Atlantika

A vízalatti várost kevés módon közelíthető meg, de a legegyszerűbb nem más mint a víz alatt is közlekedő vonat mely a Solome vasútállomásról indul. A várost mágikus burok védi a víztől így lehetővé teszi a fenti világból érkezőknek és a város lakóknak a lélegzést.  Az itt élők óvatosak de eléggé barátságosak is így könnyen szót lehet velük érteni.    

the_lost_city_of-_atlantis

Vélemény, hozzászólás?

37 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Atlantika

  1. – Igazad van, túlzottan ellenséges voltam. Bocsáss meg az ostobaságomért.
    * Majd figyelte hogy az egyik tüskébe kapaszkodik és kényelembe helyezi magát. Mikor már úgy vélte hogy minden rendben lesz és nem sodorja el az áramlás elkezdett úszni a neki kényelmes tempóban. *
    – Az én tempómmal úgy két óra múlva megérkezünk a palotába. Addig tarts ki lehetőleg.
    * Az út kanyargós volt tele vízalatti sziklákkal és veszélyes korallzátonyokkal. Épp hogy elfért köztük, de rugalmas gerincének hála még egy angolna se manőverezhetett volna szebben. *
    – Van pár varázsló az udvarban akik talán rájönnek miféle varázslatról van szó. Viszont egy ilyen megbabrálása rengeteg erőt vesz igénybe. Azzal meg egyet kell értsek hogy felkészületlenül hatalmas felelőtlenség és ostobaság lenne a felszínre menni és úgy elintézni az ügyeket.

  2. * Némán haladt mellette és hallgatta ahogy a férfi letorkolja. Megfordult a fejében, hogy kizárja a szavait az elméjéből, de abból nem sok jó származott volna, így csak unottan nézett előre. Amikor már kissé lazább lett Melchiorn körül a levegő és nem árasztott veszélyesen gyilkos aurát felnézett rá. *
    – Megértem, hogy aggódsz az miatt, hogy ott hagyhatom a seggem a találkozón, mivel a te lelked nyomná a dolog, de azért lehetnél egy icipicit finomabb. Mint mondtam az imént, nem tudtam, hogy engem fognak kinevezni melléd dadusnak mintha egy rossz kisgyerek lennél. Ami az ötletet illeti..
    * Egy pillanatra elhallgatott majd elgondolkozott. Sok minden megfordult a fejében, de mindegyiket valami miatt egy hatalmas piros tollal át kellett húznia. Aztán megmaradt az utolsó eldugott kis gondolat. *
    – Talán javíthatunk a helyzeten. Ha pontosan tudnám, hogy milyen varázslattal kötöttek minket össze, akkor a saját erőm által keltett kiskaput talán ki tudjuk használni.
    * A következő kérdésére mire válaszolhatott volna már a sárkánnyal nézett szembe. Amíg a férfi rá várt felzárkózott mellé, de tartott attól, hogy úszás közben majd elsodorja így a fejére telepedett és az egyik tüskébe kapaszkodva kényelembe helyezte magát. *
    – Így én se maradok le és még haladni is tudunk rendesen.
    * Mondta mosolyogva majd előre nézett a végtelennek tűnő óceánra. *
    – Ostobaság volna felkészületlenül odaállítanunk. Nem szeretnék egyből sárkány eledel lenni, így azt javaslom, hogy menjünk a palotába. Ha az ötletem esetleg alátámasztódik és képesek leszünk kicsit megbabrálni a ránk kényszerített varázslatot, akkor nő annak az esélye is, hogy életben tudok maradni melletted.

