Cirkusz

 Hogy túl unalmasak a hétköznapjaid, egy kis szórakozás talán érdekesebbé tenné őket. Látogass el a cirkuszba és nézd meg a csodálatosnál csodálatosabb mutatványokat, állatokat és élvezd a műsort. Izgulj együtt a tömeggel a veszélyes produkciók közben és add át magad az élményeknek.

kuroshitji_book_of_circus_render_2_by_viole1369-d7nfunz

Vélemény, hozzászólás?

73 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Cirkusz

  1. – Szavait hallva elmosolyodtam, amikor meghajolt a nézőknek, én is biccentettem és a majom is a vállamon. Vigyorát látva én tudtam, hogy mi lesz ennek a vége. Végig figyeltem a közönséget, akik ekkor megörültek és elkezdték lehurrogni mesterem. Bólintottam szavaira, hogy menjünk. Amikor a lángok felcsaptak, a tűz kékes fényt kapott. Senki nem tudott mozdulni… a kékes fényű lángok pedig mindenkinek a lelkét megkötötték. Kis gömbök formájában lebegtek. Szépen kisétáltam mesteremmel a cirkuszból, míg az leégett. A helyén csak a lelkek gömbjei maradtak, amelyek lebegtek. A vállamon a majom meg akart enni egyet, amit elkapott, de nem tudta, mert nem fért a szájába.- Tudod, Mester… ők túl ostobák voltak a te művészetedhez… söpredék… -Mondtam miközben elvettem a majomtól a gömböt és a többi közé löktem. Mutató és középső ujjam egymás mellé simítva oldalra emeltem, ellentétes oldal felé, majd vízszintesen elhúzva a kezem az összes gömböt megsemmisítettem, fellángoltak a gömbök és nyom nélkül elégtek.- Nekem nagyon tetszett… -Mosolyogtam rá, majd követtem, ahogy elindult a park felé. A parkba már egy csípőmön kezdődő miniszoknyában, magas sarkúban és topban léptem, kapucnis felsővel. A majom még a nyakamban.- Mester… megtartod? Kedves és engedelmes jószág… -Mosolyogtam mesteremre. A majom a vállára ugrott és makogott neki, majd a nyakába bújt, megölelve a nyakát.- Látod? … -Mosolyogtam. Ez sem volt egyszerű lény, egy közepes szintű démon volt. Ten és az én aurám és erőm sok lényt vonz taszítás helyett.-

  2. Végig néztem a közönségen és szét tártam a kezeimet.
    -Maguk akkartak egy felejhetettlen műsort, de ha ennyire nem tetszik akkor abba hagyom.-
    Hajoltam meg elöttük pusztán azért, hogy ne lássák az ördögi vigyort az arcomon. Eszem ágában se volt csak ugy elmenni és el engedni őket, de a tudat hogy adtam nekik egy kis reményt amit mindjárt darabokra tépek felbecsülhetettlen volt. Lassan ki egyenesedtem és ekkora az arcvonásaim lágyabbak voltak már.
    -Örvedtem a szerencsének hölgyeim és uraim, én akkor távozom. Nem kell fel állniuk, nyugodtan maradjanak csak a helyükőn.-
    Ekkor az egyik sarokban egy kisebb tűz csóva jellent meg ami lassan egyre nagyobbá nőtte magát. Sayakahoz fordultam.
    -Úgy tűnik az elő adás nem az én stilúsom, túl sokkan vannak az én izlésemhez így nem az igazi. Persze azért szórakoztattó volt ki probálni, de most menjünk inkább.-
    A nézőkre fordultan akik nem tudtak mozdulni, a lángok körülőtük pedig egyre magasabbra csaptak. Meg fordultam és sétálva el hagytam a pórondot.
    -Menjünk Sayaka, mással is el üthetjűk az időt.-

