Holtak hegye

Egykoron bő létszámmal büszkélkedő, perem menti vár most üresen várja a kalandra éhezőket. De természetesen ez a hely sosem maradt teljesen lakatlan. Most szellemek lakják. Kóbor lelkek, lidércek várják játékra készen a bátor jelentkezőket, kikben van annyi kurázsi, hogy bepillantsanak eme monstrum gyomrába, elhagyatott pincéibe, üresen kongó katakombáiba…

 

Vélemény, hozzászólás?

658 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Holtak hegye

  1. – Én nem tehetek semmit. A fél társaságnak vissza adhatnám az életüket, de a másikukat a halálba kéne küldenem.
    Célzók ezzel is a gyerekekre.
    – Ha egyszer megkel menteni valakinek az életét, akkor szólj.

  2. -Nekem van egy fiam én anya vagyok de ő már fenőt a férjem meg dolgozik és tudom,hogy milyen én ilyen vagyok kedves mindenkivel de ha felbosszantanak akkor tudok ölni is ember vért is iszok néha ha ideges vagyok de nem kell foglalkozni velem, néha volt olyan ,hogy bajba kerülök meg sérülések vannak nekem

    *mondtam neki és néztem közben a többit is ugyan azt csináltam a gyerekekkel… *

  3. Ránézek, majd a gyerekre. Érzem, hogy nem az Alvilághoz csatlakozott, mire felsóhajtok.
    – Nem, az Időnek, az Alvilágnak, az Életnek és a Halálnak vagyok az Őrangyala. Kedves tőled, van akit nem érdekelnek a lelkek. Sem az életek.

  4. *amikor mondta,hogy őrangyal akkor egy negáltam.. észrevettem egy kislányt aki zokogót oda mentem..a medálomból elővettem a kis golyót a kezébe adtam,mondtam neki,hogy cukorka amikor bevette akkor a lelke elszállt..felálltam és oda mentem Anarys mellé.. *

    -Akkor mindenkinek ez őrangyala vagy ?JA bocsika csak segítettem a kislány nak jó útra menni vagy is sikerült felmennie az égbe

  5. *amikor mondta,hogy szép a nevem akkor mosolyogtam… *

    -Nagyon szépen köszönöm a tiéd is és lenyűgöző a szárnyad

    *mondtam neki….elkezdtem sétálni felemeltem a kezemet,hogy jöjjön utánam amikor elértem egy hejre megtorpantam és néztem lelkeket*

    -És te mi vagy ha szabad kérdeznem és kit keresel itt vagy it akarsz lakni?Én már rég óta itt vagyok van

  6. *amikor csapkodót a szárnyával akkor..egy kicsit hátra estem a fenekemre leültem..de fel álltam..tisztességes távolságot tartottam úgy néztem rá.. *

    -Bocsánat,hogy hozzád nyúltam nem akartam

    *amikor bemutatkozott akkor én is bemutatkozok neki..lehajtottam a fejemet nagyon sajnálom… motyogtam*

    -Én Candice Salvatore vagyok örvendek egy vámpír de nem akarlak bántani elnézést,hogy hozzád nyúltam

  7. Kérdőn nézek a lányra, érzem, hogy vámpír. Szárnyaimmal csapok egyet, majd rá. Nem szoktam hozzá, hogy hozzám érnek, vagy a szárnyaimat csodálják.
    Kíváncsian méregetem, majd picit hűvös hangon megszólalok.
    – Anarys vagyok, szerintem csak eddig nem láttál erre.

  8. *beleszagoltam a levegőbe éreztem egy lány illatát..eltettem a zacskót amit megittam gyorsaságommal ott voltam a háta mögött és néztem a szép szárnyát.. nagyon szépe és még nem is láttam ilyen szépet de szerintem igen… megpöcögtettem a válát.. *

    -Szia téged,hogy hívnak ?

    *utána ott voltam előtte..rámosolyogtam egy kicsit eldöntöttem a fejemet *

    -téged még nem láttalak ezen a szigeten ugye új vagy itt?

  9. Feladataim végeztével megpihenek a Holtak hegyének nevezett hegycsúcson. Ha éreznék fáradtságot, akkor már merőben az lennék, de hála a szárnyaimnak, hogy a nagy távolságokat repülve is megtehetem.

