Központ

A szigeten élők egyik legkedveltebb helye a városközpont mely Arendelle egyik leszakadt része. Itt sose kel fel a nap és az időjárás se változik. Mindig kellemes meleg szél söpör át az utcáin. Ám a sziget lezuhanása és szélválása után a forgalom kissé megcsappant. tumblr_static_blue-city

Vélemény, hozzászólás?

534 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Központ

  1. -Elvigyorodva kuncogtam, majd bólintottam.- Természetesen van. Kétféle, kér fajtából… -Mosolyogtam, miközben simogattam a macskát.- Ne légy hangos! A füle attól még jó! -Szóltam rá, a macska fülét lágyan lefogva, hogy ne bántsák a hangok. Ezután vártam míg eltelik az a fél óra. – Ennek a szernek az az érdekessége, hogy nyom nélkül ürül ki… Ebből következik egy másik érdekesség. -Mondtam.- Mi lehet az? -Kérdeztem költőien.- Nos, ez a szer amilyen gyorsan hat, és amilyen gyorsan kiürül, olyan gyorsan is tűnik el a hatása… -Szavaimat a megfelelő pillanatra időzítettem, így amikor az utolsó szavamat kimondtam, a macska mintha mi sem történt volna felállt az ölembe, nyújtózott, majd megrázta magát és tisztálkodni kezdett. Olyan volt, mintha mi sem történt volna vele és be sem adtam volna a szert, csak egy kicsit elnyúlt volna héderelni. Lepillantottam a macskára jelentőség teljesen, majd vigyorogva néztem Akenora.- Altatás… -Mosolyogtam, majd az illóolajok közül kivettem egy víztiszta színű folyadékot, aminek rózsaszínes fénye volt, ahogy megcsillant a fényben.- Szundi. -Mondtam a szer nevét.- Egyszerű szer. Erős illatú, gyorsan ható, hosszú hatású és lassan távozó szer, amely nem hagy nyomot. -Mosolyogtam.- Ezzel is óvatosan kell bánni, erejét tekintve túl adagolva, hosszú kómába ejthetsz vele bárkit… -Mondtam.- Ható ideje 1 óra, szinte azonnal hatni kezd, teljes hatását kicsit több mint egy perc alatt fejti ki. -Mosolyogtam.- Ebben a szerben azt szeretem, hogy be kell lélegeztetni. Oldja a vizet, így figyelni kell az arányokra. Tehát… ennek a szép vadmacskának mindössze egy fél cseppet kell feloldani, egyetlen korty vízben. -Mondtam. Elővettem egy tálkát és tökéletes precizitással egy kortynyi vízben feloldottam, majd a macskát arra ösztönöztem, hogy ne igyon belőle, hanem lélegezze be. A harmadik légvétel után ismét elnyúlt és a korábbi módon kezdte venni a levegőt. Az orrához tartottam a tálkát, így a szükséges adagot belélegezte. Teljesen kikapcsolt. Minden érzékszerve kikapcsolt, nyelvét kiöltötte, szemeit behunyta. Légzése lelassult kicsit, teste teljes mértében ellazult.- Nem érzékeli a külvilágot, nem érez fájdalmat, nem mozog, még a reflex szerű mozgások sincsenek meg. -Mondtam.- Ez a legjobb, ha valamilyen beavatkozást akarsz tenni. -Mosolyogtam, simogatva a macskát.- Erre mondják azt, hogy se kép, se hang. -Mosolyogtam. A tálból eltűnt a víz is teljesen, mintha ott sem lett volna.-

  2. – Ez ám a készlet, elismerésem!- vigyorogtam rá, majd pedig a nővel szembe leültem, s így figyeltem végig mozdulatait. Mondatai megértésére bólintással feleltem, s végig követtem mozdulatait, nehogy valamiről is lemaradjak. Egyenlőre a hallgatás és figyelés nem tűnt nehéznek, egyszerű volt elsőre megjegyezni a megkapott információkat.
    – Szóval mindkettő bevihető a külső felületen át, de az olajok szájon át hatásosabbak… Figyelni fogok rá.- ismételtem vissza a már sokkalta fontosabb információt, majd pedig az anyag hatását figyeltem. Igaza is lett, a macska egy perc után teljes mértékben ellazult, de még reakcióképes volt a teste.
    – Ez nagyon menő!- vigyorodtam el, de azért egy pár csettintéssel még leellenőriztem a biztosságát.
    – Nagyon tetszik eddig, kíméletes módszer altatásra és még precizitást is igényel, hozzám való. Altatásra is van illóolajod, vagy sima olajod, ha jól sejtem, nem?- kérdeztem rá.