  3. – Megcirógattam a majmot, majd mesteremre mosolyogtam. Amikor említette a bűvészt elvigyorodtam démonian. Amikor az oroszlán kiment, gondolom, teli pocakkal, kuncogtam. A dobozt látva, figyeltem hová viszik és mi az. A férfire néztem, aki a doboz után sétált. Az öltözéke hasonlított a mesterére, az üveget leszámítva. Szúrósan sandítottam a férfire, aki utánozni kezdte a mester mozgását. Ez azért a majmot is frusztrálta, hát még engem, meg a mestert. Ahogy megoldotta és elégette a férfit, elmosolyodtam bájosan és megcirógattam a majmot. Kíváncsian figyeltem, mikor a kardokat kérte, a felugró vadászra bosszú szomjasan néztem, mert tudtam, hogy a mester nem hagyja életben. A közönség ismét zúgolódott, amikor a kardokat akarta beszúrni, mert tudták, hogy valami rossz következik. Ezen csak forgattam a szemem.- Hálátlanok! -Mondtam megjegyezve, majd mesteremre néztem. A közönség látva a sértetlen vadászt éljenezni kezdett.- Csend legyen! – Szóltam a közönségre. Ekkor vágta ketté a férfit mesterem, amire elvigyorodtam. A közönség pedig szomorkásan sajnálkozott. Nekem is jobban tetszett így a férfi.- Ügyes vagy. -Mosolyogtam megdicsérve mesterem. Figyeltem és vártam a következő mutatványt. Vajon mikor lesz az interaktív szám, amikor a közönséget is bevonja? Ezen gondolkodtam.-

  4. Mikor Sayaka rá morgot a vadászokra el nevetem magam rajta. Néztem ahogy egy kivételével mindel végzet.
    -Legalább nem csak én szórakozok.-
    Jegyeztem meg mikor a majmot a vállamra tette.
    -Na mi a baj kis barátom? Nem kell félteni Sayakat tud magára vigyázni.-
    Néztem a vállamon ugrándozo majomra. Tetszet ahogy elintézte a dolgokat.
    -Elöfordul az ilyesmi Sayaka, de ha ennyire nem bír magával akkor igazán fel jöhet a porondra, a bűvészünknek amugy is kell egy segéd.-
    Húztam mosolyora a számat. Az oroszlán el ment, a 10 bóhoc meg előkerült egy ember nagyságú dobozal együt. A porond közepére húzták és egy férfi követe őket. Fekete szővet nadrágban volt fehér ingel meg fekete fecske öltőnyben. Fején magasitót kalap. Szinte ugyan 9lyan volt a ruházata mint nekem csak az egyim szeme elött egy monokulárt viselt és az arcát egy bajusz díszitette, a kezében pedig egy fekete nyelü séta pálca volt ezüt gömbel a végén. Rá nézve kis csodálkozást lehetett észre venni rajtam, állam alá raktan a kezemet míg a másikal át öleltem magamat. A bűvész útánozta a mozdulatomat és a fejemet oldalra döntőgetve néztem őt, amit természetesen ő is követett. Csentitettem egyet mire ki gyúladva éget el a bűvész.
    -Nem kellenek imposztorokn, én is meg tudom csinálni a mutatványt.-
    A bóhocokra néztem.
    -Hozátok be a kardokat!-
    Vissza rohantak a függöny mögé és egy hordoval tértek vissza amiben kardok voltak.
    -Nos minden készen el, már csak az önként jelentkezőre várunk.-
    Ki mondva az elöző vadász fel patant a helyéről és a dobozhoz sétált amit a bohócok ki nyitottak neki. Belépve rá csúkták majd a közönséghez fordultam.
    -Nos most láthatják amknt tele szúrkálom a dobozt ezzekel a kardokal az emberünk mégis sértetlenül fog ki lépni belőle, bár…-
    Vettem a kezemben az egyik kardot és végig simitótam rajta a kezemet.
    -Ezt erősen kétlem.-
    A dobozhoz lépve egymás útán szúrtam keresztül a kardokat rajta egészen addig, míg nem maradt egy se a hordoban csak a kezemben egy.
    -És most láthatják amint az önként jelentkező sértetlenül lép ki a dobozból.-
    Ki nyitva a doboz ajtaját a vadász tényleg sértetlenül lépet ki rajta. Csidálkozva néztem rá majd a kezemben lévő kardra. Tenyeremet a hegyének a végére raktam mire a kard össze ment. Félre is dobtam azt és egy lószelő kardot teremtve ketté vágtam a vadászt szímetrikusan.
    -Így már jobban tetszik.-
    Nevetem el magam.

