Kávézó

Megszomjaztál? Vagy inkább éhes vagy? Jó helyen jársz! Itt mindent megtalálsz amit csak megkívánsz. Gyere és élvezd a cseléd kávézó különleges italait, ételeit és persze a kiszolgálást.

Vélemény, hozzászólás?

335 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Kávézó

  1. *amikor láttam,hogy a hasamon van a kezem…kifizette amit választottunk…én is felálltam letöröltem magamat mert morzsás voltam,oda mentem mellé, bólintottam… *

    -Igen jól laktam.Mehetünk,hogy ne

    *kimentünk az ajtón,átváltoztam mozgattam a fülemet….mentem mellet mit ha ő lenne a gazdám figyeltem élőrre… *

  2. – Jól esett?
    *Kérdeztem tőle, mikor megláttam hogy a hasára tette a kezét.*
    – Kérsz esetleg még valamit?
    *Kérdeztem tőle kíváncsian, majd még egyszer átfutottam az ital lapon.Közben újra fel tűnt az a kis pincérlány. a szemébe néztem és csak annyit mondtam:
    – Köszönjük nagyon finom volt, jólesett!
    *Majd vissza adtam az itallapokat és kértem a számlát. A lány mondta nekem, hogy ott elől kell fizetni, így vele mentem. Aprócska teremtés volt, de “kawaii”. Udvariasan közölte velem a fogyasztás árát, én pedig át adtam neki a pontos összeget. Majd megköszöntem a szíves látást és csak annyit mondtam:
    – Ha legközelebb erre járok ismét bejövök egy kávéra!
    *Majd vissza mentem az asztalunkhoz, ahol Kazue elkezdett készülődni.*
    – Indulhatunk?
    *Kérdeztem tőle és álltam az asztalfőnél.*

  3. *megettem az utol só minyont akkor megfogtam a szalvétát letöröltem a számat…visszatettem a kis tányérra közben megfogtam a jegeskávét és ittam szívószállal,közben vissza tettem a medált a nyakamba…ránéztem*

    -Nekem a hobbi hmm elgondolgodtató

    *amikor gondolkoztam akkor eszembe jutott.. mondtam neki a választ amikor már végeztem mindennel akkor két kezemet a hasamra raktam… *

    -sétálgatni a hegyekben, farkas alakjában járni a vidéket és segíteni azoknak akik bajban vannak

  4. – A hobbim, hm lássuk csak.
    *Picit elmerengtem a gondolataim között. Majd feleltem neki.*
    – Igazából nincs nagyon hobbim, folyton vándorolok egyik helyről a másikra. – Amihez igazán értek az a harc és a fegyverek használata.
    *Közben szürcsöltem a cappuchino-t.*
    – Hát neked van hobbid?
    *Kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel.*

  5. *amikor láttam mindent akkor,mondta nekem,hogy mitől változok át…a nyakamhoz nyúltam és kivettem a nyakamból egy kristályt letettem az asztalra… *

    -Tessék ez a válasz rá,hogy átváltozok

    *amikor a pincérlány elment akkor megfogtam a minyont elkezdtem enni..gondolkodtam sok mindenen a múlton meg a jövőn,hogy mi lesz..visszazökkentettem magamat és néztem csurit… egy sóhaj hagyta el a számat ,ráfigyeltem és kérdeztem *

    -Majd lesz valami ki tudja mi lesz.És neked mi a hobbi ?

