Park

Itt az ideje kicsit kimoccanni a városból. Ez a nagy terület sok mindenre alkalmas. Legyen az pihenés vagy egy kis szórakozás. 

Vélemény, hozzászólás?

565 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Park

  1. Doni szavaira érdeklődve néztem és bólintottam felé mikor elment csomagolni. Nem nagyon tudtam mit is takarhat az-a desszert, de nem bántam. Nyugodtan vártam míg visszatér a csomagolásból s mikor átnyújtotta nekem a csomagot nyugdtan vettem el.

    – Köszönjük. Parancsolj ez biztos rendezi a számlánkat. -mondtam kezébenyomva egy bankót, ami a legnagyobb volt forgalomba és úgy köszöntem el én is Donietól, majd MEgumira nézve öleltem magamhoz félkézzel.

    – Gyere. -mondtam szemeibe nézve s úgy tüntem el vele az étteremből s jelentem meg házam nappalijában vele.

  2. – Elmosolyodtam a nem vagyok mérges csak aggódom részre, majd hirtelen bocsánatot kért és feldobott.- Nyááum! -Nyávogtam fel ahogy a plafon közeledett. Nem igazán értettem miért, de valamiért déjá vu érzésem volt. Megint össze fújták valamivel a csillárt! Jellemző! Jegyeztem meg magamban, amikor alkalmam nyílt a csillárt is megszemlélni. Ahogy viszont távolodni kezdett a plafon és a csillár újra Knoxus kezeibe simultam bele, ahogy elkapott. A három kiterült férfit látva elkerekedett szemekkel néztem, értetlenül pislogva. Gyanakvóan néztem volna rá, de ekkor kaptam egy puszit, amire elmosolyodtam. Amikor letett és kérte menjek az asztalhoz, értetlenül néztem rá, de megtettem. Kíváncsian néztem mit csinál a férfiakkal. Pontosan jól érezte a kíváncsi “Hallgatom!” pillantást magán, mert nagyon is érdekelt mi történt. Megtámadtak, meggyógyítottam… mégis feldobott és lerendezett három pasast. Furcsa helyzet volt.- Persze! … De… csináltam finom desszeretet is nektek… Meg imádja gyümölcsös tejszínes túrós csokis sütit, amit csinálok. Saját recept… -Kacsintott Donie sármosan, arcom pirossága elárulta, hogy most legszívesebben lecsapnám a kis süti gyáros szoknya csőszt, de nem teszem.- Donie…! -Morogtam a férfira, aki erre kuncogott és elment csomagolni. Knoxus súgására csak bólintottam. Donie kisvártatva került elő a csomagokkal, amiket Knoxusnak adott.- Szia, Donie! Vigyázz magadra, vacak! -Köszöntem el tőle és megöleltem.- Te is vigyázz magadra Meg! Ha gáz van hívj, majd én sarokba állítom a pasidat! -Vigyorgott Donie, amire megcsóváltam a fejem és orron pöcköltem. – Pimasz! -Kuncogtam, majd mikor Knoxustól is elköszönt, vártam, hogy Knoxus merre szeretne indulni, miközben Donie vissza ment dolgozni.-

  3. -Nem vagyok mérges, csak aggódom. -mondtam Meguminak miközben lenéztem rá. Egyszerűen nem tudtam összerakni a dolgokat és nem tetszett, hogy Donie nem emlékezett rá. Agymosásra gondoltam ám ekkor valaki hátam mögött teremve térdelt lábamba és kigáncsolva szakították ki Megumit karjaimból. Nem tetszett ami ezután jött. Leszurtak és próbálták Meget elvinni tőlem. Nekem se kellett több. Visszamenve a múltban újra ott álltam Meggel a kezemben és épp “Donie” válaszolt a kérdésemre hogy nem tört semmi.

