Cat Maori

45f314e7028c9cdc1ef357c51dac79b0__2848946ac09f8f74908fee2e07f7222c

Vélemény, hozzászólás?

119 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Cat Maori

  1. *Fürdőszobának elég nagy volt a hely ami elébem tárult, talán már hamarabb neveztem volna egy fürdőnek magát a helyiséget.* -A tusolást választanám, a holnapi nap fárasztó lesz hosszú utazás fog várni ránk.- *Letusoltunk, közben beszélgettünk, utána pedig ledőltünk aludni, én kora reggel keltem fel, Reményt összekaptam, megetettem a szokásos kis befőttel amit általában reggelire szeret enni, majd Maorit is felébresztettem, ő hamarabb elkészült mint én, kevesebb időre volt szüksége, bár mondjuk a gyerek etetés vette el a legtöbb időt, táskákkal a hátunkon és az oldalainkon, plusz Reménykével a nyakamban elindultunk útnak.*

  2. *Meglepődtem kicsit azon ahogy felpattant, de örültem hogy van kedve az ilyen kis alapvető dolgokhoz. Elindultam vele a fürdő felé közben válaszoltam a kérdéseire.*
    – Nem rabszolgák, nincsenek kötelezve semmire.
    *Sóhajtottam.*
    – Viszont valahol ez is az is kicsit. Minden ki kap fizetést, de van aki azért van itt mert máshol képtelen boldogulni, valaki csak azért van itt mert befogadtam az utcáról ezért hűséget fogadott, valakit pedig meg vettem a piacon. De minden variációnak ugyan az a vége. Jobb nekik itt mint ahonnan jöttek. A pénzért pedig valahogy meg kell dolgozni nem igaz? Ők maguk választották ki hogy mit akarnak csinálni. Van aki csak szolgálóként van itt. Nem mindenki az örömök hajhásza.
    *Rá mosolyogtam és közben be vezettem a hatalmas fürdőszobába.*
    – Mihez lenne kedved? kádhoz vagy zuhanyhoz?

  3. *Beláttam magamban, a leszúrós dolog talán tényleg morbidnak hangzik, és mellesleg talán nem is olyan vészes ránézésre ez a megtisztítás mint amilyennek elsőre hallatszik, de furcsának találtam a kérést hogy váratlanul döfjem le a karddal, a zuhanyzás jól hangzott, mivel többnyire csontváz voltam a fürdést hanyagoltam, ám ennek az emberi álcának könnyebben felveszi a szagokat mint a csontjaim, ha bár az álca testemnek konkrét szaga nincs, a ruhák, szagát könnyen átveszi.* -Az evés és a zuhanyzás jól hangzik, benne vagyok, nem is tudom mikor fürödtem utoljára épületben…- *Megfogtam a kezét és felpattantam az ágy széléről.* -Mond csak a szolgálók azok fizetést kapnak vagy rabszolgafélék?…. vagy esetleg valamiféle adósaid korábbról?- *Kérdezősködtem tőle mi közben mentünk zuhanyozni.*

  4. – Nem konkrétan az öregedéstől félek. Inkább csak ehhez a testhez kötődöm túlságosan. 
    *Végig hallgattam, bár annyira nem volt érthető mint gondolta, de eltekintettem a szájbarágástól.*
    – Valami ilyesmi. Fogjuk rá hogy értem a dolgot. Mondjuk mindent lehet palástolni. Bár szerintem nekem ez a dolog már annyira régóta van, hogy teljesen a részemmé válhatott vagy nem is tudom. Minden esetre nekem nem volt gond, hogy mások nem érzeték meg azonnal. 
    *Aztán azon kicsit néztem egy nagyot hogy kapásból leakar döfni pusztán jó indulatból. A kardot csak bámultam, és valami megmagyarázhatatlan dolgot éreztem amikor enyhén fényleni kezdett.*
    – Hát végül is miért ne csinálnánk meg. Csak hát az a kérdés mikor? Mondjuk jó lenne ha nem szemtől szembe szúrnál le, ha nem csak úgy váratlanul.
    *Reméltem hogy így is meg oldható. Az arcomról némi aggodalom és fenntartás volt leolvasható. Nem mint ha nem bíznék meg benne, csak hát manapság az olyanoknak mint én sok az ellensége és nem lehet tudni hogy éppen ki mikor és hogyan ver át. Éppen ezért volt az a kérésem ami. Összecsaptam a kezem.*
    – Nos akkor most térjünk át egy kicsit másra. Kéne enni valamit. 
    *Nem tétlenkedtem. Csengettem az egyik szolgálómnak, aki nem volt rest benyitni. Elmondtam mit akarok és ő azzal a lendülettel távozott is.*
    – Viszont mielőtt bárhova is mennénk én lezuhanyzom. Velem tartasz? 
    *Nyújtottam felé a kezem.*

