Elvarázsolt hegység

Eme csodás csúcsok között sok furcsa dolog történik. Az ösvények mindig megváltoznak ezzel is újabb kalandokat rejtve a túrázóknak. Vannak akik napokra eltűnnek mert a hely megtréfálja őket. 

10830743_1407378369554962_6596920075580364318_o

Vélemény, hozzászólás?

468 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Elvarázsolt hegység

  1. *Az erdő csöndjét égtelen visítozás törte meg. A lány az első ilyen észlelésekor rezzent egy nagyot. Vadkannak tűnt hang alapján. De vajon mi ijeszthette meg ennyire?- futott át a gondolat a lány agyán. Szemeit lehunyva fülelt egy kicsit, majd megindult arra felé, amerről a hangot vélte hallani. Igaz, egy kicsit félt; ám kíváncsisága sokkal nagyobb volt ennél. A hang egy idő után elhalt. Viszont, talált egy újabb nyomot, ami segített neki. Egy részen az erdőben elszenesedtek a növények, s a fák. Itt a lánynak màr támadt valami sejtése afelől, hogy ki okozta a randalírozást. Ám nem volt ideje túl sokat gondolkodni. Valami rámorgott… Kissé ijedten pördült meg, s nézett farkasszemet a rossz kutyát játszó egyénnel.*

    (Jajj?… xD)

  2. * Vissza ment a vadkan nyomait követni és meg is találta a jószágot, ekkor kezdődött el a kergetőzés. Az állat eleinte támadott de valahogy érezte hogy semmi esélye nem lenne ellene, így menekülőre fogta. Olyan volt mint egy komédia. Mondhatni macska egér játék volt egészen addig amíg Dolen be nem gurult és fel nem perzselte sárkányként a terület egy részét bele értve a vadkant is. Miután morgott egy sort és megragadta áldozatát megindult vissza a kis ház felé ám egy ismeretlen illat megzavarta. Tudta hogy valaki figyeli ám nem adta jelét a dolognak csak haladt tovább egy ideig. Nem sokra rá a házhoz érve ledobta a zsákmányát majd eltűnt a sziklák mögött. Megkerülte feltűnés nélkül a házat és a kertet hogy megtalálja azt aki követi és így is lett. Egy nő volt az aki nagyban figyelt ám a sárkányt nem vette észre egészen addig amíg az rá nem morgott. *
    – Morrr… (Tessék félni XD)

  3. *Miután megemésztette a tanácskozáson hallottakat, az erdőben kezdett kóborolni. A közhiedelemmel ellentétben a bőrének nem lett semmi baja sem a napsütéstől. Sőt. Kifejezetten élvezte az ilyen időt. Valahogy jókedvre derült tőle. Lassan sétált, kiélvezve a kellemes időt, szoknyája meg-meglibbent lépései közben. Fejét felkapta, amikor a távolban egy alak körvonala kezdett kibontakozni. Hiába volt jó a látása, nem tudta megállapítani, hogy ki fia borja is lehet az illető. Ígyhát hátát az egyik vastagabb fa törzsének nyomva lapult meg, ahogy visszafojtotta a lélegzetét. A léptek zaja egy pillanatra szinte mellőle hallatszott, majd elkezdett távolodni. Csak ekkor mert elereszteni egy megkönnyebbült sóhajt, majd a fejét óvatosan kidugta a törzs mögül, hogy meggyőződjön róla, tiszta-e a terep.*