  5. – Látva, hogy mesterem jó szórakozik csak figyeltem. A közönség látva a has nyitást, majd a belekkel ugrókötelezést ismét elszörnyülködött. Volt aki sikítozott és próbált volna kényszeresen el rohanni, volt aki nyüszített kínjában, hogy néznie kell. A nézők között volt egy-két vadász is, csendesen próbáltak kitörni a mágiámból. Ők szokva voltak az ilyesmikhez, így ők csak álcázásból kiabáltak néha. A majmocska ezt észre vette és ugrálni kezdett a vállamon makogva és több irányba kapkodta a fejét. Éppen ekkor jött a tigrises szám, és amikor a közönség ismét elborzadva és zokogva kezdett hangokat kiadni, mert mozogni azt nem tudtak, amikor a tigris a karikán átugrott és elkezdte széttépni az ember, majd pedig lazán elkezdte felfalni. – Nohát… Mi a baj Sunny? Ne aggódj a tigris téged nem bánt… -Mondtam megcirógatva a majmot, aki ettől nem lett nyugodtabb. Mesterem éppen ekkor szólt a közönséghez, akiknek már a levegőben érezhető volt a szenvedése a műsor láttán.- Sunny… -Éppen tovább akartam volna nyugtatni, amikor a közönség soraiban egy férfi felugrott a helyéről, és egy feloldó igét kezdett mormolni, amit bizony megéreztem. A fejem a férfire kaptam, szemeim felvillantak. Ekkor ugrott fel még egy egy másik helyen, és egy harmadik, meg egy negyedik és egy ötödik is. Ettől igazán dühös lettem, ahogy rám kezdtek olvasni és az erőm megingott.- Azt mondtam… hogy… nincs mozgás! -Morogtam, dühösen, mert az erőm feltörése azért kellemetlen érzés volt, és fájdalommal is járt, majd behunytam szemeim és ahogy kinyitottam szemeim izzottak. Ekkor mind az öt mögött megjelent egy Sayaka, mert tudom, hogy az ő koncentrációjukat nehéz megtörni. A majom ekkor idegesen kezdett ugrálni a vállamon. Az ötből csak egynek nem sikerült elvenni a lelkét tűzzel és megsemmisíteni a testével együtt. Az az egy semlegesítette a másolatom, amiért külön haragudtam. A majmot mesterem vállára ültettem, aki ugrált a vállán és makogott, és ott teremtem a vadász mellett.- Most már végig fogod nézni a műsort… -Ragadtam nyakon és elvettem a levegőjét. Nyakon haraptam, úgy hogy vérezzen. Ekkor a férfi akarata megtört és az első sorba sétált, majd leült. Ettől azért már rendesen szenvedett, hogy néznie kell a műsort. Letöröltem ajkaim és vissza sétáltam. Megjelentem mesterem mellett és a majom rögtön a vállamra ugrott és nyakam körül szaladt körbe, majd leült a vállamra, a nyakamra tekerve ismét farkát.- Bocsáss meg ezért… a vadászok elég makacsak tudnak lenni… -Mondtam mesteremnek bocsánatát kérve a kis közjáték miatt.-

