Az élet fája

A legenda úgy tartja, hogy ez a fa minden élet forrása. Képes életet adni de ugyanakkor elvenni is.

Ám csak egyszer hozza vissza a halottakat ha a megfelelő rituálét elvégzik.

Egy jóslat szerint ha ezt a fát kivágják megszűnik az élet a földön.

Vélemény, hozzászólás?

193 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Az élet fája

  1. Amint azt mondta, hogy lefürdik elmosolyodtam. -Jó. De ne ülj sokat, mert benyitok.- Mondtam végül. Amint bement, felkeltem, s keresni kezdtem. Magam se tudtam, mit, de valami nagyon vonzott. Elkezdtem vizsgálni az ajtót, mire hirtelen egy apró üveg esett le, valami szerrel benne. Össze is tört, ahogy lehajoltam, egy olyan szagot éreztem, ami szinte megőrített. Fejemet fogva távolodtam el tőle, sa falnak dőltem. Nagyon éhes lettem hirtelen. Épp akkor jött ki Belana, mikor már a földön ülve próbáltam ellenálni ennek a szernek. Egy kis idő után sikerült, de még mindig éhes voltam, már annyira, hogy a szemem szürkés árnyalatú lett. -Mintha szándékosan ezt tervezték volna… Mintha meg lenne írna… Nem gondolod, hogy furcsa? Így hirtelen mindenféle étel az asztalon… Egy vámpíroknak szánt méreg, hogy megőrüljek… El kell tűnnünk innen. Ha nem, hamarosan meghalunk.- Mondtam, majd felálltam. Azt nem engedhetem meg, hogy miattam halljon meg egy nő. Nem bírnám elviselni.

  2. * Hagytam had pihenjen. Jómagam nem nagyon szorultam pihenésre még de azért valamennyire a vérszívás kivette belőlem az energiám felét így maximum két napot bírtam volna ébren. Csendben figyeltem ahogy alszik majd mikor már úgy véltem hogy teljesen álomba merült elkezdtem kiutat keresni hátha szerencsénk lesz. Ám kiút helyett egy fürdőszobába botlottam mely eléggé csábító volt hisz tiszta mocsok voltam. Amíg aludt én fogtam magam és elterveztem hogy lefürdők de ekkor a hangja egy pillanatra meggátolt.*
    – Máris elfelejtetted? Lehet kéne még egy kis alvás nem? Viszont én most elmerülök egy kád vízben. Mocskosnak érzem magam a sok földtől.

  3. -Jó, jó… Csak vicceltem.- Mondtam lenyugtatva, hogy nem fog megtörténni, ha nem dobál meg ennivalóval. Odasétáltam a szoba végébe, majd elterültem az ágyon, amit már az elején kiszemeltem. -Alszok egy picit.- Mondtam, majd rögtön be is aludtam. A múltamról álmodtam, ami nem fordult elő még eddig. Álmomban átfordítottam a fejem a másik oldalra, miközben halkan azt suttogtam, hogy: -A..yato…- Amint kimondtam, felébredtem. Máris megbántam, hogy aludtam. Nem pattantam fel, ott maradtam, mégsem próbáltam tovább aludni. -Mond csak..-Kezdtem bele a mondatomba. -Elfelejtettem mit akartam mondani…- Nevettem halkan.

  4. – Valójában nem ijedtem meg olyan nagyon és haragudni se haragszom. Csupán kíváncsi voltam mit reagálsz rá ha egy nő megdobál…
    * Zavarba ejtő volt a közelsége de ezzel most nem törődtem csak nyelvet öltöttem mosolyogva majd segítettem neki össze szedni a tányérokat. Persze amikor szóba került hogy levezi az ingét tiltakozni kezdtem és megfogadtam hogy nem dobálózom étellel többet. *
    Kérlek ne hozz zavarba. Még sosem láttam csupasz férfi testet szóval engem ez eléggé zavarba tud hozni. Akkor is ha csak a felsőtestedről van szó.

