Központ

A szigeten élők egyik legkedveltebb helye a városközpont mely Arendelle egyik leszakadt része. Itt sose kel fel a nap és az időjárás se változik. Mindig kellemes meleg szél söpör át az utcáin. Ám a sziget lezuhanása és szélválása után a forgalom kissé megcsappant. tumblr_static_blue-city

Vélemény, hozzászólás?

707 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Központ

  1. *Kellemes érzés kerített hatalmába mikor mellkasomra döntötte fejét. Biztonságban éreztem magamat vele. Minden olyan hirtelen történt. Vagyis inkább váratlanul ért a mondata, de, ahogy könnyes szemeivel és határozottan nézett, hatással lett rám. Mélyen legbelül nagyon megérintett. Láttam rajta, hogy zavarban van és, hogy megijedt mert észre vette mit is tett igazaból. Vissza tette fejét mellkasomra. Lágyan elmosolyodtam és megsimogattam fejét, majd állánál fogva magam felé fordítottam.*
    -Vergil…
    *Suttogtam kicsit elhalt hangong. Megtöröltem szemeit és a csodolkozó szemeit vizslattam. Arcára tettem mindkét kezemet és simogatni kezdtem.*
    -Lehet, hogy ember vagy én meg egy félvér, de nekem is nagyon sokat jelentesz. Igaz nem ismerjük egymást olyan régóta, de eddig te voltál rám nagy hatással. Sőt, még magamat is neked adnám, mert ezt váltod ki belőlem. Igaz nem mindig vagyok egy angyal, de te megbírsz állítani. A hangod, az érintésed, a nézésed mind hatással van rám.
    *Sóhajtottam egyet és egy hosszú csókba invitáltam.*
    -Már mondtam…
    *Suttogtam az egyik fülébe.*
    -…csak a tiéd vagyok!
    *Suttogtam a másik fülébe és most egy rövidebb csókot adtam.*
    -Remélem ez elegendő válasz neked.
    *Közelebb csúsztam hozzá és homlokomat az ő homlokának érintettem.*
    -Nagyon fontos vagy a számomra…
    *Megöleltem és fejemet nyakhajlatához tettem, majd apró puszikkal hintettembe.*

  2. Szavaira melyeket csak nagy nehezen tudot ki nyögni elmosolyodtam.
    -Az a célom Izuchi.-
    Mikr szerelmet vallot nekem lágyan elmosolyodtam, majd további mondataira szemeim el kerekedtek és kicsit zavarba is hozott amit arcomon lévő pír jelezte a legjobban. Lágy csókjakor még mindig döbbenten néztem rá majd lágyan elmosolyodtam újbóli szavaira. Jutalma útán fejemet a melkasára hajtóttam.
    -Most zavarba hoztál Izuchi.-
    Szóritottam magamhoz szemeim kissé könyesek lettek az örömtől amit éreztem most.
    -Izuchi, nem tudnék nélküled élni most már. Magam mellet szeretnélek tudni és boldogá tenni amennyire ember képes rá.-
    Elhalgatva vettem nagyobb levegőt. Fel hajólva néztem a szemeibe.
    -Gyere hozzám!-
    Böktem ki végül ami szívemet nyomta, tudván hogy ez a helyes. Ám félelem ka volt benne. Nem ismerjük egymás olyan rég ótta, de senki íránt nem éreztem így nagyon rég óta. Nem szeretném elijeszteni viszont magamban se tudtam tartani ezt. Kibúkva szavaim útán nyeltem egy nagyot. Miközbe fejemet a meljasára hajtóttam vissza. Saját magamat hoztam zavarba ezzel a cselekedetemel és még egy gyűrű se volt nálam, hogy neki adjam.

  3. *Mosolyogva figyeltem, ahogy át öleli derekamat és nyakamba helyezi fejét. Minden egyes légvételét éreztem. Nyakamra suttogott és kirázott a hideg tettére, de volt oly’ kedves, hogy még lágyan meg is harapott. Egy kicsi nyöszörgés hagyta el a számat. Kezét feljebb vezette hátamra és magához ölelt. Megint úgy hatott rám, mint a drog amiről nem is akarnék annyira hamar leszokni. Egyik kezemet hajába vezettem pár tincsét meg-meg húzva, amíg másik kezemet oldalára tettem.*
    -Vergil…
    *Nagy nehezen, de kibirtam nyögni a nevét csak a folytatás már nem ment. Nagy levegőket véve, mielőtt testem felforrósodna cselekedeteitől megerőltetem magamat végre és ki préselem ajkaimon azt a pár szót.*
    -…ha így folytatod elcsavarod a fejemet!
    *Sóhajtottam egyet és félre néztem zavaromban.*
    ~Igaz vágyom rá, de…hát…jah…még magammal sem tudok őszinte lenni. Amúgy miért is beszélek magamban!?
    *Egy villámgyors eszmecserét folytattam magammal és vissza fordultam szép kis arcszínemmel halványan Vergilre mosolyogva.*
    -Nagyon szeretlek Vergil.
    *Motyogom kettőnk közé.*
    -Szeretem, ha rám nézel, ha hozzám ér, ha csókot adsz, ha zavarba hozol és, hogy a szivemet neked adhatom.
    *Mondandom közben egyre jobban felbátorodtam és a végére már mosolyogva néztem a döbbent szemébe. Kezeimet arca két oldalára helyeztem és egy puszit adtam szájára. 5 centire távolodtam el arcától és a levakarhatatlan mosolyommal néztem szemébe.*
    -Nem foglak olyan könnyen elengedni!
    *”Megjutalmaztam” még egy puszival.*

