Arabella kincses barlangja

Arabella a sziget egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb asszonya volt. Vágyott a hatalomra és a kincsekre így élete során hatalmas vagyont halmozott fel. Halála előtt építettet egy titkos barlangot melyben elrejtette minden vagyona és különféle csapdákat állított fel a betolakodóknak. Ha valaki mégis eljut a kincses barlang legmélyére választhat egy neki tetsző kincset de ha rosszul választ a kincs semmivé foszlik és a betolakodót magává ragadja  az aranyat és drágaköveket sújtó átok. Csak azt a kincset viheti el a kalandor amire igazán vágyik a szíve mélyén. 

Vélemény, hozzászólás?

116 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Arabella kincses barlangja

  1. *El mosolyodtam rajta hiszen én a saját házamra gondoltam mikor azt mondtam hogy ismerős terep. De úgy döntöttem rá hagyom a dolgot és nem szólok semmit. Egyszerűen csak meg rántottam a vállam.*
    – Ne hogy azt hidd hogy olyan könnyen meg halok. Nem csak neked vannak ilyen hókusz-pókuszaid. Csak gondoltam nem lövöm le előre a poént. Szeretek meglepetéseket okozni. 
    *Csak hogy én is meg mutassam neki, hogy komolyan gondoltam a dolgot, a testem víz részének a legminimálisabb részéből, az izzadságomból a tenyeremen hegyes kis jégcsapot csináltam. Amit egyenesen a nyakához emeltem, majd elpárolgott egy pillanat alatt. Karom le engedtem.*
    – Én pedig képes vagyok bármilyen folyadék halmazállapotát megváltoztatni a perc tört része alatt. Ami azt jelenit hogy a testedből azonnal képes vagyok jégszobrot csinálni. Igaz ez csak azóta van hogy ide kerültem erre a helyre és feltámasztottak. De nem akarlak untatni a kis részeltettek.
    * A közelsége nem volt zavaró, a sunyi mosolya annál inkább bosszantott, mert tudtam hogy valamiben sántikál. A mikor még közelebb jött már szinte olyan érzés volt, mint ha egy lokomotív parkolt volna az aurámba. Aztán éreztem hogy meg fog majd áttaszít a trükkös kis lukján, de abban a pillanatban amit először értem azt meg ragadtam csak hogy ne essek hanyatt. Nem tudhattam miként érünk át a túloldalra és hogy hova is megyünk.*

  2. Hátrébb lépve figyeltem a tekintetétt.
    -Nos az én házam pedig elég el hagyatott helyen van és…-
    Hallgatam el miközben a szám elé emeltem a kezemet. Mutatto ujjamat az ajkaira helyetem.
    -és nem hiszem, hogy meg találnád még ha pontosan be is tudnád határolni a helyét.-
    Szélesen elmosolyodtam, de ajkaim azért zárva maradta közben.
    -De ezt nem igazán értem? Tisztában vagy azzal, hogy akkár mikor meg ölhetlek? És még csak meg se kell mozdulnom ezért.-
    Szavaim igazolására egy fekete füst csík kezdet ek fel csavaródni a lábamon, keresztül a derekamon egészen a vállaim majd onnan le a kezemig.
    -Ezt akkár a tüdődben is meg tudom idézni, ugy hogy gondolt á azt a szabályt. Nem szeretném ha gyorsan véget érne.-
    Elöre hajoltam és csak néhány centi válaszott el egymástól minket. Sunyin elmosolyodva muattam ki fogam fehérét és léptem hozzá közelebb. Meg fogva vállánán nyitottam ki egy átjárot és löktem át az általam otthonak nevezett helyre.