  5. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy épp dobigálnak. Volt köztük ennivaló is, aiket igyekezdtem kikerülni. Egy kis idő után odamentem hozzá, és lefogtam mindkét kezét. -Hé… nyugi. Nem tudtam, hogy ennyire meg fogsz ilyeni.- Mondtam, de még mindig nem engedtem el kezeit. -Nem lesz jó, ha foltos lesz az ingem… Le kell vennem akkor… Akkor szerintem nem lennél ilyen dühös… Ki akarod próbálni?- Ugrattam nevetve, majd elengedtem. -Mit tegyek hogy kiengeszteljelek?- Kérdeztem végül. Közben próbáltam felszedni a földről a tányérokat, amiket az asztalra tettem. Már nem is volt olyan unalmas a helyzet, mint az előbb. Megálltam Belana mellett, miközben ártatlanul mosolyogtam.

  6. *A csoki elvétel kissé meglepte hisz a férfi túl közel volt hozzá mely nem kicsit hozta zavarba, persze azért össze szedte magát amennyire csak tudta és próbált másra figyelni. *
    . Akkor valóban különleges vagy. Mondhatni egyedi.
    * Mosolyogva figyelte a férfit ám mikor az megrémisztette össze ugrott és eldobta a poharat melyet eddig a kezében szorongatott. Hirtelen felpattant a székről majd ami a kezébe került az a férfi felé kezdte el hajigálni. *
    – Ez gonosz volt!
    * Nézett rá vörösen majd dobálta tovább.*

  7. Elmosolyodtam azon, amit a vámpírorkról mondott. -A tiszta fajúaknál úgy van. De mivel én nem vagyok az, tudok úszni… olyan szinten, hogy ne fulladjak meg.- Gondoltam bele a helyzetbe, hogy mi lenne, ha én úsznék. -Anyám démon-vámpír volt… ezért nem agyok tisztafajú.- Mondtam, majd felálltam, az asztalhoz lépkedve. Belana mellett pár centivel előre hajoltam, hogy elvegyek egy kisebb csokit. Valóban nagyon közel voltam hozzá, de én ezt észre sem vettem. Kiegyenesedtem, miközben megettem az apró csokit, ami elvettem. -Unatkozok…- Sétáltam a szobában, közben próbáltam valamit kitaláni. Halkan a nő háta mögé sétáltam, majd a füléhez hajoltam. -Booooh…- Próbáltam megijezteni, de közben mosolyogtam. Kinyújtózkodta sétáltam tovább azon agyalva, hogy mit is csináljak.

  8. * Érdeklődve hallgatta a férfit majd a sós ételeket inkább eltolta az asztal szélére. A kérdésen elgondolkozva merengett el az emlékeiben.*
    – Egy londoni kutatólaborban születtem mint mesterséges ember. Dohosak voltak a szobák és minden sötét. Eléggé félelmetes volt. Aztán belém ültették az örökké dobogó szívet. Talán ez az oka amiért a ragadozók annyira szeretnek engem.
    * Megfogott egy kancsót és egy poharat majd vizet töltött bele.*
    – Igaz hogy a vámpírok nem tudnak úszni? Sokat beszélt az egyik kutató rólatok de a nagy részét sose értettem.
    * Nézett rá gyermeteg mosollyal csillogó szemekkel*

  9. * Érdeklődve hallgatta a férfit majd a sós ételeket inkább eltolta az asztal szélére. A kérdésen elgondolkozva merengett el az emlékeiben.*
    – Egy londoni kutatólaborban születtem mint mesterséges ember. Dohosak voltak a szobák és minden sötét. Eléggé félelmetes volt. Aztán belém ültették az örökké dobogó szívet. Talán ez az oka amiért a ragadozók annyira szeretnek engem.
    * Megfogott egy kancsót és egy poharat majd vizet töltött bele.*
    – Igaz hogy a vámpírok nem tudnak úszni? Sokat beszélt az egyik kutató rólatok de a nagy részét sose értettem.

  10. Figyeltem, ahogy eszik, majd megszólaltam, a kérdésére válaszolva. -Nem tudom a nevét. Egy olyan szigetről jöttem, ahol csak éjszaka volt, vámpírok és mindenféle esti szörnyek éltek ott. Meg persze több ezer eltévedt ember, azokból táplálkoztunk.- Mondtam röviden, mivel nem igazán szerettem magamról mesélni. De hogy engedte, hogy igyak a véréből, ennyitt csak adhatok neki. -Valóban nekem is szabad rendes étet enni… De az nem csillapítja az éhségemet, s ugyanúgy meghalhatok vér nélkül. Az egyetlen, ami lelassít, vagyis mérgező számomra az a só. Egy szem só képes lelassítani jó pár napra.- Mondtam neki, majd elmosolyodtam. -Te honnan származol?- Kérdeztem meg ugyanazt én is