    – Bocsáss meg kicsim. -Ennyit mondtam Meguminak és feldobva a levegőbe reméltem mint a macskák belekapaszkodik a mennyezetbe. Megfordulva gáncsoltam én ki a rám támadót és tarkón ütve feküdt le a földre ájultan. Ekkor a Donie hasommás ugrott rám és a harmadik társuk. Szerencsére a képességemet újra tudtam használni hála Megumi gyógyításának és mind a három ájultan feküdt a padlón. Mindezt azalatt a pár pillanat alatt míg Meg a levegőbe volt s a végén elkapva néztem a szemeibe elmosolyodva.

    Az egészből csak a repülés pillanatát foghatta fel és hogy a végén körölöttünk fekszenek a támadók ő pedig ismét a karomba van. Puszit adtam az arcára.

    – Kérlek menj az asztalunkhoz. Mindjárt jövök én is. -mondtam neki miközben leguggolva a három férfit egy egy burokbazárva küldtem el egy-egy időhurokba és másik helyre. Pontosabban az én kis fogdámba és kínzkamrámba, hogy ott kihallgatva megtudjam mi ez az egész. Lassan néztem fel Megumira és ekkor jött ki az igazi Donie.

    – MEgkérhetlek, hogy csomagold be az ételünket? Sajnos közbe jött pár dolog és inkább máshol fogyasztjuk el az ebédünket. -mondtam Meg ismerősének aki elképedve néz rám és Megumi kérdő tekintetét is érzem magamon. Odalépve hozzá hajoltam a füléhez.

    – Majd megmagyarázom mikor biztonságos helyen vagyunk. -suttogtam fülébe.

  4. – Amikor láttam, hogy sikerült meggyógyítanom elmosolyodtam. Nem bántam, hogy megint lenulláztam az erőm. Helyesen cselekedtem és fontos személynek segítettem ezzel. Amikor felvett karjaiba hozzá bújtam. – Hiszen nem tettem semmi butaságot… -Súgtam neki, amikor homlokomra csókolt. – Csak az erőm használtam fel… nincs bajom… -Súgtam neki. Pár pillanat alatt elvonult a testemről az a nehéz érzés, és újra testem ura voltam. Nyakába fontam karjaim és megöleltem. – Ne legyél mérges… szerintem fel fog még tűnni, lesz alkalmad elkapni. -Mosolyogtam. Donie-t furcsálltam, nagyon is furcsálltam. Nem tört el semmi? Hiszen még le is tolta azt a férfit. Valami nem stimmel. Ki is derült hamar mi az, mert észre vettem a bibit.- Knoxus…! -Kezdtem a mondatomba, hogy figyelmeztessem, amikor hirtelen jelent meg valaki Knoxus mögött és térdhajlatába talpalva megingatta és amikor másik lábát kirúgta a férfi, egy másik kirántott a kezéből, miközben valamivel leszúrták. Mivel pechükre már jobban voltam, mikor elkapott egy harmadik férfi gyomron könyököltem, majd hátrébb rúgtam, az erőm nélkül sem vagyok elveszett lány. A démon aki Donie-t lemásolta tökéletesen, neki esett Knoxusnak. Indultam volna neki segíteni, de elkapott a férfi, így kénytelen voltam vele foglalkozni. Amikor egy bilincs kattant a csuklómon és a láncát körém tekerve lefogott, rá morogtam.-

  5. Hallottam ahogy Megumi nevemet kiáltja és felpattanva még láttam ahogy ölébehúz s térdének támasztva hátamat fejemet az édes halmai közé fekteti. Ha éppen nem azzal lennék elfoglalva, hogy a méreg ellenküzdjek és összeszedjem az erőm az időugrásra akkor még élvezném is keblei közelségét. Viszonoztam kézfogását és hallottam szavait.

    – Maradok csak ne csinálj butaságot. -nyögtem mély hangomon miközben már a hasamra simította kezét és fejemfelé tette másikat. Gyógyítani kezdett. Éreztem ahogy a méreg visszaszorul és az okozott kárt is elkezdi helyre állítani. Behunyva szemem morogtam és próbáltam megszakítani, de nem engedte. Éreztem ahogy eldől mögüllem mikor végzett, de Donie, aki időközben segítségünkre sietett megtámasztotta. Már képes voltam mozogni és felülve láttam, ahogy az idegen férfi kislisszol a konyhába.

