Akadémia

Az akadémia nem csak tudással lát el, hanem fel is készít a nagyvilágban való életre.

Az itt lévő tanulók a írástól kezdve a fegyverforgatás és a mágia használatig mindent megtanulnak.

Az iskolában nappali és éjszakai tagozat is van, így mindenkinek van esélye a tanulásra. Az akadémia több épületből áll a különféle korosztályoknak. Általános iskolától kezdve egyetemig itt mindent meg lehet találni. 

Building Anime Landscape 03

Vélemény, hozzászólás?

167 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Akadémia

  1. – Nekem nem probléma mind két tagozaton részt venni. Kevés pihenéssel is beérem, emellett van mit bepótolnom. Mint már említettem nem volt alkalmam úgy tanulni az utóbbi időben ahogy szerettem volna így nem árt a gyakorlás.
    * Miután végig hallgattam és néztem a kis műsort halkan kuncogtam egy sort majd próbáltam komolyságot erőltetni magamra. Miután megléptünk a tanáriból felsóhajtva néztem vissza az ajtóra majd nem sokra rá az automatára. Nem nagyon tudtam hogy mi is lehet ez a furcsa nagy masina de eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Persze az órarend hallatán vissza zökkentem és elkezdtem a táskámban matatni. Pár perc elteltével előhúztam egy hosszú listát mely lényegében az órarendem volt. Átnyújtottam
    Andersennek majd Csendben figyeltem. Az éjjeli tagozatos órarendben fel volt tüntetve két külön óra melyet az igazgatói irodában tartanak majd meg. Persze azoknak akik nem voltak beavatva kissé furcsa lehetett hogy az igazgató nekem külön órákat akar tartani, de valójában én oktattam őt a csillagászatról. *
    – Andersen professzor… Van olyan óra ahol különféle nem emberi fajokról lehet tanulni? Olyan furcsa nevük van az óráimnak és sajna sokról azt sem tudom mi micsoda…
    * Hajtottam le a fejem hisz tudatlannak éreztem magam ez miatt. *

