Kocsma

A városszéli kis kocsma ahol az események mindig pörögnek. Egy tábla van a bejárat fölé akasztva amin az áll, hogy:

Gyere be mert ha nem mindketten meghalunk… Te szomjan én éhen…

Vélemény, hozzászólás?

775 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Kocsma

  1. Az újabb drámát végig hallgattam, s végül nehezen, de megegyeztek, hogy segítenek egymáson. Mindenki jól jár. Reyes is, meg a két nő is. Ezért megbeszéltük, hogy összekészülünk és egy órán belül elindulunk az Élet fájához. Én a szobámba átmentem és még tettem el egy kis pipadohányt, ezek után vissza is mentem Reyeshez, ahol még pár percet vártunk a két nőre. Tipikus nők. Vigyorogtam rájuk és végül csak elindultunk az Élet fájához, ezzel is elhagytuk a kocsma területét.

  2. Próbáltam normális arcot vágni ahhoz, hogy mégis csak segítünk Reyesnek. Főleg amikor direkt rám nézett. Bosszantani akart. Egyenesen rám szegezte a kék szemeit és mosolygott. Ha nem tudnám, hogy milyen rémes, azt gondolnám egészen… angyali.
    Amikor Yume beszólt Niku-nak, elkezdtem kuncogni. Egyébként sem értettem, hogy mi a francot keres még mindig itt. Reyes a virágot akarta, Niku pedig elhozta neki. Akkor miért nem tűnik már el? Volt valami különös benne…
    Reyes kisvártatva átadta a receptet Yuménak, aki rögtön nézegetni is kezdte. Elég sok virágot felismertem a listáról, de szinte mindet könnyű volt beszerezni. Egyedül a mi növényünk volt rajta a nehéz ügy.

  3. Nile szavain elgondolkoztam. – Ez igaz, de… ha kell segítek neki, hiszen ahogy mondtam, nekem nem kell az egész virág! – ekkor megszólalt Niku is. -Hé, nagyon jól tudom, hogy mit fogok csinálni és nem kell neked Nilet kioktatnod! – szóltam rá és ezek után jött Reyes beszólása is. Ezekkel a férfiakkal annyi baj van… Végig néztem, ahogy Reyes lassan az ablakhoz ballag és azon figyeli a kinti tájat. – Az élet fájánál? – kérdeztem vissza. – Esetleg láthatnám a receptet, vagy valami útmutatót, hogy hogy is kell a főzetet elkészíteni? – kérdezte meg ezt, még utunk előtt.

  4. -Yume, nagyon kedves Tőled, el is fogadom az ajánlatot. -néztem összeszűkült szemekkel Nilela-ra. Már csak azért is azt akartam, hogy segítsenek mert Ő annyira nem akart. Majd Nikuhoz fordultam:
    -Igazad van. -mosolyogtam, borzolva a kedélyeket. Az ablakhoz sétáltam, mintha valami nagyon fontosat kéne felfedeznem odakint. -De ezt csak egy helyen valósíthatjuk meg. Az élet fájánál. Csak ott működik a főzet. -újra a többiekre emeltem a tekintetem, végigpásztázva ezt a furcsa kis “csapatot”. -Akkor, benne vagytok?

  5. Láttam Nilelan, hogy leakarja beszélni Yumet arról, hogy a virágot megossza Reyes-el. Ezt nem engedhettem, hiszen nem ezért dolgoztam, hogy ő most mindent elrontson. – Nilela kedves! – próbáltam kedvesnek tűnni. – Ha már Yume volt ilyen aranyos és felajánlotta a segítségét, akkor hagyd, hogy azt tegye, amit ő jónak lát! – néztem rá és láttam rajta, hogy nem igazán tetszik neki, hogy én bele szóltam az ő dolgukba.

  6. Yume mellé léptem és összekulcsoltam a kezeimet. Feltűnt, hogy Reyes csak Yuméhoz intézte a szavait, úgyhogy vállat rándítva Yuméhoz fordultam:
    -De nem kellene elvinnünk a virágot a gyerekeidneeek Yumeee? -néztem rá kérlelően. -Reyes nagyfiú, biztos vagyok benne, hogy megoldja egyedül. -erőltettem magamra egy hamis vigyort. -Ő keverte magát a slamasztikába, húzza is ki magát belőle.
    Nem tetszett nekem ez az egész helyzet, főleg, hogy még mindig a kocsmában voltunk. Azzal az emberrel aki elrabolt minket. Elrabolt! És azzal aki felbérelte. Olyan mint egy rossz film…

  7. Szavain meglepődtem. Szóval bukott angyal, tudhattam volna. – Ha szeretnéd segítek a főzetben! Csupán csak a recept és az alapanyagok kellenek! – mondtam mosolyogva neki, hiszen még is csak tartozok neki ennyivel a múltkori után, hogy haza vitt és nem hagyott részegen magamra. Ezek után Nilere néztem, hogy lássam neki mi is a véleménye a dolgokról. Úgy láttam nem igazán tetszett neki, hogy Reyds figyelmen kívül hagyta.