  6. Látva a nézők reakciójá elégedetségel töltőt el.
    -Én szóltam, hogy menjenek el.-
    Jelentettem ki öntelt mosólyal a számon.
    -Most már végig foglyák nézni az a műsoromat.-
    Nevettem fel miközben 10 bóhoc körbe ált egyet a poróndon. Puszta kézzel fel nyitótták a hasánt majd a beleit ki rántva ugró kötelezni kedztek. A bóhoc csak azért nem eset össze holtan mert meg tartótam az erőmel. Minden egyes ugrásnál egy vér tócsába érkeztek. Intettem egyet mire össze szedték ami a társaikból maradt és eltüntek.
    -Rendben, most a nagyszerű álat idómárunkat láhatják akinek a keze alatt még a legveszedelmesebb állatok is kezes bárányok lesznek.-
    Jegyeztem meg mire ki lépet egy szafari ruhás pasas, mögöte pedig egy oroszlán volt. Az oroszlán néha rá morgot az emberekre majd leült. A bóhocok elő kerültek és le raktak egy kis emelvényt amin könnyen elférhet az oroszlán és egy tűz karikát. Az oroszlán fel mordult mire a szafari ruhás ember az emelvényre ugrot majd á a tűz karikán.
    -Látják milyen jól bánnik az állataival.-
    Jegyeztem meg mire rá ugrot az embere és szét tépte azt.
    -De mikor ideges meg éhezik.-
    Nevettem el magamat miközben az oroszlán falatozót az emberből.

  7. – Mosolyogtam mesterem szavain, és a nevető közönségre pillantottam. A kis majom a vállamon riszálta a fenekét, majd hirtelen kitárta karjait, mintha rám mutatott volna, mesterem viccére viccesen reagálva. Ezután leült és figyelte a közönséget, farkát a nyakamra tekerve félig, hogy stabilan tudjon ülni, mint egy kapaszkodva. Körbe pillantottam a közönségen, akik mocorogtak és duruzsoltak. Ahogy mesterem gondolatban kiadta az utasítást bólintottam és a közönségre emeltem tekintetem. Szemeim felvillantak vörösen egy pillanatra, és elvigyorodtam. Ekkor a levegőben elterjedt egy különleges anyag, ami mesteremre, a majomra és rám persze nem volt hatással. Mindenki tudatán kívül belélegezte az anyagot, így teste meg sem moccant, hiába akart volna elmenni, nem tudott. A teste nem engedelmeskedett saját akaratának, az enyémnek viszont igen. Minden mozdulatot, ami a porondon történt nyomon követett a közönség, de elmenni nem tudtak. Tiszta és érintetlen elmével kellett megélniük mindent. Attól, hogy rájöttek, hogy testük nem mozdult máris igen kellemetlenül érezték magukat. A közönség viselkedésén különösebb változás nem látszott. Amikor kellett nevettek, amikor kellett tapsoltak, stb. A 11 testvér belépésekor figyeltek, mesterem szavain hol nevettek, hol figyeltek. Ahogy kimentek és vissza jöttek a testvérek figyelték őket, ahogy én is. Elvigyorodtam, látva, hogy a 12-ik darabokban van, azonban azon kuncogtam, ahogy enni kezdték a társukat. A közönség ettől igen nyűgös lett és szabadult volna, de nem tudtak, mert én arra vigyáztam. Volt aki felnyöszörgött, volt aki elborzadó hangot adott ki, de mozdulni egyik se mozdult meg, ültek és figyelték az előadást. Mesteremre pillantottam, majd a testvérekre, és vigyorogva követtem az eseményeket.-

