Kórház

Fáj a füled? Kivesszük a vakbeled. Korpától a lábgombáig mindent megvizsgálunk. 

10885046_1514410188847943_8700397861924898134_n

 

Vélemény, hozzászólás?

171 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Kórház

  1. Osavo dúdolni kezdett mire én azonnal felpillantottam-Osavo-suttogtam és elérzékenyültem-Ej te lány-szótlan haladtam Kryssz mellett,majd az irányt a legközelebbi hegyek felé vettük.Lassan..elhagytuk az érdekes kis várost és a hatalmas kórházat.

  2. *Farkamat csóválva érdeklődve figyeltem Phalanxot ahogy felnevet de nem értettem, hogy mégis miért. Osavo felreppenésére a csukját a fejemre húztam majd a kérdésre bólintottam.*
    -Ja!Valamerre biztosan.

  3. Felnevetve figyeltem ismét Krysszre,a nap megcsillant az arcán,észre se vette…Igen kedves volt számomra ő is.Most már biztos,hogy nem az akinek mondja magát,bár ezt jobb ha megtartom magamnak.Osavora nézve biccentettem ő majd felugrott és felreppent ismét én pedig Kryssz mellé állva néztem fel.
    -Indulhatunk?-kérdeztem lassan megindulva lándzsámmal a hátamon

  4. -Ugyan, még pár ilyen alkalom és természetes lesz, hogy vigyázzak rátok.
    *A földről felkeltem és a szürke csukjás ruhámat ismét felvettem. Elkuncogtam magam ahogy Osavo Phalanxhoz dörgölőzött de inkább örültem, hogy nem hozzám dörgölőzött. A táskámat épp felvettem mikor hozzám tette fel a kérdést fülemet hegyeztem majd kis mosollyal felé néztem és bólintottam.*
    -Megleszek.
    *A korház felé néztem és inkább egy sóhaj kiséretében annyiba hagytam a dolgot a csukját meg ismét a fejemre húztam.*
    -Nekem lett volna még egy kis dolgom de majd később elintézem.

  5. Ez a válasz meglepett de továbbra is mosolyogtam-Köszönöm-sóhajtva álltam fel és körülnéztem ismét-Akkor?Most hogyan tovább?Amúgy ti…kipihentétek magatokat?Minden rendben?-megsímitottam Osavo fejét mire ő azonnal elolvadt szinte-O..Osavo jól vagy?
    -I..Igen-dörgölőzött egyre jobban hozzám…
    -Akkor rendben…-majd Kryssz felé fordúltam-Te is jól vagy?-kérdeztem enyhe szelíd hangon.

  6. *Meglepődve halgattam Osavot. Ha egyre erősebb a páncél akkor az nem jelenthet mást csak egy dolgott, hogy amiről Phalanx beszélt az napról napra közelebb lessz.Kínosan elmosolyodtam és Phalanx mellé leültem.*
    -Abban nem lennék olyan biztos Osavo
    *Figyeltem Phalanx páncélját, ahogy ismét rajta terem majd a megszólalására elmosolyodtam.*
    -Másra ne nagyon számíts ha velünk alszol velünk is kelsz.

  7. Osavo sóhajtva de enyhe mosollyal figyelte a nap felkeltét-Végre-Krysszre nézett-Mióta ide jöttünk,folyton ilyen álmai vannak és egyre erőseb a páncél..mintha még jobban kezdené védeni.De minket nem bánt,különben már nem lennénk itt-lassan le ült a földre és úgy nézett rám.
    A páncélom lassan megjelent,majd felkapva a fejem néztem szét,hamar el is mosolyodtam mert a lányokat láttam nem mást.
    -Örülök,hogy ti vagytok-biccentettem a fejemmel.

  8. *A fán figyelve pár ágnyit lejjeb másztam de még mindíg nem ereszkedtem le a földre. Osavot figyeltem és elgondolkoztam amint kimondta, hogy a veszélyre reagál a teste. Kicsit furcsáltam, mert nem volt most senki aki árthatna nekik….vagy épp nem akart nekik ártani. De ha nem a környezete akkor az amit az álmában látott.Leszürtem, hogy ismét rosszat álmodhatott, és az hogy így reagált a teste az csak alátámasztotta a tényt. A fáról le száltam és közelebb sétáltam, Phalanxhoz.*
    -A páncél nem magától aktiválódik, ahogy az ereje sem. A szív lessz a kulcs….talán érezi kik is veszik körül….de ha rosszat álmodik azt nembiztos, hogy megtudja külömböztetni a valóságtól.
    *Osavora néztem.*
    -Lehetséges, hogy rosszat álmodott és nemtudja, hogy épp alszik?
    *Kérdeztem majd fejemet vakartam.*
    -Ne foglalkoz azzal ami vot. A mostani hejzettel kell foglalkoznunk vagyis foglalkoznotok.Hogyan is lehet felébreszteni?

  9. Osavo hallva a kérdést igen elgondolkozott-Sajnos még én s láttam ezt,bár azt hiszem téged se bántott volna ez az erő…-Nézett fel a fára,majd lassan megközelített engem-Ahogy látom az ereje a veszélyre kapcsolódik-lassan megérintette karom-Úgy tűnik minden rendben,lejöhetsz a fáról-nagyokat pislogott és úgy figyelt engem közbe a homlokomra rakta a kezem-Minden rendben Helios nagyúr-suttogta
    Rossz érzés töltötte el ilyen még nem volt,mióta ide jöttünk azóta vagyok ilyen csak.
    -Régen nem ilyen volt,valami nem stimmel-keze ökölbe szorult-Azt hiszem valami készülőben van,a páncélja pedig megakarja védeni őt.De…minket nem fog bántani-suttogta-Kockáztatva maradtam itt,tudtam,hogyha ellenség lennék megölne-nyelt nagyot-De..úgy tűnik a páncél mindenkit észben tart,vagy ha nem is a páncél Helios nagyúr szíve az…ami irányítja a dolgokat.

  10. *Figyeltem Osavot és egyet is értettem vele, hogy a fiú érdekesebb mint látszik. Ahogy melegebb lett rossz érzés fogott el amitől feláltam és farkamat intenzíven kezdtem csóválni majd a fiút figyeltem. Osavo felszólalására kissé morogtam de halgatva rá hátráltam egészen fel a fára. A fiút érdeklődve figyeltem és valami azt súgta mintha veszélyben lennék ezért a fán fejjeb másztam elrejtőzve a lombok közt. A gőzölgés láttán kissé ingerülté váltam majd ahogy az ereje enyhülni kezdett kicsit én is nyugottabb lettem, de a fárol még egy darabig nem jöttem le. Ahogy kelt fel a napp láttam, hogy a fiú is felébred. Elég furcsa tekintettel figyeltem a lombok közül őket.*
    -Mégis mi a fene vagy te?
    *Motyogtam, bár a választ már korábban megmondták, de már úgy éreztem, hogy az nem pont olyan válasz ami ezt megmagyarázná.*