Alvilág

Lehet hogy a mennybe jobb a klíma de itt tuti több az ismerős.

darkness-hell_18119077323

Vélemény, hozzászólás?

409 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Alvilág

  1. * Mikor intett lopakodni kezdtem és én is körbenéztem. Éreztem a jelenlétet de pontosan nem tudtam bemérni honnan ered ez az erő. Megráztam a fejem hogy én semmit se látom ám ekkor egy őr bukkant elő és Drakere támadt. Feleslegesnek láttam közbe lépni mivel hamar megoldotta. Viszont valami még m,indig nem stimmelt. Egyre erősödött a jelenlét. A kis ösvény a lábunk alatt megremegett és a láva és hullámzani kezdett mintha valami lenne benne vagyis alattunk. *
    – Valami van a lávában…
    * Suttogtam majd közelebb léptem a széléhez de nem kellet volna. A lény abban a pillanatban berántott az olvadt lávába és elmerült velem míg egy másik Drake után nyúlt. Annyi volt a szerencsém hogy gyorsan gyógyulok és nem tudok meghalni szóval megpróbáltam valahogy kiszabadulni és a felszínre mászni hogy rendbe jöjjek. Ujjaim ismét átalakultak majd kéken izzani kezdtek mely azt jelentette hogy feltöltődtek méreggel. Miután kitapogattam egy biztos pontot ahol kevésbé volt kemény a bőr vagy páncél belemártottam mérgező karmaim majd a felszínre úsztam majd kivergődtem az ösvényre. A szemeimet kezdtem el először rendbe szedni hogy lássak. Utána jött a hús és a bőr. Miután megtudtam szólalni elkiáltottam magam.*
    – A hasánál gyenge a védelme!

  2. Örültem neki, hogy nem kellett a kérdésére válaszolnom, de viszont itt tényleg legalább három őrnek kellene portyáznia. Körbenéztem magam is, de nem találtam semmi arra utaló jelet, hogy bárki is figyelne minket.

    -Mostantól óvatosabban kell előre haladnunk. Lehet, hogy számítottak ránk, és ez egy csapda.

    Mire ezt kimondtam, elkapott egy baljós érzés. Mintha valami erős lény ólálkodna körülöttünk. Minek lehet ekkora ereje, hogy ebben a jelentéktelen emberi testben is érzem a jelenlétét? Egyszercsak valamit láttam a szemem sarkából, hogy hirtelen elmozdult. Egyből megtorpantam, és a kardom markolatára kulcsoltam az ujjaim, támadásra készen.
    Intettem Evelyn-nek, hogy maradjon hátul, és fedezzen, míg én lassan oda mentem, ahol az imént a mozgást láttam.
    Mikor odaértem, körül néztem, de nem láttam semmi arra utaló jelet, hogy csapda lenne itt. Továbbra is fürkésztem a helyet, mikor valaki a hátam mögé lépett, és egy kis tőrt szegezett a hátamnak. Az illető valamit a fülembe súgott.

    -Távozzatok innen! Valami megtámadott bennünk, és én ma…

    De nem hagytam, hogy befejezze a mondatát a különös őr. Egyenesen hátra szúrtam, ezzel átdöfve a gyomrát. Ezután rezzenéstelen szemmel visszacsúsztattam a kardom hüvelyébe, és mint aki jól végezte a dolgát, tovább indultam az úton.

  3. – Démon aki egy halandó testben rekedt képességek nélkül. Érdekes… Még érdekesebb hogy hogyan került egy ilyen ereklye egy zsoldos démonhoz?
    * Figyeltem a szemem sarkából majd kérdésére szemrebbenés nélkül válaszoltam.*
    – Hosszú életem során nem találkoztam egy hozzám hasonlóval se. És amúgy is. ha létezne még egy olyan mint én arról már mindenki tudna. Eléggé feltűnő jelenség vagyok.
    * Elhallgattam majd körbe néztem.*
    – Csak nekem gyanús hogy nincsenek örök? Amióta veled összefutottam egy levágni való lényt se láttam…

  4. Érdekesnek találtam, hogy ez a nő képes arra, hogy megérezze még a rejtett energiákat is. Miközben haladtunk tovább, pár percig csöndben voltam. Igyekeztem csak annyit felelni, amennyit szükségesnek láttam, és nem leplez le, hogy mit műveltem.

    -Én nagyon régen itt éltem, mint egy zsoldos. Démonként születtem, de amikor újjászülettem emberként, minden különleges képességem eltűnt. De így sem vagyok védtelen, ugyanis fejlesztettem a közelharci tudásomat, és remekül bánok a kardokkal.