    -El kell kapnom. -morogtam ám elslisszolt és mivel szemelől tévesztettem nem mentem utána. Megumihoz fordulva vettem át Donietól és homlokára csókoltam.

    – Mondtam, hogy ne csinálj butaságot! Kértelek! -mondtam neki karjaimba tartva és úgy néztem fel Doniera.

    – Mióta dolgozik nálatok az a férfi, aki összetörte a poharakat és esett kelt a közelünkben? -kérdeztem mélyen szemeibe nézve és eléggé zavarodott pillantással nézett rám.

    – Nem tört ma itt senki el semmit. -mondta amire még jobban mérges lettem és a konyhafelénéztem.

    – Köszönjük a kiszolgálást Donie, de becsomagolnád az ételünket? Jobb ha most hazaviszem Megumit. -mondtam mély levegőt véve és felállva vettem az ölembe a gyengélkedő lányt.

  6. – Megnyugodtam ölelésére és szavaira, így bújva hozzá figyeltem a továbbiakat. Komorságát látva, tudtam, hogy valami nem stimmel. Nem féltékenység volt ez, ez valami más volt. Nyugtalanított a helyzet, ami közte és a férfi között kialakult. Ki lehet ez a férfi? Éreztem rajta, hogy nyugtalan. Jól leplezte, de mégis érdekes volt, hogy éreztem a nyugtalanságát, pedig még nem vagyunk egymáshoz olyan nagyon közel, legalábbis én nem őhozzá… vagyis nem igazán értettem a helyzetet már, csak azt tudtam, hogy valami nem stimmel. Zavart, hogy leplezte a nyugtalanságát, eleve a nyugtalansága zavart és átragadt rám is, amit szintén nem értettem, de igazából nem zavart. Jól esett és elmosolyodva tört meg a gondolat menetem szavait hallva, amikor “kicsim”-nek nevezett. – Jó étvágyat… neked is… -Mondtam mosolyogva, halvány pírral. Ez persze még annyira sem tetszett a férfinek. Sikerült lepleznie, ahogy kiköpte a falatot a szalvétába. Azt sem vettem észre, ahogy vizsgálgatta, mert a férfi ezúttal csak elesett, hogy elterelje a figyelmem. Egy pillanatra sikerült is. Knoxusra kaptam a fejem, amikor hirtelen felállt és a mosdóba indult. – Knoxus! -Riadtam meg, amikor láttam hirtelen össze esni. Nem is tudom leírni mit éltem meg egy pillanat alatt, féltem és riadt voltam. Oda rohantam és mellé térdeltem.- Knoxus! … Mi baj van? Mi történt? … -Kérdeztem hátát megtámasztva térdemmel, ráborulva. Nem tudtam mi baja lehet. Hajam ráomlott eltakarva félig minket. Szívét markoló kezére tettem a kezem.- Már vissza tért az erőm… Csak maradj… -Mondtam neki, szemeim könnybe lábadtak. Nem értettem miért, de azt tudtam, hogy nem akarom elveszíteni, ezért gondolkodás nélkül és az ő nem tetszése ellenére, bár nem volt sok választási lehetősége, megtettem amit a szívem diktált. Bal kezem feje fölé, jobb kezem hasa fölé emeltem, tenyerem fehéren felizzott, szemeim behunytam és fejem egyenesen tartottam. Testét elöntötte a melegség, ahogy gyógyítani kezdtem. Valamilyen méreg volt, amivel meggyűlt a bajom. Tenyeremen a fehér aura olykor megingott, olykor elhalványult vagy felerősödött. Erős méreg volt, de időbe cselekedtem, így meg tudtam állítani a hatásának terjedését, bár a vissza szorításával és eltüntetésévél megdolgoztam. Mire sikerült a mérget kiirtanom és helyre állítanom az okozott kár, és az alatt a kis idő alatt is okozott kárt elég sokat, addigra az erőm majdnem teljesen elhasználtam. Első sorban nem akartam elveszíteni, másodsorban érdekelt az, hogy ő az idő őrzője és mi lesz, ha nem éli túl. Eléggé elfáradtam és a hajam is elhalványult, mert most alig maradt szinte erőm, a korábbinál csak kifáradtam. Akármilyen hibrid is legyek, a gyógyítás engem is nagyon megvisel. Tenyeremből eltűnt a fehér aura. Nagyot sóhajtva néztem le rá, mosolyogva nyugodtam meg, hogy már jól van. Donie teljesen kiakadva szaladgált, hogy mit csináljon, hogy segíteni tudjon, de végül talált magának hasznosítást, mivel elkapott mikor eldőltem a fáradtságtól, ami csak pár percig tartott, de addig még az izmaim se nagyon engedelmeskedtek nekem. Donie megtámasztott és tartott. A férfinek, aki figyelt ez nagyon nem tetszett, és el is tűnt, hátra felé az öltöző rész felé, hogy elmehessen és mást találhasson ki.- Knoxus… drágám… -Mosolyogtam várva, hogy hallhassam a hangját.-