  2. A messzi hely hallatán rögvest felcsillantak szemeim, hisz ez a szó nosztalgikus emlékeket idézett fel bennem. Mindkét tagozat órájára felesleges bejárni. A biológia és mágia csak minimálisan függ össze, de nem hinném, hogy más kombinációknak sok hasznát venné. Vajon tisztában van azzal, hogy az éjjeli tagozaton kik tanulnak? Mormogtam magamban halkan, rendesen nyikorogtak fejemben a kerekek. Mindegy. Később a reakciójából minden kiderül. Még mindig nem értem mit akar az öreg… Azonban ha beigazolódik sejtésem, akkor a kisasszonynak nem ártana egy segítő kéz. Tekintetem rá vándorolt, majd vissza magam elé.
    – Ez a jó hozzáállás! – vigyorodtam el szélesen miután befejezte mondandóját – Azt remélem sejti, hogy mindkét tagozat óráin résztvenni fölösleges, illetve finoman fogalmazva öngyilkosság. – hintettem el az utolsó mondatom talán kissé szigorú hangnemmel is.
    – Andersen. – válaszoltam szinkronban a tanáriban lévő kányával. Mi a franc..? Fils de pute! Ez már zaklatás! Ahogy a lány szépen lassan meghunyászkodott én úgy “emelkedtem fölé”. Állkapcsom megfeszült, laposakat pislogva jeleztem érdektelenségemet, hangom a szokásos mézes-mázas módon csengett.
    – Oh, Mrs. Marple! Egek, ma már annyiszor találkoztunk… Ha ennyire érdeklem nyugodtan közölheti, adhatok névjegykártyát! – nevettem föl félvállról véve a dolgot, majd asztalomhoz igyekeztem, lepakoltam és elkezdtem fénymásolni. Félfüllel persze hallgatóztam. Bálista ruha? Hmm…
    – Oh, ez kedves, de nem kell aggódnia! – háttal álltam nekik, az ajkamba haraptam ahogy elmosolyodtam. A szekrény tetején egy köteg papírhalom tornyosult. Már egy ideje szemeztem vele. Ugyan az időben nem mozoghatok szabadon az egyetemen, mert azonnal szemet szúrna, de egy-két másodperc senkinek sem fog feltűnni. Mikor befejeztem előbbi mondatom abban a pillanatban megrezzent a fenti kupac és egyenest a nőre zuhant mindent.
    – Mrs. Marple! Comment vas-tu ? – rohantam felé és segítettem föl, ám ha a leányzó figyelmes volt feltűnhetett neki, hogy próbálom elnyomni elégedett vigyorom.
    – Mi a fene? Ma mindenki meg van bolondulva?! – kiáltott föl rikácsolva miután felsegítettem. Eztán folytatta a csipkelődést, de a lány leleményes megszólalása félbeszakította. Korrepetálás? Emeltem föl az egyik szemöldököm a Lyriára pillatnva, majd fejemhez kaptam, mint aki most világosodott volna meg.
    – Áh, hogy az! Oui! – nevettem el magam “feledékenységemen”. Okos lány. Ez egy jó mentő kérdés volt. Egye fene, még van egy órám, addig elbeszélgetek vele…
    Az ajtóban előre tessékeltem kezébe nyújtva fénymásolatot, finoman átkaroltam hátulról, majd amint messzebb értünk elengedtem és egy jót nevettem.
    – El kell ismernem ez ügyes volt, Miss! – a földszinti társalgóba érkezve, a kávégéphez állva szemeztem a kínálattal. Nem rajongtam érte túlzottan, de nem volt mit tenni. A kávé az kávé.
    – Azt hiszem ha már így egymáshoz sodort minket a sors elárulhatná milyen órarendeket kapott. Talán tudok segíteni. – közben bedobtam az érmét és kiválasztottam italom. – Ütközések ugyan nem lesznek, de talán pár órát kihúzhatunk, amikre végképp szükségtelen bejárnia. Azt tudja mi a különbség a két tagozat közt?