  3. -Kuncogtam a szavain, majd körbe pillantottam.- Nos, azt senki nem mondta, hogy az Uchiha testvérek hétköznapiak lennének… -Kuncogtam.- Azért egy dolgot kérdezz meg apádtól… Miért jó az neki, ha ti is ugyan azt élitek át, amit ő… -Kuncogtam, majd elindultam egy éppen bokorból kilépő vadmacska felé.- Milyen szép vagy… Semmi baj. Nem fogunk bántani… -Mondtam a macskának. A szemeim felfénylettek, így a macskában kioltottam a félelem és a menekülési ösztönt, így azt teszi majd amit kell. Nem mocorog. Vissza sétáltam a macskát cirógatva, majd leültem ölemben a macskával. Megjelent mellettem egy fadoboz, amit ki is nyitottam. A dobozban 3 ml-es kicsi fiolák sorakoztak egymás mellett, összesen 50 db volt a dobozban. A doboz tetejében és az alsó részében is volt 25-25 db fiola. Minden fiolának eltérő színe volt, de volt olyan is, több is, amely hasonló színűnek tűnt, de én láttam azt a tizednyi árnyalat eltérést. A doboz tetejében cseppentő is kapott helyett és volt ott egy olyan eszköz is amivel az oltásokat szokták beadni a bőr alá, mint egy inzulin beadó eszköz, egy 3 kicsi patronnal.- Nos, akkor lássuk csak. -Mosolyogtam, majd mutató ujjammal köröztem a nyitott doboz felett, mintha keresnék valamit, aztán egy vigyorral kísérve határozottan vettem ki egy fehér árnyalatú folyadékkal teli fiolát.- Ha csak elbódítani akarod az állatot, hogy ne érezzen fájdalmat, de ne aludjon el, és félig meddig még tudatánál legyen, akkor ez a megfelelő.- Fehéres színű, mint láthatod… Ez nem illóolaj, viszont gyorsan beszívódó anyag. -Mondtam.- Ezek illóolajok… -Mutattam a doboz felső részén lévőkre.- Ezek pedig olajok. -Mutattam az alsókra.- Fontos, hogy a kettő nem ugyan az. Az illóolajokat bemasszírozzuk, vagy bedörzsöljük. Az olajokat lehet bőrfelületre dörzsölve tenni, de sokkal hatékonyabb szájon át alkalmazva, mert a nyálkahártyákon át hatékonyabban és gyorsabban hat. Viszont ezekkel óvatosan kell bánni, mert hamar el tehetünk vele bárkit láb alól, ha túladagoljuk. -Mondtam.- Ezt olajat Hamiskának hívom. Egyszerű a hatás mechanizmusa. Mivel erős anyag, még neked is elég lenne három csepp, hogy aludj mint a bunda… -Vigyorodtam el.- Nos, Hamiska, gyorsan, rövid ideig hat és gyorsan ürül ki, minden nyom nélkül. -Mondtam levéve a kupakot. Elvettem a cseppentő tetőt, ami olyan volt, mint egy kupak, csak egy hosszú csövecske volt rajta, amivel be lehet adni. Ezek a fiolák kicsit puhábbak voltak, mint a szimpla üveg, mert varázs anyagból voltak.- Hatás mechanizmusát tekintve egyszerű. Bódít és nem kábít. Az alany felfogja mi történik körülötte, de nem érez semmit és nem képes mozogni. Ható ideje összesen 30 perc. -Mondtam, majd egyetlen cseppet beadtam a macskának, aki az ölemben dorombolt.- Egy perc alatt hat. -Mire kimondtam a szavaimat, már el is feküdt az ölemben a macska. Légzése egyenletessé vált, légzése teljesen kiegyensúlyozott lett, nyelvét kiöltötte, és teste teljesen ellazult, mire eltelt az egy perc.- Látod? A szemei nem csukódtak be, hanem félig nyitva vannak. Mindent érzékel a külvilágból, a hangokon keresztül, de nem tud mozogni és nem érez fájdalmat. -Mosolyogtam.-

