Alvilág

Lehet hogy a mennybe jobb a klíma de itt tuti több az ismerős.

darkness-hell_18119077323

Vélemény, hozzászólás?

426 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Alvilág

  1. – Van nálatok pénz? – Fordultam a többiekhez és elkezdtem keresgélni a zsebeimben. Egy ezüstöm volt… Még egy kupa óbort se kaphatok érte egy olcsóbb helyen, nem, hogy nálam… Elkezdtem játszani az érmével és a tündérkét követve haladtunk tovább. – Szóval a szilvalekvár, mi? Az ott nem a torony? – Mutattam előre. – A torony teljesen kihalt volt kívülről… Beléptem és elkezdtem kutatni az ügyintéző után… – HAHÓ! Valaki! Nincs itt senki? – Kérdeztem már majdnem normál hangerőn.
    – De, ő itt van! – Szólt egy férfi hang. – Mit szeretnének? – Valaki – MONDOM SENKI! – Jó… Akkor: Senki egy szemüveget vett fel a pultról és a szemüvegből látszott, hogy végignéz rajtunk. Nem volt problémánk a dologgal… Hisz nem nézett senki… Illetve… Csak senki nézett minket. Körbenéztem és közelebb hajoltam a szemüveghez…
    – Uram… Fel kéne jutnunk… Nem tartozunk ide… – Suttogtam, folyton körbe pillantgatva…
    – Uram… Senki nem tartozik ide… Izé… – Hallottuk, ahogy megvakarja valahol, ahol szőrös volt és őszintén reménykedtem, hogy ne egy kopasz emberről legyen szó… – Szóval a lényeg: Rengetegen várnak még önök előtt, mert Mindenki ki szeretne jutni! Pontosabban ő nem. – Sóhajtott egyet… – Nem megy… Így nem.
    Körbe néztem és megakadt a szemem azon az erszényen, amit Kriger elejtett mikor átváltoztatták… “Kriger… nem tudom, mi van benne, de most kell!”
    – Figyelj! Egy emeletért cserébe megkapod ezt az erszényt! – Szóltam csendesen és felemeltem egy erszényt, amiben láthatóan volt valami és megráztam, hogy hallja a fémes csilingelést…
    – DE MENJENEK AMÍG NEM HÍVOM AZ ŐRÖKET! – Kiáltotta és megnyílt egy ajtó és egy felfelé vezető lépcső… A lépcső tetején már látszott egy koponya és a homok szinte folyton folydogált le rajta. Éreztem, hogy nem jutottunk még ki, de valahogy örültem, hisz egyel fentebb jutottunk. A hatos szinten voltunk. A Tartaroszban. De, hogy kerül ide Tartarosz?

  2. *Gyorsan lemondott Anthrax a kocsmáról, úgy tűnik ez az alvilági vállalkozás nem neki való, talán Megumi lenne az egyetlen aki itt otthon tudná érezni magát, de legalább lett egy új ismerősünk* -Szia Olivia!… – *köszöntem neki, majd Anthraxhoz szállt és megkérdezte* -Titeket mindig ilyen nagy felfordulás kísér mindenhová?…- *megnézett engem és a kardhüvelyt a tündérke és elgondolkodóba váltott tekintete, majd adott egy tanácsot* – A távolban van egy nagy torony…- *mutatott rá eléggé vaskosnak tűnt és nem lehetett látni a tetejét, furcsa füstféleség takarta el azt* -Ez a torony az összes szinten átvezet, ott ki tudtok jutni elméletileg, gyakorlatilag viszont nem biztos, nagyon hosszú az ügyintézésre várók sora, A Fényhozónak sok a dolga mostanában.. de hisz sose alszik, szóval neki mindegy.. ha végigálljátok a sort talán ki tudtok jutni és utána valami ellenszert is találtok az átokra, láttam már ilyet…. bár ha megtaláljátok azt ki ezt tette velük és megkéritek hogy csinálja vissza, az is megoldás… de a tornyot mindenképpen útba kell ejtenetek itt a portálok nem működnek..- *mondta a tündérke, majd én is megszólaltam* -Anthrax, Megumi!… ha örökre kard maradnék.. megígéritek nekem hogy hoztok szilvát?…. *a tündérke a homlokára csapott és felkiáltott* -Hát persze!! tényleg! el is felejtettem.. a szilvából készült lekvár az ellenszer!.. bár idelent nincs szilva és nem is igen marad meg…-