  5. *Őszintén szólva örültem hogy Maori ilyen őszinte volt, nem lett tőle kevesebb a szememben, inkább plusz pont volt az őszintesége.* -Nem kell attól félned ,hogy megöregedsz, tegyük fel hogy egy területet elátkoznak, egy erdőt, és minden arra utazót gyakorlatilag megöl az erdő, a hullák teste akik odabent meghalnak pedig tápanyagként szolgál az erdőnek, amitől gyorsabban nő a növényzet és nagyobbra, ha az átkot leszedem arról a területről, nem halnak meg ott többen az átok miatt, de a fák továbbra is több tápanyaggal rendelkeznek, ugyan is a tápanyag nem átok, nálad is hasonló lehet a helyzet, a hosszú élet nem átok, de amit tenned kell érte az az, valahogy így azt hiszem érthető voltam nem? Sajnos nem tudom jobban levezetni….- *A kardom az ágy mellett volt a földre hajítva, a rúnajelekkel ellátott fásliba betekerve, kicsomagoltam a kardot gyorsan és az ágy szélére ülve mutattam két kezemben tartva a lánynak.* -A kardom eddig nem igazán érzett rontást körülötted, még hamarabb reagált az én élőholt mivoltomra is, tehát nem lehet nálad olyan erős az az átok.- *A kardomat markolatánál fogva lefelé lógatva nyújtottam Maori felé, enyhe fénybe borult a kardon az Onnis felirat.* -A kardnak kontaktusba kell lépnie azzal amit meg akar tisztítani, ez többnyire az jelenti hogy bele kell szúrnom abba a pengét, de nyugalom ez nem fájdalmas dolog, mármint egy terület esetében nem fájdalmas ha a földbe szúrom a kardot, de az élőlényeknek se szokott fájni, kivétel az élőholtak, ők már a jelenlétét se bírják nagyon, kivétel én a gyenge mivoltom miatt.- *Próbáltam volna valamit leolvasni a lány arckifejezéséről.* -De ezt még nem most fogjuk megcsinálni, egy élőlényt amely nem élőholt, kicsit bonyolultabb megtisztítani, előkészületeket igényel a számomra. Ha tényleg szeretnéd az átkot eltüntetni ahhoz egy nyílt terepre kell majd mennünk.-

  6. – Nem a te emléked kell! Főleg nem a múltadról. Az enyémek. Csak is olyan dolgok amik velem kapcsolatosak. Igazából csak példának mondtam, nem konkrétumot adtam, hogy feltétlenül annak kell lennie. Inkább csak azt akartam mondani vele, hogy nem egy olyan dologról van szó ami teljesíthetetlen a számomra, de vannak hátul ütői. 
    *Sóhajtottam. Nem tudtam eldöntetni hogy jól tettem e, hogy színt vallottam. Nem akartam bonyodalmat, de azt sem akartam hogy valaki mástól tudja meg.*
    – Nem vagyok benne biztos hogy működne. Hmm….. De abban sem hogy nem.
    *Meg fogtam az állam és hangosan kezdtem morfondírozni és fel-alá mászkálni a szobámban. Néha meg-meg álltam és rámeredtem, de a tekintetem valahol máshol járt.*
    – Amit magamra szórtam annak igazából nem is kerestem meg a módját, hogy megszüntessem, hiszen eddig nem volt okom rá.
    *Meg rángattam a vállam.*
    – Eddig ez tartott életben.
    *Egyre kerekebb szemekkel néztem egyenes bele az ő szemeibe.*
    – Ha meg is tudnánk szüntetni, nem tudom, hogy eltudnám e fogadni, az öregedés folyamatát. Hiszen akkor ez a test visszaállítódik és hát ha ez megszűnik nem tudom képes lennék e meg szokni újra egy másikat.
    *Becsuktam a szemem és elfordultam* 
    – Tudom…tudom. Mielőtt mondanád a képességem meg van rá, már 3x meg csináltam, de nekem ez most nem egyszerű döntés! Ha most egyszerűen feladnám amit eddig feláldoztam elég gyáva lennék macska létemre. 
    *Nagy levegőt vettem. Fújtattam egyet.*
    – Próbáljuk ki! Maximum meg halok. Ennél nagyobb bajom nem lehet. 
    *Váll rántva mosolyogtam rá. Egyre kíváncsibbá tett az a kard. És mivel ilyen téren borzalmas a természetem, szinte azonnal rá haraptam az ötletre hogy magamon kísérletezzek.*