  3. – Azzal hogy ide jöttél alá írtad a halálos ítéleted. Nem minden sárkány jó sőt van aki hírből se ismeri azt. Pont a három idióta közül kettő ilyen. 200 méter pedig kevés. Egyetlen lépéssel a negyede megvan és akkor még kicsit léptem. Hogy harcoljak anélkül hogy sokkolnám valamelyikőnket?
    * Megvakarta a tarkóját majd mély levegőt vett hogy lecsillapodjon. *
    – Nézd nem lenne semmi bajom a dologgal ha nem kéne egy másik életért aggódnom. Megpróbálom diplomatikusan megoldani a másik kettővel, de Ahkriiel már más tészta lesz. Hatalom éhes és örült. Emellett a féltestvérem aki száműzetésben él. Meg kell oldanunk hogy valahogy megvédjelek a sokktól és távolabb mehess tőlem. Van valami ötleted kis hableány?
    * Nézett rá most már kissé megenyhült arccal majd a kapukon túli nyílt óceánra tekintett. *
    – Mennyire vagy gyors úszó? Ha nem bírod a tempót kapaszkodj belém, de 198 méterre elkel hogy távolodjak tőled amint kiértünk a városból.
    * Így is lett. Amint ki értek a városból Melchiorn elrugaszkodott a talajtól és elkezdett úszni amennyire messzire csak tudott. A teste lassan elvesztette emberi alakját és felvette hatalmas sárkány formáját mely alaposan felkavarta az ajzatott. Ran felé fordítva fejét várta a nőt hogy indulhassanak.*
    – Mivel szégyenlem magam a történtek és a viselkedésem miatt ezért választhatsz. Menjünk egyből a sárkányokhoz, vagy térjünk vissza a vízalatti palotába amíg kitalálunk valamit? Melyiket szeretnéd?
    * Kérdezte a nőt majd lassú tempóban nekilátott evickélni. *

  4. * A férfi nagy lelkesedését látva nem igazán tudta, hogy éppen mibe csöppent bele, de semmi jót nem sejtett. Mikor kijelentették a feladatát, vagy az azt helyettesítő büntetést még inkább nem értett semmit. Már épp vitatkozni készült volna mikor Melchiorn nevetésére felfigyelt. Hol a sárkányra, hol pedig azokra a férfiakra nézett, akik valamit nagyon ügyködtek amíg éppen nekik magyaráztak. Mikor a végén az idős pasas megint előlépett Ran egy grimaszt vágva összefonta karjait a mellei alatt. *
    – Ennek a beszélgetésnek három résztvevőből kellene állnia.. Az én véleményem nem számít?
    * Kérdezte kissé haragosan, mert úgy tűnt, hogy őt teljesen kizárták a dologból. Ahogy hozzáértek a varázserő bizsergő érzésként rohant végig a nő egész testében, mintha egy kicsit nagyobb áramütést kapott volna. Amint Melchiorn elfogadta a pasas kezét az érzést gyengült, de nem szűnt meg teljesen. Még egyszer utoljára alaposan végignézett a csapaton majd a férfi után sietett. *
    – Melchiorn..
    * Mikor mellé ért még mindig a vállával babrált, mintha hangyákat akart volna lesöpörni róla, hogy megszüntesse és eltüntesse a kellemetlen érzést, amit az imént érzett. Látva a férfi arcát sóhajtott. *
    – Még mielőtt teljesen mérges lennél rám tudnod kell, hogy csak félig csináltam szándékosan. Nem gondoltam, hogy így alakulnak majd a dolgok.

  5. * Miközben gyógyította magát hallotta ahogy a helység másik végében nagyban vitáznak, hogy kit jelöljenek ki mellé. Kis idő múltán lépéseket hallott az ajtó felől majd megpillantva, Rant értetlenül nézett rá hisz nem értette mit keres idelent. Az egyik vén előlépett és kijelentette hogy megtalálta a megoldást. *
    – Ez a nő lesz a megfigyelő, viszont ha ellenkezik akkor 50 korbácsütéssel sújtjuk. Elvégre beszivárgott és kihallgatott egy tárgyalást. És most lássunk neki az összekötő varázsnak.
    *Melchiorn eleinte csak kuncogott majd elnevette magát, majd felállt és közelebb ment. *
    – Azt hiszem elfelejtitek ki vagyok… Csak azért vagyok itt mert én, így akartam és így véltem helyesnek. Elfogadtam, hogy megkorbácsoltatok, de semmi jogotok arra, hogy megfigyeltessetek és ugráltassatok. Egyedül csakis azért fogom a három másik sárkányt személyesen megkeresni és megbüntetni mert én úgy akarom és nem azért mert ti megparancsoltátok. Amúgy is mégis miért akarjátok hogy egy ártatlan élet pocsékba menjen? Hisz ez az igazság nem? Azért nem tudtatok dönteni mert tudtátok, hogy a másik három sárkánnyal párbajoznom kell majd nemde? Ha össze csapok Ahkriinel biztos bele hal Ran is. Amint tehetné őt támadná. Biztos képesek lennétek ekkora veszélynek kitenni egy olyan nőt akinek az egészhez semmi köze?
    * Úgy tűnt nem igen foglalkoznak azzal amit mondott, melytől rettentő mérges lett. Amíg Melchiorn magyarázott nekik ők titokban már elkészültek az összekötő varázzsal mely megakadályozta hogy 200 méternél messzebb jussanak egymástóól. Az egyik vén ismét elő lépett majd megállt a két fiatal előtt.*
    – Teljes mértékben megértjük az aggodalmaid és átgondoltuk a dolgot épp ezért lesz 200 méternyi hatáskörötök. Ha ennél messzebb mentek egymástól sokk szerű élményben lesz része az egyikőtöknek. Hogy mikor kinek az változó.
    * Ekkor megfogta Ran vállát melytől a varázs rá szállt. Ezután Melchiorn felé nyúlt de ő elhátrált.*
    – Fajtája utolsó példányai közé tartozik és ti mégis ezt teszitek vele. És még minket tartotok szörnyetegnek?
    * Ekkor megfogta a férfi kezét hogy a varázs rászálljon azzal sarkon fordult és megindult kifelé.*
    – Gyere Ran! Jobb ha távozunk innen. Úgy se látnak szívesen.
    * Tudta hogyha nem fogadja el az összekötést a varázslat lehet megölte volna a nőt így végül tényleg nem maradt választása.*