  8. A porond közepére sétáltam és meg áltam.
    -Köszönőm a felvezetést az aranyos kis segédemnek és a csodás hölgy társának.-
    Lehetett hallani ahogy elnevtik magukat a nézzők.
    -Nos mit gondolom észre vették néhányan akik már régeben is voltak itt, hogy nem én szoktam fel vezeti a műsort. Ez azért van mert egy különleges előadásal készültűnk mára maguknak.-
    Tártam szét a kezeimet.
    -Bár lehet, hogy nem mindenkinek fog tetszeni ezért ha bizonytalanok most menjenek el.-
    A nézőtéren kisseb durúzsolás és mocorgás volt hallható. Gondolatban utasitótam Sayakát, hogy egy kicsit tegyen azért hogy maradásra bírjon mindenkit és akkár akaratuk ellenére is végig nézék a műsort ugy hogy ez ne tűnjön fel nekik.
    -Nos akkor elkezdjüj a ma esti előadást. Hőlgyeim, úraim! Elsőnek el bóhockodúnk, had mutasam be a 12 tesvér párt akik mind, bóhocnak tanultak ki.-
    Mögötem be jött 11 bóhoc.
    -Hékás.-
    Néztem rájuk kissé morcosan.
    -Hol a 12. tesvéretek?-
    Össze gyültek egy körbe miközbe néha néha az egyik rám pillantót elég feltünően, hogy a nézők is könnyen észre vegyék.
    -Hozzátok ide azonal.-
    Mondtan miközben lábamal kopogtattam a parketán. Ilyedséget színlelve rohantak vissza a függöny mögé én pedig a nézőkre néztem mosolyogva.
    -Bocsásanak meg ezért.-
    Mind a 11 bóhoc vissza tért egyesével, de mindegyik tartótt valamit a kezében amit gondosab eltakart.
    -Még mindig hiányzik egy!-
    Közelebb lépet az egyik le rántotta a leplet és a társuk feje volt a kezében egy tálcán, ezt követően a többiek is le rántották a leplet és mindegyiknél volt valamilyen test rész.
    -Kissé szét szórt szegény.-
    Fordultam a nézőkhöz.
    -Nézék el neki.-
    Vissza fordultam a bóhocokhoz.
    -Na és mi a tercerek vele?-
    Fel emelte mindegyik bóhoc a tálcát és egy nagyot beleharapot mindegyik.

  9. – Mélyen néztem szemeibe, ahogy állam felemelte és figyeltem szavait. Kellemes volt szemeiben elmélyülni, így amikor szembe fordult velem és derekam átölelve magához húzott lágyan, de érezhetően simultam hozzá, oly módon, hogy kedvére élvezhesse a testem érintését, mert még a melleim is a mellkasának simultak. Nagyon is kedvemre volt, ez a helyzet. Szavaira elmosolyodtam és figyelmesen hallgattam. Tetszettek a dicséretek és a bókok, amik kellően meg is győztek, arról, hogy jó dolgom lesz mellette. Eddig is így gondoltam, az eddigiek alapján, de most még inkább így gondolom. Amikor elengedte a derekam és közel hajolt, hogy ajkaink találkozzanak, viszonoztam a rövidebb csókot. Lábaim közé simított, majd felsimítva a sorton is végig simított, mély levegőt vettem, halkan, aprót sóhajtva érintésétől. – Igen, Mester… így van… Azt kérem, hogy boldoggá tudjalak tenni… az engem is boldoggá tesz… -Súgtam megbabonázott nőként, picit nagyobb légvételekkel. Valljuk be nagyon is ért ahhoz, hogyan bánjon a nőkkel, és hogyan érje el, hogy kéjes örömmel tegyék amit mondd. Ezt nagyon is szeretem benne.- Felkonferállak, Mester… -Doromboltam neki, majd ahogy elengedett és átöltözött elmosolyodtam.- Nagyon is izgató vagy Mester… igazi férfi… -Mondtam pajkos vigyorral és a függönyt kicsit elhúzva kimentem a porondra.- Kedves, Hölgyeim és Uraim! -Mondtam a közönséget elcsendesítve. Sötétség ült a porondra, és egy reflektor szegeződött rám. A porond szélén lévő perem végén, melyet szintén használnak a műsor során, álltam.- A Sziget Cirkusz köszönti önöket ezen a különleges napon! … -Mondtam. Ekkor a majmocska a vállamra ugrott és makogott a függöny felé mutatva.- Szóval azt mondod, mára elég belőlem? … Kis pimasz! -Mondtam a majomnak, aki ugrált a vállamon és megnyomta az orrom. Ezen a közönség nevetett.- Hát akkor, mára belőlem ennyi elég! A majom is megmondta! -Mondtam, a majomra mutatva, aki bólogatott. A közönség ismét nevetett.- Kérem fogadják szeretettel a mai különleges műsor és mindannyiunk Mesterét… aki elkalauzolja Önöket egy másik világba! -Mutattam a függönyre meghajolva. Ekkor fekete füst függöny kíséretében sétált ki mesterem a porond közepére, én pedig leugrottam a peremről és mesterem mellé sétáltam.-

