Fordított világ

A sziget csoportok egyike melyet egy hatalmas vihar ölel körül így védve a sziget titkát. Ha valaki mégis sikeresen túléli az utat a szigetre egy fordított világban találhatja magát ahol a kicsi nagy a nagy pedig kicsi. (Pl az elefántok itt kiskutya méretűek a rovarok pedig hatalmasak.) 

Vélemény, hozzászólás?

52 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Fordított világ

  1. – Figyeltem, ahogy leszállt a hajóról. A horgony is a helyére került, leengedtük. Tartottam a repülő halaktól. Ha elsüllyesztik a hajót ideges leszek, de aztán végül megoldódott. A viharnak vége lett, mégis furcsa érzésem volt. Felmászott a főárboc kosárba, az meg dőlni kezdett. Bele csapott a villám amitől felment a vérnyomásom. Végül szusszantam, amikor láttam, hogy jól van. Megszokottan túl merész. Már megint! Indul a vihar megint. Kezdtem már személyes sértésnek venni a dolgot. Eszembe jutott egy vers a tengerről. Szerencsére nem vagyok tengeri beteg típus. Az árbóc és a vitorla is megtörve, tépve lóg. Anthrax meg kiabál, hogy kijutunk. Inkább vissza köptem a bort az üvegbe. Drága, hogy kárba menjen a lötyögtetés miatt. El is tette gyorsan, majd megkínált. Nem kértem. Drága, hogy kilötyögtessük. Ahogy a hajót dobálta a szél elég nyűgös lettem. Vihar, vihar, vihar… Minden felé vihar… Ez is jellemző ránk, ha véletlen nincs baj, majd csinálunk magunknak, hogy ne unatkozzunk… Végre elvonult a szélcsend. Vissza vonultunk a kabin romantikus és félhomályos biztonságába. Három nap. Mégis mintha tegnap lett volna. Tegnap is volt, de mégis ma van. A fedélzet megvár, még befejeztük amit elkezdtünk a félhomályban. Kiléptem a kabinból, majd be is mentem. Elöntött a víz, csurom vizesen jöttem ki. Megfogtak és levittek. – Ember a vízben? Hol? -Kaptam körbe a fejem. Ja, hogy én! Ekkor jutott eszembe, hogy vizes is vagyok. Ahogy fogyott a rum, fogyott a lelkesedés. Kisétáltam és átrendeztem a szekrényt. Ki hitte volna, hogy ennyi rongy. Amíg Anthrax édes álmát aludta én vígan sétálgattam. A száraz föld száraz. Tettem meg a nagy felfedezést. Legyünk száraz föld, ami vizes! Ja nem. Vizes föld ami nem vizes. Fontolgattam a lehetőségeket. Végül a fotelt találtam meg. Leültem és gondolkodtam. Örömmel indultam meg végre a vizesnek tűnő szárazföld felé. Kialkudott vagy mit kötött ki és honnan jött ki vagy be, az már mindegy. A lényeg a pók. Pók? Azt hittem az egy elefánt! Mit keresne egy elefánt egy kikötőben? Leparkolta a Lamborginit? … Ki érti ezt? Ma már mindenkinek adnak jogosítványt. Elindultam. Érdekes a pók által adott instrukció felkeltette az érdeklődésemet. Szóltam is neki, hogy nem érdekli-e. A kincs vadászat érdekes, de nyugodt hóbort. Bort? Bor! Nem lötyköltük ki a bort! Figyeltem merre megy és lassan siettem utána.-

