Cirkusz

 Hogy túl unalmasak a hétköznapjaid, egy kis szórakozás talán érdekesebbé tenné őket. Látogass el a cirkuszba és nézd meg a csodálatosnál csodálatosabb mutatványokat.

kuroshitji_book_of_circus_render_2_by_viole1369-d7nfunz

Vélemény, hozzászólás?

51 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Cirkusz

  1. Ahogy eddig is, most is csendben figyeltem az eseményeket egészen addig míg a figyelmük rám terelődött. – Hát szerintem is jó ötlet ez, hogy Madara lesz a pici keresztapja. – mosolyodtam el. – Én is hasonlóan vélekedek Madaráról, mint te. A gonosz máz, amit mutat, elrejti azt, aki félt és szeret. – vörösödöm el, majd tekintetemet ismét a padlóra szegezem. – De ez csak az én véleményem. Nem igaz? – nevetek fel zavaromban és újra felemelem tekintetemet rájuk.

  2. Oh. Tudom, hogy az Uchihák különlegesek… te is az vagy, nem igaz? -Kérdeztem Madarát elvigyorodva.- Nos, nem állt szándékomban részletezni a keletkezését… még elpirulnál… -Kuncogtam viccelve.- Köszönöm, hogy elvállaltad. Nyugodtabb vagyok, ha velünk valami történik, tudom, hogy nálad jó helye lesz. -Mosolyogtam.- Nem vagy kíváncsi? … -Kérdeztem.- Érdekes a fejlődése, most egy olyan szakaszban van, talán a legerősebb fejlődési szakaszban… képes kapcsolatba lépni a külvilággal érintés útját. -Mosolyogtam megosztva egy érdekességet, ami talán érdekelheti Madarát.- Teemo elment, hogy megvédjen minket a vadászoktól, mert rá is vadásznak. Nem tudom mikor jön vissza… őszintén szólva aggódom értük. Teemo társa és Donna nagyon megkedvelték egymást… -Mosolyogtam, amire Donna elpirultan bújt hozzám, morcogva, hogy milyen vagyok, ekkor megsimogattam a fejét.- De hát igazam van, nem? -Pillantottam le Donnára, aki egyetértően morgolódott, elbújva a felsőbe, amit az arcába húzott.- A te erőd hatalmas… talán veled sokkal könnyebben tudna kapcsolatba lépni… -Mosolyogtam.- De nem kísérleti nyuszi szerep miatt kértelek meg. Azért mert biztonságban akarom tudni, és akár milyen mogorvának, cinikusnak és gonosznak is mutatod magad, tudom, hogy nem vagy az. -Mosolyogtam, habár biztos mérges lesz emiatt.- Te mit gondolsz Yume? Úgy tűnik ti ismeritek egymást. -Mosolyogtam Yuméra.-

  3. – Ne részletezd inkább, hogyan készült a gyerek… A végeredmény a fontos, nem a bejárt út érte.- szóltam ezzel kapcsolatban előre neki, majd pedig végig hallgattam mégis miféle kósza lénytől szerzett gyermeket.
    – Szóval egy sárkány, igaz? Nos, érdekes…- jegyeztem meg csak ennyit az egész történetre, majd pedig így mentem tovább. A kérdésére érdeklődve néztem rá, majd pedig szokásos semleges tekintettel bólintottam.
    – Semmit nem jelent a dolog, de ha felkértél… Hát legyen.- egyeztem bele végül, s így tekintettem Yume felé, aki pont akkor pillantott el rólam zavarában.
    – Nem mindig örökli a szülők erejét és tehetségét a gyerek… Kivéve a klánunk köreiben. Ott mindig öröklődnek az adott vonások a domináns DNS miatt. Így lett kialakítva a mi kis… “fajunk”.-vigyorodtam el.

  4. Végig néztem, ahogy Madara, szegény porond mestert megharapta. -Au, ez fájhatott! – motyogtam magamban, majd követtem Saekot és Donnat. Mosolyogva hallgattam, ahogy Saeko magáról és a benne lakó kis csöppségről mesél. ” Milyen csodálatos!” emeltem kezemet a saját hasamhoz és éreztem, ahogy elvörösödök. Aztán meghallottam, ahogy Saeko Madarát felkéri keresztapának. Én csak halkan kuncogtam ezen, majd elvigyorodtam. – Szerencsés gyerek! – jegyeztem meg és Madarára néztem és még jobban elvörösödtem. ” Fenébe is már ezekkel a hülye gondolatokkal. ” néztem le a földre hirtelen és a lábammal apró köröket rajzoltam le.