  6. * A kérdésére mikor meghallotta a választ kissé elgondolkozott majd megfogta az újból tele töltött poharat. *
    – Legyen úgy.
    * Mondta majd koccintott vele. Kellemesen iszogatott miközben formálta magában a kérdésére a választ, ám gondolatmenete félbeszakadt, mikor a férfi felkelt mellőle. Felnézett rá. *
    – Örülök, hogy csatlakoztál hozzám és tudtunk beszélgetni egy kicsit. Ami a kitartást illeti, azt hiszem neked nagyobb szükséged lesz rá.
    * A tekintetével követte a férfit addig, míg az ajtó mögött el nem tűnt azzal a titokzatos alakkal és a katonákkal. Magányosan iszogatott egy ideig és nézte a részegen vonagló, a földön csúszó mászó részeg lényeket, ahogy elvesztik minden gátlásukat és méltóságukat. Mikor az egyik végigcsúszott az előtte lévő asztalon egy sóhajjal letette a csészét majd a hatalmas ajtóra meredt. Motoszkált benne a kíváncsiság, hogy mi történhet a beszélgető partnerével, de igyekezett legyűrni a késztetést, hogy utána menjen. *
    – Egy italt a drága hölgynek? ~
    * Kérdezte tőle egy instabil állóképességgel rendelkező férfi, melynek láttán a véleménye megváltozott. Pár perc csevej után lezárta majd távozott a teremből. Mikor megállt a becsukott ajtón kívül akkor szembesült vele, hogy egyáltalán nem ismeri a helyet. Egy nagy lélegzetvétellel összeszedte magát majd pórba szerencsealapon elindult az egyik irányba. A folyosón sétálva látta, hogy pár ember épp akkor jött fel valahonnan. *
    – Mit megnem adnék néhány tábláért… Gondolhatnának az olyanokra is akik először járnak ezen a helyen.
    * Morgott halkan majd elindult lefelé a lépcsőn a megérzését követve. A hosszú lépcsősor alján szétnézett majd elindult arra amerről tompán ugyan, de hangokat hallott. Egészen addig minden gond nélkül halad előre, ameddig egy férfihang meg nem szólalt a háta mögött. Leverte a víz majd félig hátra fordult. *
    – Maga mit keres itt?
    * Hirtelen semmi se jutott eszébe, hogy mit mondjon. Nem került még ilyen helyzetbe így improvizált egy már nagyon is jól ismert sablonos válasszal. *
    – A mosdót..
    * A férfi közelebb ment hozzá. Egy katona volt, akit az étkező ajtóban látott. Ahogy megállt előtte Ran fejében megfordult a gondolat, hogy leüti és gyávák módjára elszalad, de erre semmilyen eszköz nem állt a rendelkezésre így mozdulatlanul maradt, mintha padlóhoz ragasztották volna. Egy nagyon kellemetlen beszélgetés vette kezdetét, amiben megpróbálta kimagyarázni, hogy miért is tartózkodik lent. Végül a katona határozottan megfogta a nő karját majd egy terembe vezette, ahol több férfi veszekedett, egymással valamin. Eltelt pár perc mire észrevették őket majd az egyik üreg úr előlépett a csapatból. *
    – Uraim, azt hiszem a megoldás saját magától jelent meg.

