Kínai negyed

A város kis piacának is lehet nevezni. Talán ez az egyetlen hely a szigeten ahol mindent árulnak és mindig történik valami izgalmas. 

tekkonkinkreetanime-city_00174403

Vélemény, hozzászólás?

548 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Kínai negyed

  1. * Mély levegőt vettem majd próbáltam lehiggadni. Néha túlságosan is energia bomba voltam és a pánik kezelése sem volt az erősségem így hát a szemeit figyelve próbáltam lecsillapodni. *
    – Mit javasolsz?
    * Kérdeztem nyugodt hangnemben majd körbe néztem. A sok ember láttán kissé elbizonytalanodtam hisz nem igen voltak jó emlékeim az emberekről. Sokszor bántalmazták a csillagokat és a népem is. Ám ezen most felül kellett kerekednem, hisz az aki a segítségemre sietett annak ellenére hogy nem is ismert de mégis meg kellet bíznom benne hisz ez volt talán a győzelmünk kulcsa. *
    – Sajnálom hogy mindent a nyakadba zúdítottam.
    *Néztem a földre elkapva a tekintetem.*

  2. Raven
    Mikor a lány ismét a hirtelenből, egyszer csak meghajol előttem majd bocsánatot is kér, először csak pislogni vagyok képes az előttem állóra. Meg kell hagyni, ezen reakcióm most nem tettetés, tényleg váratlanul érintett, mely érzelmet engedtem, hogy arcorma is kiüljön.
    -Egy pillanatra sem hozott kellemetlen helyzetbe.-eresztek meg irányába egy féloldalas mosolyt..de úgy látszik a meglepetések itt még nem értek véget.
    A hölgy ekkor a füléhez kap, majd később, mintha mi sem történt volna, először az égre, majd rám szegezi tekintetét, így szembetalálhatja magát az értetlen lilás íriszekkel. Esküszöm, lassan ezen a nőn nehezebben igazodom ki mint saját magamon. Ahogy aztán tisztázza a helyzetét, elgondolkozom azon, hogy megpróbálok úgy tenni, mint aki a meglepődik a hirtelen igazság feltáráson, de az igazat megvallva, az idáig való meglepetések sorozata után, már fáradt voltam megszínlelni ezt. Az elkövetkező, mindössze 10 másodpercben viszont, valljuk be…egy olyan információ adagot zúdít rám a semmiből, hogy pörögnie kell az agyamnak ahhoz, hogy mindent pontosan megértsek. Ugyanakkor további reakcióm szinte már adott volt, nem kellett rajta sokat gondolkoznom. Mikor a válasz adás lehetőségére kerül sor, egy fáradt sóhaj keretében engedem el kezét, és helyette helyezem sajátomat feje tetejére. Nem csinálok odafent semmit..egyszerűen csak így próbálom rávenni arra, hogy még több figyelmet fordítson most rám.
    -Először is..-hagyok egy kis szünetet, még inkább érzékeltetve számára, hogy egy kicsit kénytelen lelassítani, mert a rohanás nem mindig old meg mindent.-Hajókázzunk egy kicsit csendesebb vizekre, és majd azután lássunk neki a probléma megoldásának..menni fog?-mélyesztem felemás íriszeibe sajátjaimat, ezzel majdnem hogy a lelkébe tekintve.
    Ha szavaim nem lennének elegek, szinte már egész lényemből árad egy bizonyos békesség, mely igen könnyen kihatással lehet a másikra is.