  7. *Nem igazán tudtam hogy működik az emlékek feláldozása vagy az e félék, ugyan is ez egészen új volt nekem, annyit viszont tudtam hogy túl sok emlékem nincs, bár egy átlagos élőhalotthoz képest eléggé öreg vagyok, a legtöbb gyenge élőholtat csak egy harc hevére idézik meg vagy egy öngyilkos feladat elvégzésére, én viszont feltámadásom óta feladat nélkül bolyongok a világban, nem volt olyan dolog amire kényszerítettek volna és veszélyes is.* -Hát.. emlékeim nem igen vannak, ami a fogadóban ugrott be egy pillanatra, már az is elfelejtettem, erről az életről pedig nem túl sok emlékem van, ami meg most a fejem búbján van nem igazán haj, legalább is voo-doo mágiához nem lehetett felhasználni, poénból kipróbáltam, a kardom pedig igazándiból már szinte részem, bár arra teremtetett hogy a hozzám hasonlóakat elpusztítsa, vagy megtisztítsa a romlástól a területeket és másokat….- *Elgondolkodtam egy pillanatra.* -Szerinted ez a kard… egy mágia rossz hatását is eltüntetné? Egy rontást?… egy átkot?… hátha nem akadály neki.- *Csillant fel hirtelen a szemem, bár ez elég egyszerűnek tűnt volna.*

  8. *Először csak néztem utána miközben a ruháihoz ment. Meg is iljedtem, hogy ennyi volt. Hogy megint ugyan ott maradok ahol a part szakad. Bár hangjában volt a számomra némi megrovás ugyan akkor nyugtató is volt. Fel fogtam amit mondd és valahol egyet is értettem vele. Aztán jött csak az igazi meglepetés. A kezembe nyomott egy kis dobozt. Elámultam és egy pillanatra elfelejtettem levegőt is venni. Majd rá néztem.*
    – Ezt-ezt……ezt én nem fogadhatom el. 
    *Fel álltam, megöleltem jó szorosan magamhoz és meg csókoltam.*
    – Az a helyzet hogy nekem ehhez nem kell tárgynak lennie a feláldozandó dolgoknak. Lehet egy érzés, egy emlékkép, egy hajszál, egy akármi.
    *Elmosolyodtam, mert biztató választ kaptam a kérdésemre. Sőt mi több, nem gyengén meghatódtam.*
    – Igaz, hogy általában gonosz vagyok és olyat kérek amiről tudom, hogy képtelenek teljesíteni. Pl: okozzon nekem feltétlen örömöt. Erről persze mindenki kapásból a testi élvezetekre gondolnak.
    *Kicsit félre néztem, majd vissza rá.*
    – De tőled igazából nem kérek semmit, hiszen már rég megkaptam. 
    *Sunyi mosoly mászott a képemre.*
    – Viszont most már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy te megéred nekem az esetleges kockázatokat.

