Lakatlan sziget

Egy kisebb sziget csoport mely szintén a levegőben lebeg. Az érintetlen természet tökéletes hely a botanikusoknak vagy a kalandvágyó felfedezőknek. 

no0l1lkchde61

Vélemény, hozzászólás?

577 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Lakatlan sziget

  1. -Ahogy megmozgatta a füleit, élénken néztem a füleket, szinte meredten, majd mindkét kezemmel a fülek felé nyúltam, miközben letérdeltem. Megfogva a füleit édesen mosolyodtam el és megsimogattam azokat. Olyan aranyos kislánynak látszottam.-
    Ne haragudj! Eddig csak egyszer találkoztam hasonló lénnyel. Ő egy macska démon volt… de a rókákat jobban szeretem. Ravasz, okos és erős állatok. … Szépek a füleid… -Mosolyogtam elengedve a füleit. Abba nem gondoltam bele, hogy így a kicsit mélyen dekoltált nyári ruha szemtől szembe adott neki nagyon is kellemes látni valót a melleiről. Vissza emelkedtem guggoló állásba, így eltávolodva tőle ismét, a korábbi távolságra.-
    Én C.C. vagyok. Örvendek a találkozásnak. -Mondtam elmosolyodva, kezet nyújtva neki. –
    Szívesen főzök neked, ha szeretnéd… -Mosolyogtam felállva és leporolva a térdem, majd megigazítva a ruhám.- Mutasd meg nekem ezeket a helyeket, mert itt még nem jártam. Te leszel az idegenvezetőm… -Mosolyogtam rá. Elvégre olykor én is mosolyoghatok, főleg mert végre egy érdekes lénybe botlottam.-

  2. -A külsőmet nem igazán kedvelik… talán a kisgyerekek.
    Mozgattam meg róka füleimet egy kicsit.
    Mikor a főzést meg hallottam a farkamat kicsit csóváltam.
    -Már rég ettem valami finom főt kaját.
    -Hm sétálni? bár vannak itt szép helyek és egy jó kis vízesés ahol lehet egy jót fürdeni.
    Mikor előre hajolt és egy kicsit hátra dőlve karomat meg tartottam magamat és bólintottam egyet.
    -rendben veled tartok.
    Mondtam újra kicsit el pirulva.

  3. Ahogy te is… -Mondtam a mosolyra utalva.- A város túl mozgalmas… ott én is ideges vagyok… nagy a nyüzsgés, amit nem szeretek… -Mondtam figyelve őt.- Hogy hogy nem tudsz nyugodtan? Edd meg amit szeretnél és ne figyelj a többiekre… -Mosolyogtam tanácsot adva.- Én nem kotyvasztok, hanem főzök… egyébként nem a Pokol urát jöttem megidézni, hanem sétálni jöttem…
    -Mondtam komolyan a kotyvasztásra.- Nos, sétálni jöttem… meg lazítani és gondoltam eltöltöm az időmet… Segítesz? -Kérdeztem kíváncsian, kicsit jobban előre dőlve, de az nem volt tudatos.

  4. Bólintottam egyet.
    -Hmm szóval tudsz mosolyogni is.
    Mikor azt mondta helyes mind két alakom teljesen el vörösödtem.
    -Ah ugyan én nem igazán tartom annak… a városban nem igazán tudok nyugodtan sétálni vagy kaját rendelni..
    Néztem nehezen a szemébe, bár tudtam lehet baj lesz belőle.
    -Mi keresel itt a szigeten? Nem igazán a hozzád hasonló emberek szoktak itt lenni… nem tűnsz olyannak aki bármit is kotyvasztani akar az itteni természetet felhasználva.
    Tettem oldalra a fejemet és lassan pirult arcom át ment a szokásos komorrá.

  5. -Ahogy az illatomat jellemezte kíváncsian figyeltem. Nem tudtam, hogy ilyen illatom van, hiszen ember vagyok lényegében, így nem érzem mások egyedi illatát, és energia nyomait.- Fájdalmasabban… ez érdekesen hangzik…
    -Mondtam a fájdalmasabb halál említésére. Mikor emberi alakjára váltott és előttem törökülésben ülve jelent meg, érdeklődve figyeltem, majd elmosolyodtam halványan.- Helyes kis róka voltál… szeretem az állatokat.
    -Mondtam figyelve őt. Érdekesnek találtam a pírt az arcán.- Boszi? -Kérdeztem kissé lepetten.- Még senki sem hívott Boszi channek… -Mondtam kíváncsian.- Ez az alakod is helyes… -Mosolyodtam el.-

  6. Nyeltem egyet.
    -Azok így is úgy is meg haltak volna,csak fájdalmasabban.
    Mikor meg kérdezte az illatát.- Édes és csábító, de még is veszélyes.
    Elég volt pár másodpercig úgy látnom majd zavarban át változtam emberi alakban és ott ültem előtte török ülésben.
    – Áh örülök hogy bejött a Róka alakom Boszi chan.
    Mosolyogtam rá pirulva.