  6. – Mitől változol át?
    “kérdeztem kíváncsian”
    *Majd kis idő múlva a pincérlány meghozta a rendelésem és annyit mondott, mindjárt hozza a másikat is. Megkóstoltam a tortát, nagyon finom volt, és egy “Mmmm” jeleztem a pincérlány felé.* Majd meghozta Kazue rendelését is.
    – Köszönjük *Feleltem a lánynak, arcomon egy pici mosollyal.*
    – Hogy, hogyan?
    – Ez egy jó kérdés, még magam sem tudom rá a választ!
    *Közben elfogyasztottam a szelet tortám.*

  7. *felfigyeltem rá,hogy mit rendelt akkor én mutattam a pincér lánynak ,hogy hozzon nekem egy minyont meg egy jeges kávét amikor mondtam neki,akkor el is ment..amikor én is lemondtam,hogy mit kérek akkor el is ment… közben néztem csuri szemébe.. *

    -Tudom,hogy ilyen de néha attól félek,hogy átváltozok és ki is dobhatnak engemet

    *mondtam a választ és sóhajtottam…vissza jött a pincér lány és kihozta a rendelést letette elénk..én megfogtam a jeges kávét és ittam belőle..kérdeztem tőle *

    -Csuri te,hogy szeretsz bele egy lányba,és honnan,hogy a párod lesz ?

  8. Mikor bementünk a kávézóba, Kazue keresett egy asztalt ami épp üres volt, majd leültünk egymással szemben. Láttam rajta, hogy nincs ínyére a tömeg, de hát a kávézók manapság ilyenek. Nagy a nyüzsgés mindenütt.
    – Minden rendben van?
    Kérdeztem tőle, mivel fogta a füleit, láttam hogy valami zavarja.
    – Ha gondolod átmehetünk máshová, nem probléma.
    Mondtam neki, közben egy fiatal pincérlány meghozta az itallapokat. Bele néztem, keresgéltem, majd kiválasztottam egy cappuchinot és egy szelet tortát hozzá.
    – Ez lesz, köszönöm
    Feleltem a pincérlánynak.

  9. *amikor már elértük a kávézót néztem,hogy milyen sok ember megy be..így is tettünk mi is bementünk.. oda mentem az egyik asztalhoz leültem és vártam Csurit,hogy jöjjön utánam ő is elfoglalta a helyét… körül néztem,közben halottam a zsivajgást minden…lassan felemeltem a kezemet a fülemre raktam utána rákönyököltem az asztalra.. *

    -Nem szeretem ezt a zsivajt

    *mondtam halkan..az egyik pincér lány kihozta az étlapot elvettem néztem,hogy mit szeretnék rendelni… *

  10. Hamar végigolvastam a lapot és mielőtt elment volna a pincér döntöttem a rendelésemről.
    – Egy Dupla Latte Macchiato-t szeretnék kérni.
    A pincér a saját kis jegyzetfüzetébe felírta majd elment. Az asztalra könyökölt majd összefonta az ujjait és arra helyezte rá az állát miközben a vele szemben lévő falat bámulta, amit egy érdekes plakát díszített. A gondolatai teljesen máshol jártak, most, hogy egy csendes helyen ült. Lehunyta szemeit.
    A hosszú gondolatmenetéből a nyakában érzett hirtelen melegség ugrasztotta ki. A forró kávé ahogy végig folyt a mellkasán és a háta egy részén felszisszent. Lenézett magára majd a mellette álló pincérlányra.
    – Ha jól sejtem rossz helyre vitte ki a rendelést.

  11. Az ajtó nyílására a csilingelés irányába kapta fejét. A szemrevaló teremtés láttán halványan elmosolyodott. Sosem tartotta magát egy szent fazéknak, ezért ugyan diszkréten, de végigpásztázta tekintetével. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, viszont a feszengő érzést messziről kiszagolta. Hmm…nostalgie. Talán még szűz?
    A pincérlány közben kissé bizonytalanul megindult a marokkói tejeskávéval. Lerítt róla, hogy még újonc. Az sem kizárt, hogy ez az első napja. De hát ez mégis kit izgat?Ahogy haladt, Claus a pincérlány felé fordult, arcára biggyesztett egy fehér mosolyt. Amolyan Colgate reklámba illőt. A felszolgáló arca kipirult, zavarában egy pillanatra megingott, a marokkói tejeskávé pedig az újonnan érkező vendég nyakába burult.
    Claus fejében már éppen az zajlott le ahogy a kávéját kortyolgatja, de mikor meglátta, hogy a szüzikén landolt, enyhén tikkelni kezdett a bal szeme.