  3. *Szemtől szemben álltunk, én amúgy sem tudtam volna mit csinálni a láncok miatt, bár éreztem hogy valami furcsa mozgolódik bennem. Láttam rajta hogy tetszik neki a helyzet. Nekem már kevésbé jött be a szituáció.*
    – Nocsak. Igazán? Pedig már kedztem kételkedni benned.
    *Váltottam kacér hangnemre. És elhatároztam hogy egészen addig folytatom amíg esetleg lesz alkalmam meg lógni vagy nem, de az biztos.*
    – Ami azt illeti nem is hozzám gondoltam.
    *Hangja egyre jobban ingerelt.*
    – Miből gondolod hogy bánnám? Elvégre az számomra ismerős terep lenne.
    *A kéztartását kissé viccesnek találtam, de ez még kevés volt ahhoz hogy bennem felgyülemlett energia és érzések csak úgy el tünjenek. Kár is lett volna érte.*
    – Mit szólnál egy “baráti” összecsapáshoz? Semmi trükk csak mi és amink van.
    *Mikor megszorítottak a láncok fel szisszentem, pedig én aztán bírom a gyűrődést, most valahogy még is kiváltották azt a hangot belőlem. Aztán meglepetésemre eltűntek csak úgy.*
    – Szóval?
    *Kicsit megdörgöltem a karom hogy gyorsabban jöjjön helyre a vérkeringésem.*

  4. Tetszet szemeinek meg változása és ezt nem rejtettem véka alá. Arcomról le ritt, hogy élvezem a helyzetett, miközben néztem. Meg szabaditva eszközeitől amiket találtam távolodtam el tőle egy kicsit. Állát meg fogva irányitottam ugy, hogy lássam az arcát.
    -Nos a fogadás az fogadás, nem de? Ha ezt kéred akkor teljesitem.-
    Kissé oldarla döntötem a fejemet.
    -Csak nem tudom, hol laksz. Ez kissebb gondot okoz. Persze….-
    Hallgatam el hirtelen és hajoltam füléhez súgtam bele.
    -nem hiszem, hogy szeretnéd ha tudnám, hol laksz.-
    Mondatom befejeztével hajoltam el tőle, elengedve kezemel. A láncok még mindig fogva tartóták őt.
    -Na de még is, hogy akkarod le rendezni a dolgokat? Minnél kevesebb kár…-
    Gondolkoztam el útolso mondatomon raktan szán elé a kezemet és hümmögtem. Közben a láncok egy pillanat elehéig erősebben szóritották meg mielött el lazultak és eltüntek volna.

  5. – A megbízómról csak annyit, hogy aki nem képes meg mutatni magát az eleve nem megbízható és ha nem te akkor én kapom el. Mivel meg akart ölni. Ezért is akartalak annyira. A történteket viszont már nem tudhattam előre.
    *A hideg láncok egyszerre váltottak ki bennem kellemes és félelmetes érzéseket. Kezdtem vadállattá válni, arról pedig mindenki tudja mit tesz ha sarokba szorítják. Szemeim lágy tekintete megváltozott és szinte szikrákat hányt a másik felé. Szívem olyan sebességgel kezdett el kalapálni, hogy rosszabb hangja volt, mint egy gőzmozdonynak. Testemet akkora mennyiségű adrenalin öntötte el, amitől egy sima ember már rég nem lenne magánál. Még is valami arra késztettet, hogy egyenlőre fogjam vissza magam.*
    – A kis versenyünket én nyertem. Szóval már tartozol! De tudod mit vigyél haza és rendezzük le úgy, hogy minél kevesebb kárt okozzunk a másiknak. 
    *Az érintése még jobban feltüzelt. A vérét akartam. Láttam ahogy az eszközeim nagy részét eltávolítja, de ez még mindig nem okozott nagy gondot.*
    – Mit szólnál ha olyat adnék neked amit másnak nem?
    *Mivel közel volt hozzám a fejem a vállára tettem. Most is sántikáltam valamiben, ahogy ő is mindig.*

  6. Kicsit meg leppet, hogy eltudta szakitani a köteleket, de csak ennyi volt ki olvasható az arcomból. Szóritása nem tartót sokáig, a köteleket én teremtettem ezért szó szerint hozzám tartoztak. Gond nélkül tűntettem el fogva tartó kötelemet.
    -Mondja az aki el adta a meg bízoját.-
    Nevettem el magam, érezhette ahogy kezeiben a kötél hideg lesz és fémes tapintású. Oda pillantva már láncok tekeregtek a kezében amik szépen rá simult, meg akadályozva a mozgásban őt.
    -És nem meg bízhatatlan vagyok, csupán nem szeretek senkinek se tartozni. Rá adásul, már tudom, hogy vannak trűkkök a tarsolyodban ellenem, szóval fő az óvatoság!-
    Közelebb hajoltam a meg láncolt Revyhez és elkeztem át kutatni, hogy mit tart magánál. Néha érzékenyebb pontokon meg fogva fegyvereztem le.