  4. – Az előny gyakran hátránnyá fordulhat… Az erő és gyűlölet csak elveszi az ember eszét legtöbbször… Ha csak nem képes kezelni azt.- sóhajtottam a szökőkútra pillantva, mikor is elhaladtunk mellette. A harc dolgot említve visszanéztem rá, majd pedig még végig hallgattam az ő tapasztalatait erről.
    – Érdekes információ… Nos, nálunk a testvériség értelme egyedül azzá vált, hogyha az egyikünk megvakul, a másik szemét kivájhassa, ezzel megölve őt és új hatalomra szert téve… Más értelmet eddig nem találtam. Ő utál engem és ez talán így is van rendjén…- vontam vállat mit sem törődően az egészre, hiszen ezen nincs mit változtatni. Lassan elértünk a rétre, ahol is pedig feltette első, talán legjobbnak nevezhető kérdését.
    – Nos ez így eléggé egy nehéz kérdés, mégis csak nem ismerem a képességeid és tudásod kiterjedését. De mivel a leginkább a saját magam munkáiban használnám a tudást, így ha altatásra, vagy kábításra van esetleg pár trükköd az illatolajokkal, akkor azt szívesen meghallgatnám.

  5. -Kuncogtam a szavain, nem kinevettem, csak kuncogtam, hiszen ő is tudja, hogy amit mondott annak kevés a valóság alapja.- Nos… Akeno… Biztosan te is tudod, de csak azt lehet megváltoztatni, vagy azon lehet segíteni, aki akarja, aki nem akarja azon nem tudsz segíteni. -Mosolyogtam. Ekkor sétáltunk el egy szökőkút mellett.- Madara sok életet megélt már, nem fog változni… a te testvéred pedig fogékonyabb Madara erőszakos génjeire, mint azt gondoltam volna. -Mosolyogtam.- De mindkettőben van jó is… Nem kell aggódnotok, hogy bárki fölétek kerekedhet és mindig találtok kiutat minden helyzetből és a többiekkel ellentétben, nektek a szüleitek mindig meg lesznek. -Mondtam, miközben elhaladtunk a szökőkút mellett.- Előbb utóbb harcba fogtok kerülni… de az a lényeg, hogy ne felejtsétek el kik vagytok… testvérek. -Mondtam.- Nekem 7 fiú testvérem van, sokat veszekszünk és sokszor törünk egymás életére is, de mindig testvérek maradunk… és ha kell, még ha ellenszolgáltatásért is cserébe de segítünk egymásnak… -Mosolyodtam el. Mikor elértünk a rétre a bokros fás részhez sétáltam.- Nos, Akeno… Nevezd meg mi érdekel elsőnek.- Mosolyogtam kíváncsian.-

  6. – Áh, én tipikusan csak egy tökéletesen életet akarok felállítani magamnak, amiben a családom is értelmes…ebb….- fejeztem be máshogy inkább a mondatot, hiszen a mostani helyzetben a családom nem lehet normális, egyedül normálisabb agyilag. Azaz nem akarnak minden egyes ember megölni az utcán, aki velük szembe jön, csak minden 5.-et. Igen, ez egy pompás terv!
    – Nem sajnálom hogy ők a szüleim… Sokat tettek értem és a testvéremért, ezt pedig viszonozni akarom.. Hátha apámnak is a későbbiekben megjön a józan esze, elméletileg rendes öregkorra bölcsebb lesz az ember. Csak hát a húgom nagyon a fejem akarja venni a szemeim érdekében… Valahogy azt sejtem, hogy a vége az egyikünk halálához fog vezetni…