  12. A hatalmas város hangzavara megnehezítette, hogy normálisan gondolkozzon a közelgő esemény fontosságáról és részleteiről. Most, hogy kénytelen volt a városba menni újra hozzá kellett szoknia az emberek nyüzsgő életéhez, ami tőle igen csak távol állt. Ahogy álldogált a járda szélén a bal csuklójára szíjazott kis órára nézett majd egy hatalmas sóhaj tört fel belőle. Ahogy a lámpa zöldre váltott a tömeg megindult, vele együtt ő is. Ahogy átért az út túloldalán vetett egy pillantást a tőle nem messze lévő kávézó táblájára majd egy hirtelen jött ihlettel úgy döntött, hogy bemegy kicsit összeszedni magát.
    Belépve a kávézóba kellemes illatok öntötték el melyre akaratlanul is egy apró mosolyra görbült a szája sarka. Egy gyors pillantással végignézett az asztalokon majd leült a számára szimpatikus helyre. A kiengedett haját a válla mögé dobta egy laza mozdulattal, majd megigazította a kissé felgyűrődött sötétkék szoknyáját. Nem szokott órákig foglalkozni a külsejével, de most zavarta a helyzet. Az emberek között furcsán érezte magát és figyelt, hogy kicsit se tűnjön ki. Mielőtt kihozták volna az itallapot a kirakat ablakában végigfutott magán a tekintete. Az egyszerű ejtett vállú ruha úgy állt rajta mint bárki máson, átlagosnak tűnt. Egy kicsit elkalandoztak a gondolatai, de a pincér kedves hangjára felnézett, majd egy udvarias mosollyal elnézést kért és átvette az itallapot.

  13. Hmmm.. café-crème, café blanc marocain? Nem is emlékszem melyiket szerettem jobban, siklott lejjebb tekintetem, miközben a francia kávé konyha különlegességeiből zamatoztam. Félig az asztalra támaszkodva böngészte az itallapot, miközben egy kósza tincs csúszott az arcába, amelyre jó darabig fel sem figyelt. Fehér inget hordott, egy barnás zakóval, a lábait némiképp keresztbe téve. Haja tarkójánál volt összekötve, még inkább felhívva a figyelmet markáns álkapcsára. Ahogy a nyelvével játszott a szájába egy pillanatra összeszorította fogait. Nehéz döntés.
    – Excusez moi, la mademoiselle! – kiáltott föl az égbe nyújtva egyik karját, elkapva az egyik pincérlányt tekintetét. – Egy marokkói tejeskávét szeretnék.
    Amint leadta a rendelést, Claus kényelmesen nyújtózkodott egyet, a kint nyüzsgő forgatagot fürkészte. Milyen rég is volt ilyen nyugodt délutánom… Roppant kíváncsivá tettél. Vajon tényleg sikerült elkapniuk, és ketrecbe zárniuk, madárkám? Ahogy ezen morfondírozott az arca egy pillanatra elváltozott, széles mosolyra húzódtak ajkai. Izgatottan várta a két nap múlva esedékes gála estet, hiszen nem hiába rostokolt két hete a városban. Attól tartok a körbeszimatolás nem sokat ért, de így még inkább felkeltette érdeklődésemet azon egyedi faj, melyről pár ezer éve olvastam a könyvtárban. Vajon tényleg létezel? Ha igen, akkor egy már biztos. Nem fogok unatkozni.

  14. -Szívesen segítek. Mostanában úgyis kevés kalandban volt részem. -mosolyogtam rá. -Autóval jöttél? A dzsungelig elautózhatunk, de aztán csak saját magunkra leszünk utalva. Nem tudom milyen lények élnek ott, nem tudok az összes növénynek és állatnak parancsolni. -gondolkodtam hangosan. -Esetleg néhány fegyver jól jönne.