A magány erődje

A magány erődje a sziklás hegyek legkietlenebb részébe vésett kolosszális építmény mely évszázadok óta kihaltan áll. Réges régen még a nagy istenek korában a világ legelhivatottabb harcosai itt mérhették össze erejüket, hogy bebizonyíthassák, ők is méltók arra, hogy a legerősebbek közé lépjenek. Az Istenek minden év hetedik havában megrendezték a bajnokok csatáját, hogy újabb és újabb ifjú kerülhessen közéjük. Az egyik torna alkalmával egy szerelmes szív is megjelent, ki azért érkezett a próbára, hogy bebizonyítsa, méltó szíve választottjához. A hosszas küzdelmek alatt egyik harcost se kímélték, és a férfi is elbukott a harcban. A nő magányos, megfeketedett szíve sötétséget hozott az erődre. Mindenki aki részt vett az eseményen, hamuvá lett. A nő a mai napig ott kóborol és várja az újabb jelentkezőket akik az erődöt akarják csatározásra használni.

Vélemény, hozzászólás?

95 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “A magány erődje

  1. – Na azt látod gond nélkül elhiszem neked, hogy kiélvezted minden egyes pillanatát… lassan már meg is sajnálom azokat a személyeket akiket te kezdesz megszeretni – nevetett fel és mosolyogva lépett arrébb. Éppen meg akarta nyitni az átjárót, amit használni szeretett volna, mikor meghallotta szavait. Már hozzá szokott, hogy általában egyedül van és mindent magának kell megoldania. Furcsa is volt számára egy pillanatig, hogy van ki megcsináljon helyette mindent, de nem fog nehezére esni hogy megszokja.
    – Nem is sétáltunk volna, ahhoz én lusta egy személy vagyok arról nem is beszélve, hogy magassarkúban nem kellemes a hosszú távú gyaloglás…- kuncogva lépdelt vissza mellé.
    – Akkor a fekete piacra kérném a fuvart. El kell ott intéznem valamit

  2. Vigyorogva nézte Elena színjátékát.
    -Ugye? Pedig én nagyon szerettem velük tőlteni az időt. Minden egyes percet ki élveztem.-
    Mondatom útáb ördögi mosoly csúszot a számra. Miután meg fogalmazodót benne, hogy Elena nem lesz kegyes sóhajtot egyet. Elképzelte ahogy Elena minden kis ügy ért ő intézi.
    -Mond hova és nyitok egy kaput oda. Nem szeretnék sétálni most.-

  3. -Ugyan dehogy vagyok én kegyetlen… csupán úgy vagyok vele, hogy kellemest a hasznossal – vigyorodott el és nagyokat pislogott mikor látta, hogy mit is csinál. Ez a nagy színpadiasság amit eljátszott egy pillanatra lesokkolta, majd kitört belőle a nevetés.
    – nem vagyok én szívtelen! ki kérem magamnak… én egy szerencsétlen áldozat vagyok, akit nem szeret senki!… – vette át a stílust és krokodil könnyeket játszva mondta végig, majd fejét ingatva meg nevetett fel
    – te szegény szerencsétlen kis démon, hát eddig csak plátói kapcsolataid voltak… mint ha látnám hogy sírsz is miatta – kuncogva tetette mint ha egy könnyet törölne le arcáról.
    – ooohh ne is álmodj róla, hogy olyan könnyen megúszod ezt a dolgot. Neked ez az egész hónap nehéz lesz – kuncogott megsimogatta arcát
    – Most szépen megyünk és leadjunk azt a nyavalyás papírost, amiért ide jöttem

  4. -Kegyetlen vagy, de azért tudnék vitatkozni a kedves kis barátunkról, de szerintem más dolog jobban érdekel. –
    Majd kissé érdeklődve emeltem rá a tekintettemet.
    -Még senki? Akkor, te még nálam is szívtelenebb vagy.-
    Drámai hatás kedvé ért a kezemet a homlokomra tetem és hátra döntőtem a fejemet, majd vissza néztem Elenara.
    -Én minden egyes áldozatomat kedveltem amíg éltek.-
    Nevettem el magamat.
    -De sajnos nem viszonozták ezt felém.-
    Ki nevettem magam.
    -Na és most, mit akkarsz tőlem? Jobb túl lenni a nehezén.-