  10. Örömel hallotam amikor Sayaka meg oldota, hogy gondolatal is irányithasam őket, majd mikor hozzám simult és kérdezet érdeklődve néztem rá. Kezemel fel emeltem az állát ami a vállamon pihent. Mélyen a szemébe néztem.
    -Teljesen igazad van Sayaka, ha a színpadra akkarsz állni akkor jól kell ki nézned és ez a ruha meg felel ennek.-
    Szembe fordultam vele a másik kezemel át öleltem a derekát majd magamhoz húztam.
    -Én leszek a porond mester te pedig a gyönyörű segédem.-
    Lassan mosolyra húztam a számat.
    -A kis segédem aki mindent meg tesz azért hogy boldogá tegyen.-
    Elengedtem Sayakat a derekánál, de az állán még ott volt a kezem.
    -Majd ha szeretnéd meg jutalmazlak valamivel ez után, ha van bármi amit szeretnél.-
    Hajoltam hozuá közelebb majd ajkaink találkoztak és egy rövideb csókot váltotunk.
    -De most egy műsoet kell tartanunk a nézőknek és nem csalódhatnak bennünk.-
    Kezem a lábai közé csúsztattam és végig húztam a sortján.
    -A többi rá ér.-
    Engedtem el az állánál is most már Sayakat. Közelebb lépdeltem a “szolgáimhoz” és végig gondoltam milyen is legyen az előadás amit tartani fogok. Kint a nézőtéren lehetett hallani ahogy az emberek már várják az előadás kezdetétt. Ördögi mosolyal néztem a nézőtér irányába, majd ruházatom meg változott. Fekete selyem nadrág és lakcipő lett rajtam, felső testemen egy fehér ing és egy fekete fecske öltőny teremt hozzá illő magasitótt kalapal.
    -Ha meg kérhetlek fel vezetnél?-
    Nézte Sayakára mielött bármit csináltam volna. Mikor ki ment és fel vezetetz fekete füst függöny kiséretében lépdeltem ki a nézők elé.

  11. -Elmosolyodtam mesteremen és figyeltem őt, ahogy gyermeki örömmel kezd neki a dolgok megtervezésének. Tetszett, hogy ilyen is tud lenni. Mivel a tornacipő és a farmer nem járja egy asszisztensnek, ezért egy tűzpiros bugyinak kinéző “sort” jelent meg rajtam a farmer helyett, amin sárga ékkövek voltak és egy piros, kellően átlátszó, finom anyagú, jobb oldalamon megkötött kendő, ami mint egy strand kendő a térdem alá ért, de engedte látszani a lábaim, a jobb oldalon teljes egészében. Egy ugyan olyan piros melltartós top, ami szintén sárga ékkövekkel volt díszítve. Hajamból elől két tincs maradt, a többi kontyszerűen felkötődött és göndören állt össze-vissza. Piros tűsarkú került rám, halvány, de látható smink. Mire hozzám fordult, hogy kérdését feltegye, már ebben a piros szerelésben álltam ott. Oda léptem hozzá.- Ez a por nem képes gondolatátvitelre… de nem tart sokba megoldani. -Mosolyogtam mesteremre, majd rájuk néztem és rájuk olvastam egy olyan bűbájt, ami gondolatátvitelre is képes, és mesteremhez kötöttem az irányítást.- Most már menni fog… te vagy az irányító… -Mosolyogtam, hozzá simulva a karjához.- Tetszik ez az öltözet? … Elvégre a cirkuszba nem megy a tornacipő… -Támasztottam állam a vállára és kíváncsian figyeltem.-