  9. *Meglepett az amit Maori mondott magáról, eléggé meggondolatlannak találtam azt hogy csak úgy átkot szórt magára, bár lehet hogy nálam is hasonló lehetett a helyzet míg úgymond éltem, kétségbeesés során sok meggondolatlanságot követ el az ember, először Reményt én se akartam volna megmenteni, valahogy mintha az élőholtak hordája egyszerűen beszippantott volna magába, nem akartam volna semmit se ettől a fajta élettől csak az agyatlanokkal együtt bolyongani és néha enni, de nekem szerencsém volt hogy valamiért mégse tettem ezt.* -Szóval… tettél helytelen dolgokat, amiket most már bánsz…. vannak olyanok akik lehet hogy nem bánták volna meg, vagy minden pillanatát kiélvezték volna még mind e mellé…- *Hallgattam a lányt, és ahogy említette hogy fel kell neki ajánlanom valamit amit majd feláldoz, már sejtettem hogy mi lesz az.* -Ami megtörtént az megtörtént, nem lehet mindent jóvátenni, de nem is élhetsz örökké a múltban, még rengeteg mindent csinálhatsz jól ha odafigyelsz, csupán a sorok között kell olvasnod egy kicsit, előző életemben én is lehet hogy rengeteg hibát elkövettem, most még nem olyan sokat alig tíz éve elevenedtem meg újra, kitudja hány év után.- *Felkeltem az ágyról a ruháimhoz mentem és az egyik, a szíjamon lévő kis táskából elővettem egy pici dobozt és a lány kezét megfogva beletettem a markába egy kis dobozkát.* -Nos.. ez minden ami előző életemből megmaradt és nem csont, remélem ez is megfelel.- *Legtöbb esetben talán romantikus ha valaki a szívét ajánlja fel egy lánynak, de persze ez most az én esetemben nem képletes volt, egy kicsire összeaszalódott szív volt a dobozban, az egyetlen szervem ami megmaradt valamiért, magam se tudtam hogy miért raktam el és tartogattam magamnál.* -Kicsit torz, kicsit élettelen, de az enyém lenne.. tehát ha átadom elvileg megfelel az áldozáshoz nem?- *Gondoltam ez kielégítő válasz volt arra hogy még vágyom a társaságára, elvégre nem mindennapi hogy valaki a szilvamag méretű szívét átadja valakinek.*

  10. *Nagyot sóhajtottam. Kicsit össze is görnyedtem.*
    – El kezdem az elején. Mikor még a régi testemben lappangtam, volt egy nagy szerelmem. Terhes is lettem persze miért ne. De meg csalt, sokszor. Ezért a magzatot megöltem, mert nem tartottam érdemesnek a megtartását. Ebbe súlyosan megsérültem, de akkor még nem tudtam. Nem sokkal ez után ismét meggyötörtek és magamra hagytak. Meg is akartam halni, bele is törődtem, de nem engedték. Viszont nem akartam többet kötődni senkihez semmilyen formában, mert attól féltem hogy folyton csak csalódnom kell és már képtelen voltam elviselni a rengeteg fájdalmat. Kimerültem fizikailag és lelkileg is. Ekkor már javában foglalkozni kezdtem a boszorkánysággal hogy lekössem magam és nagyon sokat nyomoztam és kutattam a hobbimat. Mert hát végül is annak indult. A teste viszont meg akartam őrizni. Amikor is rá leltem egy számomra kedvező átokra. Magamra szórtam gondolkodás nélkül. Az átok feltétele az életben maradáshoz, hogy érzelmek nélkül kell leélnem, de amennyiben ezt meg szegem a testem rohamosan tönkre fog menni. Erre vannak figyelmeztető jelek. Ezt az alkohol remekül elnyomta. 
    *Elvigyorodtam. Majd ismét sóhajtottam és folytattam.*
    – Csak hogy minden kérdésedre tudjak válaszolni ez még nem volt minden. Mikor elvesztettem az ikertesvérem meg örököltem ezt a bordélyt. Ebből tartom fenn magam, de én csak vezetem. Nem dolgozom benn úgy mint az alkalmazottaim. Viszont értük felelősséggel tartozom és meg kell védenem őket. Azonban akadnak kivételek. Vannak olyan személyek akik kizárólagosan az én szolgálataimat akarják. Na már most az átkomnak vannak egyéb feltételei is. Amennyiben én leakarok valakivel feküdni attól kérnem kell valamit, amit aztán az oltáron feláldozok, cserébe a test nem sérül és az élettartama is hosszabbodik. Viszont hogy ez a dolog micsoda, azt én határozom meg. Ha ezt valaki nem tudja teljesíteni. Őt magát kell megölnöm. 
    *Majd nem elsírtam magam ahogy a végére értem, de úgyan milyen ciki lenne már az. Inkább nyeltem egy nagyot és erőt vettem magamon. Fel tettem neki a nagy kérdést.*
    – Tehát mit tudsz nekem felajánlani? 
    *Undorítónak éreztem magam és legszívesebben kifutottam volna a világból is. Magyarázkodni nem akartam az. Valahogy nem az én stílusom. Meg próbáltam teljesen összeszedni magam és legyűrni mindent. Végül aztán még is nagyon gyenge és halk hangon, remegő szájjal kérdeztem egy utolsót.*
    – Vágyod még a társaságom?
    *Rá néztem és itt már nem tudtam tartani magam, könnybe lábadt szemmel vártam az ítéletét.*