  5. -Hhhmm… érdekes… hallottam már ilyenről, hogy egyesüljön az erő a testtel…. sajnálatos mód ezt sejtettem ahogy elnéztem… na de mindegy – vonta meg vállait és szavaira jóízűen nevetett fel
    – Ez jó vicc volt, eddig nem is tudtam, hogy tudsz humorizálni is. Jó gyerek és kedves… ezért is gondoltam hogy segítek neki… legalább meg lesz az évi egy jó cselekedetem… de hogy őszinte legyek, kissé önös az érdek, mert így legalább volt társaságom a mágikus tárgy keresés közben, arról nem is beszélve hogy ha olyanra fordul a helyzet volt a környezetemben valaki aki könnyen feláldozható – ártatlanul mosolyodott el hosszan nézte
    – Még nem létezik olyan akit megkedveltem volna Teni fiú

  6. Kicsit furcsálva néztem rá a kérdése útán, majd egy kicsit nevettem is.
    -Egy teljes meg tisztitás jöhet csak szóba, de szerintem nem örülne neki ugyanis azonal meg halna.-
    Nevettem el magam.
    -Sajnos jellen helyzetben nincs sokk esélye, hogy nélkülem éljen. Mélyen össze kapcsolodott a lelke az erőmmel, bár igaz ha nincs a közzelemben akkor nem tudom irányitani az benne lévő részemet.-
    El mosolyodtam.
    -Meg kedvelted őt Elena? Érdekes ezt meg tudni.-
    Sunyi mosoly jellent meg az arcán.

  7. Szélesen vigyorodott el ahogy látta milyen arcot is vág. Határozottan élvezte a dolgot, már csak azért is mert neki nem igazán nyerte el a tetszését. Nyugodtan álta éles tekintetét. Nem igazán zavartatta magát miatta.
    – Úgy legyen Teni, különben meg lesz a következménye és nem szoktam ilyen kedves lenni mint most – kuncogott szélesen mosolyogva rá. Vörös szemeit nem vette le tekintetéről még akkor sem mikor magához húzta.
    – ez aztán a kecsegtető ajánlat és ne aggódj ki fogom használni….minden téren – hangsúlyozta ki mosolyogva és hosszan figyelte.
    – Az első… oszt meg velem, hogy mit is kell tenni, hogy szegény Ver barátom, akit olyan galád mód foglyul ejtettél annyi időre megszabaduljon – veregette meg mellkasát figyelve reakcióját

  8. A kard el rakására csak legyintett egyet. Nem igazán számitótt, rendelkezik meg felelő tudásal, hogy csináljon egy másikat ha akkar. A csók még mindig nem a kedvére való, nem tudja miért csak nem tetszik neki. Élesen nézet rá.
    -Ha rajtam múlik nem fogok csalódást okozni.-
    Szemében látszodót a határozótsága. Egy ötletől vezérelve át karolta Elenát a derekánál fogva és magához húzta.
    -Az lesz amit szeretnél..-
    Kezével az álla alá nyúlt és meg emelte, ekkor mélyen a szemébe nézet.
    -Minden kivánságodat teljesitem mester. Legyen az “bármi”-
    A végét direkt hangsúlyozta.

  9. Szélesen mosolygott rá és kuncogva kezdett el nevetni.
    – Úgy érzem hogy ezt hamar meg fogom tudni szokni.. – Kuncogva lépdelt előre egészen a nagy kardig. Hosszan nézett végig rajta, majd finoman érintette meg annak lapját. Az egész felfénylett és automatikusan akkorára alakult, hogy a használójának kényelmes legyen
    – ezt most elteszem… – mosolyodott el, majd eltűntette a szemük elől a pengét. Nem hitte volna hogy ilyen jó napja lesz. Megnyert magának egy nagy hatalmú démont és még ráadásul szerzett egy legendás fegyvert is. Lassan vonta vissza rá vörös szemeit és hosszan pásztázta a srácot.
    – Egyszer fent Teni másszor lent.. ennyi az egész… talán legközelebb sikerülni fog amit szeretnél, már ha lesz rá még egy alkalom. – határozottan lépdelt vissza hozzá és előtte nézte meg.
    -Látod, ebben teljesen egyet értünk. Igaz még magam sem tudom, hogy mi is legyen pontosan, de ki fogom találni abban biztos lehetsz… egy hónap is tud hosszú idő lenni -sunyi kis vigyor kuszott arcára. Pislogott párat azt figyelve ahogy meghajolt előtte majd felnevetett
    – hatásos Teni… de ne félj, meg fogjuk oldani hogy ne legyen ooolyan unalmas ez a kis időszak.. – lépett oda hozzá miközben arcán simított végig
    – most őszintén megmondom… nem egy dolgot hallottam már rólad, egyenlőre csalódást nem okoztál…- figyelte majd egy csókot lopott tőle- de ez maradjon is így…