  7. -A morgást könnyedén lehet kezelni drága. -legyintettem szavaira mosolyogva, hiszen mindig is tudtam, hogy a morgást mivel lehet orvosolni valamint kikerülni. Örültem, hogy jól sikerült kielemeznem a bort és úgy iszogattam mikor éreztem Megumi közeledik felém. Lassan néztem rá s mikor ajkait enyémekhez simítva hívott csókba, lágyan viszonoztam azt és jobban ölelésembe húztam. A csókunknak a nagy csörömpölés vetett véget. Elszakadva tőle öleltem magamhoz nyugtatólag simogatva hátát.

    – Nincs semmi baj csak pár pohár tört. -suttogtam fülébe halkan miközben a jelenetet figyeltem. Akaratlanul is elkomorodtam ahogy a férfira néztem, aki minket oly furcsán nézett. Éreztem rajta, hogy nem éppen örül, annak, hogy kivel vagyok itt, pontosabban hogy Megumi kivel van. Arról nem is beszélve, hogy képességemet bekapcsolva láttam amint Ant és Megumi körül ólálkodott. Csak azt nem értem miért nem vettem észre mikor őt figyeltem mi a helyzet vele.

    Donie szavaira és az ételek érkezésére zökkentem ki révetegségemből és felnézve rá mosolyodtam el. -Köszönjük. -mondtam Donienak, majd Megut elengedve néztem rá kicsit enyhülve.

    – Persze együnk és valóban kellemes az illata. -helyeseltem s úgy ittam még a boromba és néztem a pincért ahogy távozik.

    – Jó étvágyat kicsim. -csúszott ki a számon a megnevezés s igazából én észre se vettem. Belekóüstolva az ételbe láttam neki a falatozásnak.

    – Valóban remek az íze. -mondtam miközben éreztem annak az alaknak a figyelő szempárjait. Egy újabb falatot vettem az ételből mikor valami furcsa ízt kezdetm érezni a számban.A szalvétát felvéve tettem szám elé azt s diszkréten kiköpve dugtam az asztal alá a szalvétát. Igyekeztem mindezt észrevétlenül csinálni. Szerencsére Meg nem vett észre semmit belőle, így megnéztem mi az amit kiszedtem az ételemből. Elfehéredtem mikor megláttam a kapszulát. Behunyva szemem próbáltam meg gyors kideríteni ki és mit tett az ételembe, hogy megakadályozva elkerülhessem ezt a kellemetlen szituációt.

    Éreztem ahogy kiver a hidegveríték és egyre gyorsabban kezdett el verni a szívem. Itt nincs mese visszakell utaznom az időbe és a saját múltamba bele kell piszkálnom. Utód nélkül ugyanis nem hallhatok meg. Kinyitva a szemem álltam fel.

    -Elnézést drágám ki kell mennem a mosdóba. -mondtam kissé zihálva és úgy indultam meg a mosdó felé. Sokáig azonban nem jutottam. Hirtelen estem össze szívem felé téve kezem markoltam bele bőrömbe.