  3. * Szerencsém volt, hisz felajánlotta hogy csinál nekem egy fénymásolatot melytől nagyon boldog lettem, ám kérdésekre nem számítottam. Eléggé kíváncsi férfi lehetett ha ennyire érdeklődött, bár a helyében én is ezt tettem volna. Szépen követtem ahogy kérte és igyekezem mindenre válaszolni. *
    – Egy messzi helyről érkeztem ahol nem volt lehetőségem tanulni úgy ahogy szerettem volna, így ide jöttem. Ám az igazgató úr azt mondta nincs elég hely egyik osztályban sem, így mind két tagozat óráin részt kell vennem, hogy meglegyen a szükséges óraszámom.
    * Válaszoltam mosolyogva majd elgondolkoztam.*
    – Igazából még nem döntöttem el hogy mi az ami jobban érdekelni, hisz minden olyan érdekes. Itt olyan mintha a fekete fehér világból kiléptem volna a színesbe. Minden érdekel és mindent ki akarok próbálni amíg itt vagyok.
    * Elmosolyodva pillantottam fel a férfira majd végül úgy döntöttem én is intézek hozzá egy kérdést.*
    – Ne haragudjon professzor úr, de hogy szólíthatom? Sokan tanítanak itt, de szinte senkinek sem tudom a nevét, így az órarenden is nehezebben igazodom el mivel ott ha jól tudom a tanárok nevei is fel vannak tüntetve.
    * Ebben a pillanatban meg is világosodtam hisz előkaptam az órarendem és elkezdtem bújni hátha megtalálom a nevét. Eközben a tanáriba értünk ahol kapásból kellemetlen szituációba cseppentünk hisz a “szívemnek oly kedves tanárnő” épp felénk mutatott és rikácsoló hangon felszólított minket. *
    – Áh a kényelmes késlekedő és a fura ruhás kislány! Épp magukat kerestem.
    * Még a vér is meghűlt bennem, már ha lett volna vérem. Megtorpantam és lehajtottam a fejem.*
    – Szép estét Mrs. Marple…
    * Köszöntem halkan majd a mellettem álló férfira néztem akivel úgy látszik a banyának szintén baja volt. *
    – Látom végre megtanulta hogy mi is itt a házirend. Még mindig nem tudom felfogni hogy mégis mit képzelt magáról mikor abban a bálisa ruhában megjelent az akadémia folyosóján. Felháborító volt! És maga professzor! Működik már az órája rendesen vagy mindig figyelmeztetnem kell az órái előtt?
    * A tanáriban mindenki minket kezdett el bámulni melytől a hideg is kirázott. Clausra pillantottam majd gyors menteni próbáltam amit menteni lehet. Gyors az órarendemre pillantottam ahol megtaláltam a férfi nevét majd improvizálni kezdetem. *
    – Bocsásson meg, Mrs. Marple, de ha Andersen professzor ha nem siet nem fogja tudni megtartani a beígért korrepetálás amit a késése miatt ajánlott fel pár érdeklődő diáknak.
    * A nő arca le volt döbbenve majd félre állt.*
    – Hogyne… Persze… A diákok az elsők. Gyorsan, gyorsan siessenek.
    * Azzal félre állt, én meg úgy éreztem magam mint aki háborút nyert.*
    – Mindig ilyen fontoskodó ez a nő?
    * Néztem fel a mellettem lévő férfira, akit most egy kicsit jobban szemügyre vettem. Alaposan megfigyeltem az arcvonásait ha hallgattam a kellemes hangját. Bár valami furcsa volt benne, de hogy mi azt nem tudtam. *