  7. -Érdekesnek tartottam a szavait, amelyeken el is gondolkodtam.- Érdekes álláspont… de érthető. -Mondtam egyet értve vele.- Az orvvadászokat is utáltad volna… elvitték volna a szarvast… -Mondtam. Nem mozdultam, amikor az arcom szaglászta, hogy megvizsgálhasson.- Egy róka, aki lusta a vadászathoz? -Kérdeztem érdeklődően, mert ez a mondata az arcom eddigi semlegességét megváltoztatva, kíváncsiságot mutatott.- Az lenne az ingyen kaja, ha fognék neked enni valót… egy orvvadásztól ne várj sokat… -Mondtam, miközben ismét megsimogattam a fejét, fülei tövét is érintve.- Érdekes… a szemeim színe ilyen születésem óta… az illatom pedig nem tudom… Milyen az illatom? -Kérdeztem kíváncsian, leguggolva és térdeimre simultam. Ebben a pózban a dekoltázsom is jobban látható volt, a telt melleimmel együtt, amik ebben a pózban kicsit kinyomódtak.-

  8. Fejemet a kezéhez nyomtam mikor a fejemet simogatta.
    -Csak ha ellejtették volna az őzet nekem csak ingyen kaja lett volna.
    -A vadászathoz is eléggé lusta vagyok.
    Csóváltam a farkamat.
    -De számomra a démonok és azok az emberek kik a pokol útját választották… Utálom azokat.. mivel nem adnak ingyen kaját…
    Néztem a lány arcára és közelebb hajolva meg szagoltam.
    -Elégé érdekes illatod van, és a szemed is szokatlan.

  9. – A hangra megfordultam és sárga szemeim a rókára függesztettem, de csak a rókát láttam. A hajam és a ruhám is meglibbent, ahogy gyors mozdulattal fordultam meg. Körbe pillantottam, de mivel nem volt ott más csak a róka, legalábbis nem láttam mást elmosolyodtam. Sejtettem, hogy nem egyszerű rókával találkoztam, ha ez a róka beszélt.- Valóban… gyors halált nem érdemeltek volna… de csak feleslegesen zavarták volna a környezetüket… -Mondtam a rókának, majd oda sétáltam.- Sok ember kegyetlen… főleg az orvvadászok, mint ők… nem érdemelnek kegyelmet… -Mondtam figyelve a rókát. Lassú mozdulattal, kiegyensúlyozottan, hogy ne ijesszem meg, felé nyúltam és megsimogattam a fejét.-

  10. Ép róka alakban jártam az erdőt valami élelem után kutatva, egyszer csak egy felém rohant egy őz, el ugortam az útjából egy bokorba. A levegőbe szagolva furcsa illatot éreztem és azt követtem a bozótosba kicsit lopakodva mentem majd láttam hogy 2 ember egymást öli, majd lassan a lány háta mögé lopakodtam és egy bokorban figyeltem, majd ki jöttem a bokorból és hátra néztem a két hullára.
    -Áh.. kegyetlen és gyors halál.

  11. Újabb kaland után nézve, ezúttal a lakatlan szigetre jöttem. Itt kevesebb az ostoba ember, aki idegesíthet, a természetet és az állatokat meg kedvelem. Ezúttal egy térdig érő fehér, pántos, könnyű ruhát vettem, mivel jó idő van és nem terveztem harcot. Magas sarkút vettem, mert abban is jól tudok mozogni és ha kell az is jó eszköz a harcra. Egy szalma kalap egészíti ki az öltözékem, zöld hajam lágyan simul rám. Neki vágtam sétálni az erdőnek. Út közben figyeltem a növényeket, állatokat. Végre jó volt a nyugalom és nem idegesített senki. Az örömöm viszont nem tartott túl sokáig. Össze futottam két vadásszal, akik éppen készültek lelőni egy szarvast. Pechükre éppen a képbe sétáltam, így megzavartam a szarvast. A két vadász felé néztem. Szemeim rózsaszínesen rajzolódtak körbe, ahogy a képességem használni kezdtem.- Tűnjetek el… és a harmadik fánál pusztítsátok el egymást! … -Adtam ki a parancsot.- Igenis, Úrnőm! -Válaszolt a két vadász engedelmesen és szemeik vörösen rajzolódtak körbe, ahogy a parancsom eljutott az agyukig és átvette az uralmat. Felálltak és el is mentek, ahogy a harmadik fát elérték lelőtték egymást és meghaltak. Ekkor tovább sétáltam és megálltam egy fánál, kb. két méterrel arrébb és a tájat néztem végig.-