  3. * Elgondolkozva a dolgokon talán valóban kissé furcsán közelítettem a dolgokhoz. Nem tudtam nagyon mi illik és mi nem, ahogy azt sem mik azok amiket egy nő megengedhet, hisz az én kultúrám más volt mint az itteni népeké. Sóhajtva egyet ráztam meg a fejem majd meghajoltam előtte és bocsánatot kértem.*
    – Sajnálom ha kellemetlen helyzetbe hoztam… Sajnos az én népem nagyon közvetlen volt másokkal, így én is az vagyok. Természetesen sétálhatunk.
    * Nem túlzok ha idiótának éreztem magam a történtek miatt, hisz kellemetlen volt így utólag bele gondolva. Miután felegyenesedtem körbe néztem és elkezdtem keresni a legrövidebb utat és már léptem is volna mikor iszonyatos fejfájás lett úrrá rajtam. Egy hang szólalt meg a fejemben mely így szólt.*
    – Már jövök érted és a kis kedvencedért…
    * Azzal el is hallgatott és a fejfájás is eltűnt varázscsapásra. Elvéve kezeim a fülemtől kaptam a tekintetem az égre majd kerek szemekkel néztem a férfira.*
    – Siessünk… Tudja hogy hol vagyok és ide tart…
    * És igen. Ismét sikeresen elszóltam magam ami csak másodpercek múlva esett le. A homlokomra csapva ráztam meg a fejem.*
    – Istenem de nem megy ez nekem… Minek tovább hülyét csinálni magamból?
    * Szívem szerint elsüllyedtem volna szégyenemben majd össze szedve magam úgy döntöttem elég a füllentésekből.*
    – Kezdjük elölről. A nevem Lyria és én vagyok az utolsó Csillaggyártó ahogy erre rájöhettél a bénázásomnak hála. Az a bolygózabáló valami elakar pusztítani mindent, engem meg magába olvasztani hogy végtelen energiához jusson. Ha én meghalok akkor nem lesz több csillagocska az égen és a Föld is hamar megpusztul hisz ha túl is éli a Bolygófalót rövidesen párszár ezer év múlva felrobban mivel én hosszabbítom meg a picinyke világotok élettartamát. Gondolom most arra gondolsz hogy a Maják mégsem voltak olyan hülyék mint amilyennek tartották őket a sok világvége jóslatukkal. Szóval ha én túlélem akkor ti is. Tádám! Nos akkor van bármi ötleted arra hogy állítsunk meg egy alaktalan valamit ami még egy világűrben élő óriás bálnát is padlóra küldött?
    * Kezdtem kicsit feszülté válni így az sem tűnt fel hogy elkezdtem tegezni. Kezdett egyre nagyobb teher nehezedni a vállamra és hát féltem is amit nem is rejtegettem.*

  4. Raven
    Örömmel konstatálom, hogy a várt reakciót sikerült elérnem a hölgynél. A többi, innentől fogva már gyerekjáték lesz, így csupán tartanom kell pozíciómat. Hogy őszinte legyek, nem sok információval rendelkezem a világon túli lényekről, így talán még ilyen téren is előnyöm származhat az említett szövetkezésből.
    -A bármi alatt mit ért pontosan?-pillantok a hölgyre, ki ekkor már felém is nyújtja kezét.
    Ha nem lennék abban a helyzetben, melyben most, nem fogadtam volna el a felém nyújtott kart, ám korábban már beleegyeztem az ajánlatba, így kénytelen vagyok tovább játszani. Így végül finoman ráfogok Lyria kezére. Ettől függetlenül nem vagyok képes figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a nő keze hideg akár egy jégcsap, így szinte már egy ösztönös reakcióként kezdem finoman, szinte észrevétlenül kézfejét simogatni hüvelykujjammal. Ilyen pillanatokban véleményem szerint a tettek többet érnek az üres szavaknál, és tartom is magam ezen elvhez. Nem tart sokáig ez a cselekedet, csupán szeretném, ha egy kicsit képes lenne lenyugodni, és tiszta fejjel átlátni a dolgokat, hiszen mégiscsak ő az, aki többlet tudással rendelkezik kettőnk közül.
    -Ha nem gond, én előnyben részesítem a sétát.-biccentek egy aprót irányába, majd kérdő tekintetem a mellettem állóra szegezem, jelezve felé, hogy vegye útját arra amerre jónak látja.

