Akadémia

Az akadémia nem csak tudással lát el hanem fel is készít a nagyvilágban való életre.

Az itt lévő tanulók a írástól kezdve a fegyverforgatás és a mágia használatig mindent megtanulnak.

Az iskolában nappali és éjszakai tagozat is van így a sötétségben élőknek is megadatik, hogy mint ezt elsajátítsák.

Building Anime Landscape 03School-1

Vélemény, hozzászólás?

159 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Akadémia

  1. Kicsit magamba merültem a szavaik hallatán és így válaszoltam Pipernek.
    -Tudós vagyok a világ felépitése útán kutatok.-
    Ez útán magamhoz tértem.
    -Amúgy vissza térve az elöző témához én nem tartom magam embernek Riri és Piper.-
    Hagytam egy kis hatás szünetett.
    -Az ember olyan sokk féle képen cselekedhet, hogy az meg számlálhatatlan lehet olyan gonosz mint egy démon vagy olyan szent mint egy angyal. Mindenki úgy cselekszik ahogy nevelték és azt senki se határozhatja meg hogy hova születik, ahogy azt se hogy minek születik persze vannak kivételek.-
    Fejeztem be a mondatomat és dőltem hátra a székben, tetszet ez a beszélgetés nekem és ez az arcomon is látszodot egy halvány mosoly kiséretében.

  2. Elmosolyodtam arra, amit Jack mondott. Főleg mert láttam, hogy Riri is kuncog.
    -Egyetértek. -bólogattam arra, amit a lány mondott. -A cselekedeteid fognak emberivé tenni.
    Egy pillanatra elmerengtem ezeken a gondolatokon. Bárcsak a szüleim is így fognák fel a dolgot… Amikor feleszméltem, már legalább két perce meredhettem magam elé némán, szóval megtörve a kínos csendet, így szóltam mosolyogva:
    -Éééés mivel foglalkoztok?

  3. Mikor Piper válaszát hallgatta, furcsa érzése támadt, mintha Piper titkolna valamit. Kicsit gyanúsan figyelte a lányt, hiszen érdekelte, mit is rejteget előlük. Jack emberi mivoltának a magyarázatára elkuncogta magát és egy kép jelent meg előtte, ami Jack átváltozását mutatta meg. – Attól, hogy a DNS-eid megváltoztak, még ugyanúgy ember vagy! – jegyezte meg most már komolyabb hangnemet felvéve Riri.

  4. Kicait furcsálva néztem rájuk.
    -Hmm érdekes. Én itt kezdtem bőviteni a tudásomat elég sokk órára bejárok, de a többi már lényegtelen. Amúgy maguk ketten emberek? Én már nem igazán számitók annak, de az voltam és nehogy valami vámpirnak vagy ilyes fajta lénynek nézzenek ha kérhetem.-
    Fejeztembe és érdeklődve figyeltem az arcukat.

  5. Csendesen hallgattam a többieket, majd én is válaszoltam Jack kérdésére:
    -Öhm, én sem ide járok, csak a könyvtár miatt jöttem ide. -egy pillanatra elgondolkodtam. Nem szerettem volna, ha rögtön megtudják, hogy mi vagyok.. jobban szeretem titokban tartani.

  6. – Örvendek Piper! – fogadta előbb a lány bemutatkozását, majd figyelmes lett a férfi magában való motyogására. Ezen ő csak jót mosolygott. – Csak, hogy ne legyek illetlen én is bemutatkozok! A nevem Riri! És a kérdésedre válaszolva Jack, én nem itt tanulok, csak szimplán a tudásomat szerettem volna bővíteni, ezért felkerestem az Akadémia könyvtárát, ami köztudottan a második legnagyobb könyvtár ezen a szigeten! – ekkor az asztalnál ülő másik lányra szegezte tekintetét és kíváncsian figyelte, hogy vajon ő milyen választ fog majd adni.

