.*
    – Basszus… Ketten vannak… El a falaktól!
    * Ám ekkor már késő volt. A lény áttört a sziklafalon és valahogy a pajzsot is sikeresen ki játszotta. Karjai a sziklafalból felénk nyúltak hogy elragadhassa valamelyikünket hogy a másikat előcsalogassa. *

  5. – A dög elment más irányba, ahogy Matsu vissza szorította, habár a dögnek nem tetszett, hogy nem tudja Xaviert idegesíteni. Matsu figyelt és őrködött. – Ugyan, Xavier… jár, hogy jól érezd magad te is… -Mosolyogtam rá, majd figyeltem, ahogy meditálni készül. A parfümöm valóban virág illatú, de nem gondoltam olyan erősnek, hogy Xavier érezhesse, habár kis térben, tény, hogy hamarabb érződnek az illatok, így megérezhette a gyengéd, de kellemes, enyhén vonzó illatot. Megjegyeztem mit kell mondanom, így csak figyeltem. Matsu tanított engem meditálni, de nem igazán megy, ahhoz én túl “zsibongó” vagyok, szerinte. Mondjuk az igaz, hogy nem sokat maradok egy helyben. Elmosolyodtam. Fejem a kezemre támasztottam és őt figyeltem. Érdekes volt, hogy ő ennyire le tud merülni, nekem sose sikerült. Talán mert tudom mi van ott és nem akarok belemerülni… talán tudatalatti… talán egyik sem és csak simán túl aktív vagyok… Gondolkodtam el, miközben figyeltem.-

  6. * Látva hogy a sárkány ura a helyzetnek kicsit megnyugodtam. Az éhínség által okozott fájdalom is enyhülni kezdett szerencsére. Mikor már úgy éreztem hogy minden rendben lesz felsóhajtottam majd a falnak dőltem.*
    – Köszönöm…
    * Préseltem ki a számon a rövid hálálkodást majd törökülésbe helyezkedve készültem a meditáláshoz.*
    – Muszáj lesz kicsit meditálnom hogy a testem és az elmém lecsillapodjon. Ilyenkor nem szoktam sok mindent felfogni a külvilágból szóval ha esetleg valami gond lenne és kellenék csak mond azt, hogy “Kayla”. Arra azonnal felébredek.
    * Azzal lehunytam a szemem és elkezdtem némán meditálni. Nem éreztem és nem hallottam semmit a külvilágból mégis úgy éreztem fülelek. Várok valamire, de hogy mire, azt magam sem tudtam. Virág illatot éreztem mely mint ha körbe lengte volna a helyiséget. Lehet hogy Aiko illatát éreztem, melytől még mélyebbre süllyedtem a meditációban. *

  7. -Elgondolkodva és élénken figyeltem arra, amit mondd. Miközben a lényről beszél elgondolkodtam.- Matsu! -Mondtam ki a nevét, amire a tetoválásom is megjelent az alkaromon. A sötétben megjelent egy vörös szempár.- Borítsd be tűzzel… és szorítsd vissza a tó környékére. A tűz hamar kiszárítja, ha jól értettem a kiszáradásra vonatkozó részt… Emelj több sorban, két méterenként tűz falat. Ettől a párkánytól elkezdve, végig a falon le és a talajon is, a tó környékéig… Zárd őt magát is körbe, hogy ne jöhessen ki. … -Mondtam Matsunak.- Xaviernek is jár a pihenés… -Mondtam.- Hm… Mindig meglepődöm, mennyire taktikus tudsz lenni… habár téged nem féltelek… meg van az eszközöd a harcra… -Mondta Matsu, majd a bejárat felé indult. Egy fehér hajú férfi rajzolódott ki, és Xavier is végre meglátta a sárkányom emberi alakját. Kisétált a bejáraton.- Xavier… az a pajzs mindent érzékel, ha feljut ide, azt rögtön tudni fogjuk… hamarabb, minthogy rágondolna, hogy ide sétál. -Mondtam. Matsu oda kint megtette amit kértem és a lángoló, örökké égő falakkal szorította vissza, ami sikerült is, így a lény kénytelen volt távol maradni. A tavat nem zárta körbe, hogy más felé tudjon mozogni, de a hegytől, ahol voltunk a lángok távol tartották. Matsu kint leült és kontrollálta a dolgokat, így őrzött minket.- Jobb már? -Kérdeztem kíváncsian.- Pihenj csak nyugodtan… Matsu megvéd minket. -Mosolyodtam el, magamra húztam a takarót betakarózva, oldalra feküdve és figyeltem Xaviert. A fejünk fölötti részre, egy minket melegítő tábor tüzet is kaptunk, ami kívülről nem látszott a pajzs miatt.-

