Crystal

A sziget legnagyobb hegyének gyomrában található eldugott kis világ, melyben mindent kristály alkot. Itt megtalálható az összes drágakő, kristály s fém mely valaha is létezett. De vigyázz bátor kalandor! Ki egyszer bejut a barlangba, az talán soha nem találja meg a kijáratot a kristályok folyamatos változása miatt. 

Vélemény, hozzászólás?

58 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Crystal

  1. *Meguminak igaza volt eléggé valóságosnak tűntek a dolgok* -Szerintem mindenki menjen haza és pihenjük ki a mai napot.- *tikkelt a szemem alja* -Én is elfáradtam azt hiszem.. legalább is ez az énem igen..- *fogtam egy kevésbé radioaktívnak tűnő levelet és betakartam vele magamat majd elaludtam a többiek pedig hazamentek, akár én álomföldére*

  2. -A történteket ismét csak szemléltem. Amikor vissza kerültünk, mert Kriger azt kívánta elmosolyodtam. Lényegében én megkönnyebbültem, amikor minden eltűnt.- Anthrax! Higgadj már le! … Inkább örülnél, hogy megúsztuk épen ezt a kalandot… -Mondtam és a vállára tettem a kezem, hátha kicsit lenyugszik. Felvettem a gyereket, aki körbe nézett.- Kriger az igaz, hogy eléggé megváltozott, de majd kitalálunk valamit, hogy rendbe hozzunk titeket. -Mondtam Anthraxnak miközben Krigerre pillantottam. – Először is… nyugodjunk meg… szusszanjunk egyet, aztán tiszta fejjel kitaláljuk… -Mondtam.- Szerintem az egész csak illúzió volt… nem utaztunk sehová, csak azt hittük… habár… kicsi az esélye annak, hogy mind a hárman… illetve négyen ugyan azt halucináljuk… -Gondolkodtam el.- A lényeg, hogy jól vagyunk… -Mosolyodtam el.- Emlékszel a napfelkeltékre? -Kérdeztem.- Én minden nap azt kívánom, hogy mindenki megtalálja a boldogságát… Ki így, ki úgy… miben, kiben… Ugyan miért lennél ideges, amikor minden nap van lehetőséged kívánni egyet… és tudod mi a kulcsa? Nem azért válik valóra, mert azt kívántad a felkelő nap fényében… hanem mert jobban érzed tőle magad és te magad teszel azért, hogy valóra váljon, és ez boldoggá tesz… -Mosolyogtam.- Szóval a nap holnap is fel fog kelni… rengeteg lehetőséged van még, nem igaz? … szóval ne idegeskedj… -Mosolyogtam, majd a gyereket megigazítottam a mellkasomon, mert elaludt végre, mert kifáradt teljesen.-

  3. – MENJETEK A F***BA! – Kiáltottam dühömben az órámat figyelve, amikor hirtelen eltűnt fölülünk a barlang… Eltűnt a gólem és eltűnt az emléke is, hogy a barlang ott lett volna a mutánsdzsungel legnagyobb hegyének lábánál… – MI AZ ANYÁM TÖRTÉNT?! – A szemeim vérben forogtak és megkarmoltam magam dühömben… Krigerre néztem, akinek a karmai még mindig kékesek voltak… (Vajon azért, mert még mindig van benne valamennyi kristály és akkor csak visszább helyeztek minket, de mi nem változtunk, vagy ez a macska alakjának sajátossága?…) – HOL AZ ORÁKULUM?! AZ ORÁKULUMRÓL AKARTAM KÉRDEZNI! NEEEE!~ – Így volt egyszer egy kívánságom… majdnem.