  11. *Mikor a lány hajával játszadoztam, egyszer csak megváltozott az arckifejezése, láttam rajta hogy mondani akart valamit, végül csak kimondta.* -Tilos érzelmeket táplálnod?… Ezt nem igazán értem… miféle árról beszélsz?- *Egy pillanatnyi csend követte a kérdésem majd folytatta Maori, de nem igazán értettem hogy miféle dolog ez, és azt se tudtam összerakni hogy miért átkozhatta el magát.* -Hogy érted hogy az életedbe is kerülhet? .. és hogy érted hogy te választasz fizetséget? nem igazán tudom összerakni a dolgot… bár, akkor ha te el vagy átkozva azt hiszem kvittek vagyunk, illetve, nem biztos hogy az átok ami rajtam van, nem igen találtam még hátulütőjét ennek a fajta életmódomnak, bár lehet hogy azért mert nem emlékszek semmire se nagyon az előző életemből…- *A leányzó ametisz lila szemeibe néztem majd kérdeztem tőle.* -Egy kicsit részletesebben ki tudnád fejteni a dolgot hogy mi is ez az átok?… vagy hogy miért átkoztad el magad?.. és miért kerülhet az életedbe ha érzelmeket táplálsz?…- *Nem túl fényes eszű teremtmény mivoltom miatt, annyira talán nem fogtam fel a dolognak a súlyát mint kellett volna, vagy csak azért volt mert kicsit más volt az értékrendem és a hozzáállásom az átkokhoz élőholt mivoltom miatt.*

  12. *Fel kacagtam aztán csak mosolyogtam.*
    – Örülök neki ha elnyertem a tetszésed. Nem hinném hogy azért te vagy a hibás, mert ilyen hatással vagy rám. Ez inkább az enyém. Amolyan rés a pajzson effektus.
    *Elkezdtem azon gondolkodni hogy elmondom neki a velem kapcsolatos adok-kapok dolgot, de félbe szakított. Az oldalamra feküdtem és felkönyököltem aztán értetlenül néztem rá.*
    – Nem igazán lepett meg. De te most komolyan ez miatt aggódtál? Legalább meg vagyok kímélve pár dologtól. 
    *Megsimítottam a vállát. Aztán élveztem ahogy a hajamba túr és babrál néhány tincsemmel. Aztán végül is úgy döntöttem, hogy kibököm neki az igazat magamról.*
    – Azt hiszem tartozok neked egy vallomással. 
    *Komolyra váltott a hangom és az arckifejezésem is.*
    – Tudod nekem tilos érzelmeket táplálnom….azaz tudok, csak hát….következményekkel jár. Igen komoly árat kell fizetnem érte. És még nem tudom. hogy meg fogja e érni nekem. *Egy kicsit elhallgattam aztán folytattam.*
    – Meg átkoztam magam még régen és így annak is fizetnie kell aki velem hál! Igaz, én határozom meg, hogy mi a fizetség. Ezzel próbáltam megóvni magam már jó ideje a kéretlen szívvadászoktól. És hát a munkám nem egészen az aminek látszik. Viszont a hátul ütője hogy, jelen esetben akár az életem is lehet a tét. 
    *Fel ültem, mert képtelen voltam feküdni tovább. Némán vártam a reakcióját. Egy kis kétségbe esés kerülgetett.*