  2. Leszálltam a hajóról és boszira néztem. A horgonyt leengedtük, aztán megérkeztünk a fordított világra! A tenger egész nyugodt volt. A repülőhalak súlyától majdnem elsüllyedtünk, aztán felugráltak a hajó fedélzetére és elmúlt a veszély. A vihar, ami aznap reggelig tartott, végre elvonult. Vízbe csobbantam, visszaültem a főárbóc kosarába, az árbóc dőlni kezdett belecsapott a vihar utolsó villáma. A vitorlák átszakadtak, aztán elkezdte tépkedni őket a szélvihar. Az eső nem hullott tovább, aztán elordítottam magam, hogy mindjárt kijutunk a vihar alól. A vihar közepében voltunk, egyre vizesebbek lettem, és éreztem, ahogy a nyakamba zúdulnak a hullámok, amik következtében száraz voltam még, de tudtam, ez is csak ideiglenes. A hajót dobálták a hullámok, aztán elkezdődött a vihar és szárazon haladtunk. Boszi visszaköpte a pohárba a bort, aztán én visszaszívtam az üvegbe, amit ledugaszoltam, majd eltettem és megkérdeztem, kér-e bort? A szélcsend elvonultával visszatértünk a kabinom jótékony és romantikus félhomályába, és megkezdődött az unalmas, három napig tartó szélhiány, ami alatt minket nem látott senki a fedélzeten. Kiléptünk a kabinból, boszi egyedül bement, majd csurom vizes ruhákban tért vissza. Ketten megfogtam, levittem a hajó oldalához erősített létrán, aztán kiemeltem a vízből és megállt a hajó mellette. Lemásztam, végre én is megláttam a korláton ülve, aztán elkiáltottam magam az árbóckosárban: EMBER A VÍZBEN! A lelkesedésem egyre fogyott az út során, elfogyott a rumunk, aztán megittam az utolsó pohárral. Kiléptem a kabinomból, aztán felsétáltam a lépcsőn, felkeltem, majd betakaróztam és befejeztem a legédesebb álmom. Hatalmas lelkesedéssel indultam meg a fordított világ felé, végre felhúztuk a horgonyt, aztán felszálltam, kifizettem a hajópénzt, aztán megalkudtam a kikötőmesterrel a parkolásról, és elindultam a kocsmámból egy különös megbízás végett.

  3. Éreztem, ahogy rám támaszkodik arcom megsimítása után. Hasánál van a kezem miközben szemébe nézek s hóna alatt karolom én is át. Alig látható, ahogy rám támaszkodik. Bólintottam szavaira.

    – Biztos vagyok benne, hogy nem fogja szó nélkül hagyni hogy levágtam a kezét. -Helyeseltem és úgy vettem el övéből a tőrt amit tőlem kapott és a levegbőbe végva nyitottam ki a kaput a holló kupolán belül.

    – Nálam kicsit megpihenhetünk és kitalálhatunk valamit. Oda még nem tud bejutni. -mondtam hiszent udtam csak idő kérdése, hogy rájöjjön a dimenzióm nyitjára. – Gyere… -mondtam s úgy indultam meg befele a kapuba vele együtt. Ahogy átléptünk a házamba a hollók követtek minket hiszen a koponya most az oldalamon pihent. Ahogy átjött az utolsó is a kapu bezárult a szigeten.

  4. Hosszan nézte a lányt és látta arcán a változást, amivel együtt érezte is, hogy a másik háta mögött jelent meg. Válla felett pillantott hátra. Ekkor érezte meg ahogy a kard áthatol rajta. Ahogy megrázta akaratlanul megrándul a teste, de tartotta annyira magát hogy ne csusszon össze tőle. Elmosolyodott.
    – Most meg kéne ijednem?… Túlzottan ismerős egy helyzet, nem gondolod?… Mint ha már egyszer ezt Alicenál eljátszottad volna velem Ten, de emlékezz rá hogy már akkor sem jött be… Ne hidd hogy olyan egyszerű dolgot lesz – vigyorodott el szélesen. Ahogy a kard elszállt, úgy fordult annak irányába. Szemei megvillantak, de nem tett semmit, mivel Alely már így is cselekedett. Sejtette, hogy nem lesz éppe a leboldogabb attól, hogy a kapuval sikerült lekezezni. Halkan sóhajtott fel és inkább a lányra nézett, ahogy az odajött hozzá. Megsimogatta arcát mikor megérintette egy kissé rátámaszkodott a vállaira
    – Ne nézz így rám, nem kell aggódod Alely… Ennél azért több kell, hogy komolyabb bajt okozzon vele… Az ilyen kis sérülés hamar eltűnik rólam, tudod jól – nyomott csókot homlokára és átkarolta
    – itt már úgy is végeztünk… menjünk inkább és találjunk ki valamit, mert biztos lehetsz benne hogy Tenebrae nem fogja ennyiben hagyni

  5. Érdeklődve néztem Forneus szemeibe és bólintottam szavaira, jelezve értem mit szeretne mondani. Ekkor jelent meg Tenerbrae ismét mögötte szinte a semmiből. Pislogva néztem rá s amikor a kard megjelent a kezébe hirtelen akartam elrántani onnan Forneust, de nem sikerült. A kard már a hasába volt. Aggódva pillantottam rájuk és a tőrömet elővéve váltottam kaszámra. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Gyorsan történt minden, így mikor szivet formálva a kapun keresztül akart távozni Tenerbrae a kaszámmal akadályoztam meg a kapu bezáródását és egyben teljes eltünését mert még karjába is beakasztottam, s megrántva azt vágtam le karját. Csak az jött vissza a kapun keresztül.