  4. A sorokat böngészve egész tágra nyíltak szemeim. Ez a vén fószer mindigis képes volt meglepetést okozni, de ezzel a levéllel kivételesen nem akasztotta ki még a biztosítékot. A lány mindkét tagozatra fog járni..? Pillantottam föl rá élesen, majd lesütve szemeim folytattam a levelet. Ugyan indokot nem kaptam, de épp elég gyanakvásra adott okott. Miért? Egy közönséges embert nem engednének be egy rakat különleges képességű lény közé. Tény, a gyakorlottabbak képesek emberi alakot felvenni… ha ő is valami ilyesfajta kategóriába sorolható akkor sem értem miért kell a nappalis órákon részt vennie. Hmm… köszörültem meg torkomat miközben az ifjú hölgyet figyeltem. Érdekes.
    – Áh, hogyne! Ne aggódjon, szépen lassan be fog illeszkedni.. – mosolyodtam el hízelgően, mint aki mit sem sejt a turpisságról, majd felkaptam az asztalon heverő holmijaimat. – Kérem kövessen, a tanáriba tudok fénymásolni még egy példányt! – indultam meg, de az ajtó előtt megtorpantam és előre engedtem. Miután kiléptünk a teremből mindent kulcsra zártam.
    – Mondja csak… – néztem bele a levélre, hiszen abban volt a leányzó keresztneve – Lyria, idevalósi? Hallottam, hogy mindkét tagozat óráin részt fog venni. Ha ez azonban így alakul ma még találkozunk! – nevettem fel jóízűen, azzal karórámra pillantottam. Ajánlom, hogy most működj, mert ha az esti óráról is elkések a végén tényleg levonnak a béremből! Megvártam a lány válaszát, ahogy pedig haladtunk a folyóson próbáltam vele beszélgetésbe elegyedni, hiszen egy új helyen semmi sem könnyű eleinte.
    – Miért döntött úgy, hogy az Akadémiára fog járni? Mire szeretne a félév végén specializálódni? Vannak már elképzelései? – nyelvem ügyesen pörgött, csűrve-csavarva forgatva a szavakat. Kíváncsi voltam mennyire sikerül összezavarnom, illetve igazat mond-e vagy netalántán próbál valamit rejtegetni. Sajnos rossz szokásom, de hajthatatlan vagyok, és emellett még kíváncsi természet is…