  7. Az asztalra könyököltem és össze kulcsoltam a két kezemet.
    -Még elég kezdő vagyok a témába és olyan könyvek kellenének amikben nincsen felesleges írás, nem akkarom át rágni magam több tucat könyvön.-
    Mikor furának hívot ki kerekedtek a szemeim és meg néztem, a ruházatomat.
    -Szerintem normálisan vagyok fel öltőzve, vagy a viselkedésemre gondolsz? Hát igen már jó régen volt részem komolyabb beszélgetésben nem is igazán értem néhány kifejézt amit ma használnak.-
    Kissé zavartan néztem rájuk mivel inkább magamnak mondtam mint nekik.
    -Maguk mit tanulnak itt?-
    Probáltam terelni a témát.

  8. -Hmm, a királyok szigetéről? -ízlelgettem magamban a szavakat. Egész érdekesnek hangzott. Ekkor a mellettük lévő férfi felállt és bemutatkozott. Igazából inkább a lány segítségét kérhette a lélekenergiáról, ugyanis én nem nagyon értek a témához.
    -Hogy érted, hogy fura? -biccentettem oldalra a fejem. Bár erről azt hiszem, én is tudnék mesélni… -Bocsánat, eddig be sem mutatkoztam. Piper vagyok.
    A családnevemet már alapból meg sem szoktam említeni. Ha megtudják, hogy a szüleim eléggé befolyásos emberek, onnantól én már nem is Piper vagyok, csak valaki akit a szüleiről ismernek…

  9. Békés olvasását, újra félbeszakította a szőke hajú lány. Érdeklődve tekintett fel a könyvéből. A bocsánat kérő szavakra, csak mosolyogva rázta meg a fejét, jelezve, hogy nem zavarja a lány, ám kérdésére, kicsit elvörösödött Riri. – Egzotikusnak? – kérdezett vissza. – Öhm.. Én a királyok szigetéről származok. – mondta kissé zavarban és ekkor a mellettük ülő férfi is felállt és elnézést kért. Ezek után visszaült és bemutatkozott, majd a segítségüket kérte. Riri furcsán pillantott a két személyre, majd csendesen elkuncogta magát. – Itt a szigeten mindenki ilyen fura? – kérdezte meg tőlük vigyorogva és talán nem is sejtve, hogy ez nem a legilledelmesebb kérdés. – És pontosan mi is érdekel a lélekenergiákon belül? – nézett a férfira kérdően.

  10. Nagyon bele merültem a könyvembe és a szőke hőlgyemény szavai ébresztetek fel, be csúktam a könyvet és fel álta.
    -Bocsánat, hogy meg zavarom önőket, de had mutatkozak be elöszőr.-
    Meg hajoltam.
    -A nevem Jack és nagyon érdekel ez a lélek energia és remélem tudnának nekem segiteni.-
    Vissza ültem és vártam, hogy mit válaszolnak.

  11. -Köszönöm. -mosolyogva leültem az asztalhoz, amikor egy srác is csatlakozott hozzánk. Átlapozgattam a könyvet, nézegettem… nem igazán volt kedvem olvasni. Jobban hajtott a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a lány, aki velem szemben ül.
    -Ne … haragudj, hogy még egyszer megzavarlak. -néztem rá kíváncsian. -De honnan származol? Nagyon.. egzotikusnak tűnsz. -próbáltam valami normálisat összemakogni. Közben végigsimítottam a hajamon és megálltam a nyakamban lógó nyakláncnál. Megszorítottam.

  12. Békésen kezdett neki könyvének, ám belemerülését egy idegen lány zavarta meg. Érdeklődve pillantott fel könyvéből, hiszen a lánynak kellemes hangja volt. – Igen? – mosolyodott el a lányra és végig hallgatta óhaját. – Természetesen! – fogta meg a könyvet és átnyújtotta neki. – Ülj csak le! – bólintott neki. – Viszont, ha nem bános, majd még szükségem lenne arra a könyvre, szóval, ha végeztél vele, itt hagynád nekem? – kérdezte meg félhalkan a lányt, amikor észre vette, hogy egy másik idegen is csatlakozott asztalához. Csak mosolyogva biccentett neki, ezzel jelezve, hogy üdvözli őt, nézett vissza a könyvébe.