  5. -Sejtettem, hogy Madara tekintetéből még gond lesz, de azt nem gondoltam, hogy meg is harapja, így amikor megtörtént meglepve pislogtam. Donna is meglepődött, de inkább engem védett a cirkuszos helyett. Ahogy Madara elindult és vissza szólt rámosolyogtam a cirkuszosra, majd elindultam Madara után. Donnám követett és szépen sétált velem.- Miért haraptad meg? Koszos volt a keze… -Mondta Donna Madarának kissé grimaszolva.- Nos, nem tudom jogom van e még mesternek szólítani… de Mester. Érdekel, hogy lett pocakom? -Kérdeztem kíváncsian.- De téged az jobban érdekel mi van benne, nem igaz? -Mosolyogtam.- Nos, a lakóm egy sárkány gyermeke… Egy alakváltó és egy sárkány keveréke. -Mosolyogtam.- Ha megérinted a hasam talán még köszönni is fog neked… legalábbis eddig így tett… -Kuncogtam.- Nevezzük véletlennek… ami jól sült el. Bár az apa alaposságból elment. Ironikus, hogy rá is vadásznak, mint rám. -Mosolyogtam, a hasam megsimogatva. Mióta itt vagyunk, azóta is kicsit nagyobb lett, nem annyira látványosan, de nagyobb lett.- Nyigen! … Erős gyerek lesz… -Mosolygott Donna kivillantva szemfogait, hiszen ő is sárkány keverék, csak ő neko keverék és ő már tudta miről beszélek.- Mondd csak… lennél a keresztapja? Tudom, hogy jó helyen van nálad. -Mosolyogtam Madarára.-

  6. Míg a lánykák beszélgettek ezzel az idiótával, én Fehér Zetsuval rendeztem le az otthoni kísérletek eredményét. Érdeklődve bólintottam szavaira, ám mikor már épp kezdtem volna elmerülni a gondolkozásba, Alastar keze a vállamon megzavart. Gyilkos tekintettel néztem rá, s morogtam egyet, hogy tudatára adjam az idegességem.
    – Smile!- szólalt meg angolosan és másik kezével már arcomhoz nyúlva akart mosolyt csinálni. Végül csak a kezét megharapva löktem arrébb szabad kezeimmel. Mivel fogaim már-már inkább egy ragadozóé voltak, így a harapásnyom mentén már vérezni kezdett a keze a kék foltok mellett.
    – Nem látszott világosan, te idióta..- szólok rá morogva és elindulok a sátrak felé.
    – Lányok,gyertek. Ideje mesélnetek szépen!- parancsoltam hátam mutatva nekik.

  7. Mikor megjelent Madara a porondmesterrel, izgatottabbá váltam, mint egy kis gyerek ès csak vigyorogva figyeltem őket, míg közelebb nem èrtek hozzánk. Alastar, úgy mondta el mindannyiunkról, hogy ki, kicsoda, mintha már ezer ève ismerne. Èn csak kuncogtam magamban kissè a háttèrbe szorulva, míg engem is megemlített, amire csak rámosolyogtam ès bólintottam. Majd csendben hallgattam beszèdüket, inkább a minket körülvevő embereket figyeltem.

  8. Köszönjük. -Mosolyogtam rá Yuméra, amikor Donna miatt aggódott, de aztán ahogy megölelt engem azt mondta aranyosak vagyunk.- Tudod, Donna mindig össze veszik egy-egy méhecskével… -Kuncogtam, megsimogatva Donna hátát.- Te is nagyon aranyos vagy. -Mosolyogtam Yuméra. Amikor megjelent Madara és Alastar figyeltem őket. Amikor a cirkuszos a hasamat említette Donna keze a hasamra siklott és kissé gyanakvóan nézett a férfire, hiába beszélt kedvesen és még Donnát is szép szavakkal illette. Amikor felém mutatott szinte automatikusan mozdultam és fogtam meg, lenyomva Donnát, mert a kis rosszcsontom meg akarta harapni, aminek senki sem örült volna, pláne a cirkuszos nem.- Örvendünk a találkozásnak, Alastar. Ha megengedi, hogy így szólítsam. Igazán kedves és nagyon jó műsort vezényelt le az imént.- Mosolyogtam a cirkuszosra, másik kezem a hasamra simítottam és megpöccintettem Donna orrát, aki erre elbújt, mert nagyon szuggerálta a cirkuszost, így elbújva a hasam mögé dorombolva fülelt.- Jó napot! -Mormogta Donnácskám a hasamnak, de Alastarnak címezve.- Madara nagyon kedves, hogy szépeket mesélt rólunk, igaz nem is tudott volna mást, hiszen szépen vagyunk. -Viccelődtem a cirkuszossal.- Mi szívesen hallanánk a történetet… Madara is biztos szívesen hozzá fűzne… -Mosolyogtam Madarára pillantva, hiszen biztosan érdekli, hogy mitől lett ilyen nagy hasam és mi van benne, és a túra jó alkalom lenne, ezt megvitatni.-