  7. * A kis történet után elmosolyodva bólogatott.*
    – Rég volt már hogy utoljára láttam valakit ilyen boldognak. Jómagam azóta nem voltam az hogy az anyám elhunyt.
    * Elkezdett gondolkozni hogy mi az az amire a legjobban vágyik amit mindennél jobban szeretne. Ajkain csak egyetlen szó jött ki az is alig halhatóan.*
    – Nyugalmat…
    * Azzal újra töltve a két csészét és mielőtt bele kortyolt volna a magasba emelte és Ran szemébe nézet.*
    – Az olyan igaz lelkekre mint az a gyermek és arra hogy egyszer mind a ketten olyan boldogok legyünk mint Ő.
    * Azzal belekortyolt az édes italba és elkezdett agyalni mit kérdezzen a nőtől következőnek.*
    – És te mire vágysz a legjobban?
    * Ekkor a terem végén egy ajtó nyílt ki melyen egy örökkel körül vett férfi lépett be komoly tekintettem pásztázva a helyiséget.*
    – Nor Melchiorn!
    * Tekintetét a hangos férfira emelte majd lerakva a csészét felállt és Ranra pillantott. *
    – Attól tartok a választ majd csak egy másik alkalommal fogom megtudni. Élveztem a társaságod Ran. Kitartást a hátralévő időben.
    * Azzal a terem vége felé indult meg, kikerülve a sok részegen heverő egyént majd végül a terem ajtaja bezáródott és eltűntek mögötte. Egyenesen egy földalatti végrehajtó terembe vezették ahol márt várt rá az ítélő szék. Arcán se félelem se megbánás nem volt egész idő alatt. Egy arcizma se rezzent még az ítélet után sem. Miután megeskették hogy személyesen jár el a három másik sárkány büntetésében átkísérték a kínzókamrába ahol 20 korbácsütést hajtottak végre. De végül még azt is hozzátoldották hogy felügyelet alá helyezik de hogy kit bíznak meg vele azt még ők se tudták. Eközben Melchiorn sebeit nagyjából letisztítva állt neki csendesen mágiával gyógyítani magát mivel a Rizbilk (Sárkány korbács) által okozott sérülések lassan és fájdalmasan gyógyultak még számára is. *

  8. * Figyelmesen hallgatta ahogy meséli a történetet. Mikor kicsit jobban belemerült a témába elkezdte tanulmányozni az arcvonásait, minden kis részletet. Miután elnézést kért egy apró mosoly jelen meg az arcán.*
    – Ugyan, semmi gond. Mindenkivel megesik, nem kell elnézést kérned.
    * A kérdést halva alaposan elgondolkozott, hogy végiggondolhassa a sok kívánságot amivel megkeresték az évek alatt. Felpillant a plafonra, mintha ott látná az emlékeit. Jobb keze mutatóujjával finoman piszkálta alsó ajkát.*
    – Hm.. Sose gondoltam még bele igazán, de azt hiszem a kedvenc kívánságom az amit egy kisfiú kért tőlem. Régen sok időt töltöttem az emberek között, mert sok érdekességgel rendelkeztek amire kíváncsi voltam. Az egyik estén a tengerparton sétáltam mikor találkoztam azzal a fiatal fiúval aki nem lehetett idősebb 7-nél. A csillagokat figyelte miközben beszélgetésbe kezdtünk. Aranyos volt, tele vidámsággal és energiával.
    * Elmosolyodott ahogy visszaemlékezett.*
    – Megkérdeztem tőle, hogy ha kívánhatna valamit a csillagoktól, akkor mi lenne az. Ő erre mosolyogva azt felelte, hogy egy barackot. Akkor még nem értettem, hogy miért mondta ezt, de szó nélkül gondoskodtam arról, hogy az általa áhított barackot megkapta. Hagytam, hogy a kíváncsiság úrrá legyen rajtam és jó ideig figyeltem a fiút. Az az apró, mások számára jelentéktelen barack számára a legfontosabb dolog lett. Elültette a barackmagot és élete végéig gondozta a fát ami alatt olyan dolgokat élt át amiről csak álmodott.
    * A bal kezét összeszorította majd mikor kinyitotta egy barack volt benne. Játékosan forgatta és nézegette.*
    – Magam is meglepődtem, hogy az a barack valakinek milyen sokat jelentett. Rengeteg kívánságot teljesítettem már, de még soha senkit nem láttam olyan boldognak mint azt a gyermeket aki megtalálta a barackot.
    * Feldobta a barackot majd elkapta, végül pedig Melchiorn felé tartotta.*
    – Remélem azért egyszer a te arcodon is látni lehet majd egy szikrázó, boldogságtól túlcsordult mosolyt.
    * A kezébe tette a gyümölcsöt majd a poharáért nyúlt, hogy megigya a maradék italt amit meghagyott.*
    – Mond csak.. Gondolkoztál már azon, hogy mit szeretnél a legjobban? Természetesen ha túl személyes a kérdés, akkor kérdezek mást.