  8. – Kuncogtam a piszkálására, majd ahogy ajkaimra puszilt viszonoztam. Szavaira csak mosolyogtam. Amikor a sakkban tartást emlegette és cicuskámnak nevezett elmosolyodtam, és huncutan doromboltam.- Mmm… Nem tartalak sakkban… csak morgok… -Kuncogtam, és bújtam hozzá, majd feldoromboltam a hajamba puszilásakor. Szavaira, melyeket fülembe súgott elpirultam és szemeibe néztem, ahogy koccintott. Ettől a pillanattól valami mást lett. Valahogy olyan érzésem volt, hogy a mi ismeretségünk itt nem áll meg, és semmiképpen se marad egyszerű… ez egy mélyebb kapcsolat kezdete, sokkal hosszabb távú, mint azt gondolnám. Ahogy elemezni kezdte a bort kissé elméláztam, de nem jártam messze, szemeit és őt figyelve méláztam el, kortyolgatva a finom bort. Ölelő karja biztonságot és nyugalmat adott. Elemzéses eszme futtatása lekötött és el ismertem képességeit. Mélázásomból kérése zökkentett ki. Elmosolyodtam és a boros üveget megfordítottam, hogy a címke felénk legyen.- Stimmel… -Mosolyogtam fel rá, hiszen minden szava le volt írva a címkén. Ugyan ennyire nem ismertem a borokat, mert én csak az ízüket, ízvilágukat szeretem megélni. Igazán elvarázsoló volt, hogy ilyet is tud. Ahogy figyeltem őt vonzalmat éreztem, hogy megtegyek valamit, így finoman arcára simítottam és amikor gyengéden lehúztam és kicsit kinyújtózkodtam felé, majd lágyan megcsókoltam. Jól esett ezt tenni. Végre igazán ki tudtam kapcsolódni és már nem zúgott a fejem a múlton. Csókunkat egy tálcányi pohár összetörő hangja szakította félbe, hiszen, a frász jött rám, ahogy a hirtelen és éles hangot hallottam. Donie megdorgálta a kollégáját, aki nem messze tőlünk, de úgy hogy láthassuk egymást esett el és törtek össze a poharak. Éppen nekünk hozta az ebédet, amikor az eset történt. Letette az ételeket elénk Donie, majd elnézést kért és ment segíteni a kollégájának. Furcsa szerzet volt a férfi, mert furcsán nézett ránk, de össze szedte a szilánkokat és fel is törölték az italokat, majd a takarító fel is mosott. Knoxushoz bújva figyeltem az eseményeket. Elmosolyodtam az ételekre és oda szimatoltam. – Együnk… Jó illata van. -Mosolyodtam el, bár sajnáltam, hogy megszakadt a pillanat. Talán így kellett lennie… vagy talán nem. Figyeltem Knoxust, mert ő túl komolynak tűnt.-

  9. Finoman húztam le orromról ujját és érdeklődve hallgattam. -Nos mivel én nem beszélek, legalább beszélsz helyetem is. -vigyorogtam. Nem bírtam nem piszkálni ezzel, de ajkaira pusziltam majd hallgattam a féltékenységének beismerését.

    – ÉS ha számomra minden nő szép a maga módján? -érdeklődtem felvonva szemöldököm. Örültem hogy ugyan azt a fajta bort szeretjük. Bár én ezt tudtam mégis őszintén válaszoltam neki. Mikor a pincér megjelent fekete fürsbe burkolózva érdeklődve néztem rá. Egy újabb szócsata Megumi és Donie között én pedig csendes megfigyelőként somolyogtam rajtuk. Mikor kiöntötte a bort biccentettem felé egy köszönöm kíséretében, majd mikor megjegyezte tuti páros vagyunk lassan néztem Megumira.

    – Szóval sakkban akarsz tartani? -érdeklődtem mosolyogva.

    – Tudod az elég nehéz lesz cicuskám. -mondtam és magamhoz húzva pusziltam hajába.