  8. Hátradőltem a falhoz és összefontam a kezeimet magam előtt. Nikuval sokat sejtetően összenéztünk, majd kaján vigyorral az arcomon a lányok felé fordultam:
    -Nocsak, a hölgyek mégis segíteni kívánnak az elesett férfiakon?
    Nem bírtam abbahagyni a mosolygást.
    -Tudod, Yume. -direkt csak hozzá intéztem a mondanivalóm. -Nem vagyok épp a legkedveltebb személy ott ahonnan jöttem. Szóval elvileg ebből a virágból készíthető egy főzet, ami távol tartja az angyalokat… A nagyobb hatalmúakat is. Ez most épp kapóra jönne.

  9. – Akaratos nőszemélyek! – válaszoltam Reyesnek, majd egy gonoszabb vigyor csúszott ajkaimra. Csodálkoztam a lányokon, hogy hirtelen milyen adakozóak lettek. – Érdekes.. – jegyeztem meg halkan a véleményemet. Ezek után Reyesel összenéztünk. Abba a nézésbe minden gondolata átjött, mintha telepatikusan beszéltünk volna.

  10. Miután Yume megkérdezte, hogy Reyesnek mégis melyik rész kell, annyira hülyének éreztem magam. Sőt. Iszonyatosan hülyének. Vöröslött a fejem mint a paradicsom.
    Nem tudom miért léptem fel ilyen agresszívan, de valamiért ezt hozta ki belőlem.
    -Öhm, ja, ha kell valami belőle, ami nekünk nem, akkor megkaphatod. -sóhajtottam. -Persze, ha csak nem akarsz benne kárt tenni. -nem tudom miért borzoltam tovább a kedélyeket, egyébként is elég kiélezett volt a helyzet. Meglepetésemre csak elmosolyodott és összenézett Nikuval. Nem szerettem ezeket a férfias összenézéseket.

  11. Mikor Nile kezembe adta a virágot meglepődtem. – Kösz..önöm..- mondtam elcsukló hangon, és nagy szemekkel figyeltem Reyesre. – Akkor a miénk lehet, igaz? – kérdeztem meg, majd eszembe jutott valami. – A virág melyik része kell neked Reyes? – mert nekem a gyökerének egy kisebb darabja és a virágjának 4 szirma kell. – mondtam el neki és vártam a válaszára. – Csak mert a többi a tiéd lehet, sőt, ha kell segítünk megcsinálni, amit szeretnél a virággal! – ajánlottam fel neki a segítségünket.

  12. Nem gondoltam volna, hogy a kis tündér ennyire a sarkára áll. Azt meg pláne, hogy simán megérint. Az angyaloktól azért az átlagemberek tartanak némi távolságot. Lehet, hogy kicsit alábecsültem.
    Tetszettek a villogó zöldesbarna szemek, a remegő szája, ahogy követelőzött. Hát engedtem neki. Van az a pillanat, amikor egy férfinak tudnia kell, mikor érdemes visszavonulni. Szükségem lett volna a virágra. Nagyon. De szerettem volna még egy kicsit bosszantani a tündérkét, hogy lássam, mit tudok még kiváltani belőle.
    Férfias vigyorral Nikuhoz fordultam:
    -Hát most mit szólsz? Ezek a nők, ha akarnak valamit…

  13. Élveztem az előadást, amit ezek hárman nyújtottak. Egyik jobban játszotta a szerepét, mint a másik. Próbáltam kimaradni a kis konfliktusaikból… Miért kelhet nekik az az átkozott virág? Mit tudhat, ami ennyire fontos? Tűnődtem el, míg ők a virágot kézről kézbe adogatták egymásnak. Furcsa levegő keringte körbe Reyest és Nielát, olyan nehéz megfogalmazni milyen, talán mint akik érdeklődnek egymás iránt. Bár az több, mint érdekes lenne. Vigyorodtam, miközben megfigyeltem őket.

  14. Őszintén, a víz levert amikor Reyes a virágért nyúlt és egyenesen a szemembe nézve kitépett egy apró szirmot belőle. Szinte hallottam a sikítását. Csendben odalépkedtem, belenéztem a jégkék szemekbe és elkaptam a kezét mielőtt újra a szirmokhoz érhetne.
    -Ha ezt még egyszer megteszed. -annyi harag gyűlt bennem össze, amit most szívesen ráengednék erre az angyalra. Kissé zavarban voltam, hogy ennyire közel állok hozzá, nagyon bódító volt az illata. Bár a tündérpornál nem bódítóbb, szóval végső esetben is van egy fegyverem ellene…
    Meglepettségemre csak tartotta a szemkontaktust és elégedett vigyorral megszólalt:
    -Akkor mi lesz?
    Nem szóltam semmit, csak lassan kiemeltem a virágot a kezéből. Csendben hagyta. Éreztem, hogy a tekintete végigsiklik rajtam, úgyhogy mielőtt újra elmélyednék a kék szemekben, hátat fordítottam és Yume kezébe nyomtam a virágot.