Az élet fája

A legenda úgy tartja, hogy ez a fa minden élet forrása. Képes életet adni de ugyanakkor elvenni is.

Ám csak egyszer hozza vissza a halottakat ha a megfelelő rituálét elvégzik.

Egy jóslat szerint ha ezt a fát kivágják megszűnik az élet a földön.

Vélemény, hozzászólás?

215 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Az élet fája

  1. – Biztos, hogy meg akarok tőle szabadulni. Az én képességemmel embernek ártok. Senki nem akar egy ilyen képességet. – Felelltem komoran. Nem éppen egy szellemmel akartam ezt meg beszélni.
    Az ártó szellemek miatt öltem meg három embert, három ártatlan embert. Nem tudtam védekezni ellenük. – Össze szedek még egy két dolgot de utána mehetünk, hosszú út lesz odáig. – Szólaltam meg halkan. A faluban szerencsére kisegítenek minket, néhány pokróc, élelem, melegebb ruha. Gyógyital még volt nálam és gyógynövényeket út közben is találok majd. Át néztem mindent, hogy meg van-e aztán a kapott térképet kezdtem tanulmányozni. – Ide kell eljutnunk. – Böktem a Köd hegységre. Messze volt, egy időbe bele telik mire mire oda érünk.

  2. * Hallgatva az öreget érdeklődve néztem rá majd mikor szóba került hogy együtt menjünk északra én csak megvontam a vállam.*
    – Legalább lesz társaságom. Meg talán neked sem árt ha van néha kihez szólni.
    * Azzal megköszöntem az öregnek a segítséget és kiléptem a sátorból.*
    – Szóval a kristályok? Csak nem meg akarsz szabadulni az erődtől? Az én falumban is hallottam a mesét olyan kristályokról melyek képesek bárki erejét elvenni egy pillanat alatt, de csak az találja meg őket aki valóban erre vágyik. Biztos vagy benne hogy ezt akarod?
    * Néztem rá kérdően, majd előre lépdeltem és észak felé fordultam.*
    – Mikor indulunk?

  3. Én a falu határáig megyek, itt szoktam szét osztani a gyógyitalokat és a gyógynövényeket. Nem akartam a faluban élni, nem akartam emberek közé menni. Szétosztottam mindent és már indultam volna amikor Sura megállított. Rosszat sejtettem.
    – Beszélni akar veled. Ne néz így én csak a futár vagyok. – Mosolyodott el halványan a nő. Fújtam egyet mérgesen és az öreghez mentem. Ahogy beléptem a házába megcsapott a jól ismert füstölők illata. Az öreg szembe ült, szürke szemeit rám emelték.
    – Ha jól hallottam te vezeted ide ezt a szellemet. – Bólintottam és közelebb mentem. – Ez a férfi azt mondja vezető aki utat mutat egy védencre van szüksége. – Itt megszólaltak a vészharangok. Csak nem akarja, hogy én legyek az.
    – Majd talál magának egy védencet, a déleibe faluban is van, egy sámán neki lehet, elkél a segítség. – Az öreg arcán apró mosoly jelent meg. Soha nem szerettem, amikor így mosolygott.
    – Nem, egy ilyen erős szellemnek különleges védenc kell. Nem hiszem, hogy itt a környékbe fogja megtalálni. De messze északon vannak olyan erővel megáldott emberek, és vannak olyan kristályok, amik neked segíthetnek. – Szürke szemeit újra rám emelte. Kiskoromba meséltek az öregek egy kristályról, ami megszabadíthat az erőmtől. Ha igazak a legendák, újra a faluban élhetnék, én nem kellene attól rettegnem, hogy megölök valakit.
    – Azt akarod, mind a ketten menjünk északra? – Kérdeztem halkam.
    – Azon az úton mind a ketten megtaláljátok amit kerestek.