  8. * Mikor már mind a ketten felértünk felsóhajtottam és az alattunk lévő lényre néztem. Azon nyomban elkapott a rosszullét, hisz éreztem hány embert falt fel az évszázadok során. Bűnösöket és ártatlanokat egyaránt válogatás nélkül. Jobbnak láttam belépni a barlangba vagy mélyedésbe. Mit tudom én mi volt csak az volt a fő, hogy megvédjen éjszakára. Aikora néztem aki pont akkor mondta, hogy felvonták a pajzsot melytől kicsit megkönnyebbültem. Letelepedtem az egyik falhoz majd a bejáratot kezdtem el figyelni. Néha még pislogni is elfelejtettem annyira figyeltem. Aiko kérdése és a takaró megjelenése zökkentett ki és rántott vissza a jelenbe. *
    – Az egy Shub Niggurath… Eredetileg csak egy entitás ami az eltévedt személyeket támadja meg… Utoljára 300 éve találkoztam vele nem messze innen… Vonzza a félelem és a fájdalom. A mi esetünkben a fájdalom ébresztette fel… Nappal nem mer támadni mivel azonnal kiszáradna ezért tavak és folyók mélyén tanyázik és onnan figyel… Én ébresztettem fel akaratom ellenére amiért bocsánat kéréssel tartozom… Nem gondoltam hogy ilyen hatalmasra nő és ennyi személyt fal fel ilyen rövid idő alatt… A külseje is teljesen kifejlődött már… Ostobaság lenne harcba szállni vele mert minden irányba lát. A testén több fej is van melyeket jóval több szem van mint kéne. Hol csápjai hol pedig kezei és lábai vannak melyek végén hatalmas karmok rejtőznek. Egy karmolás és máris gyönyörködhetsz a saját beleidben. Ha meg mégis túléled a kizsigerelést a méreg hamar elintéz ha nem nem kezel valaki.
    * Magamra terítettem a takarót majd összehúztam magam.*
    – Tudja jól hogy a bűnök vonzanak… Érzi ahogy éhezem és ezáltal szenvedek. Direkt cukkolni akar az a féreg…
    * Morogtam el magam, majd Aikora néztem.*
    – Reggelre már nem lesz itt. Aludj én majd őrködöm helyettetek.
    * Éreztem ahogy próbált felmászni, de szerencsére nem talált fogást szerencsére. Ám minél közelebb jött annál jobban erősödött a testemben lévő fájdalom érzete. A szemeim néha maguktól felemássá váltak pár pillanatra, hogy felmérjék milyen közel van hozzánk. Hiába volt alattunk egy szikla fal a lelkeket akkor is láttam melyeket felzabált.*

