Elveszettek szurdoka

Az elveszettek szurdoka egykoron virágzó és békés hely volt addig a napig míg az Angyalok és Démonok össze nem csaptak.

Az itt ontott vér mely a földbe ivódott megmérgezve a sziget eme pontját pusztulásba taszította.

Ezen a helyen a leghalványabb a határvonal mely elválasztja az élők és holtak birodalmát.

Concept_Art_-_Soulflayer_Canyon

Vélemény, hozzászólás?

290 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Elveszettek szurdoka

  1. Követtem Elenat miközben egy kellemetlen érzés lett úrrá rajtam. Egyre közelebb kerültünk a gömbhőz és ez az érzés nem akkart múlni sőt erősödőt. Meg látva a gömbőt nem akkartam a közzelébbe menni. Ekkor hasitótt belé, hogy ezt a kellemetlen érzést ismerem, pont olyan mint mikor Ten akkart manipulálni engem. Látva Elena meg babónázot viselkedését kaptan el a vállánál és forditótam szembe magamal egy határozott mozdulatal csaptam arcon.
    -Térj észhez!-
    Kiabáltam rá nem foglalkozva gömbel se a nyugtalanitó érzésel.
    -Ezt a valamit el kell pusztitanunk, mert különben képes lenne mindent magába szippantani és elpusztitani. Téged se…..-
    Akkadtak el a szavaim szemem becsúkodot erőmet el veszitve rogytam Elenara.

  2. Kábán, kicsit lassan hátra fordultam. Éreztem a lény testhőjét, ahogy azt is, hogy mágiahasználó. Hideg, hajnali szél kezdett megdermeszteni minden izmomban külön-külön éreztem. “Bár tudnám…” Gondoltam és ekkor láttam meg a feliratot egy sziklán… “Elveszettek Szurdoka…” Olvastam.
    – Gondolom, valahol, az, elveszettek, szurdokában, lehetünk… – Suttogtam és lassan felé fordítottam a fejem, aztán végigmértem a gyengének tűnő testét, azt latolgatva, vajon mennyi erő szorulhatott belé? – Viszont… Mint a neve is mutatja… Itt, az, elveszettek, vannak… Mint… például… – Folytattam pirulva… – Én… – Suttogtam és tarkómat simogatva kémleltem az éjszakai eget, hátha van bármi jel, de mivel az asztronómiában nem voltam jártas, örültem, hogy a holdat megismertem az éjszakai égen. Ekkor szimatoltam meg valamit… – Valami… közeledik!… – Suttogtam és a hideg, esti szélben, önmagam szobraként vártam a hideg, tavaszi esték szellőjében, közben egy rozsdás, fejszés manusra gondoltam és a kislányra, aki megolajozta, mikor kellett.

  3. Reggel kómásan felkelve összepakoltam egy kis vizet és ételt,majd elindultam egyenest az erdőbe.Órákig gyalogolhattam mert rámsötétedett.Igazából fogalmam sem volt hogy merre megyek,csak messze legyek az otthonomtól.Elő vettem a zseblámpám amiben az elem pár perc múlva sikeresen le is merült,és mivel nem volt nálam tartalék kénytelen voltam macsak alakot ölteni és a számban felvinni a térképet egy magas fára,hátha a holdfénynél látszani fog.Kivettem a táskámból összehajtottam épp anyira hogy beleférjen majd az ajkaim közé.Atváltoztam,és felfutottam vele a fára.Ami időpocsékolás volt mert a mancsaimmal nem tudtam szétnyitni,visszaváltozni pedig öngyilkosság lett volna a vékocs ágak miadt.Viszont csodálkoztam hogy átváltozva miért nem törtek ki alattam az ágak és zuhantam le.Végül lementem és csak bojongtam.lehet hogy halucináltam is mert egy kígyó alakú embert láttam,de tévedtem mégis ott volt.Bevallom féltem tőle de úgy döntöttem oda megyek és útbaigazítást kérek,reménykedve hogy tudja hol vagyok.Halk léptekkel oda mentem mögé és megböktem a vállát
    -Jóestét!Esetleg nem tudod hogy hol is vagyunk?