    – Nyugalom, nem gondoltam komolyan, bár tény kevesen tudtak eddig sarokba szorítani, valamint a puszta lényed elég legyen, hogy ne akarjak más nőre nézni. -suttogtam füleibe lágyan majd felemelve a pohár bort koccintottam vele a találkozásunkra.

    -A találkozásunkra és kettőnkre. -emeltem meg poharam a koccintás után s úgy forgattam meg a bort és szagoltam bele, mint akár egy borszakértő. Sokat lestem el az emberektől, miközben őket figyeltem. Aprót kortyoltam bele izlelésként.

    – NAgyon finom. Kissé fanyar, de nagy is édes. 1970-es évjárat lehet és az Kelet-europai borvidékek egyikéről származik. Eger vagy Tokaj… ezt már nem tudom megmondani. -mondtam kielemezve a bort és úgy kortyoltam ismét bele. -Hmm ez tokaji bor. -mondtam határozottan majd Megumira néztem.

    – Megnéznéd nekem kérlek ,hogy valóban így van-e? -kértem meg az üvegre bökve ujjammal a pohár mellől és úgy ittam most már jobban bele a borba. Tényleg nagyon ízlett.

  10. – Kuncogva tettem mutató ujjam orrára és gyengéden nyomtam meg.- Mmm… Ne pimaszkodj! -Mondtam édesen. Ezt a “most már szóhoz jutok” miatt kapta, hogy tanuljon belőle.- És igen… féltékeny lennék, ha szép lányok locsolásznak az utcán, “indokolatlanul”… Szóval vigyázz a szép lányokkal… főleg, ha víz van náluk… -Kuncogtam dorombolva, közel hajolva arcához, ujjam még mindig orrán tartva, majd szavaim végeztével elvettem ujjam is. Hirtelen váltottam a “kis durcis”-ból édesre, mert felcsillantak szemeim.- Én is azt a bort típust szeretem… -Mosolyogtam és hozzá bújtam, karjába simulva. Édesen mosolyodtam el, mikor hajamba puszilt és fejét az enyémre döntötte.- Örülök, hogy rendben lesznek… Donie és a felesége jó páros, csak olykor kissé morbid a humoruk… -Kuncogtam, éppen válaszoltam volna szavaira, amikor fekete füst kíséretében megjelent Donie, a mellettünk lévő asztalnál frászt kapott a fiatal hölgy, mert elég lidércesre sikerült, de végül a szomszédos asztalnál ülő hölgy megdícsérte a műsorát.- Cuki volt, Donie! ^^” -Mutatott neki a hölgy egy like-ot.- Köszi, Elizabeth! -Vigyorgott Donie a hölgyre vissza like-olva.- Jó trükk! Megint füst géppel csináltad? -Kérdeztem, amire Donie félre pillantott morcosan, szinte olvasható volt az arcán a szokásos: “Na, menj, ahova gondolom, Doromb!” .- Nyeeeeum!? … Szóval! Húsi, Gyros tál és bor! -Sorolta fel Donie, elmosolyodva.- Óóóh! Micsoda kis édesek vagytok! Tuti páros! Aztán tartsd ám sakkban! -Vigyorgott Donie rám.- Meglesz! -Mosolyogtam Donie-ra, majd a pincér elment. Kisvártatva szervírozta a bort, két pohárba töltött és az üveget az asztalon hagyta, majd elment a dolgára.- Mmm… koccintsunk kettőnkre… hogy… találkoztunk… és minden rendeződött… -Mondtam megfogva az egyik poharat és a kettőnkre, meg találkoztunk résznél elpirulva halványan mondtam ki szavaim és tartottam a poharat, szemeibe nézve.-

  11. Nyugodtan sétáltam vele a parkon keresztül. Jót beszélgettünk és igazán jól esett Megumi társasága. Mikor egy hölgy leöntött véletlen vízzel nem volt időm reagálni, de nem is akartam megszidni miatta. Nem vagyok cukorból hogy elolvasdjak egy kis víztől. Mosolyogva néztem Megumira és ahogy tovább haladtunk a füléhez hajoltam.

