Arendelle

Arendelle a szigetek fő központja.  Kétség se fér hozzá, hogy ez a legnépesebb része a szigetcsoportok közül.

355345__anime-city_p

rhune-world-map-jon-roberts

Vélemény, hozzászólás?

288 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Arendelle

  1. Én is 16 éves vagyok.-montam, de kérdésére meglepödtem. Csak azért mert találkoztam egyszer egy növel akinek ugyan igy hivták a lányát.És ugy hivták hogy Yume.De volt egy fia is öt Akenonak hivták.-mondtam .
    -De lehet hogy csak össze keverlek a lányával- elmebtem körbe nézni a kicsit furcsa üzletben.

  2. – 16 vagyok.. És mit érdekel az anyám ki léte? – néztem rá furán, majd apámhoz fordultam. – Rendben… Befejezem ezt a stílust! – sóhajtottam egyet és követni kezdtem, majd végre megérkeztünk a bolthoz. Mikor apám “bemutatott” mellé léptem és felsoroltam egy ó pár dolgot, amire szükségem volt, s amíg az eladók keresgéltek és Alia nézelődött, apámra néztem és halkan kezdtem beszélni hozzá, hogy senki se hallja. – Kéne a véredből! – suttogtam neki. – Tudom, hogy nem adnál szívesen, de kellene egy tiszta Uchiha vére! Tudom, hogy én is Uchiha vagyok, de az én vérembe anyámé is csobog, így az nem jó… Légy jó hozzám és adj! Most az egyszer! – győzködtem.

  3. – Mi lenne ha befejeznéd ezt a stílust és hangnemet, majd pedig követnél?- kérdeztem hátra nézve rá, látszólag már fogyó türelemmel. Mikor végre már követni kezdtek, könnyedén elvezettem őket a megfelelő üzletben, ahol is már a belépéskor név szerint köszöntöttek.
    – Kivételesen nem magam miatt jöttem. Ezt a kis vakarcsot kísértem el… Belépett a “családi” vállalkozásba végül ő is…- intettem Miyakonak, miszerint innentől már rendezze ő a saját dolgát.

  4. – Miyakonak hívnak, te idegesítő lény! – válaszoltam neki, majd apám felé fordultam. – Ezt a boltot keresem! – mutattam meg unottan a kisfeclit amin rajta volt a bolt neve és címe. – Tudtam, hogy nem fogod szónélkül hagyni ezt… – sóhajtottam. – De ha már itt vagy apa, akkor ne csak az idegeimnek segíts tönkre menni, hanem nekem is! Merre van ez az átkozott bolt? – kérdeztem tőle ingerülten. – Boszi, megengedem, hogy elkísérj minket! Úgy is kelleni fogsz még! – mondtam neki.

  5. – Mert jelenleg semmi sejtésed nincs róla kis törpe… Az öcsém már születésétől kezdve olyan romlott volt mint te… Javíthatatlanok mindketten…- paskoltam fejen, majd pedig további morgásait is végighallgattam, melyben csodálatos módon nem említette meg, hogy hozzá értem a hajához…. Mégis javítható? Kész isten vagyok basszus..
    – Mégis melyik boltot keresed?- kérdeztem rá, s a boszorkánnyal való beszélgetése után, válaszára bólintottam egyet.
    – El se hiszem hogy nem egyből találtad meg, pedig nincs annyira elrejtve…- indultam meg szépen, s hátra intve nekik jeleztem, hogy kövessenek.

  6. – Miért van az, hogy sejtem, hogy kire emlékeztet téged…? – sóhajtottam unottan. Biztos azt gondolja az apám, hogy a bátyjám az ő imádott kis öccsére hasomlít… Olyan nyilvánvaló és idegesítő, hogy még mindig ennyire oda van érte… Aki meghalt, azt ott is kell hagyni.. – Itt fogunk még állni és bámulunk még egy kicsit egymásra, vagy végre mehet a dolgomra? – néztem rájuk. – Te boszorkány! Várj meg míg megtalálom ezt az idióta üzletet és utána túl esünk a vérvételen! – vigyorodtam el és láttam rajta, hogy azt hitte, hogy megfogja úszni. – Azt hitted, hogy viccelek, mi? – csúsgott nagyobbra a vigyorom.