  9. – Az emberek habzsisága mára már zavaró. Annyi fajt sodortak a kihalás szélére teljesen feleslegesen.
    * Morogta miközben a csészében lévő bort nézte. Némán hallgatta a nő minden egyes szavát majd végül elgondolkozott azokon. A felé irányuló kérdésre viszont fejét felemelte majd a vele szembeülő szemeibe nézve sóhajtott fel. *
    – 16 voltam ha sárkány évbe nézzük. Két éve voltam a trónon mint sárkány király. Egy mágikus rendhez tartoztam mely a mágiát hivatott védeni, de az egyik varázsló irigy volt rám és a hatalmamra. Ezért Rorek párbajra hívott a Nol arénában ahol életre halálra megküzdöttünk. Napokon át tartott a harc mely számomra volt kedvező. A csata utolsó pillanataiban Rorek egy nálam is ősibb varázslatot olvasott rám mely egy mágikus könyvbe zárt melyért az életével fizetett. Mindenki azt hitte meghaltam és ezért a királyságom össze omlott. A sárkányok szét váltak majd elkezdtek elvadulni. Számunkra csak 10 év volt, de mégis teljesen megváltoztatta a kultúránkat. Sokan elfeledték kik voltak és állat módjára kezdtek el élni. Ez valószínűleg a fejetlenségnek köszönhető mely eddig nálunk uralkodott. Röviden ennyi. Most épp rendet rakni jöttem és felelni a népem bűneiért. A konferencia csak álca. Alattunk tojik az igazi tárgyalás, épp azon gondolkoznak hogy mivel is büntessenek. Valószínűleg felügyelet alá leszek helyezve. Ch mint valami dedós.
    * Megitta a csésze tartalmát majd letette az. *
    – Sajnálom. Elkalandoztam… Most én kérdezek. Melyik volt a kedvenc kívánságod?

  10. – Ezt eltaláltad. Az utóbbi pár száz évben nem hagytam el a szigetet ahol élek, veszélyes húzás lett volna amíg a fajtánkra vadászók el nem pusztulnak egytől egyik. Ettől eltekintve viszont mindig is kíváncsi voltam, hogy hogyan néztek ki vagy viselkedtek. Szerintem nagyon érdekes vagytok, még akkor is ha mások nem így gondolják.
    * Mondta miközben a poharába kortyolt megízlelve a különleges italt. A férfi kérésén meglepődött majd pár korttyal később letette a poharat.*
    – Meglep, hogy van olyan aki még érdeklődik utánunk. A legtöbbek szerint a fajtánk már régen kihalt a csekélyke létszámunk miatt ami alig éri el a 20 főt.
    * Elmosolyodott majd kényelmesebben elhelyezkedett.*
    – Rendben, játszunk ilyet. Nos.. A mi fajtánknak a pontos megnevezése.. Legtöbbször a kívánság teljesítő sellőt használják ránk. A fajta különlegessége, hogy bármilyen kívánságot képesek vagyunk teljesíteni pár nap leforgása alatt. Ebből kifolyólag a kincses sellő is illik ránk, mert a kívánságokból hatalmas vagyonokat halmoztunk fel. Hogy őszinte legyek ezeket a megnevezéseket az emberek akasztották ránk, mi magunk között csak a sellőt használjuk.
    * Kissé elgondolkozott.*
    – Régen sokan kutattak fel minket a kívánságukkal, de volt egy időszak mikor csak azért kerestek minket, hogy befogjanak és házi kedvencként tartsanak minket. De szerintem sok mágikus lénnyel tették ezt az emberek. Szerencse, hogy ez manapság már kevésbé divat köztük.. Ami az én kérdésem illeti.. Nem szeretnék kukacoskodó lenni, de elmesélnéd, hogy miért zártak be 1000 évre egy könyvbe?