    – Szóval féltékeny lennél hmm? -pimaszkodtam vele incselkedve és úgy mentem be vele az étterembe. Körbenézve konstatáltam, hogy valóban jó kis hely s már allottam is ahogy szólítják majd Donie lép oda hozzá és felkapva megpörgeti. Mosolyogva néztem őket. Jó volt látni vidámnak és élettel telinek Megumit. Csendben figyeltem őket és nem avatkoztam közbe mivel tudtam nincs ezzel semmi baj. Köszöntöttem én is majd velük tartva ültem le Megumi mellé mikor hellyel kínált és kérte mellé üljek. Ahogy közel húzódott hozzám finoman átkarolva nyitottam ki az étlepot miközben hallgattam beszámolóját. Nem akartam elrontani a kedvét azzal, hogy mondom neki én ezt már nagyon jól tudom. Kérdésére lassan néztem le rá.

    – Nos mivel most már szóhoz jutok, igen szeretem a bört. A finom édes vörösbort. -mondtam és mosolyogtam. -Donieval pedig minden rendben lesz. Jó apa lesz és a baba is egészséges. -Suttogtam fülébe, hogy teljesen megnyugodjon felőlük. Az étlapra néztem ér érdeklődve futottam végig.

    – Én egy egyszerűbb ételt fogok szerintem választani, mint a vegyes húsos tál. -jegyeztem meg és fejem övére hajtva néztem az étlapot. -Mondjuk az a Gyros tál eléggé csábító, bár nem tudom mekkora adagot adnak itt. -gondolkodtam el és úgy pusziltam hajába.

    – Egy édes vörös bor akkor jó lesz? -érdeklődtem arcára nézve miközben én már döntöttem mit kérek. -MEg akkor a vegyes húsis tál?

  12. – Amíg az étteremhez értünk is beszélgettünk, utunk a parkon vezetett át, így a mozgalmas parkot is megszemléltük, sőt még egy pohár vizet is kapott Knoxus, mert egy szeleburdi hölgy a karjára locsolta.- Semmi baj! A minap én is lelocsoltam… Ma szerencsés napja van… Szép lányok locsolják le vízzel! Még van egy dobása, aztán féltékeny leszek… -Mosolyogtam az aggódó hölgyre kuncogva, aki erre elpirult és bocsánatot kérve el is ment, de azért vissza pillantott kuncogva. Reagáltam mielőtt ő megtehette volna, így a hölgy szépen elment és kicsit “ijesztgethettem” Knoxust is. Láthatóan vissza tértem önmagamhoz, hiszen pár napja ez nem így zajlott volna. – Hallottad? … Vigyázz a szép lányokkal, mert vizes leszel… -Kuncogtam, majd tovább indultam az étterem felé. Kívülről egyszerűnek tűnő étterem előtt álltam meg.- Gyere… -Fogtam meg kezét és vezettem be az étterembe. Belül hangulatos volt. Az asztalok ugyan válaszfalakkal voltak elválasztva, virágok voltak a falakon, az asztalokon. Régi tipusú volt belülről és halk zene szólt. Fel lehetett menni az emeletre is, akinek biliárdozni volt kedve. Nem volt túl mozgalmas, de azért unalmas sem.- Meg!!! -Hallatszott egy izgatott férfi hang, majd egyszeriben megjelent egy férfi és derekamnál felkapva boldogan ugrált körbe körbe velem.- Donie! Donie! Tegyél le! Szédült tyúk leszek tőled! -Mondtam mosolyogva, amikor letett kicsit imbolyogtam, de csak viccből.- Na, mitől vagy így felvillanyozva? Égőt cseréltek? -Kérdeztem, amin jót nevetett.- Jön az első!! Kislány! -Mosolygott a férfi büszkén.- Óh! Gratulálok! Aztán ne tanítsd rosszra! -Dorgáltam meg.- Neeeeem! Két hete edzek rá! -Vigyorodott el, minden vádat tagadva.- Helyes! -Mosolyogtam.- Gyertek, tuti asztalom van! -Mosolygott a férfi, majd elkísért minket egy olyan asztalhoz, ami két lépcsőfokkal fentebb van, de csendes, és az étterem jó részét látni, meg a kintre is látni. Donie adott étlapot is, majd elment. Leültem és magam mellé mutattam, hogy üljön mellém.- Ülsz mellém? … -Kérdeztem kérlelően.- Ő itt pincér. A neve Donie. Sokat dolgoztunk itt egy időben és jóban maradtam az itteniekkel. Donie egy éve házasodott össze a feleségével és nagyon akart már egy közös kicsit… most aztán extázisban van, ahogy látom, és mivel démon nagyon jó apuka akar lenni, ha a démonos dolgokat is félre akarja tenni… -Mosolyogtam, majd amikor mellém ült finoman simultam oda. Ezt könnyen megtehettem, mivel félköríves volt az ülőke, amin ültünk, és egyben volt.- Mm! Vegyes husi! ^^ -Mosolyogtam rátalálva a kedvenc ételemre, ami mindenféle sült húsból van és ugyan olyan vegyes körettel.- Mondd csak… te szereted a bort? -Kíváncsiskodtam minden hátsó szándékkal teli módon, hiszen inni szerettem volna egy pohár vörösbort, amit szerettem is.-