  5. * Nem voltam valami jó a hazudásokban és őszintén szólva nem is szerettem még füllenteni sem, ám most mégis megkeltet tennem. Nem csak én voltam veszélyben hanem minden ami valaha is létezett, így csak reménykedni tudtam hogy bele megy a dologba és elhiszi amit mondok. Mikor megszólalt és azt mondta benne van megkönnyebbülten felsóhajtottam és az egyik oszlopnak döntöttem a fejem. valahogy egy pillanatra sikerült megnyugodnom, ám hamar elmúlt ez az érzés, hisz ezzel még nem volt semmi sem megoldva. Mikor oda lépett hozzám és megcsókolta a kezem meglepetten pillantottam rá ám nem szóltam érte egy szót sem. Néhány másodperc kínos csend után elhúztam a kezem majd próbáltam komoly arcot vágni, de be kell vallanom ez a test nem igazán volt alkalmas ere a feladatra. Sokan inkább cukinak mondták régen ezt az ábrázatát úgy 400 éve. *
    – Öm… Nos valahogy ki kéne találnunk hogy hogyan csaljuk erre a bolygóra anélkül hogy bekebelezné. Szerintem olyan mint a csillagágyártó. Képes emberi alakot ölteni bár abból amit hallottam róla bármi megeshet.
    * Egy pillanatra vissza gondoltam arra az alkalomra mikor először megláttam azt a hatalmas valamit ami még nálam is nagyobb volt, pedig nekem egy vörös óriás is csak egy itteni gyerek labdának felel meg eredeti formámban. A testem beleremegett a gondolatba is és még libabőrős is lettem ami nekem teljesen új volt. Úgy fest az emberi testem sokkalta több ingerre képes reagálni mint az igazi formám. (Bár vicces volna ha egy energiából álló űrbálna libabőrős lehetne. ) Ravenre pillantottam majd egy őszinte mosollyal a kezemet nyújtottam felé. *
    – Jobb lesz ha elmegyünk az emberektől kicsit távolabb. És így gyorsabb is lesz.
    * Szándékomban állt ugrani egy kisebbet melyet akkor szoktam használni mikor sürgős helyváltoztatásra van szükségem. A célom a kínai negyedtől nem messze lévő elhagyatott csillagvizsgáló és a hozzá tartozó mező volt, ám lehet jobb lett volna sétálni.*
    – Vagy inkább sétáljunk?
    *Tettem fel a kérdést neki majd vártam mit lép. Emellett szerettem volna megismerni kicsit jobban az új szövetségesemet aki várhatólag nem próbálja meg a későbbiekben kivágni a pici szívemet. *