    Ránéztem a nőre, és kijött egy kérdés, ami a legkevésbé sem érdekelt, de így talán el tudom érni, hogy megbízzon bennem.

    -Gondolkodtál már azon, hogy miért nincs még egy ugyanolyan faj, mint te? Nem érezted a szükségét, hogy felkutasd, hátha van egy néped?

  5. – Szóval Drake…
    * Néztem rá majd átléptem a kapun. Hatalmas forróság csapott meg egy pillanat alatt. Hiába vagyok halhatatlan még engem is megviselt a dolog. *
    – Nem csodálom hogy nem találkoztál olyannal mint én. Egyedi vagyok és faji megnevezésem sincs. Magam se tudom honnan származom. Oly rég volt már hogy megszülettem. Na és te? Emberi test de mégsem vagy ember. Szellem, lidérc, démon, varázsló? Mi volnál pontosan? Érzem benned az erőt de olyan mintha valami teljesen vissza fogná.

  6. Ismerős volt a forróság számomra, mégis szinte elviselhetetlennek tűnt. Ránéztem Evelyn hiányos öltözékére, és kissé zavarba jöttem. Nem gondolhatok semmire, ami nem a céllal kapcsolatos!

    -Nos, a nevem Drake Connor, de elég lesz a Drake megszólítás is.

    Próbáltam további információkat leszűrni a nőről, de nem mertem túlzottan, hiszen így is észrevette, hogy őt figyelem.

    -Tudod, rengeteg fajta lénnyel volt már dolgom itt… De hozzád hasonló lénnyel még nem találkoztam. Mondd csak, melyik fajhoz tartozol?

    Reménykedtem, hogy így kapok róla információ morzsákat, amik rávezethetnek engem arra, hogy mit keres ő itt. Alapból nem szoktam megbízni senkiben, de ő nála valami azt súgja, hogy jobb, ha különösen óvatos leszek.

  7. * Mikor ismét megszólított hátra pillantottam.*
    – Mivel nem kérdezted nem tartottam fontosnak hogy bemutatkozzak… De a nevem Evelyn. Hát a tiéd?
    * Néztem rá kíváncsian majd láttam hogy nagyon próbál kielemezni de hiába.*
    – Elég feltűnően csinálod a megfigyelést. Akkor is érzem a tekinteted ha háttal állok neked. Mit szeretnél tudni?
    * Nevettem halkan majd hirtelen egy kapuval találtam szembe magam mely a következő szintre vezetett. Áradt belőle a forróság. Amerre néztem mindenhol láva volt. *
    – Még jó hogy nem vagyok beöltözve máskülönben itt olvadnék el.
    * Ránéztem a férfira és az öltözékére majd elnevettem magam.*
    – Remélem bírod a meleget.

  8. Sietve a nő után eredtem, de gyanút fogtam. Itt az Alvilágban nem létezik, hogy valaki csak úgy szívességet tesz a másiknak. Valamit titkol előlem, de nem szabad lelepleznem. Hasznos társnak bizonyul egyelőre.

    -Várj egy pillanatot. Még a nevedet sem árultad el!

    A nő nagyon gyorsan megy. Vajon hová siet annyira? Ha a nyílra fáj a foga, akkor muszáj leszek vele is leszámolni, ha végre meg van az eszköz. Nem szeretek osztozkodni. Miközben követtem a nőt, figyelni kezdtem a testén minden jellegzetességet, és nem találtam semmi hasonlóságot közte és egy démon között. Újabb kérdés merült fel bennem: Milyen lény ő? És ha nem ide való, akkor mit kereshet itt?

  9. * Szavait hallván muszáj volt elfordulnom, hogy ne lássa a vigyort az arcomon hisz most már biztos volt hogy létezik a nyíl. Úgy tettem mint aki gondolkozik ám nem állt szándékomban megosztani vele hogy én is ezt a tárgyat keresem. *
    – Nos hallottam már róla pletykákat de azt hittem hogy csak mese. Azt beszélik hogy valahol az alvilág legmélyebb zugában van elrejtve ahol olyan hideg van hogy a vér is beléd fagy. Legalább is ezt állítják. De mivel elég nagy ez a hely így nehéz lesz megtalálni. De ha gondolod segítek. Ma jó kislány hangulatomban vagyok… Amúgy meg magam miatt nem aggódom. A démonok csak játszótársak számomra.
    * Közben megindultam az említett hely felé egy közepesen gyors tempóban. Nem akartam az időt húzni. Minél előbb a kezembe akartam tudni a nyilat. *