  10. Mikor mondta hogy mondjam ki még egyszer, meh rándult a szem öldőköm.
    -Mester.-
    Kissé akadozva mondtam ki és sóhajtottam útána. Nézte ahogy vissza tér a démon.
    -Nem mindig állhat az ember a nyertes oldalon és aki képtelen vesziteni az elég szerencsétlen egyén.-
    Vontam meg a vállamat közben. A kezemet a fejemhez emeltem és a frufrumat hátra simitóttam. Nem tetszet nekem ahogy végig nézet rajtam.
    -Biztos fel találod magad ezen a téren, legalább is ahogy meg ismertelek ebben biztos vagyok.-
    Hangomon érződöt a nem tetszésem. Elmosolyodtam egy kicsit.
    -Akármit is talász ki nem elenkezhetek az akkaratodal, talán kicsit unalmasabb leszek így a számodra..mester.-
    A hatás kedvé ért még meg is hajoltam elötte.
    -De remélem nem okozok csalódást.-
    Egyenesedtem ki

  11. Szélesen mosolyodott el. Elégedett volt a csata alakulásával. Szeme sarkából figyelte a másikat és az még inkább tetszett neki, amit látott rajta. Végére halkan kuncogott és határozottan boldog volt attól hogy megnyerte. Ezt az érzést meg csak tetézte hogy a másik ezt el is ismerte. Kellemes érzés futott végéig egész testén a megszólítástól, már csak azért is mert tisztában volt vele hogy Tennek ettől mennyire herotja lehet.
    – Ezt mondd még egyszer… had ízlelgessem ezt a fajta szólítást…. – nevetett fel majd intett a egyet mire a lény közelebb jött hozzájuk is a lány elébe döfte le a kardot. Hosszan nézte majd pár szó után bólintott felé tisztelet tudóan. meg emelte kezét mire ismét megjelent körülötte a kör és ahogy megidézte úgy tűntette el. Lassan vonta rá vörös szemeit a srácra és lépdelt közelebb hozzá
    – Látod Teni, sose becsülj le, mert akkor meglepetést fogok okozni …. hhh… most már csak ki kell találnom mihez kezdjek veled – hosszan nézett végig rajta szélesen kis pimaszul mosolyogva rá

  12. Le néztem rá majd vissza a harcra. Tudtam mi lesz a vége és nem örültem neki. Egy pillanatra bele gondoltan mit is csinált velem Elena mikor el kapot. Nyeltem egy nagyont. A csata végére már nem kellet sokkat várnom és nem is lepödtem meg rajta.
    -Nos azt hiszem ezt tenyerted Elena.-
    Nézet rá és látszot rajta, hogy nem tetszik neki. A pecsét is aktiválodot és Elena kezén a mester szó volt olvasható latinul, majd el is halványult.
    -Egy hónapig minden kivánságodat teljesitem és azt csinálsz velem amit akarsz. De azért szólok, ez nem jár a részemről amnéziával, úgy hogy óvatoságra intenélek…. mester.-
    Áltam meg egy pillanatra miellőt meg szólitotam magam.

  13. Legalább van valami értelme a dolognak. -kuncogott ahogy figyelte a csatát. Nyugodtan tartotta a két harcosok a szemét. Teljesen mindegy volt hogyan álltak a végére volt kíváncsi nem a többire. Rezzenéstelen arccal figyelte ahogy a lovag bestiája szemébe állítja a tőrt. Elmosolyodott ahogy meghallotta Ten szavait. Lassan vonta rá vörös szemeit és megvonta vállait
    – számít az bármit is Teni hogy én mondtam neki vagy saját magától is felismerte a kardot? Tudja mit kell vele kezdeni ez a lényeges – kuncogott mosolyogva ahogy visszanézek a küzdőtérre. Hangosan üvöltött fel a méretes dög méghozzá sokkal inkább a dühtől mint sem a fájdalomtól. Nem engedte el a másik kardját hogy teljesen kivonja a küzdelemből. Határozott mozdulattal vágott le neki egy akkorát hogy még a sisakja is lerepüljön róla. Nem hagyta megtorlatlanul a dolgot és karmos mancsával kapott bele arcába és azzal együtt vájta ki az övét. Ingerülten rántotta ki combjából a kardját és lendületből forgatta meg majd egy csapással választotta el fejét a testétől sőt biztosra ment és egyenesen mellkasát hasította át. Megforgatta a másik kardot majd belevágta a földbe és hangosan morgott és nézett fel feléjük