  9. Kisebb beszélgetést követően indultam csak meg kifelé, oldalamon Alastarral, hisz az ő figyelme nélkül mégse akarok senkit se körbevezetni erre. 5-10 perccel a vége után jelentem meg kint nálunk, s a lányok felé fordultam.
    – Áh, szóval róluk meséltél Madara… Bájos teremtények, mit ne mondjak. Mivel önnek nagy a hasa..- szólalt meg elsőnek Alastar, s magázva mutatott Saeko felé.
    -Ön biztos Saeko kisasszony…- tippelte meg a már-már egyértelmű dolgot, majd pedig Donna felé emelte tekintetét.
    – Akkor ön pedig Donna kisasszony, s maga pedig…- mutatott Donnára, majd végül Yuméra.
    – A kis ártatlan Yume kisasszony… Csupa jót hallottam magukról Madarától, ám önök még nem ismerik szerény személyem… Mit szólnának ha a kis körtúrán mesélnék a történetünkből és elárulnék pár kis kulisszatitkot a cirkuszunkról? Hátha nem csak engem, de a többi tagunkat is megismerik…

  10. Madara csettintésére rá vontam tekintetemet és bólintottam. “Sok mondani valóm nem lesz neki…” sóhajtottam egyet, majd elérkezett az előadás vége. – Ennyi volt? – kérdeztem kissé lehangoltan, hiszen rettentően tetszett az előadás. Ezek után kiballagtunk a bejárathoz. Ott vártuk Madarát. Elnéztem, hogy Saekonak milyen aranyos pocakja van, majd Donnára pillantottam. ” Vajon milyen lehet anyának lenni?” sóhajtottam egyet, majd felkaptam a fejemet Saeko kijelentésére. – Igen… ismerem.. – mondtam kissé letörten. – Valóban lesz miről!- mosolyogtam rá, majd Donnara néztem, aki egy méhecskével került össze. – Nem fogja megcsípni? – kérdeztem aggódóan Saekot. De aztán megkönnyebbülve láttam, ahogy a méhecske elszáll és Dona átöleli Saekot. – De aranyosak vagytok így együtt! – jelentettem ki, majd körbe néztem. ” Merre lehet már?” kerestem a szemeimmel Madarát.

  11. -Elvigyorodtam, ahogy Madara utalt arra, hogy lesz miről beszámoljak érzése szerint. Donna, mosolyogva integetett Madarának. A műsor végeztével megtapsoltuk őket, majd ahogy mondta kisétáltam a lányokkal és a bejárat mellett, tisztes távolban megálltam és vártam Madarát. Donna hozzám simult oldalról és megölelve a hasamra simított, hogy védje az ott lakó “bérlőmet”. Kétségtelen hogy félre érthető jelenet, hogy Donna a lányom és várom a másodikat, de a helyzet egészen más.- Látom te is ismered Madarát… -Mosolyogtam Yumére.- Valóban… lesz miről beszámolni neki… -Kuncogtam, megsimogatva a hasam. Figyeltem Yumét és Donnát is, bár Donna idő közben egy méhecskével veszett össze, ahogy az tőle megszokott. A méhecske megkergette, ezért hozzám bújt és körbe fordított a tengelyem körül.- Donna… Kicsikém, elszédülök… semmi baj, csak megijesztetted… -Mondtam kedvesen, ölelgetve Donnácskámat, aki lenyugodott és a méhecske is elment. Ezután már rám tapadva dorombolt és élénken figyelt körbe, bújva.-