  13. A könytárban járkálva feltünt egy mezitlábas lány fehér ruhában, kiss ideig figyeltem és láttam, hogy milyen könyveket vett le a polcról. Mikor rá kérdeztem a könyvtáros mondta, hogy nem kezdőknek valóak. Amint végig lapoztam egy, kettőt még jobban fel keltete az érdeklődésemet a téma csak kicsit sokknak találtam azt a könyv halmazt a könyvtárban. Felötlőt bennem, hogy a kis mezitlábas talán ajánhatna néhányat így nem kénne feleslegesen olvasnom. Mikor oda mentem volt ott egy másik lány is aki az egyik könyvet kérte el éppen meg vártam had beszéljen, addig én leültem elé és olvasni kezdtem az egyik könyvet amit magamnál tartotam.

  14. Sóhajtva léptem be a könyvtárba. Megigazítottam a fehér blúzomat és a rövidnadrágomat, majd elkezdtem a könyvek között nézelődni. Egy bizonyos könyvet kerestem, de már háromszor végignéztem azt a polcot és egyszerűen nem volt ott. Habár a könyvtáros váltig állította, hogy megvan nekik. Hosszú szemlélődés után vettem észre, hogy egy vörös hajú, fehér ruhás lány mellett pihen az asztalon.
    -Ne haragudj. -szólítottam meg. -Ezt a könyvet elkérhetném? -kérdeztem miközben a lila fedelű könyv felé hadonásztam.
    -Illetve.. nem bánod, ha leülök? -mosolyogtam. Talán ez kicsit kedvesebb kezdés.

  15. Riri sose hagyta tudását kopni, sőt imádta bővíteni a tudástárát, így kapva a lehetőségen eljött az Akadémia könyvtárába. Talán feltűnő volt az ottani lények között, hiszen egyedül csak ő volt fehér ruhában és mezítláb. Kellemesen, átgondoltan lépkedett a könyvek között és keresgélte a számára megfelelőt .Néhány nagyobb sóhaj hagyta el a száját és fel-fel hümmögőt, ahogy gondolkozott. Végre sikeresen megállt a lélekenergiákkal foglalkozó könyveknél, és végigmérte melyiket nem olvasta még. Három olyan könyvet is talált, amit még életében nem látott. Azt a hármat kivéve helyéről, sietett az egyik üres asztalhoz és leülve kezdte azokat olvasni.

  16. Az akadémiára érkezve azt gondoltam, hogy feltünő leszek, de sokkal több idősebb ember is volt itt. Gondolkoztam rajta, hogy tanitók itt, de túl sokk dolgom volt és jellenleg nekem is van mit tanúlnom itt. Olyan órákra jártam be amin többet tudhatok meg a mágiáról meg a benne élőkről. Az útolsó ótának is vége lett és a többség haza indult, de nem mindenki köztük én is inkább ki ültem egy kicsit a parkba és útána az akadémiai könyvtárba akkartam menni, meg néztem azokat akik még itt maradtak és azon gondolkoztam vajon ki mi lehet itt.

  17. – Ne a könyvespolcon töltsd ki a haragod. Lehet túl hirtelen rántottad ki a könyvet és ezért dőlt el a polc.
    * Amikor lenyugodott leültem az egyik székre majd néztem őket elmosolyodva. Ám egy gondolat nem hagyott nyugodni melytől folyamatosan zavarban voltam. Lassan megszólalt az utolsó csengő és ezzel együtt a nap első sugarai is megjelentek.*
    – Azt hiszem ideje lesz elindulni haza.
    * Bár tartottam a dologtól mivel még sötét volt odakint és eléggé bizonytalanul közlekedtem a hazavezető ösvényen.*
    – Ti maradtok még vagy megindultok haza?

  18. *amikor éreztem a levegőt halottam a hangokat..kinyitottam a szememet felültem megfogtam a fejemet… *

    -auu auuu mi történt?

    *néztem őket amikor eszembe jutót akkor vissza tért minden… körbe néztem láttam a könyves polcom,hogy el van dőlve…fenébe álltam fel és leporoltam magamat..dühös lettem elkezdet a medál világítani belecsaptam a könyves polcba és azok is eldőltek… *

    -Ezt miért nem tudták rögziteni

  19. Én is azonnal odamentem s elvettem a polcot, utána pedig segítettem Inaminak.
    Mikor megláttam Candice-t próbáltam valahogy keltegetni, még az orrát is megcsíptem egy reakció érdekében.

    – Szerintem beájult. – jegyeztem meg halkan.