  7. -Kuncogtam a szüleire vonatkozó kijelentésére.- Nos, érthető a feltételezésed, de sajnos ők a szüleid. Nem mellesleg, a szülök azért vannak, hogy kínos helyzetbe hozzák a gyereküket a párja előtt, és mindenki más előtt, kínos fotókat készítsenek róla, amivel eldicsekednek a párjának és minden más élőlénynek a bolygón és persze agyon féltsék, és idegesítsék a hülyeségeikkel… -Nevettem.- Érdekes hobbijaid vannak… de nem rosszak. -Mosolyogtam.- Sok férfi nem ért a házimunkához, ezért amikor szükséges csak szerencsétlenkednek… én éltem egy olyannal, aki mindenhez értett… a haragot leszámítva… -Mosolyogtam.- Nem volt rossz, hogy együtt meg tudtunk csinálni mindent.- Kuncogtam.- Ő híve volt a manuális munka végzésnek, pedig varázslattal mindent meg tudtam volna oldani… -Mosolyogtam, sétálva a rét felé.-

  8. – Oh, ne is mond! Olyan idegesítőek tudnak lenni és még hozzá anyám is ilyen tud lenni! Valamiért úgy érzem, hogy nem ők a rendes szüleim…- feltételeztem ezt arcomon zavart vigyorral, majd pedig a kérdésén gondolkodtam tovább. Időközben követtem szépen, s a kutyámat pedig magam mellett vezettem szépen.
    – Nos… Nem szokásom ezzel dicsekedni, vagy egyáltalán elmondani ezt bárkinek is, de gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a boncolásnak és a kínzásnak is azért… Csak hát sose használom fel rossz célokra ezt a szenvedélyem. Vagy ha széles körökre érted az érdeklődést, akkor még a főzés, házimunka, gyógyítás és még sok minden. Apám már néha háziasszonynak tart emiatt…- jegyeztem meg a végére az apám egyik rossz szokását velem kapcsolatban, mellyel ha az idegeimre nem is megy, de lefáraszt.

  9. -Elmosolyodtam.- Egyáltalán nem sietek sehová… én is beszerző körúton vagyok. -Mosolyogtam.- Szívesen adok pár tanácsot… de kellene hozzá pár élő alany… a szemléltetés kedvéért… biztosan találunk pár állatkát a sétálóban… -Mosolyogtam a füves rétre utalva.- Én késeket vettem, és füveket, hogy a pengéket bele márthassam a különböző szerekbe.- Én a mérgeket szoktam használni, de emellett sok más is létezik. -Mosolyogtam.- Például, ha valakit igaz mondásra akarsz bírni, egyszerűen is megteheted, pusztán két csepp olajon múlik… -Mosolyogtam rá, miközben elindultam ki az üzletből.- Az altatáson kívül mi az ami még érdekel? -Kérdeztem kíváncsian. Ahogy kiléptünk körbe pillantottam és a füves rész felé indultam.- Érthető a döntésed, de a ti családotokra jellemző a mártírkodás… -Kuncogtam.-

  10. – Mindkettejüket észhez lehet, csak a megfelelő módszerek kellenek… Ezzel pedig apám útjára kell én is lépjek, máshogy nem fog menni, csak ha minden lehetőségemet felhasználom…- sóhajtottam fel a döntésemen, majd pedig így néztem le Maximusra, aki ekkor kelt fel az ülő pozícióból, s állt négy lábra.
    – Mond csak, merre tartasz?- kérdeztem ki érdeklődve.
    – Ha esetleg nem túl sietős a dolgod, egy pár jó tanácsot megfogadnék az illatszerekről, hogy legközelebb már kipróbálhassam pár páciensemen.- kértem meg őt az oktatásomra, hiszen ehhez mégis csak jobban ért, mint én.

  11. -Szavain kuncogtam.- Észhez téríteni? Őket nem lehet… meg aztán nekem hasznosabb, ha nem térnek észhez. -Mosolyogtam.- Ők azok a megrekedt emberek, akik sose fognak tovább lépni és csak mindig újra és újra ugyan azt a monoton cselekvést végzik… Madarának ki tudja hanyadik élete ez már, amit ugyan arra az egy dologra szentel… Ő már nem fog megváltozni… és a húgod pedig fogékony erre, így ő ilyen marad… -Mosolyogtam.- Ellenben te… te előre haladsz és beismered amit be kell… Jó tulajdonság… hasonlít a régi mesteremre.- Ő is mindig elfogadta ami adatott neki, elfogadta ami nem, és sosem gyűlölt senkit, mert olyan volt amilyen és azt tette, amit… -Mosolyogtam.- A húgod el fog veszni… elmeészti a tervei és a gyűlölet… -Mosolyogtam rá.-

