Arendelle

Arendelle a szigetek fő központja.  Kétség se fér hozzá, hogy ez a legnépesebb része a szigetcsoportok közül.

355345__anime-city_p

rhune-world-map-jon-roberts

Vélemény, hozzászólás?

312 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Arendelle

  1. -Igazad van. -dóhajtottam fel kissé lemondóan és úgy karoltam át magam kebleim alatt. Elhúzva a szám gondolkodtam el a dolgokon. Hallgasttam szavait és úgy néztem a kezemre, ami azóta beforrt.

    – Kicsit talán igen, de még arra is rá kell jönnöm, hogy küldöm vissza őket. -állapítottam meg és úgy kezdtem el járkálni fel allá a szőnyegen miközben ő leült. A kutyákra néztem, akik viszont követtek engem mint az árnyék, majd egymásr augrova kezdtek el játszani, mint két pajtás kutya. Akaratlanul is megmosolyogtatott a dolog és eszembe jutott, hogy valyon mennyit tudok megidézni egyszere.

    A kezemre néztem, majd a padon ülő Walterra.

    – Kérhetnék egy kést? -kérdeztem, de ekkor a kutyák játéka abba maradt s morogva néztek a sarokban lévő árnyék felé. Hangos kacaj szakította félbe a csendet. Hirtelen kialudtak a fények az edzőteremben s csak az árnykuták kékesen derengő szemeik fénylettek. Szívem hevesebben kezdett el verni.

    – Mit akarsz?! -Kérdeztem egyenesen ingerülten.

    – Az életedet! A lelkedet! A testedet! -válaszolta a baljós hang a sötétben ide oda cikázva.

  2. Néztem a duzogo Edelinre majd lassan meg keményitettem az arc vonásaimat.
    -Nos ha tényleg ennyire egyszerű lenne a dolog akkor szerintem már rég meg kérhetet volna rá.-
    Húztam ki magam meg szokásból és kulcsoltam össze a kezeimet hátul.
    -Nos ez nem rossz ötlet, de nem kell annyira sietni. Ha képes vagy meg idézni őket akkor a harcban is tudod használni és ez a vérrel idézés.-
    Néztem az egyik árny kutyára.
    -Még akkor is mükődhet mikor meg sérülsz vagy eszméletlen vagy.-
    Emeltem vissza rá a tekintettemet.
    -De ha fáradtnak érzed magad pihenhetünk egyet. Ugy számitóttam, hogy nem sikerül ilyen hamar meg idézned ezért nyugodtan, pihenhetsz. Használd ki és nevezd el az kis házi kedvenceidet.-
    Az egyik fekvő padhoz sétáltam és leültem rá.

  3. Normalizáltam lélegzetemet és mély levegőt véve néztem Walterra, ahogy nevetett rajtam. Akaratlanul is duzzogni kezdtem.

    – Lehet hogy uraságod már régóta él eme világban és már sokmindent látott, de én még most csöppentem bele. Ez nekem teljesen új és idegen. és… egy kicsit félelmetes is. -sóhajtottam és úgy néztem a kutyára, aki abba hagyta a kezem nyalogatását, mert sebem behegedt.

    – Nos nem tudom hogy az árnyék lények ellen mennyire hatásosak az evilági dolgok, de ha sikerülne kiderítenem mit akar tőlem az az árny akkor talán teljesíthetném és békén hagyna… -sóhajtottam fel és úgy tettem a mellettem álló “kutyának” fejére tenyerem és úgy néztem rájuk.

    – Valamiért azt érzem, hogy máshogy is meglehet őket idézni, de talán ha több időt töltök velük jobban megismerem őket és ezzel az erőmet is. -mondtam felnézve ismét Waltera.

    – Talán mellékhatása az erőm használatának, a korlátozott vérem és most már kezdem kicsit fáradtnak érezni magam. -mondtam ahogy a két kutyára néztem.

    – Igen… ki kell tapasztalnom és megtanulnom irányítani. -értettem egyet mély levegőt véve és úgy simogattam meg mind a kettőt.