  4. – Hm… Érdekesen hangzik. Legyen hát.
    * A falu felé néztem majd miután felálltam elindultam a kis ösvényen. A nő is ugyan arra tartott így lényegében ha másfelé mentem volna biztosan szólt volna róla. Néhány perc kutyagolás után megérkeztem a kis létszámú faluba mely közepén ott állt a sámán otthona. határozott léptekkel indultam meg felé ám két harcos megállított. Felemeltem a kezem majd halványan elmosolyodtam. *
    – Békével jöttem!
    * Azzal lére löktem a két rám szegezett lándzsát és beléptem a kis házba. A sámán azonnal felém fordította a tekintetét majd hellyel kínált. Ám mielőtt bármibe is bele kezdett volna egy nevet kiáltott majd csendben várt.*

  5. Figyeltem ahogy át alakul, a mancsok kezeké és lábakká változtak. A bunda eltűnt, helyette hosszú fehér haj jelent meg. Nemsokára már egy férfi ült velem szembe. – Szellemi vezető?! – Vonom fel a szemöldökömet, nem igazán hittem neki bárki mondhat magáról bármit. Amíg engem békén hagy azt csinál amit akar. Felvettem a kosaramatt amiben már benne csücsült a kis fa szellem. Óvatosan ki vettem és egy nagy levélre tettem. Annak ellenére, hogy néha nagyon is bosszantottak, soha nem bántottam egyetlen szellemet sem. Éreztem, hogy a férfi figyeli minden mozdulatomat. – Nem mesze van egy falu, az ottani sámán szívesen fogad. Ő majd útba igazit, talán van új tanonca akinek el kell a segítség.

  6. * Végig néztem magamon mikor megkérdezte nem-e akarok másik alakot ölteni… Nos akarni akartam csak épp nem tudtam hogyan álljak neki. Ez volt a halálom utáni első alakváltásom amit nem is tudatosan csináltam. Felálltam majd megráztam a bundám és közelebb léptem hozzá és alaposan szemügyre vettem.*

    – Képes vagyok így is kommunikálni veled de ha zavar a bunda akkor megpróbálkozom vissza változni.
    * A testem ekkor megfeszült és nagy mennyiségű spirituális energia szabadult fel mely lassan körbeölelt és elkezdett átformálni. Kellemetlen volt, de nem elviselhetetlen. Végül négykézláb a földön támaszkodva bámultam a talajt miközben fehér tincseim a vállamról lecsúszva a földön landoltak. Fellélegezve ültem le kicsit megkönnyebbülve majd a nőre néztem.*

    – Én egy szellemi vezető vagyok akinek utat mutatnia kell valakinek, vagy hasonló.

  7. Az ág reccsenésre megpördültem és szembe találtam magam a farkassal. Szóval belőle áradt az a furcsa energia. Régen az öreg sámán mesélt olyan szellemekről akik képesek állatok alakjait felvenni. Bár eddig én magam egyet sem láttam még, ez a farkas az első. – Nem akarod felvenni a másik alakod, így nem igazán értem ha akarsz valamit mondani. – Néztem rá komoran, a kis fa szellem le ugrott és oda battyogott a farkashoz. Látszólag nem tartott a nála sokkal erősebb szellemtől. – Mit akarsz? Gondolom van valami oka, hogy ide jöttél? – Rá jöttem az évek során, hogy egy szellemtől akkor lehet a legkönnyebben megszabadulni, ha minél előbb meghallgatom mit akar. Náluk nem jön be az ha tudomást sem veszek róluk. Hetekig képesek követni mindenhova.

  8. ~ Micsoda energia… Sosem éreztem ilyen tiszta és erős energiát…

    * Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon. Szemeim lassan kinyitva halvány fényt pillantottam meg mely szinte hívogatott. Lassan haladtam felé majd végül átsétáltam rajta és a földön heverve farkasként pillantottam magam elé. Ebben a pillanatban ezernyi illat és inger érte az érzékeim, ám mégis a legjobban izgatott az egy hatalmas emberarcú fától eredt. Sosem láttam hasonlót és érezni se éreztem ehhez foghatót. Épp felálltam és megindultam hogy jobban szemügyre vehessem mikor motoszkálásra lettem figyelmes. Ösztönösen lopakodni kezdtem, a füleim hátra csaptam és kúszni kezdtem, remélve hogy valami harapnivalót találok, ám csak egy nőt találtam. Abba hagytam a lopakodást majd felegyenesedve ültem le a háta mögött és figyeltem mit is csinál. Úgy tűnt egy aprócska fa szellemmel beszélget, ami azt jelentette hogy az előttem lévő illető szintén rendelkezik spirituális erővel, így talán engem is lát. Próbára is akartam tenni, mégpedig úgy hogy egy ágra léptem mely hangos reccsenéssel törte meg az eddigi békés kis csendet. Ha megfordul és lát akkor talán hasznosak lehetünk egymás számára, de ha nem akkor feleslegesen vesztegettem eddig az időm. *