    -Fenébe! -sziszegtem, s nem foglalkozva tovább vele a koponyám elővéve idéztem meg sok hollót és kezdtek el körülöttünk körözni védelmet alkotva. -Forneus! -kiáltottam nevét mellé lépve és aggódva megfogva karját és mellkasát. A sebét kezdtem el keresni.

  6. Hátulról lépet oda Forneushoz.
    -Látszik, hogy meg változtál.-
    Mosolyodót el mikor Forneus hátra pillantót.
    -Már arra se emlékszel milyen vagyok.-
    Egy kard teremt a kezében és ugyan ilyen gyorsan is szúrta át vele Fonreuszt a hasánál. A kard lassan bele szívodto Forneusba mire az erei meg tagadtak. A kard kis porszemeké morzsolodót és az ereiben terjed szét.
    -Viseld el vagy ő neki kell majd.-
    Mikor ki mondta Forneust belülről rázta meg.
    -Mivel régi barátol vagyunk ezért nem ölek meg, de ha legközelebb meg fenyegetsz kitűzőm a fejedet a kis “drágád” ajtajára.-
    Mosolyodot el ördőgien.
    -Jah és ne aggodj a merényletek miatt, ha az lenne a tervem akkor már rég halott lenne, most más terveim vannak.-
    Oda hajolt és a fülébe súgta úgy, hogy Alely ne hallhasa.
    -Most inkább az a tervem, hogy életben hagyom csak azért, hogy rajta keresztül rángasalak mint egy bábot. Amenyiben úgy alakúl és ellent mondanál nekem örökre meg szüntettem a létezését és akkor nem lesz se reinkarnáció, se hallot lelke. Jobban válogasd meg a szavaidat a jövőben Forneus. Mind kettőtök érdekében.-
    Lépdelt el mellőle és egy fekete füst formályában kiszált belőle a “kard”.
    -Vigyázatok magatokra kis szerelmes madarak.-
    Meg fordulva még egy szívet is formázot a kezeivel, majd egy kapun keresztül távozott a forditót világból.

  7. Ridegen tekintetett rá lila szemeivel ahogy a vállára rakta a kezét. Nyugodtan hallgatta végig szavait, majd szélesen vigyorodott el
    – Magasról teszek rá, hogy ki mire emlékszik a múltból és ez főleg az ellenségeimre vonatkozik.. jöjjenek és csinálják meg a faszságaikat legalább feldobják a napjaimat – hirtelen kapta el ruhjánálál és húzta közelebb
    – Értékelem, hogy “aggódsz”, de nagyon nem jó személyt fenyegetsz Tenebrae… csak a lehetőség gyanúját tudjam meg, hogy megint merényletet teszel ellenünk… nem fogod olyan könnyen megúszni, mint a dróton rángatott kis báboddal… – Villantak meg szemei, majd eleresztette.
    – jobb ha vigyázol a saját szádra, mert nem tudod mikor lesek rád… – nézett hosszan utána, majd hirtelen kapta rá tekintetét a megjelenő lányra. Közelebb lépdelt hozzá és elvette tőle a kárhozott lelkeket, majd megingatta a fejét
    – köszi… és semmi különös.. csak hozza a szokásos formáját és fenyegetőzik mint mindig…

  8. -Vagy én kaplak el téged! -Nyújtottam ki nyelvemet visszanézve Forneusra és úgy nyitottam ki a dimenzió kaput és épp léptem át rajta egy másik helyre, ahol elhagyott lelkek kóboroltak. Voltak köztük kárhozottak is, így azokat is elkapva nyitottam vissza a fordított szigetre egy kaput és azokkal átmenve az épp távozó kedvesem után nyújtottam.

    – Nézd csak mit találtam neked. -Mosolyodtam el lágyan ám arcán láttam a komorságot, majd a távolodó Tenebraera néztem. Lassan fordítottam vissza a tekintetem.

    – Mit mondott neked, hogy ilyen komoly arcot vágsz? -érdeklődtem.