  3. – Ahogy kiültette a kis démont kitette a pult másik oldalára elmosolyodtam. Nem különben volt ez az oldalam gyerek kedvelő, de azért mosolyogtam. Kicsit meglepődve pillantottam rá, amikor engem is kiültetett a másik oldalra. A kis tündérke össze szedte magát és orrát felhúzva a vállamra ült és ott duzzogott. Azért ez megmosolyogtatott. Nem zavart, hogy a kis tündérke a vállamon ülve morgolódik. Még tetszett is. Ahogy elment, figyeltem, majd körbe néztem. Minden rendben volt. Egyszeriben megláttam felsétálni a pincéből, majd fordult egyet a lépcsőnél és felment a padlásra. Felfedező túrán van, vagy mi? Gondoltam kíváncsian. A nagy darab démonra szúrósan néztem. Anthrax leküldte a pincébe. Sejtettem, hogy nem ok nélkül tette. Amikor a karddal együtt felkapott, a tündérke leesett, de esés közben még elkaptam egyik kezemmel, így ő is jött velünk. Amikor távolabb letett és figyelte a kocsmát a kis tündérkét igazgattam, leülve és a térdeim felhúztam, így térdemre ültettem, mert eléggé ziláltan nézett ki, amiért okkal rendkívül ideges volt. Amikor az egész kocsma lényegében megsemmisült, arra néztem és pislogtam. Szavait hallva elvigyorodtam. Rendbe tettem a tündérkét.- Keressük meg azt a boszorkányt, hogy Krigert és a másikat vissza változtassa… Ha ott van ahol mondtál irány felfelé… -Mondtam rá pillantva.- A tündérke amúgy Olivia. -Mondtam, amire a tündérke bólintott.-