  6. Raven
    Nem értem, a hölgy hogyan képes ennyit mosolyogni mindössze egy pár perc alatt. Persze, kételkedek ebben én, ki az álarc fenntartása érdekében, talán mindenkinél többször villantja meg a jól ismert görbületet. Viszont a lánynál nem sok okot tudok felsorolni erre a reakcióra. Ahogy aztán ismét felszólal, inkább elvetem a gondolatot és szavaira figyelek. Hogy én, hinni más szavainak..micsoda naiv feltételezés. Már azon lennék, hogy feleljek a hölgy kijelentésére, ugyanakkor mondata utolsó része megragadja figyelmem. Akarva vagy akaratlanul, ám sikerült megadnia a kulcsot korábbi kérdésemhez, és immáron bátran merem a kezemet tenni az illető származását illetően. Talán ezáltal nem jött számára annyira kapóra, hogy igen éles hallással rendelkezem. Minden esetre, eltárolva magamban az adott információt, lépek mögé, mire ő, egy hirtelen váltással már felém is fordul, és nekem szegezi későbbi szavait. Most már ténylegesen is egy ajánlattal nyit felém, amely immáron a második hirtelen húzása..és van egy olyan érzésem, ebből lesz még egy pár.
    -Raven.-biccentettem végül felé egy aprót, majd csupán hallgattam további meséjét.
    Ugyan ez esetben kissé nehezemre esik, ámde nem adom meg magamnak azt az örömöt, hogy egy kételkedő mosoly keretében vonjam szemöldököm a magasba, több okból kifolyólag is. Először is, realizálódik bennem a tény, hogy tényleg csupán kicsúszott az ajkain korábbi megszólalása..a másik pedig a kedvencem: hosszabb élet. Ha majd valaha is meg szeretném hosszabbítani az amúgy is, évezredekig eltelő siralmas életem, tudom majd, kinek szóljak..de idáig, nem hiszem, hogy valaha is el fogok jutni. Könnyedén térhetnék ki a hölgy ajánlata elől annyival, hogy kötelességemnek eleget tettem, ő pedig a homlok csókkal adósságát is lerótta, ámde unalmas napnak nézünk elébe, és még a magamfajta rémalakoknak is megárt már lassan ez a fajta szürkeség. Meg hát, mindössze elég egy pillantás arra az aggodalommal teli orcára, hogy rájöjjön az ember, az előtte állónak igen is létfontosságú a jelenlegi ügy. Ekkor csupán egy távoli hang szólal meg fejemben, mire apró mosoly kúszik arcomra.
    „Nem mindenki számára csekély jelentőségű az élet, legyen az bárkié.”
    Mikor ahhoz a részhez ér, hogy őt egy Csillaggyártó küldte le a földre, nem tudom megállni, mosolyom egy másodperc erejéig kiszélesedik, ahogy aztán hátat fordítva neki, magam is az égre emelem tekintetem, ahogy kicsivel lejjebb biccentem kalapom karimáját. Mosolyom továbbra is arcomat ékesíti, ám a hölgy ez esetben nem veheti észre azt az üveges hatást melyet mostani formája kelt. Mintha csupán egy élettelen test utolsó erőlködésének jelei mutatkoznának meg ajkainak görbületén. Egy jóleső sóhaj keretében vakarom meg tarkómat.
    -Itt a vég..-ismétlem el szavait majd engedve a késztetésnek, hogy egy kicsit eljátsszak a gondolattal, le is vonom a következtetést.-Nem is olyan rossz ötlet.-ahogy e mondat elhagyja ajkaimat, végleges döntésem megszületésével, immáron visszafordulok a lány felé.
    Óvatosan veszem tenyerembe apró kacsóját, majd hátamat megdöntve, apró, szinte légies csókot hintek kézfejére. Egyfajta revans a korábbiakért.
    -Örömmel állok szolgáltalába.-tekintek fel rá élénken ragyogó mályvaszínű íriszeimmel, melyekben egy pillanatra, megcsillan egy igen baljóslatú fény, ugyanakkor ezt a nő csak akkor veheti észre, ha igazán szemfüles.
    Egyelőre nem sok ötletem van afelől, hogy mi lesz majd a dolgok kimenetele, ám ameddig saját magam szórakoztatására elegendőek az események, semmi okát nem érzem annak, hogy elutasítsam a felkérést.