  4. Neztem Izuchit, miközben az arxomal szórakozot, ne igazán értettem miért teszi, de nem akkartam meg zavarni. Végül a nevetésével ért véget az egész. Csöndesen figyeltem csak ahogy diskurált az eladóval. A következő pillanatban már kint is voltunk én meg fel kaptam a fejemet és körbe néztem a hirtelen környezett változásra. Kezbe adott zsákba bele lestem.
    -Köszönőm.-
    Mikor meg “fenyegetett” kérdően fel vontam a szemöldőkömet majd el mosolyodtam.
    -Rendben van.-
    Át öleltem a derekát két kézzel, fejemet pedig a nyakába fúrtam.
    -De én jobban szeretek rosszalkodni.-
    Súgtam szavaimat a bőrére és lágyan rá haraptam. Kezeimet fel simitóttam háttán még jobban magamhoz ölelve.

  5. *Éreztem egy kis idő után szivverését ami miatt arcom kipirult de boldoggá tett a hangja. Lassan elengedtem Vergilt és kezeim közé fogtam kicsit nyúzott arcát. Elmosolyodtam és arcát elkeztem böködni, megcsípni és maszírozni. Ő csak csendben felhúzott szemöldökkel nézett rám. Annyira viccesen nézett ki, hogy muszály volt elnevetnem magamat. Miután abba hagytam arca nyúzását homlokára adtam egy puszit.*
    -Gondoltam megmutatom neked. Vannak itt olyan drága kövek amiket én sem ismertem, de most már mehetnénk mert kicsit zavaróak lehetünk és félre érthető ahogy itt ülök….rajtad…khm…
    *Megköszörültem torkomat és az eladóra mosolyogva néztem.*
    -Köszönjük szépen, hogy itt lehettünk és elnézést a zavarásért.
    -Ugyan lányom! Nincsen semmi baj! Ez a tiétek! Vigyétek csak!
    *Adott a kezembe egy kicsi zsákot és bele nézve láttam egy zafír és egy rubint színű drága kővet.*
    -Köszönjük szépen!
    *Aprót bólintott felénk én meg ki teleportáltam minket egy padhoz kicsit távolabb a bódéktól és emberektől. Vergil a padon ült én meg az ölében.*
    -Huhh…ez rázos egy helyzet volt.
    *Töröltem le a nem létező izzadság cseppeket a homlokomról.*
    -Ez a tiéd.
    *Kezébe bele tettem a zsákot amiben benne voltak a drága kővek.*
    -Légy jó vagy nem kapsz cukorkát!
    *Fenyegettem meg mutató ujjammal.*

  6. Olyan erővel döntőt hátra, hogy nem tudtam nem eldölni. Szavait halva jól eső érzés fogot el. Tudtam, hogy szeret de jól esik hallani még ha sírva is mondta. Mikor fel ült én is is felküzdőtem magamat. Újabb ölelésekor egyik kezemet a hátához rakva kezdtem el lágyan simógatni.
    -Semmi baj Izumi.-
    Kuncogtam egy kicsit.
    -Meg nyugtat, hogy féltékeny voltál. Én is féltékeny lennék ha más valaki zaklatna téged.-
    Eszembe juttot, mikor a kisértet kastélyban letaperolták őt. Nehézkes sóhaj hagyta el a számat, miközben magamhoz öleltem fejemet a vállához hajtottam. Nem igazán foglalkoztam az idővel, jól eset kezeim közt tudni Izumit és nem is akkartam elengedni. Csak lassan el engedtem és néztem körbe. A drága kő árus nézett minket, miközben néha szólt a vendégeire, hogy ne zavarjanak meg minket. Jól eset ez a kedves gesztus. Izumira néztem.
    -Szeretnél valamit venni itt?-

  7. *Miután földre rogytam magához húzva csókolt meg és nem foglalkozva a bódéban lévőkkel. Kinyitottam szemeimet, de Vergil csendre intett, hogy elmondja azt amit szeretne. Kicsit biccentettem fejemmel és vártam. Szavától apró könnycseppek szántották fel arcom mindkét oldalát. Vergilre ugortam ezzel pedig eldőlt mintegy zsák. Szorosan öleltem magamhoz és sírtam nyakába.*
    -Szeretlek…szeretlek Vergil.
    *Mondtam sírós hangon és lassan elkezdtem szipogni tőle eltávolodva. Kezeimmel törölgettem meg szemeimet. Leszeget fejjel ültem fel ölében és elszégyelltem magamat.*
    -Bocsáss meg nekem Vergil. Nem akartam ezt…csak…csak…
    *Mikor ülő helyzetbe tornázta magát újra megöleltem, de most nem dőlt el mint egy zsák.*
    -Csak féltékeny voltam…
    *Motyogtam el nagy nehezen a neki szánt válaszomat.*
    -Nem akartam tényleg csak az érzés magával ragadott.
    *Fejemet vállába temettem és akadozva vettem a levegőt viszont a mellkasomat egy meleg érzés járja át. Nyugtatott a jelenléte sőt olyan is számomra mint a drog. Ha valami bajom van vissza hoz és segít rajtam, de ha meg “játszom” vele és hozzám ér olyan számomra mint a drog. Elcsavarja a fejemet. Képes olyan dolgokat elő hozni belőlem amiről nem is gondoltam volna, hogy tudok ilyen is lenni.*
    ~Vergil, mégis mit teszel te velem?~
    *Ez az egyetlen kérdés ami megfogalmazódik bennem.*