Csillagvizsgáló

A sziget egyik eldugott kis sarkában található meg a csillagvizsgáló távol a város fényeitől. Kívülről igen lepukkantnak és elhagyatottnak látszik de valójában belülről egy mesés épület.A bejárat fölé a következő van ki írva.

A fantázia nélküli lélek olyan, mint egy csillagvizsgáló távcső nélkül.
observatory_by_zeddycuss-d4flux4Com.Kom.full.1075581

Vélemény, hozzászólás?

331 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Csillagvizsgáló

  1. – Ha engem kérdezel, szerintem hallgass a szívedre.
    Hívtam fel rá a figyelmét. Majd leültem a járda szélére.
    – Én szívesen töltöm veled az időmet, ha szeretnéd.
    – Rég jártál erre?
    Kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel.

  2. * Miután elengedtem picit hátráltam majd elgondolkoztam a kérdésen. *
    – Eleinte az volt a tervem hogy vissza megyek a csillagok közé, de annyira tetszik a föld jelen állapotában, vagyis pontosabban a fejeltségében hogy elgondolkoztam hogy maradok egy kis időre. nem árt ha megismerem a modern világot. Legalább is erre gondoltam. Bár lehet az lenne a legjobb ha tényleg haza térnék. Az igazat megvallva nem tudom mitévő legyek most hogy a csillag megkerült és vissza jutott az égbe. Meg hát itt van társaságom, miközben odafent egyedül vagyok.
    * Gondolkoztam el.*
    – Te mit javasolsz? Mit tegyek?

  3. – Nem tesz semmit, ez csak természetes, hogy segítek egy ifjú hölgynek.
    Feleltem neki, mosollyal az arcomon.
    -Örülök, hogy segíthettem.
    Feleltem neki, majd rákérdeztem:
    – Ezek után mi a terved?
    Közben még mindig ölelt, én pedig néztem le rá.

  4. * Teljesen összetörtem már a gondolattól is hogy elbuktam. Csurit mégis reményt adott mikor átölelt és azt mondta nála van a csillag. Kezembe véve az apró dobozt nyitottam ki majd vettem ki belőle a fényes ékkőre hasonlító csillagot. *
    – Alig van már fénye… Vissza kell küldenem az égre.
    * Mellkasomhoz szorítva néztem a csillagokat majd felállva nyújtottam ki a kezem melyben a csillag volt. *
    – Ideje haza térnünk esthajnal…
    * Szólítottam a nevén majd az hirtelen repült ki a kezemből egészen az ég felé törve. Megkönnyebbülten néztem ahogy elfoglalja méltó helyét a többiek közt majd Csuritra nézve öleltem át.*
    – Elvesztünk volna ha te nem vagy. Az adósod vagyok többszörösen is. Kérj bármit én megadom neked amíg az erőmből futja.

  5. *Gyorsan utánuk rohantam, út közben megalltam egy pillanatra. A földön hevert az egyik fa alatt egy dobozka, melyet az a férfi szorongatott.*
    – Ez vajon mit keres itt
    *Tettem fel magamnak a kérdést. Felkaptam a dobozkát és utánuk szaladtam. Nem kellett sok és utol értem őket. A férfi a földön hevert, a lány a hasán ült és a földet ütötte. A ferfi nem volt tudatánál.*
    – Mi történhetett?
    *Fogalmazódott meg bennem a kérdés, mire rám pillantott. Át öleltem és csak annyit mondtam.*
    – Nyugodj meg, semmi baj
    – Megtaláljuk a csillagod
    Majd a kezeibe adtam a dobozkát amit út közben össze szedtem. Először csak nézte, majd kinyitotta…*

  6. * Szó nélkül rohantam el a férfiak mellett hogy elkapjam a tolvajt. Kezdtem reménykedni hogy ha megvan a csillag akkor végre vissza térhetek az égbe, de nem így lett. Annyira koncentráltam hogy fel se tűnt hogy a férfi az apró csillagot melyet egy dobozba rejtet menekülés közben eldobta, így amikor rávetettem magam és be mostan neki egyet elkezdett nevetni. *
    – Már túl késő. Sosem találod meg a csillagodat… Törődj bele hogy vesztettél, és ez még csak a kezdet.
    * Ekkor valamit a szájába vett melytől a szemei fen akadtak és végül megállt a szíve. Olyan szinten mérges lettem hogy túlvilági hangon elordítva magam ütöttem bele a földbe. Rettentő dühös voltam. Nem éreztem a csillag jelenlétét ismét. A harcosok vagy tudom is én hogy mit, elkezdtek vissza vonulni szó nélkül. Csuritra néztem könnyes szemmel majd arcom a kezeimbe temetem.*
    – Azt hittem végre haza mehetek és a csillagot is a helyére tehetem… De elvesztettem… Mihez kezdjek most Csurit?
    * Néztem rá kérdően és reménykedtem benne hogy valami megnyugtató választ ad majd. *