  4. *Amíg védekező módban voltam, az óriás egyszer csak megszólalt* -Kívánhattok tőlem egyet mind a hárman, bármit, egy teljesítem, legyen az önző vagy jóságos, akár örök életet vagy hatalmat is kívánhattok magatoknak, válasszatok a végtelen lehetőség közül, megváltoztathatjátok akár a világot is…- *ennek a dolognak a hallatára én felkaptam a fejemet és így szóltam* -Váó… egy kívánság!?.. bárcsak hamarabb mondtad volna…- *egy pillanat alatt vissza kerültünk a barlang belsejébe olyan egy órával ezelőttre mikor még nem történt semmi baj, az gólem megszólalt ismét* -Oké most már csak kettőtöknek és a babának van kívánsága.- *egyik szemem alja elkezdett rángatózni, magam se értettem hogy hogyan lehettem szimplán helyből ilyen hülye, pedig neki se futottam* -Srácok óvatosan, azt hiszem én elrontottam.. nem lehetne végtelen kívánságunk?.. *néztem a többiekre majd az elementál felszólalt* -Oké azért mindennek van határa, több kívánságot nem kívánhatsz az csalás lenne…. de idáig talán te kívántad a legjelentéktelenebb dolgot cicakristálytatu…- *célzott rám a gólem, majd oldalára feküdt* -Gondolkodjatok csak a kívánságaitokon én itt leszek az idők végezetéig…- *mondta a monstrum és lehunyva szemét várt*

  5. -Annyira gyorsan történt minden, hogy nem igazán tudtam követni az eseményeket, mivel össze-vissza halucináltam a portól. A macska bennem érzékeny volt a porra, nagyon is, ezért rám gyorsan és hatékonyan fejtette ki hatását. A kicsi jól volt, mert Anthrax vigyázott rá, de ő is aggódni kezdett a történtek miatt. Nem értette mi történik, és az én stabilságomra sem számíthatott, mert éppen majdnem, magamon kívül halucináltam mindenfélét. A kapu, a rohanás, meg a hangok… szinte csak a halucinálás miatt követtem az utasításokat. Szerencsére, amikor békés helyre kerültünk és nem volt por, kezdett kimenni a hatása. – Milyen szép virág… -Szólaltam meg. Azt hittem kristályból képződött virág, és az is volt, csak fizikailag nem létezett.- Szeretitek a virágokat? -Kérdeztem. Kezdett kimenni a por hatása, így tisztult a kép, kezdtem újra érzékelni a külvilágot. A nagy lényt meglátva ismét megállt bennem az ütő, főleg, amikor láttam, hogy a kicsi élénken gügyög neki és kíváncsian nyúl felé. Anthrax ekkor kiabált rá Krigerre, amitől össze rezzentem, és arra felé néztem. Kriger össze húzta magát és tüskés lett.- Mi folyik itt? -Kérdeztem körbe nézve. A kicsinek semmi baja nem volt, sőt egészen jól el volt az óriás lénnyel.-

  6. A barlangrendszer továbbra is remegett. Itt zuhant le egy kristály, ott egy másik… Ekkor kezdtem rohanni a gömb felé és a másik elementált megkerülve fejemmel megtörtem a gömböt.
    – KELJ KI, KISCSIRKE! – Kirántottam a gömbből és a táskába gyömöszöltem, ahol harmadikként elkezdtem vele haladni. Megláttam a kaput és a mögöttünk lassan beomló barlangot. “Mi van itt?!” Rohanni kezdtem a bandával, amikor is hallottam, hogy kiszakad a táskám. “MIÉRT?!” Átlendültem a kapun, amikor is már mindent elöntött a kristálypor…. – LESZAROM! – Kiáltottam és behajítottam azt a szerencsétlen kutyát… – MÉLYEKET LÉLEGEZZ! REMÉLEM RENDBE RAK! – Amikor kijött, már teljesen másként festett… Tényleg rendberakták a dolgokat a kristályporszemcsék. Mikor kijött… A macskasága még mindig megvolt… Ám a szemei kéken izzottak és még mindig rajta voltak a hátán a kristályok… “De akkor, hogy történt a gömb?… Pillanat…” – KRIGER! OTT AZ ASSZONY! – Szegény Krigernek eszébe se jutott, hogy teljesen szingli. Úgy megijedt, hogy összehúzta magát és mint a tatu és egy kristálybuborék jelent meg rajta. “Kezdem érteni…”