  9. – Amint a víz bugyborékolni kezdett “Gond van” arccal pislogtam néhányat, majd Xavier után indultam és sietős léptekkel mentem a falhoz. Amikor oda értem mászni kezdtem vele felfelé. Miközben másztunk lepillantottam a bugyborékoló vízre, ami egyre jobban bugyogott. Ez picit lassított a mozgásomon, de nem álltam meg, az eszembe se jutott. Mikor felért és nyújtotta a kezét, megfogtam azt és felmásztam én is. Lepillantottam. A víz már elfeketedett teljesen és kezdett kiemelkedni, ahogy a lény emelkedett fel.- Menjünk… -Mondtam a férfinek, jobb a békesség alapon és őszintén szólva ezzel a lénnyel nem szívesen kerültem volna harcba, de Matsu se. Besétáltam Xavierrel a kimart mélyedésbe, ami két méter magas volt és mélynek tűnt, de nem volt annyira mély helység. Elsétáltam a végéig és leellenőriztem. Matsu a testem használva csatornának, mint ahogy már milliószor megtette, egy buborék pajzsot vont a helységköré, ami sziklába terjedve is védett az onnan érkező támadásoktól. Vissza sétálva elmosolyodtam.- Minden rendben. Itt ellehetünk reggelig… Matsu már felemelte a pajzsot. -Mondtam, majd leültem a fal mellé neki dőltem. Nem volt hideg, de meleg se. Én éppen az ilyen időt szeretem. Ez nem egy barlang volt, hanem egy mélyedés, amit vagy kifúrt valami, vagy belecsapódott valami és az vájta ki, de mindenképpen külső hatásra keletkezett.- Nyugodtan pihenj le. -Mosolyogtam. A sárkányom varázsolt nekünk egy- egy takarót, amire lefekhetünk és magunkra is tudjuk hajtani, hogy betakarózzunk, ha kell. Az enyém éppen alattam jelent meg, Xavieré pedig mellette.- Te tudod, milyen lény az ami a vízből emelkedik ki, ugye? -Néztem fel rá kíváncsian, lábaim kinyújtva és keresztbe téve.-

  10. – Az a hely tökéletes lesz éjszakára főleg ha valóban erős a pajzs amit felállít a kis barátod.
    * Elcsomagoltam mindent majd a barlangra pillantottam. *
    – Vágjunk bele…
    * A víz ekkor elkezdett bugyborékolni mint ha épp forrásba lenne.*
    – Ideje szedni a lábunkat mielőtt édes hármasba töltenénk az estét valakinek a gyomrában.
    * A sziklához léptem és vártam hogy Aiko is oda érjen. Miután oda ért elkezdtünk mászni amilyen gyorsan csak tudtunk és én részemről meg se álltam a barlangig. Mikor felértem a kezemet nyújtottam Aiko felé hogy segítsek neki felérni a csúcsra. Na jó ez így hülyén hangzott, de végül is a barlang majdnem a csúcson helyezkedett el. *

  11. -Elmosolyodtam szavain.- Nem vagyok immúnis a kígyó méregre, semmilyen méregre sem… de Matsu meggyógyított volna… -Mosolyogtam le rá, ahogy leguggolt.- Ne aggódj, nem vagyok olyan törékeny… -Mosolyogtam, majd szavait figyeltem.- Igazad van… Kicsit sok időt töltöttünk egy helyben. -Mondtam és elgondolkodtam. Körbe néztem és felmutattam egy magasabban lévő részre, ahol egy barlangnak tűnő bemélyedés volt. Egy üreg, amelyet az idő mart ki. – Az megfelelő lesz… és Matsu meg tud minket védeni éjjel… erős védő pajzsa van, ami minden mozgást jelez és véd az erős támadásoktól is. Távol tudja tartani azt az izét, ha kell… -Mondtam Xavierre nézve.- Sötétedésig már nem jutunk messze, szóval menjünk fel oda… aztán reggel tovább indulunk. -Mondtam figyelve őt.- Ha ez neked tetszik így… -Mondtam feltéve a kezeimet megadóan.-