  9. Sok legenda szólt az Élet fájáról. Én magam soha nem próbáltam meg használni az erejét. Viszont a közelébe nyugalom töltött el, így sokat jártam ide. Valami oknál fogva a szellemek kevésbé jöttek erre a helyre, talán a fa kisugárzása miatt. Azért aki nagyon akart így is meg talált, de lényegesen lecsökkent a nemkívánatos látogatok száma. A környéken rengetek gyógynövény nőt, amiket fel tudtam használni a főzetekhez. Éppen Holdgyökeret gyűjtöttem, amikor megéreztem azt a különös energiát. Felegyenesedve a környéket figyeltem, de nem láttam semmit. Viszont az energiát még mindig éreztem, idegesített, nem szerettem, ha ilyen erős szellem van a közelembe. Soha nem tudtam, mit akarnak, vagy mik a szándékaik. Figyelmemet, újra a növény felé fordítottam. Egy aprócska fa szellem telepedet le és figyelt. Ők egész aranyosak voltak, tömzsi kis testükkel és kerek fejecskéjükkel inkább valami babára emlékeztettek.
    – Azt ajánlom, maradj ott ahol vagy, semmi dolgom a magad fajtával. – Az energiát most már mögülem éreztem.

  10. Jól esett hogy átölelt mert eddig még a saját szüleim sem öleltek át.
    -Persze követlek..És szivesen lennék a szobatársad.
    Szörnyen éreztem magam a sok rossz emlék miadt.
    És sajnos a jó emlékeimre is szomorúan gondoltam vissza.Megpróbáltam megnyugtatni magam és ahogy éreztem a szívverését sikerült megnyugodnom.

  11. *amikor elkezdet sírni akkor megöleltem..és megsimogattam a fejét csitítottam a válánál megfogtam egy kicsit eltoltam de még is fogtam..felemeltem a kezemet letöröltem a könnyet a szeméről,hisz éreztem minden ami vele történt.. felálitotam és a kezét a szívemhez raktam*

    -Nekem van otthonom elvezetlek ha akarod és persze nyugodtan lehet akár meddig befogadlak mint egy társat akkor benne vagy utánam jössz és leszel a ház vendék addig maradsz amedig akarsz .Vagy talán lehetsz a társam is a szoba társam és azt csinálhatsz amit akarsz ?

  12. Bóintottam a szavaira hiszen ez mind nagyon szomorú dolog.Majd erőtt vettem magamon és megkérdeztem.. – Candi régen a szelememmnél éltem aki egy démon volt.A szüleimeztellenezték ezért megölték őt.Most nincs hol aludnom és..
    Elöntöttek az érzelmek majd elkezdtem sírni de folytattam amit elkezdtem
    -Szóval ameddig nem találok szállást magamnak aludhatok itt?

  13. *amikor elmentünk egy ház mellet akkor bementünk…és ott leültettem ,hoztam egy kis vizes ruhát a lábára..hisz vérzik neki próbáltam vissza türtőztetni magamat utána leültem mellé…és lóbáltam a lábamat néztem kifelé.. belenéztem a szemébe abban a csodálatosba*

    -Amúgy én egy vámpír vagyok nemesi saját sarja az a baj,hogy a szüleimet megölték az Angrosziak,én meg egyedül maradtam és hát teltek múltak az idők sok dolog történt velem a sok időben sajnos elvesztettem a fiamat ,utána a férjemet nem is láttam már miota. De muszáj erősnek lenni nem de bár?