  4. * Beköszöntött a tavasz és mint a legtöbb sárkány Dolen is most kezdett fel ébredezni. Mikor teljesen magához tért a téli álom által okozott kábulatból nagyot nyújtózott és elkezdte össze szedni magát. Első amire felfigyelt az a hatalmas éhség volt melyet azonnal csillapítani akart. Szépen felöltözött majd nekivágott az erdőnek. Minden békés és csendes volt, talán túlságosan is… Ám ez most kicsit sem érdekelte. Egy vaddisznó nyomait kezdte el követni mely nem messze járt előtte. Halk léptekkel osont egyik fa mögé mikor a szeme sarkából megpillantott valamit. maga sem tudta mit is látott de hogy nem vadkan volt az is biztos. Lopakodva közelítette meg a nem messze lévő öreg odvas tölgyfát, mely már A férfi ideköltözése előtt itt volt. Hirtelen lépett a fa mellé ám nem látott semmit. Fel vont szemöldökkel körbe pillantott majd elkönyvelte magában hogy biztos csak a szeme szórakozik vele… *

  5. *A csend szinte elviselhetetlennek hatott a lány számára, aki csak várt. Egy pozitívumot látott az egész helyzetében: Volt ideje elgondolkodni azon, hogy vajon mit is csinálhatott rosszul. Talán túlságosan mélyre merészkedett volna a sárkányok területén? Talán. Megvan rá az esély. Mindenesetre most itt állt, fejét felszegve, s szenvtelenül várva az ítéletre, melyet a tanács szab ki számára. Ha izgult, vagy félt, azt ügyesen leplezte. Végül, szinte végtelennek tűnő percek után valaki végre megszólalt. A lány talán akkor ocsúdott fel a kezdetleges “sokkból”, amikor végre elhagyhatta a tanács színhelyét.* Figyeljek meg valakit, huh? *Motyogta az orra alatt kissé gunyorosan. Nem tűnt nehéz feladatnak, de amikor tájékoztatták a részletekrők, direkt figyelmeztették: Vigyázzon azért Dolan nevű fickóval…*

  6. * Látva arcát egy pillanatra összerezzentem hisz tudtam hogy a nők azonnal elkezdenek összeesküvés elméletet gyártani a megcsalást illetően de szerencsére megúsztam a dolgot. Mikor oda jött hozzám és az ölembe ült, egyik kezem átölelte a derekát míg a másik az arcát simította végig. Nyugodtnak éreztem magam mégis motoszkált bennem egy érzés, mely nem hagyott nyugodni. Amikor a szeretett nőhöz érek a gerincem is belesajdul az éhínségbe melyet a közelében érzek, ám ez az érzés pillanatok alatt elillan. Kérdésére csak elmosolyodva bólintottam.*
    – Amikor megláttak elkezdtek menekülni hisz tudták mi vár rájuk. Nyolcból csak kettőn tudtam segíteni. A többi belehat. Sajnos egyre többen vannak akiken nem lehet segíteni. De ne beszéljünk a munkáról. Megígértem hogy kárpótollak amint lesz rá lehetőségem, és én mindig betartom a szavam.
    * Arcáról a kezem lecsusszant majd eltűrve a haját a nyakához hajoltam és elkezdtem csókolgatni lágyan. Mikor haladtam volna ajkai felé hirtelen egy ismerős mégis kellemetlen hang szakított félbe. Elhajolva Szerelmemtől néztem a fekete bundájú jószágra.*
    – Neked mindenhol ott kell lenned bajszos? Sicc vagy leborotválom a bundád.
    *Néztem rá szigorúan, hisz mindig akkor bukkan fel amikor nem kéne.*
    – Hol jöttél be már megint?

