Zöldellő roncs

A Solome Vasútállomás végében találhatóak a rég használt, lebontásra váró szerelvények. Mivel már nem csak a rozsda, de a növényzet is benőtte, a “belépni tilos” táblákat figyelmen kívül hagyók előszeretettel látogatnak el ide egy kis kikapcsolódás elejéig.
10928832_1407378376221628_3283204595707798264_n

Vélemény, hozzászólás?

612 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Zöldellő roncs

  1. A látvány nagyon szép volt,emlékeztetett valamire ami mindig boldogsággal töltött el.Középen ahol a szerelvények egy kört alkottak pont egy virágra esett a fény,odarepültem majd megszagoltam a virágot.Az illata nagyon egyedi volt mégis mintha éreztem volna már.Elsétáltam onnan majd egy zene is eszembe jutott,talán még kiskoromból törhettek fel ezek az ismerős dolgok.Elkezdtem hallkan dúdolni ..

  2. *Elmosolyodtam a lányon ahogy próbált maga is kirakni egy szót* -A COY végül is már egy értelmes szó lenne a kutya, illetve farkasféléknek agy alfaja coyotoknak is szokták őket hívni… az állatok közül talán ők állnak a legközelebb hozzám, mármint akár külsőre is… barátságosak egy vadállathoz képest… és ők is farkasfélék, akár csak én.- *Mosolyogtam a lányra* -Gyere, mutatok neked valamit…- *Kinyitottam a vagon ajtaját, kívülről az ajtó mellett volt egy létra, felmásztam rajta* -Ha a sínek között és vagonok között sétálsz, nem annyira látványos, a dolog de ha felmászol egy vagonnak a tetejére és onnan nézel körbe…- *Körbe tekintettem, át a többi vagonon keresztül, végig növények borította roncsok voltak amíg a szem ellátott, számomra, egy röpképtelen lénynek már ez is hatalmas távlatokat jelentett, szokatlan de szép volt ahogy a növények bizonyos járművek vagy munkagépek formáját vették fel, néhol pedig egy két rész ami kivillant a növények alól és a napnak köszönhetően egy két helyen felcsillant, csak dobott a látványon*

  3. Kezembe fogtam egy paradicsomkonzevet,és azon kuncogva hogy kirakta a burgonya szót elvoltam pár percig.
    -Először is a szervkereskedő elrettentő példaként mondtam,hogy ne hívj fogtündérnek.Másodszor aranyos fiúkat nem eszem őket meghagyom desszertnek.
    *Felrázva a konzervet,kinyitottam majd ízlelés nélkül nyeltem be az egészet*Kinyitottam a szám de nekem nem jött ki szó csak annyi hogy XLCOY.

  4. -Oh…- *Lepődtem meg azon hogy szervkereskedő, pedig olyan kis aranyosnak tűnt, így már kicsit változott a véleményem róla.* -Szóval éhes vagy?.. hát… Én lennék a legközelebb ha valakit meg akarsz enni, de ellenkeznék, és nem igazán lenne logikus dolog engem elfogyasztanod, lehet hogy sok erőt kéne befektetned, de ha megnyugtat egyes vallások szerint én is démon vagyok, bár szerintem messze állok tőle.- *Egy táskát húztam elő az egyik ülés alól, még a ma első megtett roncs körüli sétám elején tettem le ide, elővettem belőle néhány konzervet, dobozos paradicsomleves és halkonzervek voltak benne azokból a verziókból amikre rá van írva hogy 473 évig is elállhatnak* -Válassz!- *Odatoltam a konzervek egy részét a leányzó elé* -Mással nem tudok szolgálni.- *Az egyik paradicsomlevest kibontottam betűtészta volt benne, elkezdtem kortyolni a dobozából* -Lehet hogy nem ártana előtte majd kicsit felráznod ha ezt választod…- *Kicsit öblögettem vele a számat majd lenyeltem a levét és kiöltöttem a nyelvemet a lányra, rajta a betűtésztákkal amikből a BURGONYA szót raktam ki a számba*

  5. *Elmélkedtem szépen önmagammal Noroi beköszönt a kis világom ablakán* -Jaj ne lett egy harmadik énem!?….- *Ijedtem meg de utána kapcsoltam hogy ő nem lehet egy újabb énem, ekkor egy nagy kő esett le a szívemről* -Huh…. bocsi, csak ez az egész megjelenésed kicsit hirtelen volt számomra, én Kriger vagyok skizofrén, rossz embereken megtorló tevékenységeket végző, másodállású vérfarkas… és nem a megalomániás skizofrén nárcisztikus hajlammal kategóriába tartozom, ezt még most tisztázzuk ha lehet… Te amúgy a fogtündér vagy?…- *Elővettem egy kis műanyag golyót amit ketté szedrem, benne voltak a tejfogaim.* -Egy kicsit elkéstél de se baj türelmes vagyok, ezekért mit kapok?- *Nyújtottam át neki a fogaimat a kis műanyag golysziban.*

    • Lerökönyödve megszòlaltam.
      -Nem vagyok fogtündér.. Szervkereskedő féldémon vagyok aki arany ékszert is elfogad vizetségül.Mellesleg nem ettem egy jò ideje..
      *Sütöttem le a szemem*,de mivel làttam hogy nàla sincs jòformàn semmi csak a tejfogai könnybelàbadt a szemem.De erős voltam ìgy nem mutattam neki fàjdalmat.-Merre van a legközelebbi bolt vagy valami/valaki akit megehetek?