  7. *Meg volt a találka. Sikerült is neki elkapni a csókát. Aki már valószínűleg nem lesz többet teljes értékű emberi lény. A sarokba állított szoba növények jutottak róla az eszemben. Nem igazán akartam meg várni a dolog végét, még is valami miatt nem mentem el időben. Mikor engem is elkapott az egyik kis trükkjével és elmondta a mondandóját hangosan fel nevettem.*
    – Te meg a becsület? Ugyan kérlek. Azt állítottad mindenek felett álló gonosz vagy. Akkor minek neked olyan kicsinyes emberi dolog, mint a becsület? És nem cseppet sem gondoltam arra hogy szent a béke lesz. 
    *Viszonoztam neki a mosolyt. Nyilván nem tudja hogy ennyivel nem tud sokáig fogva tartani.*
    – Ami azt illeti ez kölcsönös dolog lesz.
    *Nevettem vele és szándékosan dele toltam az állam a kezébe.*
    – Ami azt illeti én tudom, mit fogok veled, amit kiszabadulok.
    *Kicsit meg rántottam jobbról is meg balról is a köteleket csak hogy tudjam mennyire erősek. Pontosan tudtam hogy mekkorát kell rántanom rajta ahhoz hogy elszakadjon. Így is tettem. És abban a pillanatban ahogy elpattant a kezeimet tartó kötél, máris megragadtam és a kötelek körbecsavartak minket. *
    – Azt hiszed hogy ennyivel el tudsz kapni? Csak hagytam magam, mert kíváncsi voltam mennyire vagy megbízható. De cseppet sem. Így viszont nincs kedvem tovább segíteni neked. 
    *Elkezdtem kicsit meg szorongatni. Érezze a törődést.*

  8. Sétálrunk egy ideig mire sikerült Revynek elérnie a tagot az egész beszélgetést tisztán hallotam. Amint befejezték el is indultunk a kijelölt hely felé. Én kissé hátrébb maradtam mikor Revy oda ment, úgy hogy ne vehesenek észre engem. Amint biztosra mentem a fickó egyedül létéről egy kisebb tűskét szúrtam a nyakába ezzel lebénitva őt. Oda sétálva közé és Revy közé áltam. Egy kézzel is könnyü szerel emeltem fel az alakot, ez útán már csak annyi lászodot ahogy szemei elfehérednek. El emgedve mint egy bábú rogyot össze, levegőt még vett, de a nyála kifolyt és csak éha meg rándult.
    -Innentől kezdve könnyü dolgom van az illetővel kapcsolatban. Már csak egy dolgot kell lerendeznem.-
    Válaim felet pillantotam hátra Revyre. Kötél kapta el a kezét és a lábát is, teljesen rá csavarodva mozgás képtelené téve őt. El esni nem esett el mivel az meg tartóta. Meg fordulva egyből elé léptem.
    -Sértené a becsületemet, ha csak úgy hagynálak elmenni miután kifogtál rajtam. Gondolom azért te se gondoltad, hogy most szeretett és béke lesz.-
    Közel hajólva szemeihez kacér mosoly volt az arcomon.
    -Életben hagylak, de meg kell tanitsakal arra, hogy kell velem bánnod.-
    Nevetem el magam elöszőr halkan majd egyre hangosabban. Kezemet az álla alá csúsztatva emeltem meg azt.
    -Mit is csináljak veled?-
    Teljesen magabiztos voltam abban, hogy nem tud ártani nekem már meg kötözve.