  12. – Sajnálom, hogy ellöktelek, de nem tudom hogy te immúnis vagy a mérgekre vagy sem. Csúnya halálod lett volna ha sikerül megmarnia. Nagyon megütötted magad?
    * Léptem vissza a korábbi helyemre, majd ismét leguggolva pillantottam fel rá.*
    – Az ilyet nem kell megköszönni. Ez számomra természetes dolog…
    * Felvettem a levelet amin a hús maradéka volt, majd nem sokra rá befejeztem az evést. Elégedett fejet vágva nyugtáztam magamnak hogy átmenetileg jól laktam és egy ideig elleszek. *
    – Most hogy megvolt az ebéd és szusszantunk is egyet lassan ideje lesz megindulni. Nem akarlak sürgetni, de nem akarok a szükségesnél többet ezen a helyen tölteni. Így is itt kell éjszakáznunk ami koránt sem veszélytelen. Az a valami amit a vízben láttál éjszaka vadászik a szárazföldön. Jobb lesz majd egy magaslatot keresni éjszakára. Nem akarom megadni neki az esélyt, hogy éjjel meglepetés szerűen ránk támadjon. Öreg vagyok én a halálhoz…
    * Azzal neki álltam csomagolni szép kényelmesen. Eloltottam a tüzet és eltakarítottam amit elkellet.*

  13. – Szavaira csak még jobban elvörösödtem, mert még jobban zavarba hozott, ezért aztán méltán gondolhatta, hogy eljátszottam a gondolattal. Pedig nem teljesen, igaz. Habár a testét megnéztem az igaz. Matsu a fejemben is jót nevetett rajtam. Az arcom pirossága elmúlt, amikor az ételt szóba került. Amikor szemembe pillantott én is az ő szemeibe néztem, és kedvesen elmosolyodtam, ami azért tőlem elég létidegen volt, de nem bántam. Valahogy jól esett, hogy megköszönte. Enni kezdtem, finom volt a hús. Xavier biztos jó szakács. Gondoltam. Amikor rám pillantott elmosolyodtam, és elpirultam, halványan, ahogy rám szegezte a szemeim. Érdeklődve figyeltem, amikor letette a levelet és felállva hozzám sétált. Elpirultam, ahogy elém térdelt és kezeit az arcomra tette, még a szívverésem is felgyorsult. Nem igazán értettem mi van velem, azt meg főleg nem, mit tervez. Kérésére behunytam a szemem és engedtem magam húzni. Érezhette a leheletem, hogy szaporább egy kicsivel, de csak mert ez a helyzet ismeretlen volt. Halványan megrezzentem, hogy a tarkómra simított. Sose voltam még ilyen közel férfihez, ilyen módon se. Ami látszott és érezhető is volt. Nem is értettem mi van velem. Mintha nem is önmagam lennék. Meglepett, ahogy lelökött a földre. El is terültem, oldalt a földön. Hirtelen kaptam rá a tekintetem, és ekkor láttam meg, hogy a férfi egy fekete mambát kapott el. Nagyon is ügyes volt, és elkapta a fejét, majd el is vitte. Elmosolyodtam szavain.- Azért szeretem őket, hidegvérűek, kegyetlenek… de igazságosak. Sokak szerint a kígyók kétszínűek… de valójában nagyon is őszinték. Ha vele is nősz fel, akkor sem babuzsgatós, ha kell kajának néz és megesz… de tisztelik az erőt és dominanciát… és erős állatok. -Mosolyogtam felülve, majd felálltam és leporoltam magam. Figyeltem, ahogy elengedi a mambát.- Emellett gyönyörű és változatos faja az állatoknak. -Mosolyogtam rá, a pirosságom teljesen elmúlt, ahogy a zavarom is. – Köszönöm, Xavier! … Szép mentés volt. -Mondtam figyelve őt.-