  9. Nézte ahogy el megy a lány, majd Forneusra pillantót. Oda lépet hozzá és a vállára tette a kezét.
    -Csak egy tanács öreg barátom. Amit a múltban csináltál nem válik semmisé és az ellenségeid se biztos, hogy felejtenek. Jobb ha óvatos vagy ha nem akkarod megint elveszteni.-
    Húzta mosolyra a száját.
    -Vagy ki tudja mi történhet ha meg tudják, hogy van egy szerelmed. Nekem van egy két tippem hozzá, de szerintem te nem akkarod hallani azokat.-
    Nevetett fel olyan hangosan, hogy az egész erdőben hallani lehetett. El sétált mellete.
    -A múlt már elmúlt nem változtathatsz rajta, a jövő kifürkészhetettlen, a kimondot szavakat és cselekedeteket nem lehet vissza vonni! Jobb ha vigyázol a kis “drágádra” mert senki se tudhatja mi lesz holnap.-
    Nevetve sétált el ott hagyva Forneuszt.

  10. Hosszan figyelte a lányt, ahogy egymás után kapta el a lelkeket. Amint meg neki adott, egy mozdulattal küldte el a kárhozottak közé. Ridegen nézett rá ahogy földre ért. Szavaira, miszerint megváltozott egy egyszerű vállrándítással reagált.
    – Ez a te véleményed, és még talán elő is fordulhat Ten… de moroghatsz ahogy csak akarsz, mert rohadtul nem tudod miért beledugni az orrod a dolgomba… Meg van minden ugyan úgy ahogy eddig, az egyensúly kényes téma, amit te magad is pontosan tudsz, de ettől függetlenül nincs vele semmi gond, innentől kezdte egy megveszekedett rohadt szavad nem lehet… – elvigyorodott a lány szavain és csak kuncogva figyelte. viszonozta a kapott csókot és bólintott határozottan
    – menjél csak, majd este úgy is elkaplak – Zsebre vágta kezeit és hosszan nézte, ahogy távozik. Lassan vonta lilatekintetét vissza a másik démonra
    – van még valami amit a fejemhez akarsz vágni?… vagy éppenséggel egyéb jó ötleted, amivel megpróbálsz ismételten alám rakni? … mert ha nincs akkor én lépek….

  11. Nem tettem semmi különösebb rekciót a fenekemre kapott ütésre, ugyanis kaptam máris az ajándékot Tenebraetől. Kérdésére hátrafordultam hollóim figyeléséből és úgy néztem a barátokat.

    – Valahogy sejtettem… -mondtam és úgy fogtam be az összes lelket. Forneussal mindig elvégeztük a munkát és a kárhozott lelkeket mindig elvitte. Tény neki lett könnyebb dolga így.

    – Igazán nincs mit. Nekem a lelkek begyűjtése a fealdatom. -mosolyogtam és úgy néztem Tenre. Jól esett, hogy Forneus mindig rövidre rázja azonban mikor az a vád érte, hogy megváltozott és miattam felsóhajtva ráztam meg a fejem.

    – Az emberek, démonok és hozzájuk hasonló lélekkel rendelkező személyek mindig változnak Tenebrae. Ugyan úgy ügyel az egyensúlyra és egyáltalán nincs megtiltva neki a gonoszkodás. -Mondtam és megnyitva a kaput helyeztem át a maradék lelkeket az őket megillető helyre nyugodtan. Nem akartam magam felzaklatni a szavai miatt.

    – De a féltékenység se áll jól neked Tenebrae. -kuncogtam fel és úgy léptem oda Forneushoz és adtam ajkaire én is egy csókot.

    – Este találkozunk a vacsoránál. -suttogtam ajkaira és úgy léptem el előle.

    – Örülök, hogy találkoztunk Tenebrae. Még nekem van egy pár lélek, akiket nyugalomra kell helyeznem. -intettem nekik nyugodtan.

  12. Forgatam a szemeimet Forneusz válaszán majd Alelyra nézte.
    -Honnét tudtad hogy csak ezért tartok magamnál ilyesmit?-
    Kérdeztem a csigákra és a szám elé emeltem a kezemet. Amikor a földőn landoltam oldalra fordultam a könyökőmet a földre raktam és meg támasztótam a fejemet.
    -A háborúban nem ilyen voltál Forneus, ez a nő meg változtatott és ez nem tetszik. Az a Forneusz akit én ismertem mimdent meg tett az egyenlőség ért a két oldal között, most meg el vagy a magad dolgával.-
    Sóhajtotam egyet.