  7. *Ahogy a kristályok nőttek ki belőlem észre vettem hogy a Lovagnak is ártok, szépen kifordultam a karjából* -Anthrax! Ti menjetek tovább! Azt hiszem rosszul vagyok de nem lesz komoly baj!- *kezdett az egész testem bekristályosodni, de mintha egy burkot képezve körém nőtt volna tovább körém, gyakorlatilag becsomagolt, és más kőzetek is elkezdtek megjelenni rajtam elvétve, e közben az engem beburkoló kristály és kőzethalomnak kezdett egyre emberibb, humanoid formája lenni, egészen addig nőtt rajtam ez a kőzet és ásvány réteg míg végül nem lett egy óriás formája neki, szemei le voltak csukva, mereven állt fél térdre ereszkedve és fél kezén támaszkodva, a másik gólem is felfigyelt erre, Megumiékhoz rohant, felkapta őket és egy kristálymentesebb övezetbe vitte őket ahol lerakta mindkettőjüket, csak bámult rájuk, mintha várt volna valamit, egy szót vagy egy reakciót, de végül csak leült elébük böhöm nagy testével, látszólag nem akart ártani senkinek*

  8. -Nem nagyon tetszett nekem ez a helyzet, sőt nagyon is rossz előérzetem volt. Ahogy Kriger a gólemtől kért kristályt és a gólem összemorzsolta, majd beszívta éppen készültem volna leszidni. Tudom, hogy nem normális, de akkor is. Nem jutottam el a leszidásig, mert elkezdett a portól furcsákat látni. Anthrax felvette a maszkját, ami még inkább óva intett. Leginkább a kicsi miatt aggódtam. Megöleltem a kicsit, ahogy Kriger a földet kezdte kapargatni és furcsákat mondott. -Kriger elég már! -Mondtam ki éppen akkor amikor az újabb kristályt kérte, ami leesett és össze morzsolódott. Tüsszögtem és köhögtem, de ettől csak kellően beszívtam és Krigerrel kezdtem vitába, mert rám is hatni kezdett a por. Furcsákat kezdtem látni, amik miatt egymásnak estünk vitában, ami miatt Anthrax bedugta a füleit. A kicsi is furcsán viselkedett, de az nekem már nem tűnt fel annyira. Kezdtem volna Krigerrel tettlegességig is elmenni, az erőmet kiterjesztettem, amit a barlang nem annyira bírt el, mint kellett volna, ezért omladozni kezdett, mivel Kriger alakváltása dühített, amikor valami közénk csapott, aztán le csapott. Anthrax csapott le minket. Hatásos volt mert elcsendesedtem, de így is Krigert szuggeráltam. A vér illatát megérezve előtört a démon belőlem és harcolni akart. Anthrax jól tartott minket, és a kicsire is vigyázott. Ahogy Kriger alakult át, pofon vágtam, habár nem volt elég a távolság, akkor oda hajoltam.- Te szerencsétlen őrült! -Kiabáltam Krigerre.-

  9. Ahogy elkezdődött a porozás, én már felhúztam a maszkom, így pedig a gyógynövényeket éreztem csak. Ekkor történt, hogy lezuhant a kavics és mindent betöltött a kristálypor. Amikor is, akit elért a por, mindenki, előbb prüszkölt, aztán, ahogy kezdett fogyni a füst, ezek ketten egymásra pillantottak, aztán veszekedni kezdtek. Kezdett kicsit túl sok lenni nekem… Bedugtam a fülhallgatómat és figyeltem. Az oké, hogy ezek ketten egymásra támadtak… De… A harmadik prüszkölő hang is elhallgatott… Ekkor egy hatalmas ököl sújtott le közénk. Lecsaptam Kriger-t, Boszi-t és a kölyköt pedig egy zsákba dugtam és inam szakadtából rohanni kezdtem. Ha nem sietek ezzel a két vadmacskával, akkor a fejünkre szakad az egész hely…
    – TŰNJ EL! – Kiáltottam, bárhol is van… Reméltem, hogy meghallja és eltűnik. A föld is remegni kezdett én pedig rengeteg tüskébe szaladtam bele, ráadásul az is kegyetlen fájdalmas volt, hogy Kriger is átalakult szép lassan. A bőrömbe kezdett fúródni a belőle kinövő kőrengeteg, ráadásul nem tudom miért, de mintha a karmai is sokkal inkább kékesen ragyogtak volna.