  5. * Miután elvette a levelet és azt mondta üljek le elkezdtem keresgélni, de csak az utolsó padsorban találtam egy kicsinyke helyet. Az összes lány elől tolongott és egymáson tapostak mintha valami isteni csodára várnának melyet nem igazán értettem. Mikor megkezdődött az előadás elkezdtem jegyzetelni és figyelni a férfi minden egyes szavára . Érdekesnek találtam a témát és be kell vallanom tetszett is annak ellenére hogy nem minden részt értettem. Mikor szétosztották a papírokat és megkértek hogy üljünk párosan akkor szinte az egész terem remegni kezdett ahogy megindultak az emberek mert senkinek se volt jó a mellette lévő személy. Én persze egyedül maradtam és lapot se kaptam így az előttem ülők lapjáról puskáztam amennyre tudtam. A nagy lesésbe viszont megzavart valami. De vajon mi? Csak egy villanást láttam, mely kissé bántotta a szememet ám már hozzá szoktam az éles fényekhez. Olyan volt mintha valami robbant volna csak épp hangja nem volt. *
    ~ Talán varázslat vagy csak a szemem káprázott?
    * Tettem fel magamnak a kérdéseket majd elkezdtem összepakolni hisz annyira elbambultam hogy észre se vettem hogy a többiek már rág kimentek. Egyedül csak én és a tanár maradt bent, és mivel kissé lemaradtam ezért kénytelen voltam improvizálni hogy megtudjam miről is maradtam le pontosan. Mikor már mindent elraktam a tanári asztalhoz léptem és a férfira pillantottam aki épp a levelet olvasta. Mikor végzett vele vártam még egy kicsit majd megszólítottam.*
    – Elnézést professzor… Am… Sajnos nekem nem jutott a kiosztott papírból ezért ha nem jelent túl nagy gondot akkor a közeljövőben kérhetnék róla egy fénymásolatot? Nem szeretnék lemaradni, így is sok pótolni valóm van…
    * Reménykedtem hogy nem küld el azzal, hogy kérjem el valakitől hisz senkit sem ismertem még itt, és hát volt bennem egy rossz érzés a többiekkel kapcsolatban ahogy rám néztek mikor bejöttem.*

  6. A terembe lépve az asztalhoz sétáltam, majd lepakoltam a papírhalmot. Szétnéztem a teremben. Úgy látom szép számmal vannak. Ezek szerint kell nekik a kredit, mi?Próbáltam pimasz vigyoromat elpalástolni, de valamelyest így is sikerült egy jókedvű sóhajnak kicsúsznia. Tévedés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy Claus Andersen mekkora népszerűségnek örvend a fiatalok körében, ezért sem lep meg, hogy az első sorok tömve vannak szebbnél-szebb teremtésekkel.
    Államat vakarászva kezdtem a fénymásolatokat számolgatni, hiszen a végén még nem lesz elég. Sikerült a nyálazásba olyannyira belemerülnöm, hogy fel sem figyeltem a mellettem álló hölgyeményre. A levelet jó darabig tarthatta, én meg továbbra is csak magamban mormogtam. Halk kuncogás tört ki a teremben, amire felkaptam a fejem észrevéve a rám váró lányt. Valamiért magával ragadott a tekintete. Azok a szemek…
    – Ah, pardon! – vettem át a borítékot enyhe ívben meghajolva, kezemet hátamhoz hajtva. Sajnos a régi szokások rabja vagyok. – Kérem foglaljon helyet! – feleltem az előadóteremre mutatva, majd a levelet az asztalra helyezve kaptam föl a fénymásolatokat.
    – Legyenek szívesek ezt szétosztani! Még nem tudom, hogy mindenkinek elég lesz-e, ezért kérem párosával üljenek! – az első sorban ülőkhöz léptem, majd két oldalról elindítottam a papíráradatot.
    A holtnyelvekről tartottam kurzust, és azoknak kialakulásokról, a szillabogramoktól, determinatívumoktól és mater lectionoszoktól visszhangzott a terem. Annak ellenére, hogy a közönségem valószínűleg felét sem értette mondandómnak mindenki teljes áhítattal figyelt. Szerettem közönség előtt szerepelni, és a nyelvészet is szenvedélyem köré sorolható. Kint még mindig hevesen zuhogott az eső, a szél szépen meghajlította a fákat. Néha-néha kipillantottam. Szegény lakkcipőm… Mielőtt még ebbe elmélyedhettem volna egy bíboros villanásra lettem figyelmes. Alig pár másodpercre volt látható, ezért szememet meg is kellett törülgetnem, hogy nem képzelődök-e. Úgy tűnik rajtam kívül ez senkinek sem szúrt szemet, de jobb is így. Esküdni mernék rá, hogy láttam az imént valamit.
    Miután a diáksereg feloszlott a táblát törölgettem. Végül az asztalnak támaszkodva felbontottam a levelet. Na vajon mit akarhat megint az a vén fószer? A végén még fizetésemelést fogok kérni ha megint valamit rá akar sózni a nyakamra!