  14. * Akármennyire próbáltam nem tudtam vissza tartani a nevetésem. A vörös arca láttán rögtön levágtam hogy érintetlen a szentem. *
    – Hogyne, hogyne. Ne mondd hogy nem játszadoztál el a gondolattal.
    * Fogtam a hasam a nevetéstől majd próbáltam vissza fogni magam és nem gonoszkodni. Mikor viszont felém nyújtotta a levelet rajta a hússal meglepetten pillantottam rá. Miután elvettem tőle a szemébe pillantottam és halványan elmosolyodtam.*
    – Köszönöm, és neked is jó étvágyat.
    * Azzal hozzá láttam az evéshez. Jóízűen falatoztam a frissen sült húst, mely épp hogy csillapította a éhségem, de addig biztos elég volt amíg vissza érek a városba. Ahogy ettem egy szót sem szóltam csak csendben figyeltem. És milyen jól tettem… Tekintetem Aikora szegeztem majd letettem a levelet melyen a maradék hús volt. Megindultam a nő felé majd mikor elég közel voltam hozzá letérdeltem elé. Kezemet az arcára tettem majd végig simítottam azt.*
    – Hunyd le a szemed és ne mozdulj a kedvemért kérlek.
    * Elkezdtem felé hajolni egészen addig amíg nem éreztem a bőrömön a leheletét. A kezem a tarkójára csúszott és gyengéden húzni kezdtem magam felé, míg a másik kezem a háta mögött elnyúlt. Kis ideig mozdulatlanul vártam, majd hirtelen elengedtem Aikor és félre löktem őt hogy elkaphassam a fekete mambát, mely mögötte tekergett egy fán, várva hogy megmarhasson valakit. Nehezen de sikerült elkapnom a fejét így nem tudott megmarni.*
    – Nem sokon múlt.
    * Mutattam felé a kígyót melyet a sziklák felé kezdtem el vinni hogy elereszthessem.*
    – Nem értelek miért kedveled ezeket az állatokat. Ha tehetnék megölnének…
    * Néztem rá kérdően majd beengedtem a sziklák közé a kis hüllőt. *

  15. -Elgondolkodtam első szavain, mert ez nem ötlött a fejembe, és logikusan belegondolva én is így gondolom. Nevetésére rápillantottam, majd szavait hallva a képzelő erőmről, elkerekedett a szemem, és pislogva teljesen fülig pirultam, zavarba jöttem. Itt egy pillanatra máris lerombolódott a nagyszájú, harcias nő képe. Én, aki most láttam először félmeztelen férfit, Xavier képében és persze ott ahol ő a vízben megfogott, ott először fogott meg bárki is, nem csak férfi. Kitört belőlem a szűz lány, amit próbáltam leplezni. Matsu persze sírva röhögött belül az egészen, de főleg az rajtam.- Um… Én nem vagyok perverz… már megbocsáss! -Jelentettem ki pirosan, zavarban és karba téve a kezem, félre pillantva. Szavaival egyet értettem a gondolkodó emberekről és az unalmas világról. Kezdett enyhülni, eltűnni a pirosság, amikor kezem megfogta és a mellkasára tette, ekkor ismét pirulni kezdtem. – I-igen! -Értettem egyet az eleven halott jelzővel. Amikor megnézte a húst és levelek után indult fejben lemorogtam Matsut és kimorgolódtam a sárkányom miatt magam. Eltűnt a pirosság és a zavartság is. Így mire vissza jött és a húst leemelte, majd a levelekre tette elmosolyodva, kíváncsian figyeltem. Felém nyújtotta a kését. Elmosolyodtam és elvettem. Fogtam egy levelet tányér gyanánt és rá vágtam kockákra a húst, majd felé nyújtottam.- De a nők meg gondoskodnak, nem? -Mosolyogtam rá, majd amikor elvette a húst vágtam magamnak is és vissza ültem, combomra fektetve a levelet amin a hús volt, majd vissza adtam a kését.- Köszönöm, Xavier! Jó étvágyat! -Mosolyogtam rá, majd bekaptam egy falat húst és enni kezdtem. Megszoktam köszönni, ha helyettem főznek, mert én nem vagyok valami nagy szakács, pontosabban a konyhát romba dönteni, felgyújtani és katasztrófát előidézve a földel egyenlővé tenni profin tudok, főzni nem annyira. Furcsa lehetett, hogy megköszöntem, de hát van még egy-két dolog amit nem tudok.- Nagyon finom! Ügyes vagy. -Mosolyogtam megdicsérve.-