  10. -Anthrax… őszintén.. neked is először az jutott eszedbe hogy hogyan fogjuk lezúzni a gólemet és nem az hogy talán barátságos is lehet ugye?….- *vakargattuk a fejünket mind a ketten, Megumi csapkodását és mérgelődését egész jól tűrtök, nagyjából egy enye benye volt, nem volt éppen vérszomjas* -Gólem bá kérlek szépen, kaphatnék egy pár kristályt a hátadról?.. gyógyír lenne a…- *próbáltam valami szót kitalálni a nyavalya helyett* -A kis balesetemre….- *a gólem letört egy darabot a hátáról szimplán marékkal össze lehetett zúzni azt a finom kristályt, majd orromon keresztül felszívtam, de abban a pillanatban kitágultak a pupilláim egy fél percre ledermedtem, majd a többiekre néztem* -Ezzzzzzzzzz nem az a kristály volt…. na én most megyek..- *odébb léptem egyet* -Anthrax miért nincs lyuk a körben amit feletted látok?…- *beleszippantottam egy nagyot a levegőbe* -Azt hiszem hogy féreg vagyok a fában.- *Megumi felé fordultam* -Kicsi az emberke a kezedben, de segítek megnöveszteni.- *elkezdtem puszta kézzel a köves, kristályos talajt kaparni* -Majd szórunk rá egy kis komposztot is akkor gyorsabban nő.- *a baba nevetett rajtam, Anthrax kissé kíváncsibbnak tűnt arra hogy mi fog ebből kisülne, legalább is a tekintete alapján, majd rá nézve felmértem hogy az ő pupillái is hasonlóak mint az enyéim, talán rá is szállta kristály porából* -Úhhhhhh… talán egy másik kristály lesz majd a megfelelő..- *az óriás adott még egy kristályt, összemorzsolta nekem, és Meguminak is adott egyet, de neki egészben, én felszippantottam, ez után nem sokkal néhány kristályszerű tüske nőtt ki a hátamból* -Miért fáj a hátam?… hmm… még mindig macska vagyok, kaphatnék még egyet?…- *egy nagyobb darabot nyújtott a gólem de leejtette és összezúzódott, szinte az egész teret betöltötte a kristály törmeléke és pora….*

  11. -A felháborodásán én is felháborodtam.- Először is moderáld magad a kicsi előtt! Mégis hogy gondoltad egy ilyen kicsi babával a koszba kúszni mászni? … -Indultam utána, hogy kicsit vitatkozzak vele.- Másodszor is a saját gyerekeddel ezt tenn… -Léptem éppen mögé, amikor is hirtelen megváltozott a környezet és eltűnt a bár. Körbe pislogtam a kicsivel a kezemben, aki viszont élvezte a változást.- Ezt… hogy csináltad? -Kérdeztem és körbe néztem, majd sóhajtottam. Krigerre néztem, amikor macska nyavajának nevezte a macska létüket.- Kikérem magamnak… -Morogtam rá, előugrottak a macska füleim és megmozgattam. Macska farkam is megjelent és tekergett. A kicsi először édesen, de mérgesnek tűnően morgás szerű hangot adott ki, majd édesen nevetett. Ezen kuncogtam.- Kis édes… -Mosolyogtam a kicsire. Kriger ötletét hallva ránéztem nem tetszően, majd kifejezve a nem tetszésem fejbe vágtam.- Normális vagy? -Morgolódtam. Lovagommal alkotott attrakciójukra csak sóhajtottam, végül a gólemet látva sóhajtottam és mind a kettőt fejbe csaptam.- Ti szerencsétlenek! Használjátok már azt a limitált számú agysejteteket!!! … -Mondtam mérgesen morogva a két fiúnak.- Ahh! Férfiak! … -Morogtam.- Azt se tudjuk hol vagyunk, ti meg rögtön ugráltok és “kincsvadászatot” tartotok! -Emeltem meg a hangom. A gólem csendesen kíváncsian figyelt, a számára valószínűleg egy méregzsák voltam, most az is voltam. A kicsi felnevetett és kezeit a gólem felé nyújtotta ránézve. Ekkor történt meg az a furcsa eset, hogy a gólem oda ült és oda tartotta mutató ujját a kicsinek, aki megfogta azt. Enyhén szólva megállt bennem az ütő, de szemre máris jó barátok lettek.-

  12. A mozgolódás egyre inkább zavart… Ekkor néztem fel a kristályra.
    – Tarts bakot! – Szóltam a kergére. Nekifutottam és felugrottam. Feldobott és elkaptam a kristályt. Ekkor kezdett el egyre jobban megformálódni valami emelkedő a bárom pedig arrább folyt. Valami gólem volna?… DE EKKORA? Mivel ütsz meg egy kristálytüskékkel teleszórt dögöt?