  4. “Fizetővendég, ne repítsd túl messzire!” Hangzott a fejemben folyton a mantra…
    – Kölyök! Ez nem a reklám helye…. a tiedé pedig végképp nem! – Szóltam és kitettem a pult túloldalára. A hüvelyen több karika is volt, én pedig azokon át kezdtem el felfűzni rá két bőrszíjat. Mikor végeztem, a hátamra vettem a kardot és a hüvelyt. és boszira néztem. – Lassan talán ideje lenne itt is rendet tartanod. – Suttogtam és őt is kiültettem a pulton kívülre. Nem volt kedvem démonokat halálra gyilkolni, de tudtam, mi lesz, ha itt most rendet akarunk tartani. Kifogyott az óbor. Lesétáltam és körbe néztem az elég szűkösnek tűnő pincében. Tele volt hordókkal. A bűz és a sötét kínos megtartása már meg kellett volna, hogy győzzön a dologról, de még így is meglepett. Kihúztam Krigert és a markolatával megtörtem a hordó tetejét. Fekete por. Puskapor. Nem olyan meglepő, sok démon még csak meg se érzi a tüzet… De hol a bor?
    – Sietnünk kell, haver, mert kifogyott az óbor… – Suttogtam és karddal a kezemben eltüntettem a hordót jóval hátrább. – Talán fenn. – Suttogtam és még mindig karddal a kezemben felsétáltam. Először fel a pincéből, aztán fel a padlásra. Ismét hordók. Nem ritkaság. Valószínű ez régen egy fogadó volt, most meg kocsmaként üzemelt. Teljes lelki nyugalommal konstatáltam, hogy a Krigerrel betört hordó loccsan. Amikor beleittam, azt már kevésbé nagy lelki nyugalommal vettem tudomásul, hogy víz volt benne, méghozzá… szerintem nem is akármilyen. “A fene se érti ezeket a démonfajzatokat…” Morogtam magamban és dühtől félig elvakult szemekkel lesétáltam, miközben ismét eltettem Krigert két újabb hatalmas, szenvedélyes nyögés közepette. Beálltam a pulthoz és odasétált egy meglehetősen termetes démon és a maga rekedt, ellentmondást nem tűrő hangján “kérdezte”:
    – Lehet itt dohányozni!
    – Itt nem… – Válaszoltam. Nem volt ebben semmi meglepő, mindig bátor halott voltam. Hisz csak két méterrel és hat mázsával volt nagyobb egy másfél mázsás és négy és fél méter magas Khálnál. – Csak lenn a pincében… A TŰZKŐ! – Szóltam a pultról elvett tűzköveket figyelve… – A ház ajándéka! – Szóltam és ahogy elindult lefelé, felkaptam boszit és a hátamra kötött kardra felkapva a zsákom, hónom alá csapva boszit menekültem egy távolabbi domb mögé, ahol reméltem, hogy kvázi biztonságosan figyelhetem a kocsmát. Akárki is rendezte be, profin csinálta… A hordók a pincében felrobbantak, szétvetve a padlót és szétroncsolva a plafont, így akiket nem pusztított el a tűz, azokat most egyik pillanatról a másikra mosta el a szentelt víz. És így a tűz se tombolt sehol. Sóhajtva tettem le a hátamra szíjazott hüvelyt a földre és a zsákomat a fejem alá húzva a hátamra fordultam. Nem néztem egyikükre se, de kérdés se volt, hogy nekik beszélek…
    – Könnyen jött, könnyen ment… És mi merre menjünk könnyen?

  5. *Hosszasan tevékenykedtünk a karhüvellyel a rongy alatt amit ránk terítettek, majd elbeszélgettünk, bemutatkoztunk egymásnak és meséltünk egy kicsit magunkról, egész jól elvoltunk, míg valaki le nem rántotta rólunk a leplet, egy kis ördögfióka volt, vörös bőrű őszes hajú kislányra hasonlított a legjobban hegyes kis fogakkal és két szarvval a buksija két oldalán, megragadott a markolatomnál fogva, nézegetett minket, majd megkocogtatta velünk a padlót, odament velünk a pulthoz ahol Anthraxék voltak és megkérdezte hogy van-e “tütemény” mert régen itt árultak olyat, vagyis inkább öt perccel ezelőtt, felmászott az asztalra a kis srác és a pult mögött megpillantotta Megumit is leguggolva és megkérdezte* -Te mitinált?… Tegítet bekötni a báti tipőjét?…. Tegítek én it!- *beugrott a pult mögé az ördögfióka kilapítva a pokol tündért, majd Anthrax cipőfűzőjét kereste de nem találta* -Eden a tipőn nint it tipőfűdő….- *Anthrax fél kézzel felemelte a gyerkőcöt és elvette tőle fegyverzetét, az az engem a hüvellyel együtt, kissé nehéznek találta a gyereket és megkérdezte* -Mi van nálad hogy ilyen nehéz vagy?…- *elmosolyodott a kölyök, fülig érő szájjal válaszolt* -Egy energiaital.. háromtor anni káltium van benne mint egy banánban… meg van nálam három banán mert nem hitek a reklámokban…. plut van nálam egy fél tégla, meg egy mátik it hogy kiegyentújozzák egymátt….- *Anthrax megrázta a fejét és letette gyereket aki egy rágógumit kapart fel a földről egyből.. majd kiderült hogy az a pokol tündér akinek nem esett szerencsére semmi baja.*