  7. Fájó mellkassal figyeltem, amint összekészül és végül magamra hagy. Egyedül… Vagyis sose teljesen egyedül, igaz? – pillantottam le a fekete nyújtózkodó jószágra.
    Nem volt mit tenni, míg egyedül maradtam bevetettem magam a konyhába. Könnyű szerrel találtam meg amire szükségem volt, bár ami nincs azt nem leli fel az ember ugyebár. Így a piacon is volt egy gyors köröm. Az alávaló dög persze élvezte a helyzetet. A rengeteg új embert és rögtön kapott is az alkalmon. Testem elárasztották a fekete árnyak, szárnyam megfeszült, miközben áldozat után kutattam.
    Viszont megvolt azon előnye, hogy tudtam egy időre ismét megszabadultam tőle és az étvágyától.
    Fáradtan fejeztem be a főzést, mely némi gondolkodót kívánt. Úgy éreztem elfelejtettem mit is szeret a… férjem. Olyna furcsa volt ez a szó. Főleg az én számból, az én gondolatimban. Sose akartam párt magam mellé. Se embert, se természetfelettit. MI ütött mégis belém, mikor igent mondtam Xav-nek?
    Szinte végig se bírtam gondolni ezt a vonalat, mert a férfi már be is toppant. Szerencsére már közben minden szépen főlt én pedig fakanállal a kezemben néztem a nappali felé, ahol is kedves úriemberem, megpróbálta kitenni a macska szűrét.
    – Úgy is tudod, hogy nem használ elle… – kezdem, de addigra szava már közbe vág. Még nem látom arcát, csak a név döbbent le. Kayla?
    Rögvest női ösztönökkel megcsalásra kezdek gyanakodni, de hamarabb kapok magyarázatott, mint hogy a fantáziám igazán beindult volna. Arca kellően fájdalma, hogy elhiggyem őszintén mondja, amit.
    – Nagy volt a zűrzavar? – kérdem kedves hangon, miközben leoltom a gázt a fazék alatt. A fakanáltól is megszabadulok, majd apró mosollyal az arcomon ülök a férfi ölébe.
    Olyan furcsán ismeretlen érzés. Hol hozzám ér, apró szúrások hasítanak a bőröm alá, majd eláraszt az a furcsa zsibbadás.
    Lehunyt szemmel döntöm fejem a vállára. Függő vagyok és ő a személyes drogom.
    Pillanatunkba azonban hátulról egy hangos vinnyogó macskanyávogás hasít bele.

  8. * Érintésétől a testem egy pillanatra megrezdült, ám mit sem törődtem vele. A kérdésére egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ma merre is kellene mennem. *
    – Ha nem csal az emlékezetem akkor ma a piac felé kellene mennem, de jobb ha indulás előtt megnézem mi van a levélben. Ígérem sietek majd haza addig légy jó.
    *A macskát meglátva felvontam a szemöldököm hisz az érzés kölcsönös volt. Én se kedveltem a jószágot…*
    – Jó reggelt bundazsák. Látom megint a helyemen aludtál…
    * Megittam a kávém majd elkezdtem készülődni a melóhoz, melyhez furcsa mód semmi kedvem nem volt. Felvettem a kabátom majd némi hezitálás után kiléptem az ajtón. *
    – Hamarosan jövök!
    * Azzal elindultam a város felé és nem is tértem vissza legalább 4 órán át. Úgy délután kettő felé lehetett mikor haza estem nyúzottan. Az idő esőre állt, így szinte berohantam a kis házba ahol éltünk.*
    – Megjöttem!
    * Épp léptem volna beljebb mikor a lábas jószág az utamba került. Mivel a nézése nem volt túl baráti ezért elkaptam a grabancánál és egy könnyed mozdulattal kitettem az udvarra. *
    – Így ni. Nem kell mindenhol ott lenned és mindenről tudnod bundás…
    * Azzal kibújtam a cipőmből és egyenesen Nicolét kezdtem el keresni. Ám ahelyett hogy a nevén szólítottam volna egy másik női nevet ejtettem ki a számon. *
    – Sajnálom ha sokáig tartott, Kayla…
    * Ebben a pillanatban eléggé nagy fájdalom nyilallt a fejembe, mely amilyen hirtelen jött olyan gyorsan is távozott. *
    – Sajnálom… Úgy látszik túl sokat hallottam ma ezt a nevet és megjegyeztem. Ne haragudj…
    * Mégis fájdalmat éreztem a mellkasomban mint ha valamiről megfelejtkeztem volna.*
    – Mi jót csináltál amíg távol voltam?
    * Néztem rá kérdően majd leülve az egyik székre figyeltem ahogy sürög fórod. *