  10. *holtak hegyéhez értem..vissza gondolva,hogy már jártam itt lassan másztam fel a köveket megkapaszkodtam egy kicsit a kövek csúcsosak voltak így pár helyen vágások voltak a karomon a lábamon a hol ért a hegyes..lassan fel értem a két térdemet egy kicsit berogyasztottam…a kezemet a térdemre raktam és vettem a levegőt kifújtam és beszívtam… *

    -Kel egy kis mozgás nagyobb is

    *egy kicsit kapart a torkom így kivettem a táskámból egy zacskós vért kiharaptam a tetejét és megittam..megláttam egy nagy sziklát oda leültem és ittam még néztem a szép kilátást.. *

  11. Hallottam még a lány hangját, a nevét kiáltotta, hogy ha szeretném, megtalálom. Furcsálltam, hogy így kiadta magát, de csak mentem tovább előre. Legalább most nem zavar senki és nyugtom van. Valamiért most zsémbesebb a kedvem a szokottabbnál is lehet, hogy a hely váltja ki ezt belőlem. Na de a feladatra kell koncentrálni. Mentem hosszasan, mire egy nagy terembe érve megpillantottam egy oltárt, amin egy díszes kehely pihent. Rögtön feltérképeztem a környezetet, hogy nem e rejt csapdákat és ami volt, azt hatástalanítottam, így sikeresen elemelhettem a kelyhet. Szerencsére baj nélkül ki is jutottam a kastélyból, a szép kis relikviával a birtokomban. A Holtak hegyét magam mögött hagyva, már egészen jó kedvem lett és elszállt a nyomasztó aura.

  12. Láttam, hogy gyorsan elsietett tőlem. Én meg kezdtem megunni… -Mentem! Amúgy ha rámkeresnél Akame a nevem!- Kiáltottam hátrapillantva, s gyorsan eltűntem. A hegy sarkából még visszanéztem egy pillanatra, de végül távoztam.

  13. Kicsit megráztam a fejemet mivel érzékeltem a történést, de betudtam képzelődésnek. Mentem tovább mit sem törődve az egésszel, de hirtelen előttem termett és megszólalt.- Nagyon nagyra vagy magadtól, minek követsz?- Tettem fel unottan a kérdést, nem ijedtem meg tőle, de álltam a pimaszságát. A nőkkel csak a baj van, ez be is bizonyosodott, amióta feltűnt ez a két nő, nincs egy nyugodt percem se. Vonzom a balszerencsét, ráadásul ez a démonka még elég kiállhatatlan is. A makrancosságával és a hangoskodásával mindenféle jött ment lényt idevonzz. El kell tűnnöm innen mihamarabb, csak megszerzem ami talán megtalálható ezen a helyen és már itt sem vagyok. Elkezdtem egy lépcső irányába venni az irány gyors léptekkel, ami lefele vezetett. Egy nagy csatorna, mondhatni katakomba rendszerbe jutottam, ahol vak sötét volt, így alkalmaztam egy kis tűz mágiát, hogy lássak.

  14. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzést, amit kaptam. Visszaléptem a kastélyból, majd egy másik bejáratot kerestem, amit hamar meg is találtam. A lany elé léptem, aki ment volna tovább. Idegesített már a beszólása, ezért kezdtem elveszíteni a türelmen. -Meg fogsz halni… Magad miatt.- Francba.. Biztos voltam benne, hogy előtör a rombolás képességem. Ahogy fogaimat vicsorgattam, megrepedt a föld. A hajam a levegőbe emelkedett és kéken világított, mire az egész templom darabokra hullott, a földel alatta. Az összes lény a romokba hullott még én is. -Gyorsaaan!!- Kiabáltam, közben a a szemem kékes árnyalatú lett, így visszamentem az időben, ott, ahol az ismeretlen elé léptem. Ő nem tudhatta, hogy mi történt, hiszen ez olyan lett, mintha meg sem történt volna, csak én emlékeztem rá. Már előre tudtam, mit akar mondani, ezért közbeszóltam. -Most simán porrá lehetnél a templom romjaiban, ha én úgy akarnám- Most én voltam a pofátlan.

  15. Érzékeltem, hogy a vérszívó nőcske elillant, a másik egyed viszont még mindig itt tartózkodott. Ezt többek között az előrecsörtetéséből és a nagy hangjából találtam ki, na meg persze az illatából. Bizonyára valami démonszerűség, azok ilyen elevenek, meg persze beleköpnek mindenki levesébe. Mindenképp felakartam fedezni a kastélyt, hátha rejt magában valami érdekes dolgot, valami relikviát, ami számomra hasznos lehet. Ugyan akkor bosszantott, hogy ezt nem tudom nyugodalmasan megtenni, mert ez a lány felzargat itt minden élőholtat, pedig az az én specialitásom. Nem is siettem, de hamarosan odaértem én is a bejárathoz. Kikerülve a lányt csak ennyit mondtam. – Miért kell ilyen zajosnak lenned?- Sóhajtottam és a halántékomra tapasztottam két ujjamat, majd masszírozgatni kezdtem, befelé haladva közben.