  13. *Tetszett mikor Maorin megláttam hogy kezd elpirulni, aranyosnak találtam, majd mikor tovább kényeztettem és már a zavarba jövés tüneteit tapasztaltam, úgy éreztem elértem célomat, nem volt számára egyhangú a dolog, mi után úgymond célba értem a lánynál, egy váratlanabb mondatot címzett nekem, nem tudtam hogy kivitelezhető-e hogy bármely pillanat is örökké tartson, de ebben a helyzetben tetszett az ötlet, ez után magához ölelt és több sorozatnyi csókot kaptam.* -Ezt az oldaladat még nem ismertem, de kifejezetten tetszik.- *Majd Maori közölte velem hogy józan gondolkodásmódjának elvesztése az én miattam történt.* -Hát… igen, telis tele vagyok hibákkal, mint például ez.- *Mondtam neki mosolyogva majd mellé feküdtem.* -Ömmm.. bár.. nem tudom hogy neked mennyire szokatlan ez.. mármint, hát… ugye ennek a kis álcának amiben élősködöm nem igen van vére… ahogy más testváladéka se igen van…- *Mondtam neki kissé vörösebb fejjel, majd hogy saját magamat nyugtassam Maori hajába túrtam, valamiért olyan megnyugtató érzés volt annak ellenére hogy vadító vörös színe van.*

  14. *Elvigyorodtam.*
    – Ugyan dehogy. 
    *Eljátszadoztam egy kicsit Onnissal. Láthatóan élveztem a dolgot. Én még inkább. A dicséretet fogjuk rá hogy zsebre vágtam. Majd miután magára húzott igen nagyot sóhajtottam kifejeztem vele hogy valóban tetszett az ötlet. Az újabb és újabb dicséreteket egy kedves mosolygós hümmögéssel nyugtáztam. Többre ugyan is nem volt energiám.*
    – Lehet hogy van benne valami. 
    *Minden mozdulat maga a tökély és tele új meg új tapasztalatokkal. A nyaldosástól az arcom maximális pirosságra váltott. Egy részt mert igen forró volt a hangulat, más részt pedig olyat tapasztaltam amit ezelőtt nem igen volt lehetőségem és hát némi zavarom támadt pedig igazán nem szokásom. Pillogva néztem félre és küzdöttem a testemben kialakuló vibrálással. *
    – Ez….ez…..egyszerűen……
    * Nem tudtam hova tekinteni, nem tudtam parancsolni az érzéseknek, sem a testemnek. De sajnos egyszer minden jónak vége szakad most is rendíthetetlenül közelített a vég!*
    – Azt akarom hogy ez a pillanat örökre megmaradjon veled.
    *Lihegtem csendesen a dolog végeztével és kiszabadítva a karjaimat magamhoz öleltem. Csókokkal halmoztam továbbra is.*
    – Azt hiszem teljesen elvesztettem a józan eszem. 
    *Kiterültem mint egy gyalogbéka. *
    – És ez a te hibád! 
    *Emeltem rá a mutató ujjam, majd hatalmasat nevetve ismét magamhoz öleltem.*

  15. *Önbizalmat adott hogy Maorinak elnyerte tetszését az amit csináltam, majd mikor felkiáltott már biztos voltam benne hogy jó úton haladok de ez után fordult a kocka megcsókolt majd felém kerekedett, ruházat ügyileg már kvittek voltunk, mind a ketten anyaszült meztelenek voltunk.* -Milyen harcias kedvében van valaki.- *Majd mikor mondta hogy viszonozza a kedvességem már, már az bőven elég volt hogy a fejemből az összes vér máshova kerüljön, vég puszilgatta a testemet majd kezébe vette az irányítást, nyelvével kényeztetett, finoman játszadozott a kis Onnissal, majd bekapta és szopogattam, egy sóhajtásféleség hagyta el számat, már csak szimplán nézni ahogy ügyeskedik a lány az is jó volt.* -Nagyon ügyes vagy!- *Miután ezt kimondtam abban a pillanatban rám mászott Maori, simogatások és puszik áradata mosta végig testemet, utána szándékosan úgy helyezkedett el rajtam hogy épp csak összeérjünk odalent.* -Hogy mi a tervem?!.. Lenne egy ötletem szerintem neked is tetszeni fog.- *Megfogtam a csípőjét és lassan nyomtam lefele a lánylékelő lándzsámra, először csak szépen lassan apró mozdulattokkal kezdünk ketten összhangba, próbáltam én is mozgatni a csípőmet, majd növeltük a sebességet akár csak a mozgástartományt is, teljesen belehatoltam a szentélyébe.* -Nagyon finom érzés, forró és szűk..- *Mondtam enyhén zihálva, majd rácsaptam finoman a fenekére.* -Tetszik a csípőmozgásod és persze az ugráló kebleid.- *Rámarkoltam finoman a melleire, kellemes feszes és puha tapintásúak voltak, akár csak egy álom, magamhoz rántottam, testünk teljesen összesimult, és most én kényszerítettem őt újra zsákutcába, csuklóján támaszkodva fogtam le a lányt, és mozogtam hevesen csípőmmel, közben egy hosszabb csókkal illettem meg.* -Lehet hogy már az előző életünkben is csináltuk? Úgy érzem nagyon egymásra hangolódtunk…- *Megnyaltam érzékien a lány nyakát majd a mellbimbójára tapasztottam finoman ajkamat és gyengén megszívtam, nyalogattam, reméltem hogy zavarba jön egy kicsit tőle, bár nem egészen a zavarba jövő típusnak ismertem meg.*