    – Találni kéne nekik valami találó nevet… Jó viselkedésre olyanok mint a kutyák, legalábbis eddig, meg a felépítésük is, de még sem fedi le őket teljes egészében.- gondolkodtam el hangosan.

  4. Figyeltem ahogy meg vágja magát és a vért az árnyékra cseppen. Az árnyék lény hirtelen ugrot ki és kezdte el nyalni Edelint a reakcióján pedig kicsit nevettem.
    -Nézd a jó oldalát, valakik nagyon szeretnek téged.-
    Tettem a kezemet az árnyék lényre.
    -Nos akkor az idézést már tudjuk. Nem éppen a legkényelmesebb így idézni, de szerzümk neked valamit ami a segitségedre lehett.-
    Ki egyenesedtem és a hátam mögé raktam a kezeimet.
    -Látszolag nem ártotak nekik a golyóg, szóval lehet a drótjaim se érnek ellenük semmit és talán az ellen a pali ellen se. Hogy ha feltünik az erőddel a végezhetsz vele, de….-
    Néztem a melletem lévő kutyára.
    -Nem tudod őket rá küldeni, hogy elkapják? Végülis…bár lehet hogy akkor megint neki engedelmeskednének?-
    Gondolkoztam el magamban.
    -Tudod mit, ha feltünik az árnyék szörnyeket hagyjuk a jokernak ellene.-
    Néztem Edelinre végül.
    -De meg van amit akkartunk, most már csak ki kell tapasztalni.-

  5. Szívem majd kiugrott a helyéről miközben a koponyás lényt néztem. Ekkor éreztem meg a kezemben a fájdalmat és Walter kérdésénél lassan néztem le a tenyeremre, majd felemelve láttam, hogy vérzik. A megszínezett drótranéztem, majd az árnyék helyére, ám ott nem volt vércsepp. Jártak a fogaskerekeim és úgy néztem fel mesteremre.

    – Azt hiszem sejtem miként idéztem meg. Az árny azt mondta megitattam a véremmel őket… -mondtam szemeibenézve. Ahogy közelebb jött hozzám és elémhajolva kezdett el vizsgálgatni.

    – Nem érzek semmi furcsát. -mondtam és ismét a tenyeremre néztem, amin a seb befort. Megfogtam Walter egyik drótját és azzal ejtettem ismét sebet a kezemen és az árnyékom felé emelve szorítottam össze öklöm, hogy lecseppenjen némi vér a padlóra.

    – Azt hiszem az árnyékba hullot vérem hívta át. -mondtam és vártam, hogy ismét történjen valami. Ahogy földet ért a vér ismét megnyúlt az árnyék és egy másik dugta elő a pofáját ám, az koránt se volt olyan nyugodtan közlekedő, mint társa. Kiugrott és mellettem teremve a kezemet kezdte el nyalogatni ott ahol a vér volt. Akaratlanul is felsikkantottam mesterem nevét. -Walter! -Szorítottam össze szemeimet elhúzódva ám kezem előtte maradt. Nem bántott. Következő pillanatban már éreztem ahogy nyelve a tenyerembe járkál. Kinyitva néztem meg a jelenetet…

    – Most kaptam volna szívrohamot, ha még verne…

  6. Tudtam, hogy ő is probálkozik a meg idézésükel, de minél elöbb eredményeket akartam elérni. Sóhajtotam is egyet mikor visza jöttek a drótjaim. Rá nézve a megnyúlot árnyékon meg akadt a szemem. Amint elö mászot fel készültem, hogy meg állitsam ha kell. Nem tudhatam, hogy Edelinnek igazat mondot-e és tényleg nincs hatalma egy “kutyán” se. Meg nyugodtam, mikor reagált a parancsaira a kutya.
    -Mégis, hogy sikerült meg idézned?-
    Oda sétáltam a kutya mellé és néztem Edelinre. Kicsit meg könnyebültem, hogy sikerült egy lépést elöre tennűnk ebben a helyzetben.
    -Érzel valamit? Fáradságot? Vagy rosszúl létett? Éhséget?-
    Kezdtem el kérdésekel bombázni, hát ha van valami mellék hatása a képeségének. Közben közelebb is hajoltam hozzá az arcát vizsgálgatva.