  12. * Morcosan néztem rá majd sóhajtva fontolgattam hogy fejbe csapom. De végül letettem a tervemről. Amikor eltűnt a fák között egy ideig csak néztem a dzsungelt majd magam is megindultam utána hogy most aztán jól beolvasok neki. Ám túl nagy voltam hogy ebben a formában követni tudjam ezért jobbnak véltem emberi alakot ölteni. Miután már láttam és utol értem tarkón pöcköltem majd morcosan néztem rá. *
    – Kerub nem pedig griff. Én se hívlak zöldfülűnek. Ha igazi vadász lennél tudnád hogy a griffek nem úgy néznek ki mint én.
    * Eltűrtem a hajam az arcomból majd karba tett kézzel végig néztem rajta majd meghallottam hogy korog a gyomra. *
    – Van egy gyümölcsös nem messze innen. ott találsz magadnak élelmet. és nem kell aggódnod nem tollászkodom bele semmibe és az aranyad vagy mid se érdekel. Van nekem elég.

  13. – Soha nem hallottam kerubokról vagy mi. Nekem egy Nagy griff leszel. – majd megindultam befele. – És még akkor se mondanám el mire vadászok ha rajtad múlna. Bocs pajti de kell a pénz, és nem hagyhatom, hogy bele tollászkodj. Vagy mi. – forgattam szemeimet.

    Mondjuk előtte kéne valamit találnom enni. Korgó hasamra simítva indultam be a mélybe kutakodni.

  14. – Melegedni jöttem ide és pihenni. Nem szeretem a hideg évszakot. Lelassúzok tőle amit gyűlölök.
    * Halva hogy mit mondott szinte azonnal kiakadtam majd szét tárt szárnyakkal dobbantottam egyet a homokba.*
    – Mi az hogy nagyra nőtt házi griff? Én egy Kerub vagyok. Fajom utolsó büszke és erős példánya. Nem tütüm hogy sértegess. Lehet vissza szokok az emberhúsra. De úgyis megfeküdnéd a gyomrom szóval hanyagolom a dolgot. Amúgy is. Éjjel érkeztem szóval kétlem hogy bárki is látott volna. Viszont érdekelni kezdett milyen szörnyről lehet szó. Nem mondták hogy néz ki?
    Szőrös, pikkelyes, Kicsi, nagy? Két vagy négy lábú esetleg több?
    * Figyeltem ahogy elmegy a holmijáért majd a dzsungel felé fordultam.*

  15. – Mondja az aki itt alszik a homokban. – tettem karba kezeimet mellkasom előtt. – Plusz semmi súlya sem volt.
    Megfordulva indultam meg a felszerelésem felé.

    – Emellett azért vagyok itt, mert a falusiak mesélték, hogy van itt egy szörny, de szerintem biztos, hogy nem rólad beszéltek. Csak elsőre vagy ijesztő. Olyan vagy mint valami nagyra nőtt házi griff.

  16. – Mégis miért ennélek meg? Hal és vad hús párti vagyok. Meg némi gyümölcs. Nem szeretek semmi olyat enni ami két lábon jár.
    * Mikor elengedte a farkam megfordultam és vele szemben álltam majd kényelmesen nyújtóztam egy nagyot. *
    – Be kell vallanom hogy igen csak meglepő ébresztő volt amikor elkezdted húzni a farkamat. Csoda hogy elbírtad.
    * Tényleg meg voltam lepődve bár kissé aggasztott hogy a keze még mindig a fegyveren van.*
    – Arra nem lesz szükség. Nem bántalak ha te se engem. Jobb szeretem a békességet és a nyugalmat. Viszont érdekelne miért van egy harcos ezen a szigeten? Tudtommal lakatlan.

  17. Megijedtem a folyamattól, s automatikusan a fegyveremet markoltam. Kicsit nagyobb mint ahogy azt képzeltem.

    – Megfogsz most enni? – suttogtam remegve, kicsit nagyon leizzadtam. Hirtelen volt ez-az egész számomra. – És ne haragudj.
    Lassan felálltam majd még mindig a fegyvert markolva mértem végig.