Holtak hegye

Egykoron bő létszámmal büszkélkedő, perem menti vár most üresen várja a kalandra éhezőket. De természetesen ez a hely sosem maradt teljesen lakatlan. Most szellemek lakják. Kóbor lelkek, lidércek várják játékra készen a bátor jelentkezőket, kikben van annyi kurázsi, hogy bepillantsanak eme monstrum gyomrába, elhagyatott pincéibe, üresen kongó katakombáiba…

 

Vélemény, hozzászólás?

673 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Holtak hegye

  1. – Nos nagyon örvendek Aiko. 
    *Meg lepett hogy a származásom érdekli.*
    – Nem japán.
    *Elmosolyodva ráztam meg a fejem.*
    – Kínai származású vagyok, de máshol nőttem fel. Sokat nem tévedtél. 
    *Nevettem fel.*
    – Ami azt illeti nagyon is érdekel. Teljesen fel vagyok csigázva.
    *Jelentettem ki határozottan.*
    – Végül is igazad van. Ketten mindig unalom űző a kikapcsolódás. Részemről indulhatunk.
    *Éreztem hogy valami van a közelben és figyel.*
    – Mond csak te nem érzel valami furcsát?
    *Néztem még egyszer körbe, de nem láttam semmit.*

  2. – Figyeltem ahogy megállt előttem és vártam támad-e, de nem tette. – Igen. Másszunk együtt… addig se unatkozunk. -Mondtam vigyorogva, viccelődve. Figyeltem, ahogy a cigit a tartóba teszi. Dohányzik. Nem szeretem a dohányosokat, bár sok ismerősöm bagós. Mit tudnak rajta szeretni? … Na mindegy. Gondoltam miközben figyeltem. Ahogy a kezét nyújtotta és bemutatkozott elmosolyodtam.-
    Aiko Busujima. -Mondtam bemutatkozva és megfogtam a kezét és kezet fogtam vele. Figyeltem őt közben, de nem tűnt ellenségnek. – Félig Japán vagy? … Esetleg, csak a neved? -Kérdeztem kíváncsian.- Habár nevekben nem vagyok jó… -Kuncogtam elengedve a kezét.- Másszunk fel együtt… ha érdekel… -Mondtam, felajánlva.-

  3. *Közben lassan elé is értem és meg álltam.*
    – Hmm, értem. Köszi hogy mondtad. Majd igyekszem figyelni. 
    *Érdekesnek találtam a nőt, de egyenlőre nem tudtam hova tenni. Ellenség e vagy barát. Ez amolyan tipikus szindróma nálam.*
    – Ezek szerint hasonló cipőben járunk. Bár azt halottam hogy itt remek sziklamászási lehetőség van. Gondoltam kipróbálom. 
    *Elszívtam a cigit és a szokásos kis tartóba dobtam. Nem szeretek szemetelni. Ez után a kezem nyújtottam felé. Ha rossz reakciót vált ki belőle a nevem akkor minden világos lesz.*
    – A nevem Rebecca Lee. A tiéd?
    *Vártam érdeklődve.*

  4. – A nőt látva végig néztem rajta. Dohányos… milyen egészségtelen… de hát végül is, nem feltétlen tüdőbajban fog elpatkolni. Figyeltem a mozgását, ahogy közeledett. Magabiztos volt és egyenletes tempóban közeledett. A felszálló cigifüstöt csak egy lenge szellő mozdította meg, nem volt nagy szél, csak köd. Bár a köd is kezdett enyhülni. Nem tűnt veszélyesnek, de ezt azért korai volt még megállapítani. – Csak körbe akartam nézni… amolyan turista lennék… -Mondtam figyelve őt.- Bár az imént megtámadott valami, és lelökött a szikláról… jobb lesz óvatosnak lenni… -Mondtam figyelve és követve a mozgását. Matsu egyenlőre nem jelzett és a kardom sem, így én sem aggódtam.- Te? Egy kis edzés? -Kérdeztem érdeklődve.-