  7. Megállított a mozdulatomba nagyon könyedén és felemelt a földről. Ökleimet szorítottam meg így izmaim is megfeszültek. Kellemetlenül szisszentem fel és mikor elengedet a földre huppantam vissza. Felnéztem rá szavainál. A kezemen évő drótokból egyet megfogtam mielőtt visszahúzhatta volna ám lazán tartottam, hogy azt higgye sikerült visszahúznia. Hirtelen rántottam meg magam felé felállva. Nem foglalkoztam vele hogy felvágta a kezem. Vérem kiserkent.

    – Azon agyalok miként hívhatnám őket elő! -mondtam és ekkor cseppent le a földre a drótról, melyet megszinezett ahogy kicsitt arrébb folyt rajta. Ahogy földet ért az árnyékomban az megnyúlt s előbukkant belőle egy árnykutya. Hirtelen meglepődve eresztettem el a drótot és hátra hőkölve ültem le a fenekemre.

    Félelmetes volt a lény s egyenesen felém fordította a fejét és meg is indult hozzám. A hirtelen rémülettől a földön kezdtem el hátrálni. Nem vicsorgott mégis az éles fogai és a koponya pofa nem volt túl bizalom gerjesztő.

    – Állj! -kiáltottam rá hirtelen, mire az árnykutya megállt és csak nézett rám. Nagyobbat nyelve álltam fel és meredtem a dögre.

    – Ül… -próbáltam határozottan mondani, de hangom megremegett, a kutya mégis leült és látszódott, ahogy a csontos farkát kezdi el csóválni.

    – Azt a rohadt….

  8. Mikor át csúszot a drótjaim alatt vissza rántottam őket, de mivel nem az összesett küldtem ki ezért magam melett is tartotam egy párat. Mielött a rugása betalált volna a lábát körbe tekertem és meg álitottam a rugását. A többi drót is körbe tekerte és a levegőbe emeltem vele.
    -Attól, hogy ismered egy ember harc tilúsát nem jelenti, hogy elönyben vagy.-
    Engedtem le a földre.
    -Probálj meg parancsolni az árny kutyáknak vagy valami hasónlo modszert. Legyél kreativ-e téren. Holnapi nap lehet az életed fog múlni ezzen.-
    Hangom komoly volt és határozott, féltettem mivel azért nem lesz olyan könnyü az a nap. Egy olyan helyet támadunk meg aki az ilyesmire felkészült.

  9. Mély levegőt véve sóhajtottam fel szavaira és nem tudom mégis hogy hívhatnám elő őket, milyen parancs szóval.

    – Mikor végeztek a tisztogatással oda jöttek hozzám és belém martak. Erre emlékszem a többiről igazából csak halvány emlékem van. -magyaráztam és a kezem felemelve még látszódott egy két fognyom. Megragadva a kezem húzott a küzdő térre. Érdeklődve néztem rá és ahogy felémy nújtotta egyik kezét, majd a másikat hátra mély levegőt véve álltam be közelharci küzdelmi pózba.

    – Valahogy sejtettem, hogy meg kell tanulnom mihamarabb irányítani az erőmet. -mondtam Walterra nézve. Gondoltam, hogy nem pusztakézzel fog harcolni ám nekem nem volt más fegyverem jelenleg. A hátamögött láttam megcsillanni a drótjait, melyek olyan vékonyak voltak mint a hajszálak, így szinte észrevehetetlenek.

    – Hát legyen. -mondtam határozottan és úgy indultam meg felé. Ő is mozdult, s láttam, ahogy a drótokat előhúzva irányítja felém. Egy bizonyos magasságba indította így én lendületemben előre csúsztattam a lábam és majdnem angol spárgában csúsztam el alattuk egészen Walterig, s ott lábára célozva akartam kigáncsolni őt, hogy a földre kerüljön. Jobb lábam lendítettem meg, míg balra feltámaszkodva indítottam meg magam a forgásban.