  11. – Nálunk másképp telik az idő mint a többi fajnál. Több mint 2617 vagyok. Ez sárkány években 26 évnek számít. Innen a fiatalos külső.
    * Válaszolta majd a borba kortyolva hátra dőlt. Persze eközben Ran megszólalása kissé kizökkentette a zamatos bor ízlelésében és kikerekedett szemekkel majdnem meg is fulladt. Párat köhintve nézett a nőre majd megvakarta a tarkóját. *
    – Nos be kell valljam ez kissé meglepet. Gondolom még nem találkoztál sárkánnyal. Lehet az ELRAGADÓ személyiségem teszi hogy így vélekedsz.
    * Nevette el a végét hisz tudta hogy nehéz eset.*
    – Mindenesetre köszönöm hogy így gondolod. 1000 év után jól esik ezt hallani. De inkább mesélj magadról. Nem láttam még sellőt régóta főleg nem egy ilyen helyen. Hogy is írták le? Kincses sellő? Kívánság sellő? Bocsáss meg de annyi alfaj van nálatok is hogy nehéz fejben tartanom, pedig sokat olvastam rólatok míg fogságban voltam. Kívánságokra vagytok specializálódva igaz? Vannak még akik kívánságokkal keresnek fel titeket?
    * Érdeklődött hisz tényleg érdekelte a téma. *
    – Ha szeretnéd játszhatunk olyat hogy egyet én egyet pedig te kérdezel. Én hajlandó vagyok mindenre válaszolni. Nincsenek titkaim.

  12. * Egy ideig figyelte a nőket akik csak nevetve dőltek egymásnak fel sem fogva teljesen az eseményeket. Halkan elnevette magát.*
    – Ha szeretné akkor se tudnának maga után jönni, nem kell aggódnia.
    * A másik pohár tartalmát kíváncsian nézte. Kellemetlenül érezte magát amiért fogalma sem volt arról, miért akartak inni annyira ebből az italból a hölgyek. A pohárról felpillantott rá.*
    – Csak nyugodtan. Engem is zavar a magázás. Kissé olyan érzést kelt bennem mintha egy idős emberrel beszélnék, viszont ez nem fér össze a fiatal látványoddal.
    * Ahogy kimondta és újra elmondta magában a mondatot furcsán hangzott, de már nem volt mit tenni vele, betudta annak, hogy nincs hozzászokva a szakéhoz.*
    – A politika? Dehogy! Egyszerűen nem hagytak békén addig amíg el nem jöttem. Évekig ki tudtam bújni ez alól a feladat alól, de ebben az évben nem voltam szerencsés. Mit ne mondjak meg lettem volna a sok megáfásodott lény nélkül. De, hogy jót is mondjak erről az egészről.. Azért érdemes volt eljönnöm, hogy találkozzak veled.

  13. * A szavakat hallva felé fordult ismét és leplezni se tudta hogy a homlokára egy hatalma HELP van írva, így amikor felajánlotta neki Ran hogy csatlakozzon gondolkodás nélkül ugrotta át a nőket és eredt futásnak egészen egy oszlopig. *
    – Mond hogy ittak már annyit, hogy ne tudjanak utánam jönni.
    * Nézett a nőre majd leült mellé de pont úgy hogy az oszlop takarja. Üres poharát újra töltötte, de most nem szaké volt benne hanem sárkány bor mellyel Rant is megkínálta.*
    – Remélem nem bánod ha tegezlek. Kissé feszülté teszi a hangulatom hogy mindenkit magáznom kell.
    * Kérdezte persze ha nemet mondott volna a nő az sem zavarta volna hisz az illem az illem. *
    – Mi szél hozott téged egy ilyen IZGALMAS rendezvényre? Tán érdekel a politika?