  5. *Fura hangok hallatszottak a távolból. Az alak egy erőteljesebb lett. És mikor halottam a hangját legalább a nemét tudtam beazonosítani.*
    – Ugyan ezt én is mondhatnám.
    *Válaszoltam vissza. Közben elnyomtam a cigim és egy újra gyújtottam rá. Mivel nem tudtam, hogy veszélyes e vagy sem meg kellett pár dolgot állapítanom amire a cigi fűst a legjobb. Például  a szélirányt lehet jól meghatározni és többek között bizonyos szagokat elrejt.*
    – Mi járatban erre felé? 
    *Nem álltam meg haladtam tovább felé.*

  6. – Egy magasabban lévő részen léptem ki az erdőből. Már vagy fél órája üldözöm azt a dögöt, ami megtámadott és megharapta a sárkányom. Nem lett tőle semmi baja, de attól még el akarom kapni. Megint egy nagy cica, jaguár. Legalábbis abban az alakban láttam. Matsu szerint nem valódi állat, csak ezt az alakot használja. Pedig csak körbe akartam erre felé nézni és erre meg megtámadott ez a dög. Feljebb mentem, mert arra láttam, hirtelen tűnt fel mögöttem és még mielőtt a kardom előhívhattam volna lelökött és lezuhantam. Bajom nem esett, mert a levegőben megfordultam és talpra estem. Az esést Matsu tompította, így nem volt nagy gond, csak egy kis puffanással járt a feltűnésem. A magasból megláttam egy alakot, így elindultam felé. Lassan rajzolódott ki az alakom, ahogy a ködös részből kisétáltam. Testhez simuló hosszú szárú farmer, simulós trikó és cipzáros felső volt rajtam, sport cipőt viseltem.- Nem számítottam arra, hogy más is lesz itt… -Mondtam a nőnek, tisztes távolban megállva tőle.-

  7. *Újabb fülest kaptam, hogy a célpontom ezen a helyen látták utoljára. Kénytelen voltam ide jönni. Már nagyon régóta kerestem és nagyon reméltem, hogy végre elkaphatom. Ezen a helyen kezdtem otthon érezni magam. Valahogy vonzanak a barlangok. Gyors léptekkel haladtam a bejárat felé, persze útközben alaposan elkezdtem felmérni a terepet. A háti zsákomból elővettem a kulacs vizet. Nagyot kortyoltam belőle aztán elő vettem egy cigit és rá gyújtottam. Szorgosan pöfékelve még mindig csak a bejárat felé haladtam, már vagy fél órája gyalogoltam, de senkivel nem találkoztam. Amikor is feltűnt a távolban egy homályos alak.*

  8. – Szavait hallva nem igazán hatottak meg a szavai. A férfit nem rázták meg az események, látszólag, sőt még a pipáját is megtömte és rágyújtott.- Te aztán nem tűnsz túl aggódósnak… -Mondtam figyelve, ahogy rágyújt a pipára.- C.C vagyok. -Válaszoltam a kérdésére, arcom most sem mutatott túl sok érzelmet, sőt ha valaki most képes lenne tőlem semlegesebb és érzelemmentesebb arcú lenni, az festi magát.- Te ki vagy? -Kérdeztem vissza figyelve. Ekkor valami földrengés szerű rázta meg alattunk a talajt, amitől még a függőhíd szerű híd is megmozdult, a magasban, ami két hatalmas, kinyúló sziklát kötött össze. Körbe pillantottam, majd a férfire.- Induljunk fel felfelé… azt mondják, fent izgalmasabb… -Mondtam felpillantva.- Miért nem versenyzünk? Aki ügyesebb az nyer. -Mondtam.-

  9. Közelette közben megszólalt. Furán néztem rá, de aztán csak megrántottam a vállamat. Miért ne csinálhatnám azt, amit kér? Így fogtam és lefele vittem a tekintetemet. Fel-fel sandítottam azért a nőre, hiszen a kíváncsi voltam, hogy vajon pontosan mire is készül. Mi ez a fura jel a homlokán? Tűnődtem el. Majd ezek után tekintetemet végleg a földre szegeztem és csak a parancsoló szavai ütötték meg a fülemet. Szavai után megfordultam és végig néztem, ahogy a lény a többivel és saját magával is végez. Ezek után vissza fordultam a nőhöz.- Nem nevezném magamat nem ártó démonnak… – sóhajtottam fel. – Csupán nem lelném semmi hasznát annak, ha rád támadnék. Jelenleg is több hasznodat vettem élve, mint holtan! – mondtam fapofával és visszaváltoztam, majd elő vettem a pipámat és tömködni kezdtem. – Mi a neved? – vágtam neki oda a kérdést, akár az ember a csontot a kutyának.