  11. * Amikor megérezte az ajkak érintését majd a fogakat elvörösödve oldalra pillantott, majd hagyta had igyon amennyit csak akar. Mikor végzett kezét a nyakához tette majd elmosolyodott.*
    – A testem strapabíró és gyorsan tud regenerálódni szóval pár perc és nem lesz nyoma.
    * Begombolta a blúzát majd leült az asztalhoz és egy fürt szőlőt magához vett. Lassan csipegette a gyümölcs édes szemeit majd mikor végzett fellélegzett.*
    – Kéne valamit csinálni. Sajnos hamar elunom magam.
    * A férfira nézett majd elmosolyodott.*
    – Honnan származol, Shu? Biztosan nem idevalósi vagy.

  12. Figyeltem, ahogy megvizsgálta az ajtót, miközben táplálék miatt aggódott. Az egyik asztalnál mindenféle étel jelent meg, mire rögtön felkeltem, s odasétáltam. -Nincs megmérgezve.- Állapítottam meg, majd Belana felé fordultam. Őszintén meglepődtem, mikor a táplálkozási időszakomról kérdezett. -Szinte minden nap… ha körül vagyok véve emberekkel.- Mondtam halkan. Amint a blúzát kezdte kigombolni, elnéztem, kezdtem feszült lenni. Még kibírtam volna egy kicsit, ha nem mondta volna, de így még éhesebb lettem. -Köszönöm…- Néztem vissza rá, s elé sétáltam, majd közelebb hajoltam hozzá. -Nem fog fájni.- Ezzel a mondattal tuttára is adtam, hogy mi fog következni. A nyakához hajoltam, még a bőrén keresztül is éreztem a vére illatát. Amint hazzáértem az ajkaimmal, éreztem, hogy vére egyre forróbb. Pár másodperc múlva haraptam, de úgy, hogy ne fájjon, ez volt a hálám jele. Kezemmel közelebb húztam magamhoz, így többett tudtam inni. Annyira édes volt, édesebb, mint a csoki. Ugyanúgy forró is volt, de nem ártott meg. Kíváncsi voltam, épp mire gondolhat, hogy ilyen magas hőmérsékletű. Általában akkor szokott az ember ilyen lenni, mikor feszült, vagy épp furcsa dolgokon gondolkodik. Lassan elengedtem, majd eltávolodtam, s letöröltem a vért az államról, ami odacsorgott. -Ami ezt illeti… Hamar begyógyul.- Néztem a sebre, amit fogaimmal ejtettem. -Most jó lenne enned… Nem szeretném hogy összeess.- Mondtam, mintha mi sem történt volna. Valóban még mindig éreztem azt az édes ízt, de nem mutattam ki. Odasétáltam egy székhez, majd leültem rá. -És… mégegyszer köszönöm.- Pillantottam félre.

  13. – Nos nem szeretnék itt elpatkolni szóval nem lenne rossz ha kinyílna.
    * Nevette el magát majd elgondolkozott.*
    – Értelmesebbet? Mire gondolsz?
    * Nézett rá érdeklődve hisz nem az az egy helyben ülős fajta volt. Az ágyon fekvő férfira emelte tekintetét aki látszólag már kényelembe is helyezte magát. Felállt majd az ajtóhoz lépett majd végig simította azt.*
    – Lenyűgöző. Nem is sima fémből van és a zár ami rajta van eléggé bonyolult. Talán időzítő záras.
    * Gondolkozott el rajta hangosan majd a férfira nézett ismét.*
    – Hetek hetek múlva jutunk csak ki innen. Addig mit fogunk enni?
    * Ekkor fénysugár jelent meg az egyik asztal felett, melyen egy szempillantás alatt mindenféle étel volt. Elképedve nézett a csodás ételekre ám hamar rá kellet ébrednie hogy ez mind szép és jó de Shu számára nem tápláló. *
    – Mond csaj milyen időközönként szoktál táplálkozni? Csak mert ha túl sokig leszünk itt bezárva akkor ez gondot okozhat neked.
    * Elkezdte a blúzát kigombolni majdnem mellig.*
    – Ha nagyon éhes vagy akkor megengedem hogy igyál a véremből. Csak előtte szólj hogy felkészüljek rá. Ennyivel tartozom.