  9. – Ebben kételkedem. Maximum nem veszel róla tudomást. 
    *Villantottam rá fehér fogaim.*
    – Abban biztos vagyok. Én sem szeretném ha a helyedben lettem volna. 
    *Néztem mit csinál. Megemeltem a szemöldököm és érdeklődve néztem mi után kutathat a kis lukjában vagy hol. Mikor meg láttam a zsákot, a szemem felcsillant, azért igyekeztem leplezni izgatottságom. A pénz láttán folyton heves izgalom kerít hatalmába, amit soha nem voltam képes meg magyarázni.*
    – Rendben. 
    *Jó formán csak bele néztem. Mivel olyan hatalmas a pénz iránti szenvedélyem 90%-ban képes vagyok ránézésre meg mondani mennyi van a kezemben. Fel dobtam a vállamra a batyut és elindultam.*
    – Kövess, nem fogsz csalódni!
    *Mondtam nagyon maga biztosan.*
    – Mihelyst lesz térerő felhívom az ürgét és lebeszélem vele az újabb randit. Érdekes találkának ígérkezik. 
    *Sunyin vigyorogtam.*

  10. Lassan a nyakamhoz emeltem a kezemet és meg dörzsőltem ott ahova be adta az ellenszert.
    -Ugyan a fájdalmat nem ismerem.-
    Lassan vissza nyertem a testem felett a kontrolt. Nyújtoztam is egyet, mikor már nem éreztem a méreg hatását.
    -Sokkal jobb.-
    Revyre néztem miközben egy kisebb kapu nyilt a kezemnél. Elő vettem belőke egy zsákot és a kezébe nyomtam.
    -Akkor mutasd az útat.-
    Meg vártam, míg leelenőrzi és követtem.

  11. – Nekem meg felel. És hogy vele mit csinálsz az már szerintem nem fog rám tartozni.
    *Vállat vontam.*
    – Drága mulatság lesz de ha neked így meg felel? 
    *Nem tudtam nagyon mit mondani. A pénz mindig is nagyon érdekelt és szeretem ha sok van belőle. Nem gondolkodtam túl sokat rajta.*
    – Tudod mit? Áll az alku. És hogy lásd betartom a szavam elviszlek ahhoz a csókához akitől kaptam a képed és a pénzt.
    *Ahogy előre dőlt azt hittem elakar esni, ezért egyik kezemmel meg támasztottam a vállát. A hátsó zsebemből meg elő vettem az ezzel mérget.*
    – Nos főnők bocsesz ez kicsit lehet fájni fog.
    *Hirtelen bele vágtam a nyakába a kicsi fecskendőt és beadtam neki.*
    – Szólj ha indulhatunk. 

  12. Nevettem a megrendelő óvatoságán.
    -Őszintén, ha elszabadulok a halála biztos, igy is úgy is. Csak egy embert kell elkapnom, momdjuk azt aki a feladatot adta neked. Elnyelem az emlékeit és onnantól kezdve láncszemenként kapom el az embereket egészen az útolsóig és amint ő meg van. Te nyugodtan élhezed az életedet tovább és, hogy miért nem ölek meg? Mert ahogy te is mondtad, ez számodra csak egy újabb munka. Ki tudja, talán egyszer nekem fogsz dolgozni. Nos? Olyasmit is adhatok neked amit kevés ember tud csak adni, nek vagyok sóher alak, ha kell háromszor annyit fizetek mint amennyi a legdrágább munkád volt.-
    Szemeim meh csillantak és ajkaimat mosolyra húztam, kicsit elöre is döltem közben. Már ammenyire tudtam úgy hogy nem esek el.
    -Áll az alku Revy?-