  4. Gyönyörű reggel volt. Az eget felhők tarkították. A nap most is, mint általában kegyetlenül tűzött, jómagam pedig kénytelen voltam a felszínen haladni a sikeres kalandból hazafelé tartva. “Még szerencse, hogy van nálam térkép!” Gondoltam és siklás közben elkezdtem előkeresni a zsákomból, a pengék mellől. “Valahol erre kellene lennem…” Böktem rá egy pontra és elkezdtem forgatni a papirost, hogy vajon jól tartom-e? Az összevágott térképem figyelve haladtam tehát az utamon, észre se véve a szakadékot, ami egyenesen előttem volt. Olyannyira nem, hogy képes voltam mind a tíz méteremmel lezuhanni a szakadékba. A pillanatok óráknak tűntek, a föld mégis egyre csak közeledett. Az utolsó pillanatban láttam meg egy fát elhúzni mellettem, én pedig a farkamat köré csavarva megkapaszkodtam benne. Pont annyi időm volt, mert mire megfeszült a farkam, a nyelvemmel már a köveket tudtam volna nyaldosni. Nagy recsegés hallatszott, nyikorgás és a kavicsok kopogása a sziklákon, végül pedig elengedték a gyökerei és végül rám zuhant. Éreztem, hogy még haladok tovább… De semmit nem láttam abból, ami történt… Mikor magamra eszméltem, már késő este volt és fogalmam se volt merre járok… A pengéim véresek voltak és fel voltak szerelve egytől-egyig… A tarisznyám pedig… Üres volt…Túl üres, hogy benne legyen az áru…

  5. – Legközelebb majd én lépek jó?… Egyszerűen meg tudtuk volna oldani egy teleportálással, nem kellett volna erőt használnod – Mosolyodott el majd egy puszit nyomott arcára
    – De köszönöm, hogy segítettél – Lassan nézett fel. Megérezte a plusz energiát. Elgondolkogott egy kicsit miközben körbe nézett
    – Amig az meg van, szerintem nem fog megjelenni, végül is emléletileg ez a valami tartja fogva a démont… – lépdelt előrébb majd tenyerét a földre fektette. Halkan mondott el pár szót, mire egy fény csík indult meg előttük ami az utat mutatta.
    – Menjünk – mosolyodott el és követni kezdte. Nyugodtan sétált de egy idő után egyre inkább furává vált hogy nem zavartalanul tudtak haladni. Ahogy közeledtek egyre jobban lehetett érezni az energia nagyságát. Akkor vette észre az energia gömbör. Meragadta a figyelmét és olyan érzés lett urrá rajta, mint akit magához akarna vonzani. Felkelt és vörös tekintete meg is csillant ahogy folyatosan a gömböt nézte. Olyan volt mint akir megbabonáztak. A másik szavaira csak annyit reagált, hogy egy kissé felé fordította a fejét…
    – Inkább… nézzük meg közelebbről…- motyogta maga elé mialatt közelebb lépdelt a gömbhöz. Pillantásával folyamatosan azt figyelte és felé is nyújtotta kezét hogy megérintse a gömböt. Ahogy keze közeledett ugy kezdett el
    – Hatalmas erő rejlik ebben… nem csoda hogy meg akarják szerezni, ezzel bárkit meg lehet idézni akit csak akar az ember…arról nem is beszélve, hogy mennyire felerősíti a mágiát… – ahogy keze közeledett felé az úgy kezdett el egyre erőteljesebben rezegni, amitől a karcolás repedéssé szélesedett, de nem úgy tűnt mint akit ezt nagyon érdekelné csak az lebegett a szeme előtt, hogy megszerezze az erőt

  6. Köhögtem még egy sort mikor Elena oda jött hozzám.
    -Jól vagyok csak legközelebb nem szárnyakat használók. Túl sokk erőt igényel a meg alkotásuk.-
    Egyenesedtem fel és én is körbe néztem a ki világitótt helyszínen. Nem látthatuk de valamivel meszebb tőlünk egy pulzáló energia gömb volt ami az emliett démont tartóta fogva. Fent nem lehetett érezni, de folyamatosan eneregiát bocsátott ki magából ami telitetté tette ilyen téren a helyet. A leggyengébb varázslatok is jóval erősebbek lehettnek itt és azon a kis gömbőn egy aprócska karcolás mutatta, hogy nem sokkáig bírhatja már.
    -Nos akkor keresük meg azt a valamit szerintem. Nem szeretném ha ő találna meg minket előbb.-
    Elenara néztem mivel nem igazán tudtam merre mehetnénk.
    -Van ötleted?-