  13. -De próbáltam, de anyával em lehet beszélni -sóhajtok majd az ötletére bólintok.
    -Jó ötlet, hm, akár még meg is nézhetnénk egy filmet? -Nézek fel rá kíváncsian s mosolygok majd megiszom a kávémat.

  14. – Nekem semmi bajom nem lesz. A szervezetem gyorsan rendbe szedi magát minden gond nélkül.
    * Hallgatva a családjáról szóló dolgokat elgondolkoztam.*
    – Nem gondoltál rá hogy a családoddal a kapcsolatodat megpróbáld javítani? Elvégre a családodról van szó… Viszont kéne valamit csinálni mert így unalmas lesz a nap vége. Van valamihez kedved?
    * Néztem rá kérdően majd a kést letörölgettem majd az asztalra becsomagolva vissza tettem. *

  15. Ledöbbenve nézek rá majd veszek egy mély levegőt s aggódva nézek fel rá.
    -Hát, normális életem van. -nézek a szemeibe.
    -Van egy bátyám és szüleim, de az anyámmal nincs valami jó kapcsolatunk -nézek fel rá aggódva.
    -Nem lesz semmi bajad?

  16. – Nem akarlak megcsókolni… Legalább is önszántamból nem. Vannak dolgok amikkel szeretek várni ha egy ilyen szép nővel vagyok. Viszont mire ennek vége lesz addigra tele leszek sebekkel…
    * Azzal megfogtam az asztalon lévő kis kést és a combomba állítottam.*
    – Sajnálom de a fájdalom miatt vagyok magamnál még. Máskülönben ki tudja mit tettem volna az elmúlt időben. De váltsunk témát. Mesélj magadról. nem minden nap lát az ember Nimfát.

  17. Némám biccentek s közbe megint bele iszom a kávémba. A fekete lötty szinte pillanatok alatt megtöltötte keserű ízzel. A kérdését hallva elmosolyodtam.
    – Akár mennyire is nehéz az ellenálás ne csókolj meg -nézek rá szigorúan.
    -Mert akkor még az a cseppnyi esélyem is elszáll, hogy uralni tudjam a képességem.

  18. – Értem… Az hogy mit csinálnék veled még magam se tudom, de a bájolásodnak hála úgy érzem magam mint mikor még fiatal koromban szerelmes voltam. A szerelmesek sok hülyeséget csinálnak…
    * Köhintettem egyet majd inkább a kávémat kezdtem el kavargatni.*
    – De ezek szerint még nem vagy teljesen ura az erődnek. Tudok valahogy segíteni?

  19. -ami az igazat megvalja épp ezen ügyködök, de el se tudod hinni, hogy milyen nehéz… -nézek rá majd kíváncsi leszek s közel hajolok hozzá.
    -Mit csinálnál velem? -nézek felvont szemöldökkel s a kávémba kortyolok.