  13. – Jól van. Engem hidegen hagy hogy ki mekkora gonosz. 
    *Néztem rá a lehető legkomolyabban.*
    – Igen érted! Nem tudom ki a fő meg bízó. Egyik emberével volt csak amolyan futó randim. 
    *Mondtam jelentőség teljesen.*
    – Hát neked lehet hogy megy az élet kaja nélkül, de az embereknek nem! Én végzem a munkám. Ha teljesítem a feladatom teljes fizetést kapok, ha nem akkor csak fél fizu és lehet az életem a tét. 
    *Sóhajtottam. Nem volt kedvem a szájba rágáshoz. Különben is igyekeznem kellett.*
    – Minek kéne tartanom? Te is csak egy munka vagy mint bárki más akit eddig elkaptam és leszállítottam. Én zsoldos vagyok, még hozzá a szakma egyik legjobbja. 
    *Most viszont kedvem támadt megállni. Ha üzletről van szó azt nem lehet futva csinálni. Érdeklődve néztem a sunyi szemébe. Tudtam hogy forgat valamit a fejében. De ha életben maradok már jól jártam.*
    – Nézd. Mint mondtam a megrendelő nem személyesen bérelt fel. Valószínűleg tartott tőle hogy meg murdelek, vagy veled vagy nélküled. Nyilván ha életben maradsz utána mész és így akarja el kerülni ezt. Én pedig nem foglalkoztam ezen aprócska ténnyel. 
    *Leraktam a földre a lábát és neki támasztottam egy fának.*
    – Tegyük fel hogy elfogadom az ajánlatod. Mi a garancia rá, hogy utána nem keseríted meg az életem? 
    *Kérdeztem őszintén félig felvont szemöldökkel.*
    – Mert az tény hogy szeretem a veszélyt ezért úgy élek hogy hajszolom és már sportot űzök belőle, de azért nálam is van egy vég. 

  14. Fel vontam a szememet én is.
    -Bizonyos értelemben, ha tőkéletesen gonosz lennék akkor nem lehetne nálam rosszabb.-
    Adtam rövid magyarázatott a gondolat menetemre. Pupiláim ki tágultak mikor azt mondta fizettek értem.
    -Értem? Mégis ki ismer engem aki fizetne pont neked?-
    Az ég világon senki se juttot az eszembe, Saylanak szerintem igyen is elkapna szóval ezt kizártam.
    -Az emberek mindig is olyan anyagiasak voltak.-
    Morogtam az orrom alatt.
    -Ne tartasz attól, hogy mi lesz a vége ha átadsz nekik? Végülis nem éppen vagyok egy hétköznapi célpont, akkár a világot is képpes lennék át formálni egy magam. Tudod mit, fizetek neked ha elárulod ki akkar engem. Sőt! Képes lennék ugy rendezni a dolgot hogy senki se tudja. Már ha el nem mondod valakinek. Mit szólsz? Te csak jól járnál vele.-
    Néztem rá érdeklödve és a szememben volt egy fajta sunyiság is amit egyáltalán nem lepleztem. Kiváncsi voltam ki akkarhat engen és miért.

  15. *Nagyon furcsa képet vágva néztem rá.*
    – Te tökéletes? 
    *Ezen az egy szón nagyon fel nevettem, annyira hogy ennyire még talán sosem.*
    – Ki beszélt itt tökéletességről? Egyetlen szóval sem említettem ilyesmit. De egyben igazad van. Kellemesen fogod tölteni a napjaidat azoknál akik fizettek hogy átadjalak nekik. 
    *Nem szórakoztam tovább, futó lépésben igyekeztem ki vele együtt a barlangból.*
    – Engem aztán nem érdekel a nemed! Magammal viszlek és kész! 
    *Teremtettem le, nem volt kedvem futás közben kommunikálni és tudtam, hogy nem sok időm maradt amíg hat a méreg. Szinte minden infóm meg volt róla amire szükségem volt ahhoz hogy elkapjam.*

  16. Erősen idegesitettek szavai ami az arcomon is látszodótt. Majd mikor emlitette, hogy vannak nálam rosszabbak is hamgosan fek nevettem.
    -Ne néz bolondnak, nem vagyok olyan nagy képpű, hogy azt higyem tőkéletes vagyok. Lehet hogy vannak nálam erősebbek, kegyetlenebbek, gonoszabbak de én én vagyok és ugy élem a napjaimat ahogy szeretném.-
    Fel húztam szemöldőkömet mikor azt emlitti, hogy itt hagyna. Lehet, hogy a méreg legyengit, de nem tarthat őröké. Amugy meg van egy trükőm a méreg ellen, de az olyan lassú lenne, hogy 3-szor elmúlna a hatása mire újra össze raknám magam. Kikerekedet szemekel néztem rá mikor fel kapot.
    -Hé nem vagyok valamk holmi kis lány, hogy így felkapjál csak.-