  12. Miután Sayaka elbájolta őket ördögi mosolyra húzta a számat.
    -Nagyon izgalmas műsort fogunk tartani a nézőknek.-
    Nevetem el magam halkan. Körbe néztem az embereken.
    -Nos én leszek a porond mester mostantól és egy nagyon véres előadást fogunk tartani a nézőknek. Remélem azt fogják mondani majd, hogy megérte ezért fizetni.-
    Az útolso mondatótt elég gyerekes ártatlanságal mondtam.
    -Nézük csak mit tudunk ki hozni ebből.-
    Az államhoz emeltem a mutattó ujjamat és ütögetni kezdtem vele azt miközben lassan végig néztem az embereken.
    -Sayaka ők most csak a szavaimnak engedelmeskednek vagy gondolat útján is irányithatom őket?-
    Néztem rá kérdően.
    -Élmény romboló ha mindent egye új ötletett mondanom kell.-

  13. -Bólintottam mesterem szavaira, a kislánnyal kapcsolatban, majd a hölgyet figyeltem, aki mesteremhez beszélt. Mosolyogtam, mintha csak kísérő lennék és követtem őket, ahogy a porond mögötti részre kísért minket a lány. Mindent megfigyeltem, amit láttam és körülöttünk volt. A porond mögé érve körbe pillantottam az embereken, már amelyik az volt. Egy kis majom a vállamra ugrott és makogott, majd amikor le akarták venni a hajam alá bújt.- Semmi baj… kedves kis állat… maradhat… -Mondtam a gazdájának, aki így nem próbált meg hozzám érni, amit zokon vettem volna, ha hozzám ér. Bólintottam mesterem szavaira. Egy pillanatra behunytam a szemem, de rögtön ki is nyitottam. Szemeim vörösek voltak, mert aktiváltam a törpét, ami méretbeli változással nem jár, ellenben teljes képességem birtokába vagyok.- Szeretnéd, ha én lennék a csali? -Kérdeztem kíváncsian, majd mesterem elé sétáltam és előtte megálltam. Mély levegőt vettem, miközben egyik kezemet, ökölbe hajtva ajkaim elé emeltem. Amikor kezem ajkaim elé ért, magam fel fordítottam öklömet és előre döntöttem a többiek felé, miközben a levegőt kifújtam öklömre, amit ütemesen nyitottam ki. Senki nem látta a rózsaszín csillámos “port”, csak mesterem, amit feléjük fújtam. Kiegyenesedtem és kezem letettem, elvigyorodva. A por a levegőben feloldódott és rögtön szétterült. A kis majmon és mesteremen kívül még az állatok is, mindenki “elbájolódott”. Mindenki, rám nézett.- Úr! -Mondtam ki, lényegében aktiválva a bájolást, majd ellépve karomat mesterem felé vezettem.- Köszöntsétek új Mesteretek és engedelmeskedjetek neki, feltétel nélkül… -Mutattam be mesterem.- Igenis, Mester! -Mondta egyszerre mindenki és meghajolt mesterem előtt.- Elégedett vagy, Mester? -Kérdeztem rá nézve. Még a irányítós lány is előtte hajolt meg és teljes uralma volt felette. A kis majom előbújt és vidáman mocorgott, makogva, majd nyakam köré fonta farkát és ülve figyelt a vállamon ülve a kis állat.- Jó fiú! -Cirógattam meg a majmocskát.-