  10. -Miután lerendezte a csontvázakat, elgondolkodtam az erején. Hiába foglalkoztam éppen mással azért figyeltem a férfit. Érdekesnek tartottam, hogy egy karddal ilyenre lenne képes, habár nem vagyok egy nagy kardforgató és biztos nem használtam megfelelően a kardot, de amire kellett arra tudtam használni. – Nézz lefelé, ha még élni akarsz… -Mondtam neki határozottan a férfinek, majd előhívtam az erőmet. Szemeim rózsaszínesre színeződtek, pupilláim megváltoztak, egy jel formálódott belőlük. Magasan fölé néztem, fejem is felfelé emelve a háta mögött hirtelen alakot öltő hatalmas lényre. Amikor a lény tekintett ránk ordítva egyet, szemeibe néztem. – Pusztulj! -Adtam ki a parancsot, amire a lény engedelmeskedett is. A felvezető lépcső melletti szélhez ment, kitépte a saját szívét, majd a mélybe hullott. Szemeim ekkor vissza színeződtek sárgára és kicsit sóhajtottam, leengedve a kardot.- Úgy látom te nem vagy ártó démon… erős vagy… -Mondtam a férfinek, közelebb sétálva hozzá.-

  11. A lány elfutva mellettem, magabiztosan szólt oda nekem, hogy rám hagyja az őt követő csontváz hadsereget. – Remek.. – sóhajtottam fel és megragadtam kardomat. Könnyúszerrel végeztem a kis csapattal, hiszen hála erős kardomnak a csontvázak szinte hamuvá porladtak. Ezek után a hölgyeményre néztem, aki szépen ott hagyott a pácban. Ő épp egy árnnyal harcolt. Furcsa volt nekem, hogy hamar abba maradt a szinte el sem kezdődő harc. az árny, mint egy engedelmes szolga tartott felém és az újabb csont sereg felé. Segitve az árnynak hamar lerendeztem az újabb hordát és természetesen magát az árnyat is. Mikor ezt sikeresen befejeztem, megláttam hogy a lány támadólag közelit felém. Nem tudtam, hogy mit akar, igy gondoltam, biztos jó muri lesz egyet harcolni vele. Fogtam én is a kardomat és türtelmesen vártam a közelettét.

  12. -A hajam lobogott ahogy szaladtam. Megláttam egy alakot, következtettem, hogy férfi, de amikor közelebb értem alakot váltott. Mivel mögöttem csontvázak voltak, nem álltam meg, egyszerűen felé rohantam.- Rád bízom őket! -Mondtam neki hangosan amikor elszaladtam mellette. Felugrottam és ketté vágtam egy levegőben úszó árnyat. A szemeim rózsaszínné váltak, pupilláim egy furcsa jellé formálódtak. Ugyan az a jel, amit pupilláim felvettek, kirajzolódott a homlokomon is, frufrumat fellibbentve. Még a levegőben fordultam oldalra és az éppen hozzám érkező lény szemébe néztem, aki meg akart harapni.- Menj és pusztítsd el őket magaddal együtt… -Mondtam parancsolva neki, amire az engedelmeskedett is és az éppen érkező furcsa alakokra támadt és távol is tartotta őket. Mire leértem a földre a szemeim újra sárgák lettek, a homlokomról a jel eltűnt. A kardot harcra készen tartottam a démon felé, arra voltak a csontvázak is, de egyenlőre még nem tudtam, hogy ez a démon jó vagy rossz.-