  16. *Mikor magához ölelt jó szorosan meg nyugvást éreztem. Aztán mikor felültünk és mindent eltávolított vigyorogni kezdtem. Sosem voltam szégyenlős, de volt már hogy szégyelltem a testem. Viszont most semmi ilyen nem volt. *
    – Ezzel egyet kell értenem. És vajon még mennyi lehet?
    *Semmit nem tudtam tenni, vagy is inkább csak nem akartam, hagytam magam.*
    – Nem látok a fejedbe. De biztos hogy mind ketten élvezni fogjuk. 
    *Eleinte csak apróbb hangok csúsztak ki a számon, később már erőteljesebb sóhajok.*
    – A meztelenséggel nincs semmi gond, de az amit csinálsz eléggé zavarba ejtő. Ilyen fokú érdeklődés és kényeztetés már nagyon régen történt velem.
    *Mondtam neki lihegve teljesen kipirosodott arccal. Majd  a megjegyzésén felkacagtam.*
    – Nagyon jó vagy!!!!!
    *Kiáltottam aztán, megragadtam a kezeit és magamra húztam. Meg csókoltam párszor közben felé kerekedtem. Simogattam a mellkasát, majd a hasát. Aztán hogy ne legyek oly egyedül a meztelenséggel lehámoztam a nadrágját.*
    – Mivel meg ajándékoztál engem némi kedvességgel, ideje viszonoznom.
    *Mondtam kéjesen és a kezembe vettem a férfiasságát. Meg mutattam neki hogy én milyen szépen tudok furulyázni. Először csak meg meg érintettem a nyelvemmel, aztán mint a jó kislányok nyalogatni kezdtem, mint a nyalókát. Végül bekaptam. Egy ideig csináltam csak hogy a kellő izgatottság meg maradjon, de túl sem akartam lőni a célon. Visszamásztam rá. Tovább simogattam a testét és apró kis puszikkal halmoztam el közben. Mikor felértem úgy helyezkedtem, hogy összeérjünk. *
    – Na és mi a terved a továbbiakban?
    *Kérdeztem incselkedve fenn akartam tartani a maximális kontaktust. Bár én már közel sem tudtam hol is vagyok.*

  17. *A lány hajába túrtam egyik kezemmel, mikor közölte velem hogy úgy érzi magát mintha ez lenne neki az első, elmosolyodtam, majd kívánságának eleget téve magamhoz szorítottam, kettőnk teste egymáshoz simult, kicsit megemeltem a lányt és az ágyán felülve az ölembe ültettem Maorit, utána pedig teljesen megfosztottam a maradék felső ruházatától, mely már eleve nem takart sokat.* -Ez a test úgymond nem az enyém, és amiben te rejtőzködöl, szintén nem a te eredeti tested… mennyi közös van bennünk!- *Vigyorodtam el majd ismét az ágyra nyomtam a lányt és a maradék ruhadarabot is lehámoztam róla rajtam még egy alsónadrág volt természetesen hogy ne én legyek a meztelenebb.* -Gondolom sejted hogy most mi következik.- *Mondtam a leányzónak, majd végigpuszilgatva a hasától haladtam lefelé, és odalent megállva nyelvtudásommal kényeztettem Maorit, közben két combtövénél fogva szorítottam a lányt hogy úgy mondván ne tudjon menekülni.* -Milyen érzés meztelenebbnek lenni mint én?… *Kérdeztem fedetlen testű lányt, magamnak bevallva is hogy a célom az volt hogy zavarba jöjjön, a nyelvteknikámat nekiálltam kiegészíteni a kezem ügyességével is.* -Finom vagy.- *Néztem fel a lányra egy pillanatra majd folytattam tevékenykedésem.*