Kórház

Fáj a füled? Kivesszük a vakbeled. Korpától a lábgombáig mindent megvizsgálunk. 

10885046_1514410188847943_8700397861924898134_n

 

Vélemény, hozzászólás?

122 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Kórház

  1. – Újabb kaland, újabb kihívás. Hogy miért ment bele egy fogadásba egy manóval, akire rá volt írva szinte, hogy egy szemétláda, arra nem jöttem rá. Igaz, ő elég sajátos személyiség és ha nincs baj, majd hoz magának… de akkor is! Pont egy manóval? Férfiak! … Gondoltam magamban, dühöngve, mert nagyon rosszul nézett ki és aggódtam, hogy mi van vele. Éppen oda sétáltam hozzá, hogy megnézzem, amikor egy megjelenő banán héjon elcsúsztam és mit ad isten rá estem. A sikolyát hallva kétségbe estem, hogy nagy baja esett miattam. Aggódva készültem felpattanni, amikor is lekapott róla két mentős és a hordágyra fektettek. Ellenkeztem, mert Anthrax volt rossz állapotban nem én, de leszíjaztak és bevittek a kórházba. Ott eléggé kikeltem magamból és pár feljelentést megemlítve meggyőztem őket, hogy rám figyeljenek. Anthrax éppen elért a kórházig. Az ajtón belépve két ápolónő rontott rá, hogy hogy néz ki. Bekísérték és lefektették. Amikor megláttam, rögtön elfelejtettem a vitámat a személyzettel és figyeltem, hogy mi történik. Bármennyire is esett nehezemre, nem avatkoztam bele a személyzet munkájába. Rögtön leszedték a ruháját, amit nehezményeztem, de csak magamban. Elküldték röntgenre, aztán ellátták. Kapott egy csendes szobában helyet, körül zsongták a fiatal csinos nővérkék. Nem azért a két fillérért, de már kezdett idegesíteni, hogy úgy ugrálnak körülötte, mintha ő lenne a sztár. Végre lecsitult a dolog és beengedtek hozzá. Azt nem tudom a vérvételre hogy vették rá, de állítólag megszúrták. Furcsa. Azon túl, hogy felírtam egy halál listára a nővérkéket, nagyon aggódtam Anthraxért. Besétáltam hozzá. Be volt kötözve, kapott egy gipszet is. – Anthrax… aggódtam… -Ültem le az ágy szélére és megnyugvón mosolyogtam.- Hogy érzed magad? … -Kérdeztem megsimogatva az arcát. Aludt. A nyugtató hatott még, a fájdalom csillapítóval együtt. Halkan és lágy hangon beszéltem hozzá, hogy kellemes álmai legyenek. Egyik kezét az ölembe vettem és kezét simogatva vártam míg felébred. Éreztem, hogy ha lassan is, de már kezd indulni az önregenerálása, így megnyugodtam, hogy rendben lesz.-

  2. “Soha többé nem hallgatok manóra, ha azzal kezdi, hogy “Fogadjunk, hogy…”!” Gondoltam magamban, mert igazából csak nyöszörögni tudtam. A felhőkarcoló beleremegett a kiáltásomba és tükördzsungel egy pillanatra megállt. Boszi épp felém sétált, hogy megnézze, rendben vagyok-e, mikor elcsúszott egy banánhéjon és pont rám esett teljes súlyával. Mi tagadás. Nem volt nehéz… De a törött bordákkal ez valahogy úgy hangzott, hogy…
    – VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
    Meglepő hangerőt bírnak a hangszallagjaim, ezt igazából csak akkor vettem észre, de, hogy ilyen vékony hangon sikoltsak… Nem azt mondom, hogy lehetetlennek tűnt, de úgy sikítottam, hogy négy denevér tévedt el felettünk. Ekkor érkezett meg az éjszakai műszakos mentőosztag. Felkapták rólam Boszit és minden tiltakozása ellenére a hordágyra szíjazták és betették a mentőbe, bezárták az ajtót és vele az egyik munkás farkát…
    – Hiénák… Gyűlölöm őket… – Szuszogtam és felálltam, aztán bicegve, nyögdécselve mentem a kórház felé… Hangügyileg úgy hangozhattam, mint egy MP3 pornó…