  13. *Megérkeztünk Megumival és a Lovagjával* -Hát… azt hiszem itt amúgy is van ellenszer erre a macska nyavalyára.. valamelyik kristályt kell szétmorzsolni és a porát belélegezni vagy valami folyadékba dobva meginni..- *El is kezdtem keresni egyből azt a kék kristályt* -Nem tarthat sokáig csak egy kék kris….. tály….. *néztem körbe* -Majdnem mind kék!!!..- *két kék kristály magamhoz vettem* -És egyiket se lehet könnyedén marokkal összemorzsolni mint az ellenszert!…. Akkor ez egy hosszú keresés lesz részemről….. *némely kristály és kőzet kicsit mozgolódott* -Ja igen előszeretettel változtatja a hely a belső berendezését, szóval ha Anthrax nem tud minket kivinni akkor kicsit hosszadalmasabb lesz a kifelé vezető út.- *mentem tovább a baba dünnyögését hallgatva mi közben rácsodálkozik a kristályokra, borzolgattam a szőrös fejemet és vakargattam a fülem tövét.. mert jól esett…* -Megumi!…- *néztem fel egy eléggé erősen és kéken izzó picike kristályra egy magasabb kiálló részen a barlang oldalán* -Ömmm én nem vagyok egy jó falmászó de… ha Megumi feldobja a babát a kristályhoz a baba repülés közben elkapja a kristályt aztán én a babát akkor már meg is van az a fénylő vacak!- *láttam a lányon hogy nem tetszett neki az ötlet* -Oké felejtsd el csak poén volt!..- ~Nem is volt poén Kriger, komolyan gondoltad..~ *a másik énem már kezdett újra elemében lenni, inkább ő az izgő mozgó aki hatvanas pulzus számmal leugrik a szakadékba* -Anthrax!!.. lehozod nekeeeem? Kééééérleeeek….-

  14. amikor letöröltem a könnyemet akkor felálltam eltettem az érmét,és oda mentem remus hozz megpusziltam az arcát.. azzal eltűntem *

    -Köszönök szépen minden eg ilyen édes barátot szereztem de most megyek

  15. – Hé, jól vagy? – fogom meg a vállait. – Azt hittem, jobb hatással lesz rád… – sóhajtok egy nagyot és tovább gondolkozok, hogy mit kéne tegyek Candice-el. – Ne sírj, kérlek! – simogatom vállait, aztán elengedve zavartan vakarom meg a fejem. – Őőő.. Esetleg elvigyelek valahova, vagy, vagy mit szeretnél? – faggatom őt és kezdek bepánikolni.

  16. *amikor mondta,hogy barát akkor a nyakába ugrottam..elengedtem amikor a kezembe rakta az érmét akkor csak néztem… minden mondatát értettem amit mondod amikor meg dörzsöltem akkor néztem és megjelent férjem arca könnyeztem nagyon felemeltem a kezemet és meg akartam érinteni az arcát de amikor átnyúltam rajta..utána földre térdeltem és zokogtam..utána meg a fiam képe jött elő… kiabáltam közben sírtam *

    -Nem nem lehet nem

  17. – Engedd csak ki! – simogatom a hátát. – Örülnék, ha barátok lennénk! – mosolygok rá. – Ha bármi kell szólj! Nem szeretem sírni látni a nőket! – nézek mélyen a szemébe. – Nézd! Ezt neked adom a barátságunk jelképeként! – nyúlok a zsebembe és kutatni kezdek. – Meg is van! – vigyorodom el és elő veszek a zsebemből egy arany érmét, aminek a közepén egy kis kristály van. – Ezt neked adom! – fogom meg a kezét és belehelyezem az érmét. – Ez egy különleges érme, ezt egy csodás szigeten találtam! Ha hiányzik valaki, megdörzsölöd a kis kristályt és megjelenik a képe előtted! Nem nagy dolog, de remélem elfogadod tőlem!