  12. – Apám és a húgom észhez térítése a bolond terveikkkel szemben… De komolyan, apám már nem az első életét szenteli erre, ez már nevetséges!- sóhajtottam fel a két rokonom sületlen gondolkodás módján, mely máig problémaként áll fent az életemben és családom körében is.
    – Meg hasznos ajándék? Apám azért zárta belém, hogyha nem is befolyással, de tudjon uralkodni felettem, mivel ő képes az erejével uralni, míg Miyako nem. Még egy biztosabb aduászt akart ellene, hiszen régóta sejtette milyen egy reménytelen pokolfajzat lesz…- jelentettem ki az alapvető tényeket.
    – Meg amúgy is, a húgom azt hiszi, képes lesz megszerezni a szemeim… Pár év és utolérheti őt is a Mangekyou Sharingan átka, amennyit használja a szemeit és túl erőlteti őket. Ezért se vagyok a harcolós típus… Megőrzöm még a szemeim egy ideig, aztán pedig a magam módján megoldom a vakságot.

  13. Tudod apád és köztem nincs olyan nagy kapcsolat. Nekem lényegében egy erős mester kellett, neki pedig eggyel több hasznos segítője lett. Mindketten nyertünk… Azért is nem láttál sose, mert anyáddal is csak egyszer találkoztam… Apád nem veszi annyira hasznomat, amennyire lehetne… de ez csak az ő baja lesz majd később… -Mondtam elvigyorodva.- Valóban tökéletesen rontja el a dolgokat… különös érzéke van hozzá… -Mosolyodtam el.- Érdekesnek tartom, hogy ekkora különbség van köztetek, de egyben jó is, mert így még inkább be kell lássa, hogy tökéletes nem létezik, és ő sem tud tökéleteset alkotni, mert hiába a nagy ereje, a természet utat tör magának… ahogy az élet is… Bárhogy akarja elpusztítani, az élet mindig utat fog törni magának… és így ő sem fog sose a dolgai végére érni. -Mosolyogtam.- Te ezt belátod… ő sosem fogja beismerni… Hiába erős… nem mindenki fél tőle. -Mosolyogtam.- A húgod sem fogja feladni, de nem is baj. Mindenkinek kell egy cél, ami előre hajtja, nem igaz? -Kérdeztem.- Téged mi hajt előre? -Érdeklődtem.- A potyautas pedig hasznodra van gondolom, ha Madara ad, akkor hasznosat ad… -Mondtam ránézve.-

  14. – Apám tehetséges a dolgok elrontásába, csodálkozok hogy nem vetted még észre… Olyan egy álnok és hamis ember tud lenni, hogy a dolgait már magától rontja el.. Vagy lehet pont így számított. Még én se tudom kideríteni, akármennyit is beszélek vele.. Furák ők ketten partnerviszonylatban azzal a nővel…- gondolkoztam el komolyabb arccal, majd pedig a kutyám fejéről elvettem kezem, s ismét egyenesben néztem szembe a nővel.
    – Na igen, teljesen mások vagyunk, ám ebből sok ellentétünk még nem született az idők során. Ő éli a maga életét és elfogadja az utam és én is így vagyok ezzel. Bár a tetteit soha sem értettem meg igazán, mivel nem rossz ember… Azért tőle is örököltem pár jó tulajdonságot, de a legtöbbet anyámtól és tanításaiból. De azt elintézte azért, hogy az erőm meglegyen… Van egy kis potyautasom jó pár éve….- vigyorogva ütögettem meg a hasam, ahol is maga a pecsét volt található, mely a Kuramát zárta el.
    – Meg azért néha nem vetem meg az ármányokat, gyilkosságot, bosszút és kínzást. Csak a húgommal ellentétben belátom, hogy apánkat nem szárnyalhatom túl… Neki még mindig vannak aduászai, gyenge pontja pedig, ami tényleg legyengíti, csak egy talán…