  7. Érdeklődve sétált és nézett körbe. Próbált keresni egy olyan dolgot ami használható lenne számukra. Hirtelen torpant meg ahogy megremegett az egész szurdok. Lassan pillantott körbe és nézett rá. Megingatta a fejét
    – Hát nagyon remélem hogy nem.. nem igazán szeretnék még egy ahhoz hasonlót…de attól ne félj hogy valami ránk zuhanna.. a pajzs sok mindent meg tud oldani – mosolygott irányába majd tovább haladt. Vörös tekintetét rá kapta minkor szólt neki. Oda lépdelt hozzá, hogy megnézze a mintát.
    – Had nézzem csak.. hát ha van mellette valami felírat is… – mondta nyugodtan mert nem tűnt fel számára a láncreakció. Egy pillanatra összerezzent ahogy a nagy szikla darab csattant a földön. A felszálló port köhögve kezdte el legyezni maga előtt.
    – Ver?!… – Próbálta megtalálni a srácot közelebb lépdelve felé, de ezzel együtt belelépett egy repedésbe. Akaratlanul is felsikított ahogy megindult lefelé. Lenézett amint a másik elkapta és leereszkedtek az aljára. Tekintetét a srácra vonta
    – Jól vagy Vergil?…- egy gömböt alkotott ami felfénylet és oda lépdelt hozzá. alaposabban megnézte, látta hogy sérülés nincs rajta ezután nézett körbe hogy hova is kerültek. Mindenfelé feliratokat látott és elmosolyodott
    – Szerintem megütöttük a főnyereményt…

  8. Elkezdtem körbe nézni hátha találok egy barlangot vagy valami írást, ne találntán egy sírt. Keresgélés közben egy kicsit de érezhetően meg remeget a szurdok.
    -Ugye nem fog megint rám dölni minden, téged pedig elrabolnak?-
    Kissé zavart mosolyal az arcomon mondtam. Folytattam a keresést, de a remegés miatt ideges lettem. Nem akkartam, hogy kővek kezdjenek el rám esni, a háznál is több erőt használtam a megengedetnél és éreztem magamon. Eddig teljesen meg feledkeztem róla. Hirtelen valami feltünt a szikla falon, egy farkába harapó sárkány van vésve.
    -Nézd!-
    Nem volt mellete semmi csak ott volt. Nem vettük észre de az elöző remegés be inditótt egy lánc reakciót aminek hála egy elég nagy darabb szikla kezdet némán zuhani lefelé. A szurdok falai miatz a fény se szürődöt be nagyon ezért nem éreztük, hogy a fejünk felett eltakarta volna a fényt. Mögöttünk ért földet, fel kavarta a földőn a port amitől köhögni kezdtünk.
    -Elena?!-
    Kérdeztem két köhögés között, az orromig se nagyon láttam. A köhögés miatt nem igazán halottam, de a föld alatunk el kezdtet fel szakadni és csam akkor halottam meg mikor a lábam alatt kezdet repedezni. Nem volt időm reagálni rá, előbb vesztettem el a lábam alól a szilárd talajt. Elkaptam Elenát, nem gondolkoztam cselekedtem és újból használtam az erőmet. Szárnyakat alkotam a hátamra és azzal ereszkedtem le a gödőrbe. Én nem láttam sokk mindent, de egy ősi angyalok által épitett helyre érkeztünk amit a háború miatt hoztak létre. A kisérletek az abyssi démonok ellen túl kockázatosak lettek volna, hogy a menyben csinálják ezért a földőn végezték, ezen a helyen.

  9. Egy bizonyos démoni energiát érezve nyíl ki a kapu…. – ismételte az öreg szavait kissé halkabban ahogy elgondolkodott rajta… Hirtelen pillantott fel azon hogy a könyv a pokolban volt. Lassan nézett rá a mellette lévőre miközben forogtak gondolatai
    – igen… nagyon hasonló hozzá, de még az is lehet hogy nála jóval erősebb ennél… de őszintén megmondom, hogy nekem most még az is megfordult a fejemben, hogy ő maga lenne az, de ez marhaság, mert még csak most akarják elérni hogy megnyíljuk a kapu és megjelenjen a démon… – hangosan gondolkodott és lassan vonta fel rá vörös szemeit
    – ez jó ötlet.. mindenképp kell egy olyan fegyver, amit tudunk ellene majd használni… megoldjuk Ver hogy szerezzünk egyet, valamilyen módon megoldjuk… gyere, nézzünk körbe és keressünk némi furcsaságokat – indult meg az egyik irányba

  10. Az öreg még szólt nekünk mielött bezárult a kapu.
    -Lehet, hogy úgy alakul a történet, hogy nem mentik meg a világot, de elemeztük a bányában lévő pecsétet és elég érdekes, hogy csak egy bizonyos démoni energia érzékelésekor nyitja meg a kaput. Elzárva azt az erőt. Jah és csak ugy megjegyzem a könyv a pokolban volt elrejtve. Nos viszlát.-
    Azzal bezárzta a kaput.
    -De ez a démon olyan mit Ten, nem? Egyszer már elnyelte a varázslatodat, nem lenne jobb inkább egy fegyvert használni?-
    Egy pillanatra elgondolkoztam.
    -Talán, de csak talán tudok egyet szerezni. Nem biztos, hogy sikerül és elég kockázatos az én részemről, de legalább van egy B tervem.-
    Körbe néztem.
    -Nos merre tovább?-