  14. * A szaké hamar megtette a hatását és a komor hangulat pillanatok alatt eltűnt. Mikor átültették őket Ran csak úgy letelepedett majd a saját kis csészéjével foglalkozott mindaddig amíg meg nem pillantotta Melchiornt a sok nő között. Akaratlanul is elmosolyodott majd megitta a csészéjében maradt szakét. Kicsit sem leplezte, hogy mennyire szórakoztatja a látvány ahogy a nők sorra veszik körbe nem is törődve az eddig érvényesülő előítéleteikkel. *
    – Nézzenek oda. A nagy és morcos sárkány mellig gázol a nőkben és még egy apró mosolyt sem látni az arcán.
    * Kissé megemelte a csészéjét.*
    – Csatlakozol?

  15. *Néhány perc könyörgés után végre belementem a zenébe és a szaké felszolgálásába. *
    – Így legalább ezek a borzalmas ételek is könnyebben csúsznak le…
    * Dörmögte majd a forró szakéra pillantott és kényelembe helyezve magát elkezdett iszogatni. Persze mivel erős alkoholos italt szolgáltak fel így ülés rend változtatás lett. A nőket elkülönítették nehogy gond legyen belőle. Csak Épp Melchiorn köré ültették őket mintha ő ott se lett volna. Nagyokat pislogva nézett körbe majd inkább csak a pohár fenekét kezdte el vizslatni.*
    – Fogtam volna be a számat.
    * Ekkor a jókedvű enyhén ittas hölgyek kiszúrták a morcos férfit.*
    – Héj azt hallottam hogy a sárkány bornál nincs jobb a földön. Mit kell tennünk hogy a nagy sárkány király megkínáljon minket egy pohárkával?
    * Erre a férfi felvont szemöldökkel tette le a szakés csészét majd felegyenesedve válaszolt.*
    – Nincs az az isten hogy egy ittas nővel megosszam azt az italt. Csak tiszta fejjel lehet fogyasztani.
    * Ám ekkor megpillantotta a női tömegben Rant melytől megkönnyebbülve felsóhajtott.*
    – Végre egy értelmes személy.

  16. – Később talán folytathatjuk. Köszönöm, neked is.
    * Miután szétváltak leült. Az előétel után a felszolgált ételeken végignézve nem jött meg az étvágya, a legtöbb étel számára újdonság volt és kissé bizarrnak tartotta őket. Az egyikkel nagyon szemezett, de miután az megmozdult ugrott egy kisebbet majd odébb állt. Pár percnyi gondolkozás után választott majd nekikezdett a kellemetlen vacsorának. Evés közben ahogy végignézett a többieket olyan érzése támadt, mintha egy temetésen lenne: mindenki merev volt és csendes. *
    – Milyen gyászos a hangulat.
    * Mondta szinte a poharába, de a mellette ülő meghallotta mire egy kellemetlen pillantást címezek neki. Sóhajtott.*

  17. – Szerencsére pár száz évig elkerültem a gyűléseket, de ideje bepótolni a lemaradásomat.
    * Lassan elkezdtek vissza vonulni a különféle vízi teremtmények majd átfáradtak az étkezőbe. Most is jó messze ült mindenki a férfitól de ez nem volt számára meglepő. *
    – Örülök hogy tudtunk beszélgetni egy kicsit. Üdítő volt végre egy kedves hangot hallani. Kitartást a továbbiakban és jó étvágyat.
    * Azzal meghajolt a nő előtt és elindult a helyére. Jól esett neki hogy valaki nem tart tőle és beszélgetésbe kezdtek akkor is ha csak rövid ideig tartott a társalgás. Miközben a gondolataiban merengett felszolgálták neki az előételt mely húsgolyóra emlékeztető valami volt. Nem volt sok kedve enni belőle de tudta hogy ezzel megsértene pár ittlévőt ezért erőt vett magát én enni kezdett.*
    – Öreg… Muszáj ilyen csendben ennünk? Ilyenkor mindig meleg szakét szoktatok felszolgálni és halk kellemes zene szokott szállni a termek közt. Mindenki feszülten eszik. Nem lenne jobb ha egy kicsit lazább lenne mindenki?
    * Kérdezte tőle halkan hisz neki volt már kellemetlen a sok merev lény jelenléte. *