  6. Miután sikeresen útnakindultam,és végre világos lett egy szerelvénynél kötöttem ki hosszas séta után.Megáltam egy percre és szárnyaim kinyújtóztatva felrepültem a legtetejére.Nemsokkal később egy fiút láttam meg belemerülve saját kis világába,gondolkoztam egy kicsit ki lehet az de nem ismertem.Lemrepültem elé,majd két perc csend után megszólaltam..-Szia..A nevem Noroi.*felényújtva kezem csillogó szemekkel néztem rá*

  7. *Az egyik szerelvényen sétáltam végig, kék pólómban és kék hajammal eléggé feltűnő voltam még a vagonokon kívülről nézve is, nem volt különösebb célom ezen a helyen, csak megnézni szerettem volna magamnak, kikapcsolódni, kitakarítani a sok felesleges dolgot a fejemből amit mostanában összeszedtem, mind a két énemnek volt mit elzárnia magában, két felem beszélgetésbe elegyedett egymással mely ritka volt és csak igen nagy nyugalmi állapotban jött létre, a barbáribb énem kérdezte másik felemet* “Hé, mi a helyzet Kriger?…” -Nem alszom mert ha megteszem, akkor te vagy benne az álmaimban, farkasként és kihullanak a tejfogaid… nem akarok felnőni!- *beszéltem magamban hangosan és gondolatban egyaránt, lépkedve át a szerelvényeket*

  8. -Chieko arca Izu kérdésére igen csak elgondolkodónak tűnt, hogy vajon mit is csináljunk. Én ezen elkuncogtam magam, mert a húgom tanácstalanul sóhajtott. Ezután látta meg Izumi mit csinál. Felcsillantak szemei és érdeklődve figyelte mit csinál.- Igen!… Nagyon ügyes vagy! -Mondta Chieko izgatottan.- Igen… habár nem vagyok kis majom, mint ti… -Kuncogtam, amikor a húgom kapta magát és felugrott egy fára, majd át egy másikra. Megszokottan meggondolatlan és azt teszi amit ő akar, nem pedig azt amit ha gondolkodna nem tenne… Gondoltam, figyelve őket. Jó volt látni, hogy ennyire felaszabadultak. Végül én is megadtam magam és felugrottam az egyik fára és átugrottam arra, amin Izu volt és a húgom voltak a folyó másik oldalán.- Csobbanhatunk is egyet… Kezdhetitek… -Kuncogtam és megmozdítottam az ágat, így a két lány belepottyant a vízbe. A húgom rendkívül morcosan morgott, mert nem szeretett vizes lenni, de az is nagyon aranyosan állt a kis méregzsáknak.- Nyaa! Mmrrr! Most vizes lettem! Száríts is meg! Megmondalak anyának! -Fenyegetőzött a “sértett” morgó húgikám.- Igeen? Na és mit mondasz neki? Hogy a gonosz banya nővérem miatt vizes lettem? -Kuncogtam.- Nyem! -Duzzogott morcosan s húgom.-

  9. *Csak mosolyogni tudtam. Jól érzem magamat velük.*
    -És most mit csináljunk?
    *Felváltva figyeltem őket, majd hirtelen eszembe jutott valami és felmásztam egy fára és ugrálni kezdtem az egyikről a másikra, mint a dzsungelban.*
    -Már csak indák kellenének ide.
    *Nevettem fel mikor fejen lefelé lógtam fogva a szoknyámat. Egy lendülettel a fa oldalán voltam kapaszkodva.*
    -Ki akar játszani? Hm? Megumi ez a te játékod.
    *Újra elkezdtem ugrálni és a folyó fölött is át ugrottam.*
    -Csobbanjunk egyet?
    *Vigyorogtam rájuk. Éreztem ahogy ellazulok mellettük és nem vagyok már annyira merev mint régen voltam. Kellemes érzés volt felengedni.*
    -Ha nem akartok akkor nem kell!
    *Figyelmeztettem őket kicsit komolyabban, mert azért akaratuk ellenére nem akarok semmit sem csinálni. Meg amugy is bűntudatom lenne tőle. Érdeklődve figyeltem mozdulataikat.*

  10. -Körbe néztem, ahogy oda értünk, figyeltem a környezetet.- Valóban, csodálatos hely… nyugodt és szép. -Mosolyogtam. A húgom szokottan él hal az ilyesmiért teljesen elvarázsolva nézte a környéket.- Maradjunk itt egy kicsit… mindannyiunknak kell egy kis nyugalom. -Mosolyogtam, mikor átkarolta a vállam Izumi. Chieko hamar össze barátkozott egy pillangóval, aki körülötte repkedett, játszottak, mert Chie próbálta elkapni a pillangót, aki végül az orrára szált, a húgom elvesztette az egyensúlyát és hanyatt terült.- Ohm… -Pillogott az orrán ülő pillangóra. Ezen jót kuncogtam.- Köszönöm… nem tudom meddig lesz ilyen, de ő is idővel meg kell tanulja, milyen vadnak lenni… -Mondtam Izumira nézve, majd kuncogtam az arckifejezésén. Ahogy nevettünk a húgom értetlenül, de kíváncsian nézett felénk, majd oda sétált, a pillangó ekkora a hajába ült, mintha egy szép csatja lenne.- Mi ez a rosszalkodás, lányok? -Kérdezte huncutan, vigyorogva, kíváncsiskodva.- Látom új barátod van… hanyadik is? -Kuncogtam Chiekon.- Umm… nem tudom! -Vigyorgott a húgom édesen.-