  7. * 800 év… Igen ennyi telt el hogy utoljára ezen a bolygón jártam… Számomra nem tűnt soknak, viszont az ittenieknek sokat számított, hisz hatalmas fejlődésen ment keresztül a világ. A fejlődés lenyűgöző volt számomra bár sajnos szembesülnöm kellet a ténnyel, hogy le vagyok maradva ebben az új világban. Semmit sem tudok a modern korról ami rettentően zavart, ezért elhatároztam, hogy tanulni fogok. Miután jobban bemerészkedtem a városba elkezdtem kicsit kérdezősködni, hogy hol tudnám fejleszteni a tudásom. Egy idős hölgy szerencsémre a különös ruháim ellenére szóba állt velem és elkísért az akadémiára ahol elméletileg nagy tudásra tehetek szert. Minden üres volt és eléggé csendes. Csak egy két helyen hallottam némi zajt ahol valószínűleg órákat tartottak. Legalább is én erre tudtam gondolni. Menet közbe bele futottam egy zsémbes öreg nőbe akinek a hangja hasonlított inkább valami dögevő madáréra mint emberére. Azonnal számon kért és mielőtt bármit is mondhattam volna már rángatott is be az igazgatói irodába ahol egy ősz öreg úr állt egy egy csillagtérképet bámult. *
    – Igazgató úr! Ez a lány az akadémián kószált kísérő vagy papírok nélkül. Biztos lógni akart. És ezek a göncök. Hová készült kisasszony tán bálba? Ez az akadémia! Itt csakis az egyenruha engedélyezett a maga korosztályának.
    * Az igazgató megfordult majd rám nézett. Szigorú tekintete végig szaladt rajtam, ám egy pillanat alatt megenyhült. *
    – Mrs. Marple kérem hagyjon magunkra. Beszédem van az ifjú hölggyel…
    * A vén banya gúnyos mosollyal az arcán sétált el mellettem, majd becsukta az ajtót. Az igazgató hellyel kínált melyet nem szándékoztam vissza utasítani. Miután leültem ő is helyet foglalt.*
    – Üdvözlöm kegyed az akadémián. Bevallom nem hittem volna hogy valaha is lesz szerencsém látni egy élő csillaggyártót…
    *Mosolyodott el hirtelen, melytől meglepetten pillantottam rá majd kicsit össze húztam magam hisz nem mindig fogadtak minket barátságosan ezen a bolygón. Ajkam szóra nyílt, ám nehezen jött ki rajta bármi is. A férfi ekkor egy csészét nyújtott felém majd lágyan rám mosolygott.*
    – Nem kell aggódnod, a titkod biztonságban van nálam…
    * Nyugtatott meg az öreg férfi mire felbátorodtam. *
    – Köszönöm… Szeretnék tanulni!
    * Jelentettem ki határozottan mire a férfi elmosolyodva bólintott. *
    – Rendben legyen, de van pár feltételem.
    * Erre persze meglepődtem hisz gondolkodás nélkül rávágta a választ. *
    – Mint az láthatja rajongok a csillagászatért és az asztrológiáért ám vannak dolgok amiket még mi sem tudtunk felfedezni vagy épp megérteni. Némi segítségért cserébe engedélyezem a tanulmányait az akadémián mint cserediákot… Viszont jobb lesz ha mások nem tudnak arról hogy mi is ön… Az elhelyezéssel lesz egy kis gond mivel nincs se az éjjeli se a nappali tagozaton rendesen hely, így mind a kettőn jelen kell lennie. A ruhákat kipostázzuk a könyvekkel együtt. Az adatait pedig a titkárságon kell bediktálnia miután ezt a levelet átadta az ott lévő hölgynek…
    * Azzal átnyújtott egy borítékot és ki kisírt az irodából. Fél napom ment el rá hogy betudjak iratkozni, de az igazgatónak hála a hamis adatok segítségével viszonylag gyorsan ment… Már akinek… A nap végére eléggé kimerültnek éreztem magam ám álom nem jött a szememre, így egy mezőn leülve kezdtem el bámulni a csillagos eget. Nem tudom hogy mikor aludhattam el és hogy mennyi ideig tartott de mire felébredtem az iskolai egyenruhák és a könyvek mellettem hevertek. Meglepetten néztem körbe de egy baglyon kívül senkit nem láttam. A felszerelés mellé egy levél volt mellékelve melyben az állt, hogy másnap ötkor kell jelentkeznem az egyik osztályteremben. Nagyon boldog lettem egyik pillanatról a másikra ezért gyorsan “haza szaladtam” vagyis inkább átléptem a saját kis világomba ahol elkezdtem tanulmányozni a kapott könyveket. Annyira belemerültem az olvasásba hogy fel se tűnt milyen gyorsan eltelt az az egy nap. Gyorsan felöltöztem és rohanni kezdtem az akadémia felé ám kis meglepetés fogadott mikor kiléptem a kapun mely vissza vezetett a földre. Az eső úgy szakadt mintha muszáj lett volna neki. Persze hirtelen azt se tudtam mit kezdjek ezzel így a városon át kezdtem el rohanni a fő úton mikor a korábbi idős hölgy megszólított. Nem beszéltünk túl sokat de kaptam tőle valamit amit esernyőnek nevezett. Szerencsém volt mert védett az esőtől melynek eredménye egy széles mosoly lett és sok hálálkodás. Persze hamar fojtattam az utam mivel késésben voltam. Úgy rohantam mintha az életem múlott volna rajta. Berontottam a főbejáraton majd a levelet kezdtem el bújni hátha rájövök hogy hová kell mennem. Némi bolyongás után megtaláltam a termet, ám félem benyitni ennyi késés után. Túl kellemetlenül éreztem volna magam annyi ember előtt már az első napomon. Épp össze szedtem magam hogy akkor mindent bele max ég egész nap a fejem mikor egy férfi hangra lettem figyelmes. Felemás szemeim az ismeretlen férfira emeltem, majd mikor kinyitotta az ajtót és előre engedett csak bólintottam és a fal mellett megállva vártam. Eleinte azt hittem hogy ő is diák bár a ruhái nem hasonlítottak a többiekére na meg hát az is furcsa volt hogy ő a többi diák elé ült le nem pedig közéjük.*
    ~ Lehet hogy ő a tanár? Furcsa ez a világ…
    * Jegyeztem meg magamnak majd az asztalához lépve egy levelet nyújtottam át melyet az igazgató írt. *