  7. *Amikor elindult a férfi irányába, először nem tudtam mit is tehetnék pontosan. Majd mikor többen jelentek meg a közeli sikátorból utána mentem, hogy megvédjem. Közben a zsebemben megmarkoltam a késem, biztos ami biztos alapon, ha elfajulna a dolog. Mikor a férfi hátrálni kezdett, ő utána szaladt, míg a férfiak az útjába nem álltak, ekkor oda léptem és utat törtem neki.*
    – Menj utána, őket csak bízd rám…
    *Mondtam neki, majd az előtte álló férfit arrébb löktem, így utat hagyva neki. Ekkor hátulról elkaptak, ki kaptam a zsebemből a kést, és élével befelé védekező állást vettem fel. A hátam mögött lévő férfit megrúgtam, majd mikor elesett utánuk szaladtam.*

  8. * Mikor felajánlotta hogy kapaszkodjak belé bólintottam egyet majd épp készültem volna a ruhájába kapaszkodni mikor átkarolt és elkezdett kivezetni a tömegből. Eleinte azt se tudtam mi is történt majd mikor megláttam az embereket miközben minket bámultak kissé zavarba jöttem. Mikor végre kiértünk az emberek közül, fellélegeztem. Elengedtem Csuritot és a híd korlátjának támaszkodtam. Mesébe illő látvány volt az egész látvány. Azonnal elvarázsolt… *
    Gyönyörű…
    * Jegyeztem meg csillogó szemekkel és fordultam volna Csurit felé mikor a szemem sarkából mocorgásra és halvány fényre lettem figyelmes. Ekkor úrrá lett rajtam egy bizsergető érzés melytől szemeim szinte szikrát tudtak volna szórni. Egy sötét alak állt nem messze tőlünk egy fa alatt akire tekintetem rászegeztem majd rámutatva megindultam felé. *
    – Héj maga! Van magánál valami ami az enyém… Azonnal adja vissza vagy a pokolnál is rosszabb sors vár magára…
    * A férfi hátrálni kezdett majd elkiáltotta magát.*
    – Itt van a Csillaggyártó és a csillagot akarja!
    * Ekkor többen is felbukkantak a sötétből és fenyegetően közelíteni kezdtek hozzánk amíg az egyikük menekülni kezdett. *
    – Meg kell állítani mielőtt túl messzire jutna…

  9. *Mikor a külvárosba értünk, elég nagy volt a nyüzsgés. Úgy tűnt mintha valamilyen eseményre gyűltek volna össze az emberek. Hatalmas sorok kígyóztak az utcán.*
    – Megyek előre, ne veszíts szem elől!
    *Mondtam neki, majd elkezdtem átvágni az ember tömegen a város felé. Folyton figyeltem a hátam mögé, hogy nehogy elveszítsem vagy lemaradjon.Majd nem sokkal később egy kisebb tömeget éreztem a derekam körül. Hátra néztem és ő volt az aki nekem esett. Megálltunk a tömeg közepén, látszott rajta a rémület és most először láttam a szemeit és az arcát, mely picit elvörösödött. Arra gondoltam talán kínosnak érzi, hogy pont engem talált meg. *
    – Bocsánat
    *Feleltem neki, majd hirtelen elengedett és hátra lépett.*
    – Ha gondolod nyugodtan belém karolhatsz.
    – Segítek és kivezetlek a tömegből.
    *Feleltem neki, majd átkaroltam és így kettesben mentünk át a tömegen. Mikor átértünk az utca másik felére elindultunk a város központja felé. Kis idő múlva elértünk egy hídhoz, ami átíveli a folyót mely elválasztja a kül és belvárost. *
    – Hát itt volnánk!

  10. * Óvatosan mentem le a dombon hisz nem akartam elesni. Szerencsére sikeresen elértük az utat anélkül hogy bármi gond lett volna. Ahogy mesélt az idő egész hamar eltelt és mire észbe kaptam már a városhatárnál voltunk. Kissé Rémisztő volt számomra ez a sok ember és különféle lény hisz éreztem magamon a tekintetüket. Olyan érzésem volt mintha egyesek keresztül döfnének a tekintetükkel. Bele is borzongtam. Mély levegőt vettem, majd próbáltam határozott léptekkel átverekedni magam a tömegen, de sajnos sokszor vissza löktek, és az egyik ilyennél szegény Csuritnak estem akire nagy szemekkel pislogtam fel. Talán most először látszott rendesen hogy a szemeim felemás színűek. A város fényei eléggé jól megvilágították az arcom amely a kellemetlenség miatt ( az hogy meglöktem) kicsit kivörösödött. *
    – Bocsánat… Úgy látszik ide kevés vagyok egyedül…
    * Sütöttem le a szemem majd arrébb léptem mivel csak ezután tűnt fel hogy még mindig a férfinak voltam támaszkodva.*

  11. – Akkor hát, induljunk.
    *Feleltem neki, majd elindultunk lefelé a domboldalon.
    – Vigyázz, mert csúszós lehet.
    – No meg nem lenne jó el esni így este.
    – Ott van lent az út, mely a városba visz.
    – Azt kell követnünk, már nincs messze.
    – A nevemre vissza térve, valóban nem egy megszokott név.
    – Miután árva lettem, ezt a nevet vettem fel.
    *Feletem neki, közben ki értünk az útra és elindultunk a varos irányába.
    – Én délről származom, de északon a fővárosban nevelkedtem.
    – Egy családnál nevelkedtem, miután befogadtak.
    *Mialatt az életemről meséltem neki, közben elértük a varos határát.*
    – Nézd, az ott a város amiről beszéltem.
    *Mutattam neki, közben meg álltunk egy pillanatra, majd ismét elindultunk.*