  10. Le mentünk az edző terembe. Hallotam amit mondot és elgondolkoztam rajta, hát ha segithetek ebben neki.
    -Nem tudod csak úgy előhívni őket parancs szóra?-
    Hülyeségnek gondoltam de egy probát megér végülis nem az ő kutyái voltak ahogy mondta.
    -De amugy hogy hogy ittak a vérredből? Ezt valahogy nem értem.-
    Gondolkoztam el még egy kicsit, majd Edelinre néztem. Láttam, ahogy probálja ki találni, hogyan használhatja az erejét.
    -Talán össztönből könnyebb lenne használni.-
    Jegyeztem meg hallkan, oda léptem hozzá és a kezzénél meg fogva a küzdő térre vittem.
    -Akkor talán ha életveszélybe sodorlak elő tudod hívni, de ha nem sikerül ez alatt az egy hónap alatt akkor nem lesz sokk esélyed a gazdáimnál.-
    Nem messze töle áltam meg és ki nyújtottam elé az egyik kezemet az öklömet nyitva hagyva. A másikat a hátam mögé raktam
    -Gyere.-
    Az edzés miatt nem puszta kézzel terveztem a harcot, a drótjaimat ki eresztettem.

  11. Odaadtam neki és egy másikat elővéve öntöttem magamnak is.

    – Egészségünkre. -mondtam és úgy ittam bele a pohárba miközben felnéztem Walterra. Mielőtt válaszoltam volna leakartam nyelni a vért ám köhögni kezdettés érdeklődve néztem rá. Láttam ahogy egy pillanatra a semlegessége eltűnik.

    – Na de Walter úr mégis mi jutott eszébe? -kérdeztem szabadkozása után akaratlanul is nevetve.

    – Én is az edzésre gondoltam, hogy ott dolgoztat meg akkor érezni fogom a fáradtságot, de mégi smi jutott eszébe maga huncut. -piszkáltam kicsit mosolyogva és úgy ittam meg én magam is a poharam tartalmát. A mosogatóba raktam és az üres zacskót a kukába helyeztem el.

    – Menjünk. -mondtam és úgy mentem ki utána, majd követtem az edzőterembe és úgy néztem körbe. Volt ott sokféle gép a fizikai erönéthez, de egy nagy szabad tér is volt. Mély levegőt véve gondolkodtam el és próbáltam felidézni, hogy mégis milyen érzés volt mikor megjelentek az árnykutyák, de nem sikerült.

    -Nem tudom mivel kezdjem… Akkor aktiválódott mikor életem forgott kockán. Legalábbis azt hiszem, de az-az árny azt mondta az ő árnykutyái. Lehet ő küldte, csak mégis most engem szolgálnak mert megetettem őket a véremmel… -sóhajtottam és homlokomra téve a kezemet próbáltam valamit kisakkozni, hogy mit kellene tennem.

  12. Elfogadtam a poharat amit felém nyújtott.
    -Kösszönőm.-
    A poharat magam elött tartva lötyögtettem benne a tartalmát. Sikerült úgy csinálnom, hogy egy csepp se esett ki belőle.
    -Hát ha elégé meg dolgoztatlak akkor majd érezni fogod a fáratságot.-
    Miután ki mondtam a poharat a számhoz emeltem, inni kezdtem mikor leesett hogy hanhozhatott amit mondtam. Köhögni kezdtem ez miatt és a szám szélén lefolyt egy két csepp a vérből. Most elöszőr tört meg az arcom egy hangusága.
    -Persze az edzésre értetem.-
    Ki vettem egy szövet zsebkendőt a mellkas zsebemből és azzal töröltem le a számat.
    -De ha tényleg így gondolod akkor mehetünk is edzeni, nappal amigy se érdemes ki mennünk.-
    Meg ittam a pohár tartalmának a maradékát és apultra tettem azt. A zsebkendőt is elraktam és meg indultam kifelé a konyhából.