  7. * Szavait hallva arcom komoly lett miután rájöttem hogy a szívem kell neki. Persze miután hátat fordítottam neki és elkezdtem nézelődni elmosolyodtam.*
    – Remélem nem hiszi kedves uram hogy igaz az amit az a két tuskó mondott… Még hogy csillag akinek a szívétől örökké élhet egy ember… Nevetséges… Nem hiába kerülik el a kicsikéim ezt a bolygót…
    * Motyogtam az orrom alatt, hisz azért nem akartam az orrára kötni azt hogy én készítem a csillagokat, melyek szívének elfogyasztásával “halhatatlanná” válhatna… Óvatosnak kellett lennem vele, hisz az erőm híján csupán egy gyenge halandó vagyok egy apró eltéréssel. Drága “gyermekeim kétségbe esett hangját még, így is hallottam és könyörögtek hogy állítsam meg a lényt, melyet bolygófalónak neveztek el. Ám tudtam hogy egyedül nincs hozzá elég erőm és azt is hogy valahogy ide kell csalnom azt a valamit hogy elintézhessem valahogy, de ahhoz szükségem lesz egy erős társra. Ekkor csillant fel a szemem és pillantottam az idegenre.*
    – Lenne egy ajánlatom… Kedves…?
    * Mivel nem tudtam a nevét, így egy pillanatra megálltam majd ismét belekezdtem a mondatomba.*
    – A neven Lyria és soha vissza nem térő ajánlatom van számára. Mivel mint már említettem nem vagyok csillag de hajlandó vagyok felruházni azzal az erővel melyet gyilkolás útján tudna csak megszerezni egymaga. Meghosszabbítom az életét cserébe némi segítségért. Egy lény garázdálkodik odakint ami pillanatok alatt elpusztít csillagot és bolygót egyaránt. Viszont van valami ami még az említett dolgoknál is jobban érdekli.
    * Ekkor mély levegőt vettem majd elgondolkoztam hogyan mondjam el a dolgok állását úgy hogy ne jöjjön rá hogy valójában rólam van szó. *
    – Van egy lény, fajtája utolsó példánya aki lényegében csillagokat és bolygókat teremt. Úgy nevezték régen a földön hogy az Utolsó Csillaggyártó. Ő küldött hogy segítséget szerezzék a teremtmény legyőzéséhez és felruházott azzal az erővel mellyel valakinek az élettartalmát évezredekkel is meghosszabbíthassam. Viszont ha a Csillaggyártó elbukik akkor többé nem lesz csillag az égen és a földet is bekebelezi az a valami vagyis itt a vég.
    * Fújtam ki a levegőt majd a falnak dőltem és vártam a válaszára. Tudtam hogy ez így eléggé furcsán hangzott és hülyének vagy elmebetegnek fog tartani, de egy próbát tennem kellett. Mivel egy ideje már nem kaptam választ, némán kisétáltam az utcára és a lemenő nap utolsó sugarait kezdtem el bámulni mintha ez lenne a leggyönyörűbb dolog világon.*

  8. Raven
    -A mai világban talán igen..viszont kérem, ne vegyen egy kalap alá ezekkel az emberekkel. –biccentek egy aprót, ahogy tisztázom a helyzetem.
    Sikerül elkapnom azt az apró pillanatot mikor a hölgy orcája egy árnyalattal vörösebb színt vesz fel, mire csupán halkan felszusszanok. Csupán reménykedem abban, hogy nem esett már ennek a mosolynak a rabjául..akkor az egész játék értelmét veszítené, és ezzel együtt az érdeklődésem is megszűnne. Ahogy aztán a mellékutcába érve közli velem, hogy félreértettem, mosolyom, egy másodperc erejéig kiszélesedik.
    -Nem..maga értett félre engem.-érintem ujjam egy pillanat erejéig ismét az említett pontra, most viszont finoman rá is bökök bőrére, hogy pontosan értse, mire célzok..hisz, csupán már az érintésből adódóan is tisztán érzem, szíve minden apró dobbanását.
    -Alátámasztom, vannak.
    Később, újból alkalmazva az előbbi „Mintha mi sem történt volna.” megmozdulást, elemelem mellkasától kezemet, majd ahogy készen lesz a kötés is, már állnék is fel mellőle, mikor is az idegen egy homlok csókkal köszöni meg segítségemet. Az igazat megvallva igen sok mindenre számítottam,ám erre az egyre éppen nem, így egy pillanatra nem kicsit ért hirtelen reakciója. Ugyanakkor arcomba egyáltalán nem szökik pír, csupán fapofával bámulok a törékeny alak után, ki ekkor már nézelődni kezd. Eddigi kijelentéseiből és reakcióiból le merem szűrni a következtetést, hogy nem sok köze lehet ehhez a világhoz. Persze, tudom miért is vágyakoztak olyannyira a szívére..ám valahogy a hölgyről nem tudom elképzelni, hogy egy csillag lenne. Viszont közük ettől függetlenül még lehet hozzá. Felegyenesedve végül, halkan lépek mögé, abban az esetben, ha lába mégsem bírná el súlyát, meg tudjam tartani.
    -Rég járt már idelent?